Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-17 / 88. szám

Ára 80 fillér Sscrkeaztóaéi é* kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZONY-SUGÁRUT 4. SZÁJA A aitfrkeaxttiaég is kiadóhivatal telefonja: 303. ELÓF1ZETESI ÁRA: tzétz évre 180.— K negyedévre 45.— K félévre . 90— K cg\ hónanra 15.— K Füve* siám <ra 8H fillér. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefo.-tja : 16-34. Szeged, Í920 íX. évfolyam 88. szám. Szombat, április 17. Az indemnitási vita a nemzetgyűlésen. - Sándor Pál a zsidókérdésről. — Budapest, április 16 A nemzetgyűlés pénteki ülésén Sándor Pál mondott nagy beszédet. A zsidó Kérdésről szólt nagy részletességgel A beszéd az egész ülést lefoglalta. Negyed 11 órakor nyitotta meg a nemzetgyűlést Rakovszky István elnök. Az elnöki bejelentések és a jegyzőkönyv hitelesítése után Gaúl Gaszton megindokolja indítványát, amelyet a köztisztviselők összeférhetetlenségére vonatkozóan benyújtott. Ismerteti a képviselői összeférhetetlenség történetét. Lehetetlennek mondja, hogy amikor a képviselői összeférhetetlenségi törvény olyan szigorú, akkor a köztisztviselők nyilvánvaló összeférhetetlenségben legyenek. Beterjeszti a következő indítványa ; — Mondja ki a nemzetgyűlés, nogy a köztisztviselők mellékfoglalkozása tekintetében fejlődött és a múltból reánkszállt eddigi gyakorlatot heiyteieniti, azt a pénzügyminiszteri szolgálati szabályókban lefektetett helyes és tiszta elveknek szellemével, de a közérdekkel is merőben ellentétesnek jelentik ki. Felhívja a kormányt, hogy a köztisztviselők mellékfoglalkozásának kérdését minden minisztérium sürgősen felülvizsgálat alá vegye, az összes jelenleg fennálló mellékfoglalkozásokról részletes kimutatásokat állítson össze és terjesszen a nemzetgyűlés elé. Egyben felhívja az összkormányt, hogy javaslatot terjesszen a nemzetgyűlés elé az e téren fennálló jogos aggodalmat keltő visszás állapotoknak gyökeres, végleges és sürgős megszüntetése érdekében. Az elnök bejelenti, hogy az indítványt kiadják az összkormánynak. Ezután áttérnek az indemnitási javaslat tárgyalására. Az első szónok Sándor Pál. Tudja, hogy olyan ellenáramlattal kell megküzdeni, amellyel szemben helyzete nagyon nehé-:. Ennek dacára kötelességének tartja az indemnitással és ennek keretében a politikai helyzettel is részletesen és kimerítően a zsidókérdéssel is foglalkozni. (Nagy zaj. Halljuk! Halíjuk 1) A koalíciónak nyílt ellensége. Most az egész nemzetnek csak az ország megmentésére kell törektdníe, külön pártoknak most nincs helyük, csak az ország megmentésének a pártja Ülhet a nemzetgyűlésben. Foglalkozik az indemnitással. Fél attól, hogf a pénzügyminiszter által előirányzott bevételek sem fognak befolyni. Azt véli, hogy Magyarországnak elsőrangú zseniális embert kell az ország pénzügyeinek élére állítani. (Derültség.) Meg ha külföldről keil is idehozni. (Felkiáltások a Friedrich-párt soraiból: Galíciából ! DerU.tség. Közbeszólások. Zaj.) Az elnök csenget. Sándor Pál: Nem Galíciából. Egy erős kéz kell, aki nemet is tud mondani ét irgalmatlanul kritizálja a többi minisztériumok budgetjét is. Nem elég, hogy felülbélyegeztük a bankjegyeket. Mi lesz 3—4 hónap múlva, ba tényleg ugy lesz, hogy a Clemenceau-féle határok lesznek az ország végleges iiaiárai ? Az ország igen nehéz helyzetben lesz. Magyarország fennállása nincs biztontva, amig ré^i halálainkat vissza nem -kapjuk. Ha aláírjuk rzt a békét, akkor Magyarország elveszett. Ha mi talpra nem állunk, soha többé e''v«éges Magyarország nem le»/. Ilyen sieriödes aláírásához hozzá nem járul. Friedrich István: Nagyon helyes. Sándor Pál beszél a valuta-kérdésről. Megállapítja, hogy Anglia kivételével az összes győző államok e tekintetben a legnagyobb Lehézségekkel küzdenek. Egész Európa, Anglia kivételével, állami csőd előtt van. Kivezető, utat nem lát. A vagyonadó itt nem segit. Talán kényszerkölcsönnel lehelne valamit segíteni. A vagyondézsmából nem kapunk annyi pénzt, mint a kényszerkölcsönnel, mert nagy különbség van abban, ha az állam valakitől kölcsönt vesz, vagy ugy veszi el a pénzét, hogy többé vissza nem adja. — Amerikától mi könnyebben kapunk kölcsönt, mint más országtól, mi kisebbek vagyunk és kisebbek az igényeink. De ha az urak nagy trombitába fújnak itt a zsidóságról, ezzel óriási hibát követnek el és csak az országnak ártanak vele. Én megtudom érteni az antiszemitizmust. A magyar paraszt mondja, hogy antiszemita az, aki kelletnél joc ban gyűlöli a zsidót. Az antiszemitizmust tettekkel kell bizonyítani. Gazdasági tettekre gondolok. Friedrich István: Nagyon helyes beszéd. Jöjjön ide hozzánk. Ereky Károly: A kormány nem meri csinálni. Friedrich: Nagyon korrekt nyilatkozat. A zsidóság fogja megcsinálni a keresztény kurmst. Az elnök folyton csenget. Sándor Pál: 150.000 dollár ma 300 millió korona. Amerikai milliomosnak több a vagyona, mint Magyarországé. Hiába fújják az an!iszemita trombitát, csak az országnak okoznak kárt vele. Legyünk okosak, hagyjuk élni ezeket a zsidókat ínég 3—4 hónapig. (Általános derültség a Ház minden oldalán.) A galíciaiakat utasítsák ki az országból. Ez a lcgszivbeli kívánságunk, a behozatalt pedig a minimumra kell redukálni. A luxus-cikkeket aránytalanul keil megfizetni. Uniformisos ruhákat hozzunk be, mint Németországban. (Heiyeslés minden oldalon.) A dőzsolést meg kell szüntetni. Barátok után keil nézni a világban. Az olasz barátság megszűnt, miheiyt pentröl volt szó. Valutáris szempontból Németország kirabolt bennünket Gondoljunk csak Erdélyre. Kétszáz év óta gyarmata voltunk Ausztriának. Török, tatár ntm ártott annyit az országnak, mint Ausztria. Fangler Béla: És a zsidók? Sándor Pál: Rátétek azokra is. csak türelmet kérek. A gyáripart fejleszteni kell. Támaszkodni kell a belföldi nyersanyagokra. Bün a földbiríokrefermot halasztani. A magyar kereskedőt ismeri A legleleményesebb, a legszorgalmasabb, a rémetek mellé lehet őket állítani. Ezt a kereskedelmet fejleszteni kell, de mireveló Magyarországnak az a töméntelen sok bank. A bankoknak fuzionálniok kell. Ebben a kérdéíhen bele kell avatkoznia az államrak Ha Berlinnek elég 10 bank. minek nekünk 100. Sándor Pál kérésére ezután az elnök 10 perces szünetet rendelt el, amely után Sándor Pal folytatja beszédét. Kijelenti," hogy helyre kell allitant az országban a felekezeti és osztálybékét. Be fog cz következni okvetlenül akkor is, hogyha erre a nemzetgvílléa r^vrésze nem is volní. hajlai.dó. A közös bajok,' a közös nyomorúság okvetlenül egyesíteni fognak bennünket. Nézzfink csak körül az utcán, csupa sovány, szomorú, sápadt arcot látunk. Mindannyian le vagyunk rongyolódva. (Felkiáltások: Csak a keresztények!) Sándor Pál: *Nemcsak a keresztények, hanem a zsidóság nagyrésze is. A városi és falusi lakosság egyaránt rongyokban jár. Fel kell lépni mindenkivel szemben különbség nélkül. Nem ismer különbséget tisztességes emberek közö*t, akár keresztény, akár zsidó, mohamedán, vagy budhista az. ö egyaránt tiszteli a vallásos embert, ha az tisztességes, bármilyen vallású. Fangler Béla: Ezt a proletárdiktatúra alatt kellett volna mondani. Sándor Pál: Én a proletárdiktatúra alatt megtettem kötelességemet, mint ahogyan megtettem a Károlyi-korszak alatt is. Egy hang a baloldalon: Be is csu!::ák. Sándor Pál*: Most azt mondják, hogy mindennek a zsidó az oka: a háborúnak a zsidó az oka, az erkölcstelenségnek a zsidó az oka. (Felkiáltások: Ugy is van I Nagy zaj.) Zsidó vagyok és azt hiszem, hogy megszenvedtem mindazt, amit a zsidómagyarokról mondtak, akkor azt hiszem, megengedik, hogy védelmemet is elmondhassam. Vájjon tényleg a bolsevizmus vetette fel a zsidókérdést? Jól tudja, hogy antiszemitizmus van, de volt a múltban is mindig 3000 esztendőn át. M'iga az a tény, hogy annyi üldöztetésen at mégis fönnmaradt, bizonyítja létjogosultságát Ezuián vázolja a zsidók helyzetét a bolsevizmus alatt. Épp ugy megsanyargatták őket, mint, mint másokat. (Nagy zaj.) Az összes bankok, vállalatok vezetőit állásukból elmozdították, lakásaikat kirabolták, ékszereiket, pénzüket elvették. (Közbeszólások.) Sándor Pá!: Mi zsidók vég-elenül szégyeljük magunkat, hogy ebben az országban, melynél liberálisabb ország nem volt a világon, közülünk akadtak oiyan hazaárulók, akik a bolsevikiek közt foglaltak helyet. Ezután beszél arról, hogyan viselkedtek a háború alatt a zsidók. Hivatkozik József főhercegre és Tiszára. Patacsi Dénes: Minket kérdezzen meg I Sándor Pál: Ha a front mögött sokan voltak, akkor ez azoknak a bűne, akik tűrték. A trónt felbomlását Linder bejelentése okozta. A bolsevizmussai szemben gyáva volt az egész m3gyar társadalom. Az elnök a szónokot ezért a kifejezésért rendrcuhsitja. Nom akarja a szólásszabadságában korlátozni de keri, hogyha lehet, ne beszéljen oly.Hti sokat a zsidókérdésről, hanem inkább az indemnitásrói. Sándor Pál kije! enti, hogy már csak a magyar zsidóké;dé ről akar beszélni. Ezek nem jöttekmentek. {Közbekiáltások: Jöt .k, de nem mentek!) Már a magyarok honfoglalása előtt laktak itt zsidók és a ma,?y;,rokka! is jöttek be. Ereky Károly: Ujsígirók. Sándor Pál: Történelmi 3ditokit idéz ennek igazolására. Szomorúan konstatálja, hogy a kapitalista-társadalomnak majdnem 98 százaléka zsidó, ennek az oka azonban a kereszténytársadalom. mert az a kereskedelmi és gazdasági pályát másodrangú foglalkozásnak tekinti. Mindenki hivatalnok akar lenni és senkisem akar a boltba beülni. A középosztálynak kezébe kel! venni a rőföt, oda kell menni a mázsához, be kel! ülni reggeli 3 őrakor a poros irodába, hogy a?u'án később beülhessenek a vezérigazgatói székbe. Sándor Pál foglalkozik ezután a faj és vallás teóriájával. Idézi Trefort, Tisza Kálmán és