Szeged, 1920. szeptember (1. évfolyam, 14-38. szám)

1920-09-28 / 36. szám

Szeged, 1920 szeptember 28. SZEOED Szegedi kis tükör. Akik míg Összetartanak. SZEOED, szeptember Z7. • (Saját tudósítónktól) Végigsétálok a Stefánián vagy a Széchenyi­korzón s két tucat embert egy csoportban, csaknem egymás keblén látok s azonnal tisztában l vagyok véle. — hogy valami sportesemény készül. A kávéház terraszán nem tudok az asztalomhoz julni, mert cso­móba verődött, hangos emberek állják uta­mat s én ismét tudom, esküdni mernék, hogy sportemberekhez van szerencsém. És jól­esően szemlélődve a kedélyes csoporton, eszembe jut, hogy ma délelőtt egy jóbará­tom milyen fontoskodó hangon, az izga­lomtól kipirultán beszélt a holnapi .nagy meccs'-ről s egy másik hogyan elnö­költ egy választmányi, vagy miféle ülésen, a legridegebb táblabírót megszégyenítő komolysággal. Mindezeket — sietünk vallani, — a leg­őszintébb örömmel vetjük papírra, mert az a harmónia, amelyet a sportvilágban tapasztalunk, jólesően simogatja a mi szét­húzáshoz, ellentétekhez,c harhoz szokott idegeinket. És akaratlanul kérdezzük akár­hányszor, vájjon mi az a csodálatos, más téren — különösen manapság — teljesen ismeretlen erő, amely a világfelfogásban és sok minden egyébben végletesen külön­bözőket összetartja, őszinte barátsággal tölti meg s képesiti arra, hogy valamiért, aminek jelentőségét, súlyát nem is általá­nosan becsülik meg s igazán különbözően értékelik: a sportért egységesen, mellék­szempontok teljes kikapcsolásával dolgozni tudnak, holott amikor a nemzet megmen­téséről, talpraállitásáról van szó, ezt az egységes, lelkes, meghatóan önzetlen mun­kát hiába keressük. Nem tarka színfoltnak szánt hangulatot^ de komoly méltósággal oktató vezetőcikket kellene a sportemberekről írnunk, akik ebben az oldott-kéve világban valósággal monopolizálták — az összetartást s ezzel biztosítják a munkájuk eredményességét, céljaik valósulását. Közéletünk nagyságai, akiknek annyi ál­matlan éjszakába kerül az uj gordiusi csomó: a társadalmi egység megoldása, jól tennék, ha figyelmüket a sportvilág felé fordítanák. Talán sikerül fölfedezniök azo­kat az erőket, amelyek ezt az igazán hete­rogén, százszinü társaságot a cél érdekében egységessé teszik s akkor talán nem lesz lehetetlen meggyógyítani a magyar földön szomorúan viruló életet, amelyből annyira hiányzik az egység, az összetartás. Az osztálytársak. — Aigner Károly installációja alkalmából. — Megnyílt! 196 lednltzky Józsefnó és Társa vászon, chiffon, kanavász, nöi-, férfi- és gyermek. kciéngyt íruhiu Szeged. Kárász-utca 6. Mákot, babot, kölest veszek. 248 (DCISL IQMrtC. Arany, ezüst és brilliáns ékszerek "olid "nbott érakon teu Kun lenn tk"?é"nél- szeged, rVUll JC1IU Széchenyi-tér 2. szám. Nyersbőröket bércserzésben való kikészítés végett eltogadunk minden szerdán éa szombaton délelőtt 8-tól 12-ig Zsótér-utca 5. sz. alatti gyártelepünkön. Scheinberger és Popper bőrgyár. 257 SZEGED, szeptember 27. (Saját tudósítónktól) A főispáni hivatalba vezető folyosó teljesen üres volt már, a bizottsági teremben pedig, hol a szombati installáció alkalmából a küldöttségek sorakoztak, már csak 10—12 ur várakozott, amikor kinyílt az aj'ó és katonásan, de finoman megszólalt Tóth Béla : — A volt osztálytársak! Nagyobbrészt zsakettes, deresedő hajú (ez a kopaszokra azért nem vonatkozik, mert a volt osztálytársak között olyan is akad, aki már a 8-ik gimnáziumban kopasz volt), feleszámban nős, feleszámban legény­ember lépkedett be a főispáni szo­bába, ahol bizonyára ezután hang­zottak el az installációs ünnepség legintimebb szavai. A fogadtatás és üdvözlés részleteiből azokon felül, amiket már ismer a közönség, még annyi tartozik a nyilvánosság elé, hogy Aigner Károly megint meglepte a — volt osztálytársakat Arról a néhány egyszerű rögtönzött (rög­tönzés alatt jelen esetben nem az értendő, hogy az ü inepeltnek nyolc uappal előbb bemutatták az üdvözlő beszédet és ő a választ nemcsak előre elkészítette, hanem rosszul be is tanulta) szóból ugyanis, amellyel a volt osztálytársak köszöntésére felelt, annyi melegség és közvetlenség áradt, amennyivel csak azok dicsekedhet­nek, akiknek megadatott a volt osztálytársi életből nemcsak a kedves emlékeket, hanem lelkük tisztaságá­nak jókora adagját is megőrizni. Főispáni beiktatásról lévén szó, a politikát ennél a tisztelgésnél sem lehetett teljesen kizárni, de Aigner Károly e néhány szó elmondása al­kalmával is jó keresztényhez illően türelmesnek és kitünö politikushoz méltóan okosnak, bölcsnek és tapin­tatosnak mutatkozott. És most jönnek a diszkrét részle­tek! A főispán előtt tisztelgett volt osztálytársakat ugyanis — kettő kivételével — baleset érte. Ez a baleset nem kisebb, minthogy a megjelent osztálytársak közül kettő — ujságiró. Tessék már most elkép­zelni! A küldöttségek a fogadtatas előtt a várakozás negyed- és félóráit beszélgetve töltik el. A fogadtatás után, kijövet a főispáni szobából és elmenve a városházáról, megint élén­ken beszélgetnek. Persze miről más­ról esnék a szó, mint Aigner Károly­ról. A tisztelgés előtt inkább csak általánosságban, néha a közgyűlési teremben elhangzott beszéddel, a tisztelgés után a fogadtatással kap­csolatosan. Mindenkinek van észre­vétele, megjegyzése. Hiszen köz­tudomású, mekkora hazugság, hogy a férfiak nem pletykálnak, nem be­szélnek sokat. Emellett a legtöbb ember hajlamos arra, hogy a leges­legutolsó impressziók alapján rögtö­nözzön (ez már aztán valódi rög­tönzés) véleményt. Igen ám. Csakhogy az, amit a többi küldöttségek tagjai mondtak, köztük marad. Az ö levegőjüket nem fertőzte meg két ujságiró, mint az osztálytársakét, akik most nyom­tatásban kénytelenek viszontlátni, amit egymás között, gyanutlanul és bizalmasan imigyen beszélgettek — az uj főispánról. — Gyerekek, mondta az egyik, aki 36 éves és már félig ösz, diák­korában nagyon csendes és keveset igérő fiu volt ez az Aigner Károly. — De már akkor is komoly es törekvö volt, vélekedik az egyik védő ügyvéd. (Mert abból sok van a volt osztálytársak között is.) Em­lékszem, a szülei révén mindig le­hetett volna protekciója, de sose vette igénybe, nem ÍJ volt rá szük­sége. (A diákkori emlékek között ma is erősen tartja magát, hogy egyik-másik szekundára megérett voít osztálytársnak a papa közben­járására kegyelmeztek meg a derék piaristák.) — Egyet sose bocsájtok meg neki, mondji a volt osztálytársak közül a zeneszerző. Hatvannyolcan jártunk együtt, abból 67-nek volt csufneve, Aignernek nem volt. (Ez a zene­szerző ma is tudja mind a 67 csúfnevet.) A negyedik igy beszél: Az érett­ségi után éveken át nem hallottam Karcsiról. Azt se tudom, mikor tette le az ügyvédit. Egyszer aztán, mi­kor érdeklődtem utánatok, mondta valaki, hogy Aigner ügyvédi irodát nyitott Szegeden. Gondoltam: Karcsi ügyvéd lett. — Mondok nektek valamit, szól az ötödik. Aigner politikai karriért fog csinálni. Nem véietlen, barátom, hogy pont öt nevezték ki négy hó­nappal ezelőtt kormánybiztosnak. Ó ezt ambicionálhatta, erre régóta vár­halott és készülhetett. De várni tu­dott nyugodtan, csendben, egyszerű polgári magányban 36 éves koráig. És ebben ritka nagy adag önmérsék­lés és közéleti bölcsesség nyilatkozik meg. Sokkal, de sokkal nagyobb, mint aminőt négyhónapi közéleti működése után már is tisztelnek benne. , Most arról esik szó, hogy miként tette le az érettségit és megállapítást nyer, hogy bene-maturus volt. Az egyetemen is szorgalmasan tanult. Mindig szerény, finom és zajtalan életmódot folytatott, mondja ugyanaz a 36 éves és félig ösz osztálytárs, aki már egyszer vélekedett, de vala­mennyitöknek el kell ismerni, hogy a mai Aigner számunkra — meg­lepetés. Ebben mintha meg is egyeznének. Közéleti aspirációiról, épp imént említett visszavonultsága miatt, alig, Képességeiről még kevésbé tudtak. Nyolc-tíz év előtt az egyik ügyészi állásra pályázott, de kibukott. Osz­tálytársai azelőtt is, azóta is csak a melegszívű, derék barátot, a jó és puritán embert, a mindig logikus észjárású férfiút, a munkás diákot, egyetemi polgárt, majd ügyvédet be­csülték benne. Ma büszkék rá, emel­lett ugyanúgy szeretik, mint azelőtt mindig. Osztálytársakról lévén szó, ez se megvetendő eredmény. Amit a fogadtatás után mondtak a volt osztálytársak, azt már nem írom ide. Azt hitték, hogy egymás között beszélnek, tehát bizonyára őszintén beszéltek. Egészen neglizsére vetkőztették Aignert. Igy csalódik, aki abban a hitben él, hogy az em­bert csak otthon ismerik pongyolá­ban. Most tapasztalhattam, hogy az osztálytársak is. Ez a pongyola azon­ban maradjon ma még az ő titkuk. Számukra nagyon kellemes megle­petés volt a mai Aigner Károly, de Kiválóan tartós és olcsó. Kapható: AJTAI DEZSÓ liálókötő cégnél 253 Pallavicini-utca 2. (Városháza mMlett.) most már tudják róla, hogy az eddi­giek után is nagy meglepetésekkel fog ő még szolgálni a — nyilvános­ságnak A volt osztálytársakat azon­ban többé nem csaphatja be. A krónika teljességéhez tartozik, hogy a két ujságiró, mig a volt osztálytársak pletykáztak Aignerről, egy szót sem szólt. Bizonyos tehát, hogy mindketten készültek valami merényletre. Ez az egyik. Az enyém. Hogy mi készül a másik részről, nem tudom. De reszkessenek a volt osztálytársak. K. 5. KORZO-MOZI TfiiEFON: Igazgatóság 455. Pénztár 1185. Hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön, szeptember 27, 28., 29. és 30-án Jókai-Hím! Jókai-film! fl lélekidomár I. rész. Filmregény 5 felvonásban. JÓKAI MÓR regénye után filmre alkalmazta: Vajda László, rendezte: Oaras Márton Szereplők: Landory, vizsgálóbiztos . . Rajnay Gábor l.ys Blanc gróf Réthey Lajos Lvs Blanc grófnú .... Mattyasovszky 1. Medea, a Iránya Korniendy Sari Lyonéi, Lys Blanc gróf fia . Törzs Jeni Traumhold. bankár .... Fenyvessy Emil Godiva. a leánya M. Makav Margit De l'Oisne marquis ... Z Molnár László Montehello Dénes Oszkár Péter, Traumhold inasa Szöreghy Gyula PiAartic/it köznapokon 5, 7 és 9 órakor, tioaaasoK vasárnap 5 7 ts 9 árakor. SZÍNHÁZ. HETI MÚSOR: Hétfő: Becsület, szinmü. Premierberlet A) 1. sz. Kedd. Tat a nagy Kr'.vánoo, dalos­játék. Bérletszunet. Szerda: Becafllet, szinmü. Premier­bérlet B) 1. sz. Csütörtök: GUI Baba, dalosjáték. Pre­mierbérlet B) 2. sz. Péntek: Gül Baba, dalosjaték. Premier­bérlet A) 2. sz. Szombat: GS1 Baba, dalosjáték. Bérlet­szünet. Vasárnap délután : Tul a nagy Krivá­non, dalosjáték. Vasárnap este: Gyimesi vadvirág, nép­színmű. Bérletszünet. * Tul a nagy Krivánon. Farkas Imre, ki mint a leányszobák, limo­nádék és parfümök költője az ő körében ismeretes, vagy hírom évvel ezelőtt operettet irt a fenti címen. Szegeden is játszották az elmúlt év elején s akkor is megírtuk, hogy időszaki darabocskával állunk szem­ben. Szóval ezt ujitották fel tegnap este a városi színházban. Ami az előadásban érdekes volt, azt nem is hallgatjuk el. Cholnoky Margit operaénekesnő, ki mint olyan is alaposan küzd szerepei játékbeli nehézségeivel, ez alkalommal színész­nőt alakitott és egy valcert énekelt. László Tivadar szintén énekeli és táncolt. Déry Rózsi régi szerepét játszotta kedvest n. Fodor Arthur intelligens jó színész benyomását tette, jól táncol és nyeresége ennek az együttesnek. De nagyon szerény viszonyok között is hiányzik egy szubrett-primadonna és a bonvivant, hogy más műfajról ne is beszéljünk. A darab többi szerepét Kisházi Sári, Asszonyi László, Máthé László és Asztalos Imre játszották. A zenekart Rádió Rezső vezényelte. A díszletek ismét csinosak voltak, (v. j) * Mozldarab a Gyarkovlcs flnkbél. Herczeg Herenc A Gyurkovits fiak cimS "igényéből egy svéd filmvállatat mozgó­id nyképet csinált, melyet nagy sikerre mutattak be Stockholmban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom