Délmagyarország, 1920. május (9. évfolyam, 100-123. szám)

1920-05-30 / 123. szám

Ara 1 korona. RSZAti te kiadóhivatal < SZEGEK, BOLBOOASSZONY-SOGÁROT 4. SZÁM h üfftwetteéc te kiadóhivatal t.l.teaja: 30S. Szeged, 1920 Magyar jövónk utja. Irta: 3uhisz Gyala. » A magyar jövendő utja, amelyre a haza mai bölcse, Apponyi Albert rámutatott, elittank áll és rajtunk áll, hogy erre az útra rátérjünk. A forradalom nem lehet célja egy nemzetnek, mint ahogy az egyénnek nem lehet célja a halál. Forradalom és halál szikséges rosszak ott, ahol a nemzet vagy egyén betegek és ahol másképpen nem lehet a természet parancsát, az örök evolúció törvényét beteiteni. Magyarországnak kellett a forradalom a háború miatt, a szolgaság miatt, amely sorvasztó és bénító hatalmak gályapadjára láneelta a magyart és a csontkamrák szelét fútta Dévény felöl, Bécs felöl erre a tragikus nemzetre. A forradalomnak is megvannak a maga kérlelhetetlen törvényei, a maga kilengései balra és jobbra, de talán nem tévedünk, ha kimondjuk, hogy ezekből a kilengésekből is elég veit már, hogy egyáltalában elég volt már misdenféle és fajta demagógiából, szélsóségből és jelszavakból, egyszóval elég volt már mindenféle forradalomból. Ha van lehetőség és van nt a konszolidációra, akkor minden akaratunkkal és minden erőnkkel valósággá kell varázsolnunk ezt a lehetőséget és a legteljesebb jószándékkal és eltckéiésse! rá kell lépnank erre az útra. Mert ne feledjük el, hogy még mindig forradalmi légkörben élünk, még mindig bizonytalan hangulatok és határozatlan jelszavak úsznak a levegőben, ne feledjük, hogy egy háború és Jiárom forradalom a lelkek ellenálló erejét nagyon megtörte és nagyon is alkalmasakká tette mindenféle lelki fertőzés befogadására. Többé-kevésbé mindnyájan betegei és megszállottjai vagyunk a kornak, amely kórnak is nevezhető, amely milliók halálával és milliók gyűlöletével, kevesek hatalmával és gazdagságával és sokak rabságával és szenvedésével operált. De már ocsúdnak a lelkek, de már eszmél a világ és az emberek és népek lassan, de biztosan egymásra találnak. Kellett a nagy tanulság, kellett a nagy Ítélet és ha keleti fatalizmussal nézzük a történelem törvény tevését, talán azért volt háború és forradalom, bogy többé ne legyen. Élni és hajózni akarunk, élni a magunk rendes és boldog egyéni életét, élni a békés és munkás magyar életet és hajózni akarunk gondolatok és érzések, igazságok és szépségek végtelen tengerén, az emberi haladás határtalan horizontja felé. Talán nekünk, mai generációnak, amelyet egy bölcs és nemes poétánk a fájdalmas generációnak nevezett, ez már nem, vagy csak a boldog öregséget érőknek adatott meg (lélekben mintha egy kicsit mindnyájan megöregedtünk volna, emberek), de akarjuk és várjuk ezt a rendet, ezt a munkát, ezt az örömet, ezt a nyugalmat és haladást, egyszóval, akarjuk a konszolidációt. Minden munkás és polgár, katona és civil, minden magyar és ember, aki nem ringatja magát lehetetlen álmokba, tudja és érzi, hogy ez kell: megpróbálni mindent hittel és becsülettel, hogy Magyarország, szegény, szomorú hazánk, ez a föld, amelyen élni, halni kell, ez a tragikus és küldetéses ország és a magyarság, ez a megpróbált és megbűnhődött nép, minden katasztrófa és minden kaland nélkül ismét erőre kapjon, régi fényét uj érdemekkel egyesítse és megint bcallhasson a műveltség és haladás tevékeny, hstékony, termelő, építő, teremtő tényezői közé, mint shogy már, minden hajs és bánata dacára, beállott a bukásában még nagyobb Németország. ELÓMZETE8I ÁRA: •ftet ter« 284.— K aefyedévre 7S.— K féltere , . 14®.— K e*y hónapra 14.— K IX. évfolyam 123. szám. Nyoaida: SZEGES, PETŐFI SÁNPOR-SÜGÁRUT 1. SZÁM A ayeada taletesja: 1S-S4. —P^—« •!, 11 I I I 'I I I I 1 a Vasárnap, május 30. Nem kenyerünk s jóslás tudománya, de lelkünk mélyén érezzük, hogy hamarosan a gyógyulás útjára tér itt minden. Nagy betegről van szó. akinek drága tagjait amputálták, de aki áz örök élet elixirjéból iszik, ha legsitebb hagyományai, legnemesebb szellemei csodálatos forrásából merit. Mi mindenek dacára mégis csak Zrínyi és Kossuth, Petőfi és Ady népe vagyunk, örökkévaló, halhatatlan és elpusztíthatatlan erők szülöttei. Éppen Ady mondotta a magyarságnak a kategérikus parahcsot; Muszáj minden fajnál jobbnak lenni. Én hiszem és vallom, hogy nemcsak muszáj, de lehet is. Én hiszem és vallom, hogy a magyarság küldetéssel van itt e földön, nagy, szent, örök, végzetes eleve elrendeléssel es hogy hivatását, az isteni parancsot, be fogja tölteni magyarán és emberül. Csak macára számíthat, de az egész világnak tesz szolgálatot, mint mindig, hosszú és dicsőséges története folyamán. Első volt, amely kivette részét háborúból, forradalomból, első legyen, amely békét, rendet, harmóniát és önmagán is nyert diadalt hirdet a világnak I Dr. Aigner Károly kormánybiztos bemutatkozása — Szabad kezet kapott a kOzgyftlé* Összehívására. — (Saját tudósítónktól.) Dr. Aigner Károly, az uj szegedi kormánybiztos-főispán szombaton délelőtt jelent meg először hivatalában. Munkatársunk felkereste a kormánybiztost, aki legelső teendőire vonatkozólag a.' következőképen nyilatkozott: ' — Vasárnap délelőtt 11 órakor, a városháza közgyűlési termében tisztelegnek nálam a törvényhatósági tisztviselők. Az állami hivatalok vezetőit külön-külön fogom fogadni. Minden ünnepélyességet kerülni óhajtok s a hivatalos bemutatkozás megtörténte után azonnal munkához fogok. — Politikai programomat a vasárnapi bemutatkozás alkalmával fogom röviden kifejteni,. a közgazdasági teendőim közül már most is kijelenthetem, hogy a közgyűlés összehívása tekintetében szabadkezet kaptam a belügyminiszter úrtól. Az idevonatkozó aktákat még nem állott módomban áttanulmányozni és igy végleg még nem döntöttem a kérdésben. Miután azonban a város 1 közönségének vitális érdeke, hogy a törvényhatósági bizottság összehivassák, mér előre is kijelenthetem, hegy hacsak valami rendkívüli fontos okok nem szólnak ellene, a közgyűlést a lehető legrövidebb idén belül össze fogom hivni. Természetes, hogy a törvényhatósági bizottságot egyelőre csak a régi összetételében hívhatom egybe, miután a bizottságok újjáalakítására vonatkozó törvény még nem készült el és belátható időn belül nem is remélem, hogy az erre vonatkozó javaslat törvényerőre emelkedik. A sajtóra vonatkozólag kijelentette a kormánybiztos-főispán, hogy készséggel áll a lapok rendelkezésére éa egyforma elbánásban részesít minden lapot, irányra való tekintet nélkül. Magánfeleket hétköznapokon délelőtt 11-töl 12-ig fogad a főispán. • Őrömmel kell fogadnunk az uj kormánybiztos minden kijelentéseit, amelyek a törvényhatósági bizottság összehívására vonatkoznak. Nagyon sok fontos közügy forog a tanács kezén eldöatetlenBI, — és már hosszú idö óta — amelyei a közgyűlésre várnak, hogy elintéztessenek. Reméljük, bogy a kormánybiztos kijelentése rövid időn belül meg is valósul s a város közönségének képviselői intézhetik nemsokára a közügyeket Miért kell aláirni a békeszerződést — Gróf Apponyi Albert levele. — Budapest, május 29. Gróf Apponyi Albert levelet intézett az Uj Nemzedék szerkesztőségéhez, válaszolva a lap tegnapi számában közölt vezércikkre. Apponyi levelében ezeket irja: — Hogy a ránk kényszeritett szerződés aláírásának gondolata a magyar közvéleményt felháborítja és hogy ez a felháborodás erélyes tiltakozásokban nyilvánul meg, ez annyira természetes, hogy nem is szeretném, ha máskép volna. Észrevételem csak arra a beállításra van, mintha a kormánynak az az elhatározása, amelyért én erkölcsi szavatosságot vállaltam, mely tebát az enyém is, bizonyos elhamarkodásra vallana és azt a látszatot keltené, hogy nem eléggé érezzük át ennek a cselekedetnek rettenetes súlyát. A cikkíró azt látszik hinni, hogy módunkban állott volna dilatóríus eljáráshoz folyamodni és qai habét tempus, habét vitám elv alkalmazásával jobb esélyek lehetőségét bevárni. — Ez óriási ténybeli tévedés. Mikor a végleges békefeltételeket nekünk megküldték, tíznapi határidő akkép volt megállapítva, hogy annak lejártáig csak Igennel vagy nemmel válaszolhatunk, halasztó vagy kitérő természetű, minden válasz pedig hemlegesnek vétetett volna és az aláirás nyílt megtagadása összes következményeit idézte volna fel Erről pozitív tudomásunk volL — Ennek a rettenetes szerződésnek aláírását egyedül az ellenállhatatlan kényszerhelyzet igazolhatja és a kormány is, magam is, egyedül ezzel indokoltuk meg. Hogy rámutattunk a reménytnyujtó jelenségekre is, ez azért történt, mert azok tényleg meg vannak és alkalmasak arra, hogy helyzetünk sötétségére némi derűnek a sugara essék, de magukbaavéve ás aláírások indokául nem szolgálhatnak. Ismétlem, a döntő indok egyedül a kényszerhelyzet. — Marad az a követelés, hogy ezt a kényszerhelyzetet bővebben, meggyőzőbben magyarázzuk. De hát szabad-e ezt tennünk? Szabad-e a nyilvánosság elé hozakodnunk helyzetink minden veszélyével, minden gyengeségével? Ugy hiszem, nem szabad. A külügyi bizottságban a kormány részletes felvilágosításokat adott, a nyilvánosság előtt ezt nem UMe. Hogy pedig én, amikor a dolgokat láttam, aem vállalkoztam magam a békeszerződés aláírására, annak azon formai okon kívül, amelyet utolsó jegyzékemben kifejtettem, még két oka volt. Az egyik »', hegy s békedelegáció lemondásában sz sntsnt-batalmakkal szemben is megnyilatkozott a nemzet tiltakozása a reákényszeritett békepentozaiek el!*-., a másik pedig az, hogy