Szeged, 1920. augusztus (1. évfolyam, 1-13. szám)

1920-08-26 / 9. szám

isztua 26. Ara I korona CsOtttrtffk, I. évt., 9. azám. • • • A Kárpátok ormán SZEGED, augusztus 25­A Kárpálok ormán, ott van a he­lyünk ... Hideg, fényes acélt markol­ton » magyar kéz... Ebertn, figyelőn tekintsen az E!lcns<g fol4 a magyar drsze.n s h* vész közelgő. ha «,len fámád, riadó hangja verje fel a vé­delmi készségünkéi, ezért a földért, ezért a hazáért, eaéri a magyarsá­gunkért halni-tudásunkat... A Kárpátok ormán, ott vaB •He­lyünk ... Erös, bátor szlrveT Várnunk kell ott a végső küzdelemre, a sors­döntő csatára ... Nem a hóditás vágya, nem a rabló ösitön, a jogta­lanul sierzett — gazdagság megki­vánása —, a jogos önvédelem szük­sége, az önfentartás ösztönös, ter­mészetadta joga állit minket oda ... Nem kívánjuk a másét, de a ma­gunkét nem hagyjuk... És ha szeny­nyes kézzel, szennyesebb lélekkel iánk támad az eljen, reszkető hír­vágya göicsös Harpagon-njjakkal nyul ezeréves birtokunkért, — akkor lesujtunk. Akkor lesújt a magyar Ökölbe szorított kard hideg és fényes acélja. Akkor, mint a lavina, ömlik le a magyar harag féktelen, mindent elsodró, keseredetten-vad ereje azokra, akik bennünket védekezésre képte­lennek, erőtlennek, akik bennünket holtnak hisznek. A Kárpátok ormán, ott van a he­lyünk... Közelebb vagyunk ott az Istenhez és távolabb a földi salaktól. A Kárpátok ormának tiszta légköré­ben szabadabban, nyugodtabban lélekzünk és tisztábban, távolabb látunk. Szent lesz ott és nagy a mi bizodalmunk, hisz* meglátjuk már messziről a vészt s a védelmünknek, mely a Kárpátok ormáról viharzik majd le, mintha a magyarok Istene adná meg a lendületét. Vár ez a mi országunk, melyet, mint Zrínyi Szigetét, körültajtékozza ellenséges indulatok fenyegető, há­borgó tengere. Ennek a mi nemzeti Szigetvárunknak legerősebb ellent­álló, külső bástyázatát ármánnyal, gonoszsággal, igaztalanul foglalta el az eiien. Leszorítottak bennünket a Kárpátok ormáról. Kárpátok ormának százados er­dőit zokogva járja I e a szél, sóhai­£ VÍLkl d rö'él lombokból, könnyekből gyűjt felhít és a fájó sóhaj enyhe szellő szárnyán elrepül a könnyfelhő a nagy Alföld felé ­aztán megered a Kárpátoknak könnye megaztatja, megtermékenyíti a ma­gyar televényt, hogy gazdagon te­remjen megtermékenyít. a magyar lelkei, hogy gyűlöletet és szerelmet növeljen: gyűlöletet azok iránt akik bitorolják a miénk, szeretetet ' azok iránt, aki elszakadtan is a mieink maradtak. A magyarság Szigetének erős véd­bástyán: a Kárpátok ormán, ott van a helyünk. És nem nyugszünk ad­dig, míg oda nem juiottunk. Isten bennünket ugy segéljen! Horváth-Sanovics pécsi vallomásai — A Tiaxa-pör tárgyalása. — BUDAPEST, augusztus 25. (Magyar Távirati iroda.) A mai tárgyalás megnyitása után dr. Török Sándor védő dr. Minnich orvosszakértőnek tegnapi tanúkihall­gatásával kapcsolatban indítványt te?z. Mondada: Tessék kiegészítőlég megindokolni azt, hogv a védelemre Hüttner Sándort illetőleg mi szük­síge volt az indítvány megtételére. Dr. Török hivatkozik arra, hogy Hüttner Sándor és Kovács vizsgáló­bíró hátrahagyott levelei között fel­tétlenül megállapítható az összhang. Dr. Littomericzky százados-had­bíró : A magam részéről hozzájárulok ehhez. Dr. Lengyel kéri, hogy intézked­jék a hadbíróság Szurmay Sándor volt honvédelmi miniszternek a hiva­talos titoktartás alól való felmentési ügyében. A bíróság dr. Török in­dítványát elatasitja, mivel a bizonyí­tásnak ilyen irányban való kiegészí­tését teljes feleslegesnek tarija. A hivatali titoktarfás felmentése tárgyá­ban intézkedni fog. Dr. Bálint Sándorné kihallgatása következett ezután. Elóadja, hogy Horváth-Sanovicsot látásból ismeri. November közepén hozták a Pajor­szanatóriumba kocsin. Kísérője egy civil volt és egy katona, ájult álla­potban érkezett. Azzal helyezték el, hogy a nemzeti tanács költségére ápolják és jó ellátásban részesítsék. Azt mondották, Laehne államtitkár gondoskodik a kifizetésről. Dr. Lengyel: Kihallgatása során azt mondotta, hogy a szanatórium­ban hallotta, hogy Horváfh-Stanovics a forradalomban nagy tettet köve­tett el. Dr. Bálintné: Az ápolónők emii­tették, de én nem beszéltem vele. Pallos Sándor kihallgatása követ­kezett ezután. Mondada: Ismer-e On Szendrey nevü embert? Pallos: Igen, családját ismerem. Mondada: Tud-e arról, október 31-én együtt volt-e vele, vagy sem? Pallos: Nem tudom, hogy 31-én történt-e. Mondada: Ez pedig fontos. Pallos: Nem tudom a dátumát, a forradalmi napokban együtt voltam vele. Mondada: Mondja azt, nem tudja mikor beszélt vele. Szendreynek a hozzátartozóival, nevelőapjával, meny­asszonyával beszélt? Mikor és mit beszélt velük? Pallos: Ők felkerestek engem egy­két hónappal ezelőtt és azt mond­ták, emlékszem-e arra, hogy mikor voli az, amikor értük voltam Vassék­nál. Azt mondtam, az még a forra­dalmi napokkan volt, de a dátumot nem tudom. Ezután mondották, kérni fogják, hogy hallgassanak ki, mert Szendrey le van tartóztatva. Következő tanú Márkus Sándor, a Budapesti Fehér Újság munkatársa. Mondada: Ismeri Horvát-Sano­vicsot? Márkus: Nem ismerem. Mondada: Ön valami elbeszélés­ről tud? f&Márkus: A mull év december havában Pécsett voltam nővérem látogatására és a hónap közepén egy újságíró és egy festőművész jöttek hozzám, hogy menjek velük a fog­házba, ahol Horváth-Sanovics le van tartóztatva. Nem mentem velük, de délben találkoztam velük, amikor a fogházból kijöttek és ott elmondták amit Horváth-Sanovics nekik a Tisza-gyilkosságról elmondott. Töb­bek közölt elmondották azt, hogy a Tisza-gyilkosságban résztvett ö, Dobó és Pogány, ók hárman voltak bent. Beszélt arról is, hogy ki biztatta őket erre. Azt mondotta, hogy az Astoriá­ban egy külön szobába behívta őt többször Friedrich és Fényes és ami­kor ö kezdetben nem akart a gyil­kosságra ráállni, emlékeztette, hogy kunt a harctéren embereket öltek és most, amikor a haza megmentésétől van szó, nem merem eltenni azt, aki a haza jólétének útjában áll. El­mondta, hogy többször kapott Fried­richtől pénzt, végül 50.000 koronát kapott, hogy Jugoszláviába menjen forradalmi propagandát csinálni. Em­lítést tett Friedrichnek egy leveléről, amelyben Tisza-gyilkosának 100.000 korona volt kilátásba helyezve. Ezt a levelet Friedrich irta alá. Mondada: Nem különös, hogy a gyilkosságról csak olyan szűkszavúan nyilatkoztak és az előzményeket an­nál részletesebben mondották el. Kitől hallotta ön ezt? Márkus: Székely Vilmostól, a Pécsi Napló munkatársától. Mondada: Ezek mindketten a fog­házban voltak? Márkus: Engedélyt kaptak, hogy Horváth-Sanovicscsal beszélgesse­nek. Ez akkor volt, amikor hírek jöttek Magyarországból, hogy újra megkezdték a vizsgálatot. Az egész vallomást a Pécsi Napló megírta Én kerülőuton megküldtem az Est­nek és utóbb értesültem róla, hogy az Estben meg is jelent, azonban a cencura az akkori viszonyoknak meg nem felelő részleteket törölte. Én is akartam lapomban egy cikksorozatot helyezni abból az elsó cikkből, amely itt van nálam, a vizsgálat megindí­tását akartuk kérni. A lapvállalatom fenyegető levelet kapott, hogyha ezzel az üggyel foglalkozunk, ugy járunk, mint Tisza. Mikor vissza­jöttem, arról is értesültem, hogy egy katona járt a szerkesztőségben és a szerkesztőt megfenyegette. Mikor megindult a tárgyalás, lapom vezér­cikkben foglalkozott a gyilkossággal, de ezt nem engedte a cenzúra kö­zülni. Mondada: Miért nem ment el sze­mélyesen Horváth-Sanovicshoz ? Márkus : Mert a nővérem beteg volt és orvoshoz kellett mennem. SZCRKESZTÓStG ÉS KIAT ÓtlIVATAL: KOIcacy utca 6. • TeUton 154. Mondada: Sztanykovszkyról nem tett említést Horváth-Sanovics? Márkus: Hallottam, hogy az autó­ban Sztanykovszky és azt hiszem, Hüttner vele volt, erre azonban biz­tosan nem emlékszem. Mondada: Ki bírta rá Horváth­Sanovicsot, hogy ezeket elmondja teljesen ismeretlen embereknek? Márkus: Az összes pécsi lapok foglalkoztak azza\ hogy Tisza egyik gyilkosa Pécsett le van tartóztatva. A letartóztatás előtt járt a szociál­demokra-pártban és ott, mint hós­tettett, említette, hogy ő volt Tisza gyilkosa. Mondada: Kiket nevezett meg azok közül, akik öt a gyilkosságra rábirták ? Márkus: Friedrichet és Fényest. Kérit nem emlékszem, hogy emlí­tette volna. A százezer koronás le­vél állítólag Horváth-Sanovics szil' leinél meg is volna Pécsett. Mondada: Hüttner, lehetséges, hogy ez nála van ? Hüttner: Lehetséges. Dr. Littomericzky: Ezek az ada­tok a gyanuságig egyeznek a vizs­gálat megállapításaival. Márkus: Én ezeket a körűimé* nyeket elmondottam a szerkesztő­ségben Garai Manó szerkesztőnek, mielőtt még az a lapokban közOlve lett volna. Nem hiszem, hogy Szé­kely feljöhetne Pestre, mert a kom­mün első napjaiban exponalta magát Dr. Lengyel: Ugyebár Horváth­Sanovics teljes biztonságban érezte ott magát ? Márkus: Le volt tartóztatva, de mondták, hogy nem fogják kiadni. Hüttner: Horváth-Sanovics ezek­ről a dolgokról Szerbiában egészen nyugodtan beszélhetett, az ö nagy­bátyja, akihez Szerbiába ment, egy szerb őrnagy. 1903-ban résztvettek Sándor király meggyilkolásában, ő mondta, hogy Szerbia neki olyan menedéke, ahonnan öt sohasem fog­ják kiadni. Dr. Littomericzky: A vizsgálat adatai ezt tényleg megerősítik. Márkust a hadbíróság megesketi. A következő tanú dr. Fábián Vik­tor százados-hadbiró. Horthy kormányzó Békéscsabán. BUDAPEST, aug 25. A Nemzeti Újság jelenti: Horthy Miklós kor­mányzó vasárnap, augusztus 29-én Békéscsabára érkezik, ahol fogadá­sára az előkészületek már folyamatban vannak. Tervbe van véve, hogy a kormányzó ez alkalommal Békés­gyulára és Békésre is ellátogat. Wagner Károly lemond a mandátumáról. BUDAPEST, aug. 25. A Nemzeti Újság irja: Wagner Károly, a keme­csei csonkakerület képviselője tegnap a pártkörben kijelentette, hogy ma a Ház ülésén beterjeszti mandátumá­ról való lemondását. A lemondás oka a csonkakeraietek ügyében létre­jött ismeretes megállapodás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom