Szeged, 1920. szeptember (1. évfolyam, 14-38. szám)

1920-09-02 / 15. szám

SZEGED A szegedi Ipartestület bajai. - Dr. Pálfy József titkár az uj tervekről. — SZEGED, szeptember 1. (Saját tudósítónktól) A szegedi fém- és érciparosok tegnap déíután tartották népes ülé­süket ipartestületi székházukban. Az ülésen, melyen Kecskeméti Antal elnökölt, a szén-és vasanyag beszer­zéséről tanácskoztak. Elhatározták, hogy a szükségelt nyersanyagokra az Ipartestületek Országos Központi Szövetkezete utján fogják az igé­nyüket bejelenteni. Egyelőre az állami kotrások vezetőségéhez fordultak, hogy készletükből a minisztérium hozzájárulásával engedjen át vala­mennyit az ő céljaikra. Az ülés további folyamán panaszok merültek fel a kormány azon intéz­kedése ellen, hogy őket, az anyag­beszerzést illetőleg, a budapesti köz­pont alá rendelik. Ha ugyanis az állam a vidéki iparosokat és testü­leteket is támogatná, ugy az anyag­beszerzés jóval könnyebben menne. Elhatározták tehát, hogy ilyen irány­ban feliratot fognak intézni a kor­mányhoz. Alkalmunk volt dr. Pálfy József ipartestületi titkárral aktuális kérdé­sekről beszélgetni. Elmondotta, hogy a fővárosi szövetkezetben jelenleg khaotikus állapotok uralkodnak s egy országos fölterjesztés a szövet­ség törvényes revízióját sürgeti. Az Iparosok Országos Központi Szövet­kezete 80 milliós állami támogatás­ban részesül. Minden más vidéki Ipartestület ennek a gyámhatósága alá tartozik. Már több alkalommal kérték illetékes helyeken, hogy a vidékei is részesítsék hasonló támo­gatásban és Pálfy titkár reméli is, hogy e nagyfontosságú ügyben mi­előbb változás fog beállani. Óriási jelentűséggel bir a szegcdi Ipartestületnek az a terve, mely egy ál­landó vásárcsarnok és ipartestületi szék­ház felépítését célozza. A nagyszabású építkezés részletes tervrajzai már készen állanak, a megvalósításnak azonban szinte leküzdhetetlen aka­dályai vannak. Ezek közül természe­tesen, mint legkomolyabb akadályt, az építőanyag hiányát s a meglévő anyagok horribilis drágaságát említ­jük fel. Az építkezést tehát bizony­talan időre el kellett halasztani. Remény van arra, hogy a viszonyok változásával lebonthatják a régi Templom-téri székházat és az uj, modern, haladott igényeknek meg­felelő vásárcsarnoknak adjanak ott helyet. KOBZO-MOZI Szerdán, szeptember 1-én III r. * mérgezeti nyíl Kabuulordráma 8 felvonásban. Előadások ^™Pokon 5. 7 és 9 órakor, vasárnap 3. a, 7 cs 9 orakor. Bartha volt hadügyminiszter vallomása Pogány, Csernyák és Friedrich viselt dolgairól. — A Tisza-pör mai tárgyalása. — BUDAPEST, szeptember 1. (Magyar Távirati Iroda) A mii főtárgyalás megnyitása után Bartha Albert volt hadügyminiszter kihallgatása következett. Mondada: Emlékszik-e arra al­ezredes ur, hogy Pogány ellen 1918 novemberében, majd decemberében akció indult meg és akkor Károlyi Mihály védelmébe vette Pogányt. Bartha: Hivatalbalépésem után a második napon kapt3tn névjegyzé­ket a hadügyminisztériumba kine­vezett kormánybiztosokról, lehettek vagy húszan. Károlyinak azt mond­tam, hogy ennyi kormánybiztossal lehetetlenség egy minisztériumot vezetni. Erre megnézte a névsort és négy embert megtartott azzal, hogy ezeknek maradni kell. Ezek között volt Pogány is. Én azt mondtam, hogy kötöm magam ahhoz, hogy ez az ember menjen, mert a katona­tanácsot nem ismerem el és fel akarom oszlatni. Károlyi ekkor azt mondta, hogy ez egy elszánt alak, ez kellemetlenséget tud csinálni, ezt nem lehet elküldeni. Littomericzky százados-hadbiró : Lindernek bizonyosan nexusa volt a Tisza-gyilkosokkal, méltóztatik erről tudni valamit, nem maradt ennek valami nyoma ? Bartha: Hivatalbalépésem harma­dik napján történt, a miniszteri szoba egyik sarkában állt egyWert­heim-szekrény. Kérdeztem, hogy mi van benne, azt mondták, hogy abban pénz van, 730 ezer korona, vegyem azt át. Kérdeztem, hogy iTiit'élc pénz ez, mire felvilágosítást nem adtak, én a pénzt nem vettem át, mire el­vitték a pénzt, csak egy arany ma­radt ott. Littomericzky százados-hadbiró: A forradalom után az egyes minisz­tériumokban obskurus egyének jelen­tek meg és pénzt kértek. Nem hal­lott arról közvetlenül vagy közvetve, hogy ezek a kifizetések miért tör­téntek ? Tisztán az ő forradalmi tevékenységükért kapták, avagy pe­dig másért? Bartha: Miniszterségem alatt egyet­len egy esetet tudok, hogy valaki Tisza meggyilkolásáról beszélt, ez volt gróf Batthyány Tivadar, aki en­gem felkeresett és panaszkodott, hogy nagy bajok vannak. Emiitette, hogy a Tisza-ügyben nem nyomoznak és azt kérdezte, hogy a katonatanács nem nyomozhatna-e? Erre én azt feleltem, igen, ha van valami adat arra, hogy katonák résztvettek a gyilkosságban, erre azt mondotta, ő nem tudja. Littomericzky százados-hadbiró: Mindenesetre jellemző, hogy ő kér­dezte, hogy katonák résztvettek-e benne. ! Bartha: Másnap az összes újsá­gok azt irták, hogy a menetszázad­ban levő katonák követték el a gyilkosságot, csak a felbujtók vol­tak civilek. Dr. Lengyel Zoltán: Simoncsics Elemér azt vallotta, hogy ő kiutasí­totta ezeket az urakat a miniszté­rium épületéből. Hogy történt ez? Bartha: Miniszterségein harmadik napján egy magas, szőke, rosszul öltözött fiatalember jött a szobába. Kérdeztem, hogy jön ide? Azt mondta: Csernyák vagyok. Ki az a Csernyák és hogy jön ide be ? Én Csernyák vagyok, nem tudja, hogy én ki vagyok? Nem tudom de hogy mer ide bejelenlés nélkül be­jönni ? Engem nem szoktak bejelen­teni, mert én Csernyák vagyok, ne­kem bejelentés nélkül lehet a mi­niszterhez bejutnom. Lehet, hogy itt az volt a szokás, — mondottam — de tessék kimenni és jelentesse be magát és mondja meg mit akar. Erre ő azt mondotta, hogy ő a katonatanács elnöke és ő képviselte a katonatanácsot Belgrád­ban. Ja, maga az, — mondot­tam — annál inkább kotródjék ki. Erre szemtelen volt; mondtam neki, hogy ne szemtelenkedjék, mert ugy kidobom, hogy megeszi a fene. Erre azt mondta, hogy azért jött, mert meg van ígérve a kormány részé­ről, hogy washingtoni nagykövet lesz, vagy légi miniszter. Mikor ezt mondta, azt hittem, meg van zava­rodva, soha nem hallottam róla. Mondtam neki, hogy menjen ki, mire újra szemtelenkedett. Én erre kido­battam, az előszobában pedig meg­hagytam, hogy eféle embereket ne engedjenek be. Egy óra múlva ki­mentem, megint ott ült a miniszteri fogadóteremben a divánon. Rászól­tam, hogy már megint itt van, mit keres itt, mire azt mondta, hogy az államtitkár urat keresi. Mikor be­mentem Friedrichhez, akartam neki mondani, hogy ez az ember bolond, lökje ki, én már kilöktem. Friedrich erre azt mondta: Ez nem bolond, ez zsarolni van itt. Ezeket el kell intézni, ha ilyen jön, tessék hozzám kül­deni, én majd elintézem. Mondottam, hogy ez az ember azt állítja, hogy ö washingtoni nagykövet, mire újra azt mondta, hogy ezek zsarolnak, majd ő elintézi, ad neki pénzt. Hogy utalhat ki pénzt, — mon­dottam neki — amire Friedrich azt válaszolta: Van nekem erre a célra pén­zem, ne félj, ez nem illeti a mi­nisztériumot. Ezután kinyitotta a fiókját ezzel a szóval: Itt van pénz. Én kimentem, nem tudtam, hogy micsoda különös szolgálatért fizet­nek ki ebből a pénzből, de a hu­szárnak megmondtam, hogyha valaki ezután segélyt kér, pénzt akar, küldje oda. Azután boldog­1 oldogtalant Friedrichhez küldtem. Jöttek tisztek, elvették a ruhájukat, emlékszem nagyon jól, egy özvegy­asszony jött azzal, hogy az ura el­esett és segélyt kér, azt is oda küldtem. A végén azt mondta Fried­rich, ne küldjenek mindenkit oda. A tárcyalás folyik. wwwwwwwwwwwww J'ACCUSE csütörtöktől vasárnapig a Korzó-Moziban Német—orosz titkos szövet­ség Franciaország ellen? BÉCS, szept. 1. (M. T. I.) A Gazella del Popolo párisi jelentése szerint Millerand, Lloyd George luzerni tartózkodásának első napjá­ban bizonyítékokat terjeszlett elő arra, hogy Németország és Oroszország között titkos szövetség van Francia­ország ellen indítandó uj támadó háborúra. Szeged. 1920 szeptember 2. Nagy nő lett a kis Violából. Kétsziznegyvenezer koronás Szerződése van, Pestre hívják, Bécsbe hívják, • mozihoz hív­ják és — szeretne Szegeden mandnl. SZEGED, szeptember I. (Saját tudósítónktól) Viola Margitról mondunk itt el néhány tényleg megbízható és érdekes adatot. Azért hangsúlyozzuk, hogy tényleg meg­bízhatót, mert mióta a kis Viola elment Szegedről, a fővárosi lapok annyi és annyi­féle hírt közölnek róla, hogy indíttatva érezzük magunkat, — arra való tekintettel, hogy a meglehetősen hűvös szegedi közön­ség is legnagyobb szeretetébe fogadta Violát — 37 igazságot elmondani. Ott kezdődik, hogy tegnap délután ugy 4 óra körül, amint magamba bandukolok az utcán, valaki női hang rám szól, vala­hogy ekként: jé, a ... ő. Mondom én : Maga az ? De a kocsi gördült tovább és én akkor még nem tudtam, hogy a kis Viola nagy művésznő lett és nem szaladtam a kocsija után. És egyáltalán! Annyit mégis utánam kiabált, hogy este hétkor itt, meg itt. Este hétkor ped'g a következőket mesélte : — Mikor a szezon után elmentem Sze­gedről, bizony fájt kissé a válás, mert a közönséggel kölcsönösen legalább is ked­veltük egymást. De mint tudja, — azt mondja „tudja", persze, hogy tudom — nem volt más választásom. Most látom már, hogy elhatározásom szerencsés volt A pesti színházi ügynökség sokféle szer­ződéssel kínált meg. Ezek közül említést érdemel, hogy először is Faragó igazgató hív pozsony—kassai társulatához 240 ezer koronával s nem mint a pesti lapok irták. 210 ezerrel. (Ha I muszáj nevetni; Szege­den negyvenezer koronás prímadonnát szeretnének kapni.) Valószinü tehát, hogy Pozsonyba megyek. Valószinü és azért nem biztos, mert hívnak a Városi Szinhiz­hoz is, a Dunaparti Színházhoz is; szó­val azt akarják, hogy én legyek a Maga­ziner Erzsi utóda. Hát látja. — azt mondja — hogy milyen nehéz a választás, játuani fogok az Atfra-filmgyirnil és tanulok angolul és németül. A németet azért gyakorolja Viola, mert Faragóval kötött szerződése értelmében a jövő szezonban a bécsi Kari Theater­ben fog játszani. Ezt még csak megértet­tem. Az angol gyanús volt. Szóvá is tettem az ügyet, hogy tán-tán' á Iá Palásthy. ö is egy amerikaihoz megy férjhez. Azt mondja: — Ugyan, már Szegeden is beszélik? Mondom: Hát nem egészen, de, hát... Szóval valami amerikai megkérte a kezét, de nem megy hozzá. Elmondta, hogy tovább tanul énekelni, mert megigérte Mátray-nak. Hogy azért jött Szegedre, hogy a még ittmaradt és egy vonatra fel nem férő ruhatári törmelé­keit végleg magával vigye és hogy az éjjeli vonattal utazik vissza Budapestre. Ja igaz: Palágyi le akarta szerződtetni, de hát a konzorcium, az vizelótti dolog és .igazán fiatal". Ugy búcsúzott el a kis Viola, hogy Szegedre még 180.000 koronáért is lejönne. Megigérte, hogy mindig fog ránk gondolni s általában ugyanazt a benyomást keltette, mint — azok az igazi, nagy művésznők I Milyen nagy nő lett ez a kis Violát B rilláns ékszer!, 86a aranyat, ezüstöt magas arban vásárlunk Fischer Testvérek ékszerészek KÁRÁSZ-U 0 5TQgtd. Uávak Kis és nagyobb, vala­mint bérházak,azon­nali lakással eladhatók valamint meg­vehetők CQnsz Mártoanál. Ráró Jósika-Btca 13. Telefon 15—48. !ÖT \

Next

/
Oldalképek
Tartalom