Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)

1920-05-12 / 108. szám

Szeged, 1920 május 12. PBLMAOYARORSZAQ A szegedi színház sorsa. — Alaptalan rémhírek az a] az'nigazgató­ról. — Pékár Gyula államtitkár távirata. — Dr. Gaál Endre nyilatkozata. — Palágyi Lajos a színház törvényes Igazga ója. — Kaphat-e Palágy. koncessziót? — (Saját tudósítónktól.) A szegedi szinház sor­sáról, az uj színigazgatóról s a koncesszióról a rémregékké fajult hírek egész káosza forog már közszájon a színházlátogatók közölt. A sorozatos és túlzott híresztelések Palágyi Lajos politikai múltjának színes magyarázásainól szü­lettek s a nagyközönséget valóságos dilemma elé állították: vájjon mi történik ezután? Pa­lágyi Lajos politikai múltja a Károlyi-éra idő­szakába esik s mint azt akkor más színi­direktorok is elkövették, a népszónok szerepe jutott neki. Az uj színigazgató pályázatával oly bírósági végzéseket nyújtott be a városhoz, amelyek a tanács előtt teljesen igazolták. Igy történt, hogy a színházat, tekintve díszes szín­igazgatói múltját, ő kapta meg. A tanácsi határozatba azonban nem mindenki nyugodott bele. Almássy Endre felebbezést nyújtott be, amit később visszavont s jobbnál, látta a kecskeméti színházért pályázni. A feleb­bezés visszavonása után, hogy tovább is bizonytalanná tegyék az uj színigazgató hely­zetét, ujabb szenzációs hirek ütöttek tanyát a pletyka-körökben. Ezek az uj hirek a kon­cesszió megadása, vagy meg nem adása körül forogiak s mint később kiderült, volt is némi alapjuk. Pékár Gyula kultuszügyi államtitkár távirata volt a koncesszió-híreknek a kútforrása, amelyek szerint az államtitkár megtagadta Pa­lágyitól a koncessziót és ezzel aktuális lett ujabb színigazgató választása. Mellékesen megjegyezzük, hogy Pékár Gyula államtitkárnak még a pályázat második kiírása idején szerepe volt a szegedi szinház ügyében. Ajánlólevelet adott Mariházi-Kövér Miklós kecskeméti színigazgatónak, aki tudvalevőleg szintén pályázott a színházra. Mint illetékes köröktől megtudtuk, Pékár Gyula államtitkár később ujabb levelet intézett a hatóság egyik vezetőjéhez, amelyben azt irja, hogy csak a?ért adott ajánlólevelet Miríházynak, mert nem tudta, hogy Almássy Endre is pályázni fog. Pékár Gyula*legújabb távirata bonyodalmas helyzetet tetemtett a szegedi szinház ügyében. Dr. Vasek Ernő kormánybiztos-főispán hétfőn délelőtt titkos tanácsülésen ismertette a város fejeivel a távirat szövegét. A titkos tanács­ülésről pozitív hirek nem szivárogtak ki s ez volt az oka, hogy egyesek rémhíreket kompo­náltak. Azt terjesztették már, hogy Palágyit felfüggesztették, mert nem kapta meg a kon­cesszióját s nemsokára uj pályázatot ir ki a tanács. Az alaptalan feltevések s az össze-vissza feketített színházi kréta tisztázása végeit munka­társunk felkereste hivatalában dr. Gaál Endre kulturtanácsost, aki a kérdésről a következőket mondotta: — A tanács a törvény követelményeinek betartásával adta oda Palágyi Lajosnak a szín­házat, igy azt csak a törvényes rend betartá­sával lehet visszavonni. Palágyi bírósági vég­zéseket mutatott be nekünk, amelyek tisztázzák politikai szereplését. Később tudtuk meg, hogy osztályellenes izgatás ciiatt is folyik ellene eljárás, amely a Károlyi-uralom idejéből ered, ebből azonban nem lehet kommunista-vádakat kovácsolni. Erre a vádi a vonatkozólag Palágyi bemutalta a miskolci ügyészség táviratát, amelyben jelzik, hogy a vádak nagyrésze hamis adatokra van alapozva. Palágyi igazolt szin­igazgató, a szinészegyesillet tagja, koncessziója van Miskolcra, ahol még mindig játszik a társulata. — Ami Pékár Gyula sürgönyét illeti, abban az áll, hogy vegyük fontolóra a dol­got, mert Palágyinak nem ad, azaz nem fog adni koncessziót. Ez még nem jelenti azt, nogy Palágyi nem kapott koncessziót, mert ezt még mindig megkaphatja. Palágyi továbbra « szegedi színigazgató marad. A koncesszió megszerzéséhez a tanácsnak semmi köze j»ncs, az kizárólag Palágyi dolga. Ha nem tudja az engedélyt megszerezni s a szerződés szerinti időben nem kezdi meg az előadásokat, elveszti kaucióját, a százezer koronát. Viszont a tanács sem szegheti meg visszavonás által a megkötött szerződést, mert akkor a pőröknek egész lavinája omol­hatna a városra, amennyiben a szerződőt tagok az uj színigazgatót, az pedig a várost pörölné. Le kell szögeznem, hogy azok a hirek, amelyek Palágyi felfüggesztésére s holmi uj pályázatra ronatkoznak, teljesen alaptalanok > csak a közönség megzavará­sára, izgatására valók. Palágyi, mint mon­dottam, szegedi színigazgató s a koncessziót megszerezheti, akár augusztus utolsó napján is. Dr. Gaál Endre nyilatkozata teljesen tájé­koztatja a közönséget a tanács álláspontjáról. A hangsúly a törvényes tormák betartásán van, amely szerint Palágyi csak akkor veszti el jogait, ha nem tesz eleget szeptember elsejéig a szerződésben vállalt kötelezettsé­geinek. Ebben az esetben az uj szinísrzgató elveszti a százezer korona kauciót. A tanács nyilatkozatához nincs sok meg­jci/iiiliiú. Annyi üúonyo*, hogy í.'Siiházi Miklós érdekében ajánlások történtek, éppen olyan eredménytelenül, mint Miskolcon Kom­játhy érdekében. A tanács az igazoló hivatalos írások alapján adta bérbe a színházat Palágyi Lajosnak, aki hihetőleg illetékes helyen meg­szerzi a sz'nigazgatáshoz szükséges koncessziót. De erre augusztus utolsó napjáig várni, mint dr. Gaál Endre kijelentette, nem lehet, nem szabad, mert mégis előállhat az a helyzet, hogy Palágyi nem kapja meg a szükséges koncessziót. Akkor pedig igazgató nélkül fog állni a szegedi szinház, amelyet szeptember elsején meg kell nyitni. Azért tehát szükséges, hogy a tanács is érdeklődjék illetékes helyen és legyen rajta, hogy választásának érvényt is szerezzen, egyben Palágyi Lajosi, akivel a szer­ződést már megkötötte, záros határidő alatt kötelezze a koncesszió bemutatására. A csonka kerületek képviselői. — A kisgazdák ellenzik a belügyminiszter javaslatát. — Budapest, ^ijus 11. A nemzetgyűlés csü­törtöki ülésé.', amelyen a csonka kerületekről beadott belügyminiszteri törvényjavaslatot fogják tárgyalni, olyannak tekintik, amelyen meg fog történni a pártok erőmérkőzése. Főképen a kisgazdák ellenzik a belügyminiszter javaslatát, de van a Háznak több olyan tagja is, aki tisztán elvi szempontból helyteleníti, hogy igazolt képviselőj meg lehessen fosztani mandá­tumától. A kisgazdák azt mondják, hogy ebben a felfogásban gróf Apponyi is osztozik velük. Hangoztatják azonban, hogy bármilyen ered­ménye legyen is a szavazásnak, az a kormány helyzetét nem érinti és nevezeiesen nem érinti a belügyminiszter állását. A keresztény nemzeti egyesülés párt­jának értekezlete. Budapest, május 11. A keresztény nemzeti egyesülés pártja Haller István közoktatásügyi miniszter elnökletével képviselői értekezletet tartott, amelyen a képviselők mindenekelőtt bizonyos függő ügyekew tárgyallak. Igy a többen között a Lingauer interpellációnak elin­tézését sürgették. Foglalkozott a párt az ipari cikkek árának még mindig emelkedő tenden­ciájával, amelynek letörésére a párt az árdrá­gításról szóló törvényjavaslatnak minél rövi­debb határidőn belül vató letárgyalását követeli. Ugyanezzel kapcsolatban követeli a párt az árvizsgáló-bizottság revízióját vagy megszűné­sét, mert működésében inkább az árfelemelés érvényesül, mint az árszabályozás. A párt ezen a héten fogja megejteni a jelöléseket a tiszán­túli kerületekben, amely célból Haller István elnökletével a párt egy 6 tagu bizottságot küldött ki. Indítvány a sajtóról. Budapest, május 11. Lingauer Albin nemzet­gyűlési képviselő indítványt jegyzett be a sajtóról. Az indítvány a következőket tartal­mazza : Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a sajtót ezután is a legmesszebbmenő védelemben kivánja részesíteni, de viszont már eleve meg­rögzíti azt a felfogást, mintha a sajtószabadság alatt azt értenők, hogy a sajtó számára egy­általán nem léteznek tilalomfák. A közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy a sajtó egy­része többé-kevésbé visszaélt a kezébe adott óriási hatalommal, éppen ezért indítványozza, hogy a nemzetgyűlés mondja ki, hogy a sajtó­szabadságot ugy értelmezzék, hogy ez szent és érinthetetlen mindaddig, amig a közlemé­nyek az allam létérdekének, a hazához való hűségnek, a nemzeti érzésnél:, a tiszta erkölcs­nek és a becsületes jóhiszeműségnek minden­kire egyaránt kötelező korlátait tul nem lépi. A nemzetgyűlés messzebbmenő fegyelmi kör­rel felruházott sajtókamara felállítását kivánja, valamint a lapkiadók jogainak és kötelessé­geinek pontos körülírását, a lapinditás és a lapkiauas feltételeinek megszigorítását és a lapok példányszámának, üzleti etikájának és jövedelmi forrási korrektségének birói ellen­őrzését, végül a kiadó és hírlapíró jogviszo­nyainak ugy gazdasági vonatkozásokban, mint a szellemi munka terén pontos rendezését. Mindezekért indítványozza, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt arra, hogy ezeknek a szempontoknak figyelembevétele mellett készítsen a sajtó szabályozásáról törvény­javaslatot és azt 60 nap alatt terjessze be a nemzetgyűlésnek. Aranyat ,brilliánst, ékszereket, platinát minden mennyidben ie£inaga»abb áron yátérolok FI&CHFR K ÓRÁS És ékszerész • IOVI1LH I\. K.r«4.ké,*k4. ..ll.U, 3 41 HÍREK A cipő olcsóbbodása várható — Bőrbeszerzéa hatósági támogatással. — (Saját tudósítónktól.) Rákos Árpád szegedi bőrkereskedő a napokban tíz mázsa talpbőrt hozott a városba a polgármester és a tanács támogatásával. A bőröket Plunder és Pollák leitmeritzi bőrgyárcstól hozatta és tekintettel a cseh valutaázsió különbözetére, azonkívül a fuvardijvámköltség és a 6 és fél százalékos nettó haszonrészesedésre, kérle az árvizsgáló­bizottságtól, hogy a talpbőr árát kilónkint 400 koronában állapítsa :eg. A talpbőr önköltségi áron 380 koronájába van Rákosnak. Az ár­vizsgáló-bizottság hétfőn délután tartott ülésé­ben a kért 400 koronás egységárat nem hagyta jóvá, hanem leszállította azt 350 koronára. Mindenben helyeseljük az árvizsgáló-bizott­ságnak eme határozatát, csak azt nem értjük, hogy a tanács és a polgármester miért támo­gatnak egy olyan behozatali akciót, melynek költségei a napiárakon felül állnak és melynek perfektuálása az árak ujabb drágulását vonná maga után ? Bizonyára csak a szükséges informatív tájékozódást felejtették el megtenni az illető cikk napiárfolyama körül megfelelő szakértői felvilágosítás utján, egyébként nem részesíthettek volna egy mindenképen előny­telen üzletet hatósági támogatásban. Az üggyel kapcsolatban érdeklődtünk néhány bőrkereskedőnél a bőregy-égárak iránt. Meg­tudtuk, hogy bőrárut Budapesten már renge­teget lehet kapni, mióta az olasz behozatal megnyílt, egyelőre azonban még lanyha a ke­reslet bőráruk után, mivel napról-napra esnek az árak és még folyton ujabb és állandóbb áresés várható e cikkekben. Ma 130 korona kvadrátja egy finom minőségű sevróbőrnek, a finom minőségű bokszbőr kvadrátja 130—150 korona; a legfinomabbat 170 koronáért már meglehet kapni. A talpbőr 340—360 korona kilónkint, de a legfinomabb minőségű, úgyne­vezett krupón talpbőr is kapható 400 koronáért. Ezek az árak azonban előreláthatólag a nagy kínálat következtében esni fognak és igy a nyersanyag árzuhanása magával fogja vonni a cipőárak leszállását is, ami egy-két hónapon belül jelentékenyen érezhető lesz. Még olcsóbb lehetne, ha Magyarország nem lenne abban a szerencsétlen helyzetben, hogy — többek közölt — a legtöbb bőrgyára is éppen megszállott, vagy lekapcsolt területen fekszik. Hogy többet ne említsünk a zágrábi bőrgyáron kivül, mely az egész monarchiat ellátta, nélkülöznünk kell az érsekújvári, kolozsvári, temesvári, pécsi és a liptószentmiklósi (ahol töbo mint 24 gyár van) bőrgyárakat, melyek békében messzeler-

Next

/
Oldalképek
Tartalom