Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-18 / 89. szám

Ara 80 fillér. Sterkcsztőcér é» kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOG ASSZON Y-Sl!GÁRUT 4. SZÁM A axerkeaztóség *» kiadóhivatal telefonja: 305. ELÓFIZETES1 ÁRA epén évre 180.— K negyedévre 45 — K ttlévre . 90.— K rgv hónapra 15.— K Egyeit uim ára S0 fil'cr. Nyomda : SZEGPD, f'ETÓFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁIW A nyomda telefonja : 16-34. Szeged, 1920 IX. évfolyam 89. szám. Vasárnap, április 18. Logika. A logika nem utolsó dolog. Nem kell ahhoz se Arisztotelesznek, se aquinoi Szent Tamásnak, se Kantnak, se Spencernek lennie az embernek, hogy ezt belassa, bevallja és eszerint éljen és üdvözüljön ezen a földön. A logika nem utolsó dolog, söt, talán szabad azt mondani, a legelső dolog, mert logikátlanul beszélni és cselekedni annyi, mint helytelenül és oktalanul beszélni és cselekedni, magyarán szólván, bakot lóni és fiaskót vallani. Friedrich Istvánról még volt és jelen ellenségei is elismerhetik, hogy sneidig ember, talpraesett ember, legény a maga talpán. Tőle még a humort és iróniát sem lehet eltagadni, kivált utolsó beszédei után. Igaz, hogy ez a humor egy kissé fanyar zamatu és az is igaz, hogy ! ez az irónia többnyire az önirónia jellegét viseli magán, ami különben esztétikai szempontból a legmagasabb rendű e nemben, legfeljebb egyéni szempontból nem a legkellemesebb és legkívánatosabb arra nézve, akinek kedve és oka van igy ironizálni. Hanem a logika, ami a logikát illeti, ezen a ponton némi bajok és hiányok mutatkoznak. Nevezett politikusunk leguíóbbi szűzbeszédében alaposan (bár részben alaptalanul) nekiment a sajtónak, körülbelül olyan módon és eredménnyel, mint az Arany János kárvallott magyar embere a jégeső után a termésnek. Szó sincs róla, megint eléggé temperamentumosán (majdnem azt lehetne mondani: forradalmi temperamentummal) vagdalózott jobbra, balra, (volt néhány merész huszárvágása is) de ami a logikát illeti, hát ülő tisztelettel a mozgékony temperamentum iránt meg kell állapítani, hogy itt bajok voltak a kréta körül. Friedrich István, mint a sajtó egyik halálos bűnét emlegette, hogy szinte kivétel nélkül és párlkülönbség nélkül lelkesen üdvözölte és dicsőítette a háborút. Nemkülönben lelkesen üdvözölte és magasztalta a háborús hadikölcsönöket. No?, itt van a bökkenő. A sajtó főbűnének tekintik, hogy annak legtöbb orgánuma terjesztette a defétizmust és egyáltalában a destrukciót. Elsősorban Friedrich és vele legszorosabb kapcsolatban álló párthívei és bajtársai hangoztatják ezt. De ha logika nevében kérdezzük, miért bűn a háborús lelkesedés fölkeltése és ébrentartása akkor, amikor bűn a háborúellenes defétizmus és destrukció * csüggedés ? Vagy megfordítva? És ugyancsak a logika nevében kérdezzük, mert hiszen maga Friedrich okolja az előző kormányokat ezzel, ha a Tiszáék háborús halalma, cenzúrája és egyebe mialt a sajtó nem mondhatta ki azt, amit akart, ha bizonyos irányú sajtó meg sam élhetett, miért kell az uralkodó hatalom és irányzat, kormány és rend blinét, tévedését, mulasztását éppen a sajlóra kenni, mikor kentek már arra éppen eleget? Mégis csak na&y dolog, nem csupán a háború, de ugy látszik a s-ijtó is, ha olyan döntő, olyan végzetesen nagy hatalmat tulajdonítanak neki éppen azok, akik szeretnék lebecsülni. A közalkalmazottak segítése. — Az indemnitási vita a nemzetgyűlésen. — Budapest, április 17. A nemzetgyűlés szombati ülésén ismét szóbakerült a közalkalmazottak ellátása. Weisz Konrád mondott nagyobb beszédet, de valami ujat bizony nem igen mondott. Bottlik István alelnök háromnegyed 11 órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés ülését. Az elnöki előterjesztések után Eörffy Imre megokolta, hogy a házszabályok módosítására vonatkozó Javaslatát miért vonja vissza: Ezután a Ház rátért az indemnitás vitájának tárgyalására. Az első felszólaló Kerekes Mihá.y kisgazdapárti képviselő volt. Bőven foglalkozik a vasúti alkalmazottak helyzetének javításával. Konkrét indítványt tesz a vasút jövedelmezőségének emelésére. Vasúti reformokat kiván. Indítványozza, hogy vasúti rendőrséget létesítsenek. Beszéde végén kijelenti, hogy az indenv :tást elfogadja. Szünet után Szmrecsányi György foglalja el az elnöki széket. Weisz Konrád a közszolgálati alkalmazotíak érdekében szólalt föl. Az országban rendet, fegyelmet teremteni csak ugy lehet, ha a közszolgálati alkalmazotíak helyzeién javítanak. Ha az meg nem történik, a balkáni erkölcs vonul be a hivatali szobákba. Báró Szterényi József: Sokkal jobb véleményünk van a közszolgálati alkalmazottakról. Felkiáltás: Az üres gyomor rossz tanácsadó. Weisz Konrád: Pénzbeli segités esetén olyan összeget kell adni, amely valóban segítsen. De elsősorban a természetben való segités jöhet szóba. Ami a tisztviselők létszámának apasztását illeti, ez nem olyan egyszerű dolog, mint sokan képzelik. Egyenesen abszurdum, hogy a 20—30 és az 50—60 év köztieket egyszerűen elbocsássák. A redukció nigy körültekintést igényel. A javaslatot nem fogadja el, mert a kormány iránt nem viseltetik bizalommal. Ezután Simonyi-Semadam miniszterelnök beterjesztette a székesfőváros törvényhalósági bizottságának újjáalakításáról szóló javaslatot. E*u!án nagyatádi Szabó István közélelmezési miniszter 6zólalt fel. Nem hiszi, hogy akár a felszólaló képvirelő, akár a tisztviselők azt kiTARCA UJ VERSEK. ÁPRILIS bOLONDJA. Benned születtem, édesbús szeszélyes Tavaszi hónap, felleges derűs, Mikor a rétek lelke mér fölé.ez S brekeg a vízben száz bús hegedűs. A Tisza partjón ringatott a bölcsöm, Holdtölte volt — tavaszi anda hold — S a szőke fényben az éjei betöltőn A vizek népe mind nászdalt dalolt. En hallgattam e furcsón bánatos dalt, Meh> egyhangún szép és gyönyörbe olvad Es sirvavigad. mjnt a honi ének. Mások világgá zengő zongoráját En nem irigylem. A magad cigányát I ásd bennem, ó magyar, ki neked élek l DEO IGNOTO. En hirdetem ma nektek, Mig vér és könny esik, Az Ismeretlen Istent, Ki él szivünkben itt. • A mélyből jő. a gyászból, Ezer kínban fogon. Szegények, szomorúak üdvözlik boldogan. Az utja nem virágos, Bús Kálvária ut. Gáncsolja, ostorozza A gonosz, a hazug. Talán még fölfeszítik S ludása lesz ezer, Az Ismerellen Isten }ő és nem veszhet el. Én hirdetem ma nektek, Mig vér és könny esik, Az Ismeretlen Isteni, Ki él szivünkben itt! KÖNYVEM ELÉ. (L. K.-nénak.) A szomorúság meg ne csaljon, Mi verseim méfyén sajog, Tul bánaton és forradalmon, Rám már az örök nap ragyog. Csak az fáj és bánt, hogy e napnak Sugara sokra nem derül, Csak az búsit, hogy e magasban Sokszor maradtam egyedül. A TITOK. A titok n*z örök szemével Az ég azúrján ál felém., A titok sir, mély őszi éjen. Ha hull a hervatag levél. A tilók száll borús magasban, Mikor a darvak raja húz, A litok szunnya-toz alattam A hant ölén, mely koszorús. En látom őt a vak sötétben Es hallom öt, ha zene zeng. Rám vár szelíden és fehéren, Mosolyog, int és én megvek. IUHÁSZ GY.JI A. •