Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)

1920-05-28 / 121. szám

Ara 1 korona. Sscrk«en4a«c kiadóhivatal: SZBOEB, BOLDOGASSZONY-SUGAROT 4. SZÁM fetiaOSthratal telefonja: SW Szeged, 1920 Esnek? EsnekI Mikor voll az utoljára, hogy örvendetes hirt olvashattunk? Ugy gondoljuk, nagyon, nagyon régen. A háború éta mindig csak rossz hireket hozott a világposta. Mi a győzelmeknek se tudtunk szívből örülni. Nem csupán azért, mert minden győzelem rengeteg áldozatba kertit, de mert tadtuk. éreztük, hogy ez a győzelem nem a mi gyözelMünk ée mert hamarosan látnunk kellett, hogy a győzelmek csak miadig távolabb visznek hennánkét a Magyarság és emberség vslódi, számunkra boldogságot és életet jelentő diadalától. AMÍ a aagy háború után ^ött, a nagy összeomlás is csak leveré hireket hozott. Nynoruság és szomorúság lett a háború és vereség gyüMölcse, a győzelmek bére, a magyarság és az egész világ jutalma. Európa lángban álló vértenger maradt a háború után is és az európai tiz fölgyújtotta az egész f5ldi mindenséget. Gazdasági, társadalmi és erkölcsi csőd szélére jutott a világunk és ki az bölcs, ki az a tudós, ki az az erős kéz és erős ész, amely biztosan, bátran uieg tudná mutatni az utat a boldogulásra, a jövendőbe? Egyelőre örülünk, ha mától- holnapra akad okos, higgadt, érett és tekintélyes hang, amely visszatart az örvénytől benőinket. A belxő rendet haigoztatja a haza mai bölcse, Apponyi Albert és mi bizonyára mindnyájan, egy szívvel, egy akarattal engedelmeskedünk neki, megfogadva és megtartra a jé tanácsot, amely aem engedi öngyilkosságba rohanni a nemzetet, amelyet idegen erőszak •cm tudott eddig meggyilkolni. Már virrad és Megvirrad Még valaha. Európai is amerikai hireket olvasunk arról, hogy világszerte kezdenek esni az árak. Igen, ami eddig lehetetlennek látszott, kezd valóra válni, az árak aeoi aőnek többé'az égbe, hanem esai fognak, márél-holnapra, váratlanul, valami titokzatos gszdasági jelre, amelynek titkát eta még csak sejtjik és örömnél konstatáljuk. A gazdasági élet törvényei parancsoló kényszerűségek és azoknak mindenki engedelmeskedni tartozik. A gszdasági élet törvényei minden országban és ninden éghajlat alatt egyformák és kötelezők és aaú ina Münchenben és New-Yorkban e téren történik, az fog történni holnsp minálunk is. Esnek az árak: jelentik a külföldről, mindenfelől és erre a hírre, erre sz elsé, őszintén örvendetes hírre a háborúk és forradalmak óta egy kissé, egy pillanatra jólesően fellélegzünk. Hiába, jnég a hét szük esztendőre is bét bé esztendő következeit Mi már Mintha tibőjtöltük volna magunkat. Éppen elég volt a gazdasági és egyéb katasztrófákból és éppen ezért érthet* érdeklődéssel és örömmel várjuk, lessflk és fogadjuk a rendes kerékvágásba zö! kenni akaró, a normális menetinek Ígérkező, a konszolidálódó életnek Minden jelét, minden híradását. Esnek az árak kinn ? Majd esnek benn is és • ni hittat, renényink, életkedvünk, önbizalmunk enelkodik 1 ELÓMZETESI ÁRA: isi éríx 280.— K ie|ytdént 7S.— K 140.— K agy hóaapca 24.— K es a ti* ára t kereaa * IX. évfolyam 121. szám. Nyomda : SZECED, PETÖn SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZA« A nyomda talef—ja ; IS-S4Péntek, május 28. Friedrich a béke aláírása ellen. Budapest, május 27. Friedrich István napirend előtti felszólalása volt a mai ülés érdekességé. A tőle megszokott temperamentumossággal beszélt a béke aláírása ellen, ami szerinte épp olyan bin volna, mist az, anikor ,a nemzet a háborúra határozta el magát". Ez a fogalmazása zajos ellenzésre talált. Beszédét közbeszólások egyébként is többször félbeszakították. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky Istvái elnök. Jelenti, hogy Friedíjcb István és Zákány Gyula képviselők napirend előtt való felszólalásra kért* engedélyt Friedrich István beszéde. ' Friedrich István: Itt tnlajdonkép nem békések szerződésbe való foglalásáról vin szó, lumen egy szerződésről, amellyel levertségünket akadják szerződésbe foglalni, ö nem tud az antanttól semmit várni, azt hiszi, hogy ez az orientáció elhibázott dolog és néhány hónap múlva be fogják látni, hogy itt nagy tévedés történt. Mi tulajdonképen egy liquidálé valsmifelé orientálódunk. Az antant feltétlenül letünöben van és valami uj dolog kerül előtérbe, ez a becsapott nemzetek szövetsége lesz. Az antantnak számolni kell azzal, hopy a németektől kezdve az arabokig 150—200 millió letiport dokumentálni fogja azt as akaratát, hogy élrii akar. A kormány ma az antant felé néz, én azonban — mondja Friedrich — attól várok mindent, ami be fog következni. Egyszer már történ* egy szerencsétlen orientáció az antant felé: Károlyi Mihály az antanttól várt mindent. Ruprecht Rezső: Friedrich Istvánnal egyttt. Friedrichv István : Minden lépésemért vállalom a felelősséget. Én nem Karolyi-fele politikát csináltam, hanem tiszti századokat, karhatalmi sászlóaljakat szerveztem. Ruprecht Rezső: Ez igaz. Friedrich István: Bárcsak többen lettünk volna, akik helyt mertünk állani Az antant Kun Béláékkal lépett összeköttetésbe. Nemcsak, bogy nen akart segiteni, hanen a szegedi kormányt állandóan sakkba tartotta, anint ezt a szegedi kormánynak volt mi' sztere, aki itt ül, DömŐTör Mihály is tanúsíthatja. — A román megszállás idejéa nagyon gyenge volt sz antartt szereplése. - Az antant itteni képviselői kijelentették, hogy nincs hatalnuk a románokkal szemben. Hogy a románok miként jöttek ide, az még nincs tisztázva, de bizonyos, hogy a románok az antant rendőrsége voltak és kirabolták az országot. Ugy látón, bogy rení az antanttal szemben állunk, hanem a csehekkel, ronánokkal, szerbekkel szem ben és sz antant csak Deckmantel. Hiába lesz a* antant jóindulata, ha ez a három nen^et sem Mutatkozik ilyennek. Érdekes, hogy az antant Kun Béláékat neg akarta kivni a béketárgyalásra. Történelmi tény ma, hogy ez körllbelül egy évvel ezelőtt történt Korányi Frigyes pénzügy ni ni szter: Ez a meghívás nem Kun Bélának szólt, hanem a pesti kormánynak. Friedrich István: Bármint volt is cimezve, a táviratot Kun Béla kapta a kezéhez és az volt benne, hogy az antínt meg akarta hivni a Magyar nemzet képviselőit a béketárgyalásra, de Mintán a augyrrok megtámad fák a cseheket stb. stb.. *. A* antant ne* akarta hivni Km. Béláikat a bfcettrgyalásrs, de mikor a nemzeti kereszttliy feltámadás bekövetkezett, akkor egy koncessziótól tette függővé, hogy meghívást kapjunk a béketárgya'ásra. Kár volt most ezt a tragikus órát átélni, meg vagyok győződve arról, •gy érzem és ugy sejtem, hogy néhány hónap múlva talán mosolyogni fogunk önmagunkon, mert azt hittük májni végén vagy junius folyanán, hogy az antant fele vezet az ut, amelyre lépnünk kell. Amikor a békedelegáció Neuillyben megjelent, egy lehetetlen épületbe helyezték el. Anikor a békedelegáció látta, hogy az antant neM tárgyalt vele, hazautazott volna. A nemzet legnagyobb bűnét akkor követte el, mikor ezt a háborút elhatározta. (Élénk ellentmondások a Ház mindkét oidalan. Szterényi József: A nemzet nem határozta el a háborút csak tudomásul vette a kényszerhelyzetet.) Friedrich István: Rosszul fejeztem ki magamat és mindjárt máskép fogalmazom ezt a nondatot. A hibát akkor követte el a nemzet, nikor elhatározta a háborút. Simonyi-Semadam Sándor: Te is csinálsz fogalmazási hibát, a nemzet is csinálhatott. Friedrich István: Ezt a felfogást már nem helyeslem, tisztelt miniszterelnök ur. Ha 1917ben befejezhettük vclna valahogy a háborút, nindenesetre jobb bekét kaptunk volna. Nen mondom, hogy ez az akkori -kormány hibája. Huszár Karo.y: Kik csinálták az összeomlást? Friedrich István: Mindazokat felelősségre kell vonni és a legkisebb bűnért felakasztani. (Élénk helyeslés a Háa mindkét oldnlán) • Huszár Károly: Ha mindegyiket felakasztják, akkor megnyugodtam. Friedrich István: A harmadik hibát akkor követte el a nenzet, amikor szövetségeseit cserbenhagyta. Az összeonlás pillanatától kezdve nen törődött a szövetségeseivel. Ha szövetségeseinkkel együtt tárgyaltunk volna az antanttal, nindenesetre nagyobb snllyal léphettünk volna fel A negyedik hiba az, hogy aláírjak ezt a békét. Hibáztstom, hogy véglegesen orientáelókst keresünk, holott a világháborúnak még nincs vége, njabb háborúnak kitzöbén állunk. (Felkiáltások: Isten mentsen I) Friedrich István.' A nemzet sz antant felé orientálódik, amelynek oldalán egy népszó vetság késztl, mist véd- és dacszövetség. Ehhez s letiport nemzeteknek is joguk van, ék is alkothatnak hasonló szövetséget Amikor s revízióra kerti a sor, ne álljunk oda mi egyedül ez antant elé bókolva, hanem a letiprottakkal egyttt álljunk, nint szövetségesek. Qyőződfflnk meg előbb arról, hogy van-e erő és konszolidáció az antantnál. Simonyi-Semadam Sándor: Muníciójuk és fegyverük folyton szaporodik. Ernszt Sándor: Vabankot nem játszhat egy nemzet. Friedrich István: A megszállott területek magyarsága hogy fel fog jajdulni, hogy mi ext n békét aláirtuk I Valljunk nyíltan szint Ml mngunk se tudjak, mit akarnak. Aláirtak és nem tartjuk meg. Hencz Károly: Kz demagógiái Rassay Károly: Bün a íemzet ellen itt igy beszélni: Nen tartjuk bel Friedrich István: Elragadtatással olvas tan a^ök nacionalisták Impozáns megnyilatHencz Károly: Szövetkeztek'a bolsevikekkel! Friedrich István foglalkozik Apponyi kijelentfhévsL begy a Mkodelegációaak sikerül az oarópai etSDszférflt msfváltortatnL Haageztatfc hogy az antnntnak osak • tényleges erő imponál és esak az változtatja meg eljárását