Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-13 / 84. szám

DELMAOYARORSZAO lt20 április II Az indemnitási javaslatot beterjesztették a nemzetgyűlésen. 2 nagybányai Horthy Miklósné leányával, Paulával, mellettük egy másik gépkocsin a kormányzó két fia, litván és Miklós. A díszmenet befejezte után a kormányzó gyors vágtatásban lovagolt el kíséretével, a közönség ujjongó éljenzése közben. Egyelőre nem állit fel a város népjóléti ügyosztályt. (Saját tudósítónktól.) Ismeretes a nagyközönség elölt dr. Vasek Ernő kormánybiztos-főispán átirata a város tanácsához, amelyben népjóléti ügyosztály szervezésére hivja fel. Az átirat még mult év novemberi keletű s már dr. Szekerke Lajos volt tb. tanácsnok foglalkozott a népjóléti ügyosztály megszervezésével s erre vonatkozó előter, :sztését annak idején meg is tette a tanácsban. Dr. Szekerke távozása óta a népjóléti ügyosztályról nem esett szó. Ennek ktflönböző okai vannak, elsősorban a rendőrség államosítása, azután a viszonyok némi változása s a lisztviselőkérdés is, amennyiben az ügyosztály felállítása a tisztviselőlétszám emelésével járna. A népjóléti ügyeket eddig és most a hatóság a különböző tanácsi ügyosztályok között megosztva intézte, azok természete szerint csoportosítva. A súlyos gazdasági viszonyok következtében mindinkább enyhítést követelő nyomor azonban folytonosan szaporítja az egyes ügyosztályok munkáját, ugy, hogy kívánatos és célszerű lenne a népjóléti ügyeket egy erre felállított ügyosztály működési körébe csoportosítani. Ez volt a főispán célja, amely mindezideig nem valósult meg. A főispán ujabb sürgetésére a tanács hétfői ülésén ismét foglalkozott a népjóléti ügyosztály felállításának kérdésével és dr. Taschler Endre főjegyző előterjesztésére a következő határozatot fogadta el: „A város tanácsa a tanácsi ügyosztályok uj beosztásának, köztük a népjóléti ügyek egy osztályba való csoportosítását is, állandóan napirenden tartja, de a szervezetileg Tetndő megoldásnak akadályai vannak. A népjóléti ügyosztály önálló felállítását ugyanis keresztülvinni ezidőszerint nem mutatkozik célszerűnek, mert azt csak a szintén tervezett kereskedelmi és statisztikai uj ügyosztályok beosztásával összhangban és a régi ügyosztályok beosztásának teljes megváltozta'ásával lehet oly módon végrehajtani, hogy az a gyakorlati követelésnek megfeleljen és a városnak elkerülhető uj költségeket ne okozzon. Ezeket a kérdéseket a tanács felfogása szerint akkor kell megoldani, amikor végiegessé válik az, hogy a rendőrség á'lamositása folytán milyen uj feladatok esnek közigazgatási hatáskörbe azok közül, amelyeket eddig a rendőrség látott el és hogy milyen számú lesz az a személyzet, amelynek alkalmazásáról a városnak gondoskodni kell. Az eddig folyamatban levő előmunkálatok és tervezetek azt az eredményt mutatják, hogy a rendőrség államosítása ulán a törvényhatósági közigazgatási teendők olyan széles köréről kell gondoskodni, hogy mivel a város az eddig Járt rendőrségi államsegélytől ezntán elesik, az uj szervek fentartása nagyobb összeget fog igénybevenni, mint amennyibe a városnak a rendőrség került. Nem térhet ki a tanács az elől a gondolat elől, hogy a tisztviselők számát nem szaporítani, hanem apasztani kellene és ennek gondos és megfontolt elintézéséről csak akkor lehet szó, amikor a tinács a jövő feladatairól, ezek ellátásának intézményes elrendeléséről tiszta képet fog kapni. Ezek azok az okok, amelyek a tanácsot egy, esetleg több ügyosztály szervezésétől visszatartotta. A népjóléti kérdéseket a tanács az eddigi beosztás szerint kezeli, nagyobb horderejű kérdéseknél pedig a város polgármestere a szükséghez képest az ügyekhez saját hatáskörében külön előadókat biz meg. Így a népjóléti ügyek ellátása hátrányt nem szenved". A tanács határozatához nincs egyéb hozzáfűzni valónk, mint az, hogy az uj ügyosztály kérdését végleg elvetni nem lehet, legfeljebb elhalasztani addig, amig a város a tne^valóiitás módozatát kellőkép meg nem találja. Budapest, április 12. A nemzetgyűlés hétfői ülésén terjesztette be a pénzügyminiszter az indemnitási javaslatot, amelyet hossz bb beszédben okolt meg. A napirend előtt hosszabb vita kerekedett Frühwir h felszólalása körül, aki ik ódi Szabó legutóbbi interpellációjával kapcsolatban beszélt a sajtóról. Tudósításunk a következő: A nemzetgyűlés ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Az elnöki bejelentések után a cinkoiai valasztói kerületbon megválasztott Miícsevics János nemzetgyűlési képviselő megbízó-levelét kiadták az állandó igazoló-bizottságnak. Az elnök jelentette, hogy Schlachta Margit megválasztása ellen panaszt adtak be, amit az állandó igazoló-bizottságnak adtak ki. Muszti Imre nemzetgyűlési képviselő ellen beadott p.:naszt a beadók visszavonták. Pető Sándor, a 4. bíráló-bizottság tagja, letette az esküt. Ezután Frühwirth Mátyás személyes megtámadtatás címén szólalt fel: # — A legutóbbi ülésen — mondotta — Szabó Sándor képviselő, aki sürgős interpellációt intézett a kormányhoz a tis^ántuii cenzúra ügyében nevemmel kapcsolatosan olyan vádakat emelt, amelyeket szó nélkül nem hagyhatok. Kijelenti, hogy a Nemzeti Sajtóiroda, amelynek az élén áll, nincs kapcsolatban a keresztény nemzeti párttal. Mindenki tudja, ho'gy amikor a komünn kiütött, az összes lapokat lefoglalták, az összes újságírókat közös szervbe utalták, a tanácsköztársaság külön sajtószervébe. Minden újságtól megvonták a megélhetési jogot és csak azok az újságok jelenhettek meg, amelyeket a tanácsköztársaság engedélyezeit. Minden újságíró ebből a közös szervből kapta a fizetését A magántudósitókat síimén szocializálták és bevonták a vidéki sajtóosztályba, ugy hogy ezek tovább végezték munkájukat, mint azelőtt. Ebben a sajtóosztályban voltak alkalmazva azok az emberek, akikről szó van. A Friedrichkormány azután megszüntette ezeket a szerveket, megszüntette az ujságiróbeutalásokat, kivéve az 5 munkatársat, akik a kommün alatt olyat nem követtek el, amiért el kellett volna bocsátani őket. Szakács Andort és Liptófalvy Istvánt megbízták ezeknek a szerveknek a likvidálásával. Ezek ellen nincs panasz, ezeket tovább alkalmazták a miniszterelnöki sajtóirodában, tovább kapták a fizetésüket, mint azelőtt. Később, amikor megszüntették ezt a vidéki sajtóosztályt is, rendes felmondással elbocsátották őket. (Felolvassa az egyiknek felmondó levelét.) Ilyen elbocsátó levelekkel nem szokták a kommunistákat, a gyanús elemeket elbocsátani. Az említett 5 munkatárs közül kettő hozzám került a Nemzeti Sajtóirodába, egy a Virradathoz és kettő az Uj Barázdához. Hátha Schandl Károly, Meskó Pál és Budai Barna együtt tudnak ülni ezekkel az urakkal, akkor én is együtt tudok velük ülni. Foglalkozik ezután a debreceni dolgokkal. A debreceni lapoktól táviratban megkérdezte, hogyan és miképen kényszeritették őket arra, hog/ a Nemzeti Sajtóirodától vegyenek sajtótudósítást. Két nap múlva megérkezett a válasz, amelyben a debreceni lapok, az Egyetértés, a Hajduföld, a Debreceni Ujsá.^ kijelentik, hogy a debreceni lapok saját maguk önkéntes elhatározásukból kérték a Nemzeti Sajtóiroda hírszolgálatát. Elhatározásukban őket senkisem befolyásolta, legkevésbé presszionálta. Azután a debteceni cenzúra ügyével foglalkozik és kijelenti, hogy a debreceni lapok egyikének sem engedtek meg semmiféle belpolitikai hir közlését. Kijelenti, hogy ő sen<itől sent s/óval, sem írásban nem kért monopóliumot nrra, hogy csak ő adhassa le a híreket. Frühwirth ezután a Ma»yar Távirati Iiodával fofihlkozott s kifogásolja, hogy annak munkatársai között sok a zsidó. Sándor Pál személyes megtámadtatás ciinén kért szót. Frühwirth őt kapcsolatba hozia a Magyar Távirati Irodával, kijelenti, hogy neki az irodához semmi köze. Hubert képviselő azt mondotta, neki: szemtelenség, disznóság. Senkinek sincs joga őt megtámadni, mert más elveket vall. A háta mögött azt mondották, hogy majd ő még megjárja. Erre a fenyegetésre azt feleli, hogy nem fél a Duna fenekétől sein. Huber János személyes kérdésben elmondja, hogy ö közismert igazságokat ttiondolt, amelyekkel Sándor Pál szembeszállt. (Helyeslés a keresztény egyesülés pártján ) ó azt mondta, hogy zsidó rágalmaknak köszönhetők a fehér terrorról szóló vádak. Ezeket a vádakat utasította vissza. Ha hevesebben tette, bocsánatot kér a Háztól. Az indemnitási javaslat. Ezután báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter állott fel szólásra. Az indemnitási javaslat tárgyalása alkalmas arra, hogy tiszta képet nyújtson az ország egész közgazdasági helyzetéről és a kormány munkálkodásáról. A munkanélküliség még mindig nagy és nehezen szüntethető meg. A blokád fojtogatja országunkat, kereskedelem és gazdasági válságok elerőtlenitenek bennünket. A forradalom volt az, amely gazdasági szempontból megrontott bennünket. Tizenöt-husz milliárd értékű az a hadianyag, amely a frontról elveszelt. Hallatlan mennyiségű olyan anyag ment kárba, amelyet az ipar rögtön felhasználhatott volní. Ennek értékét 300 millióra tehetjük. A vörös hadsereg fentartása 5 milliárdbakerült az országnak. Elmondja, hogy nemrég jutott tudomására, hogy a külföldön milyen hírek vannak forgalomban a nálunk állítólag elkövetett tömeges gyilkosságokról, ötezer meggyilkolt emberről beszélnek, meg arról, hogy 28.000 szocialista van internálva rettenetes körülmények között. Erre csak egy válaszunk lehet, hogy hívjuk a külföldi munkásokat, jöjjenek el hozzánk, nézzenek itt körül és ne hallgassanak alattomos vádakra. De annyit mondhatnánk neki, hogyha borzalmakat akarnak látni, ne itt keressék a demarkációs vonalon belül, hanem azokon tul. (Ugy van! a Ház minden oldalán). Ha az államadósságokat vizsgáljuk, megdöbbentő kép tárul elénk. Magyarország államadóssága a háború előtt 8 milliárd korona volt, jelenleg 57 milliárd és 877 millió korona, ha a külföldi tartozásoknál a békebeli paritásos árfolyamot vesszük alapul. Ennek az adósságnak évi kamatierhe 1804 millió korona szintén paritásos kurzuson számitható. A külföldi pénzeket mai árfolyamokon véve ez természetesen sokszorta több iesz. Az államadósságokat a Károlyi-kormány és a bolsevizmus 18 milliárd koronával növelte. Azok, akik elégedetlenek a mai viszonyokkal és ezeknek a súlyos voltát a mai rezsim ellen akarják felhasználni, olvassák a béketervezetet. Annyira lehetetlenek ezek a feltételek, hogy a világ hiába kívánja őket végrehajtani. Le volna kötve Magyarország minden vagyona. Ezeket a terheket nem lehelne lefizetni 30 esztendő alatt sem. A hadisarc 8000 millió font sterling lenne, koronában átszámítva félbillió korona, amit a központi államukkal együttesen kellene megfizetni. A békeszerződés tervezete szerint minden elképzelhető tervét a háborúnak igyekeznek ránk zúdítani. Az előterjesztett törvén-javaslatba csak hitelkereteket tudunk beállítani. Ha a most rendelkezésünkre álló adatok Í lapján egy évre számítjuk a kiadásokat, ezek kitesznek 10 milliárd 671 millió 312 ezer koronát. Ha ehhez hozzászámítjuk a tisztviselők in natura ellátásának költségeit, akkor 13.361,312 ezer koronát. Ezzel szemben a bevétel 4368 millióra tehető, usy, hogy a kiadásoknak körülbelül egyharmadlés/ét még mindig tudjuk a normális bevételekből fedezni. Ez már nagy szó. Egyedül az adófizetéssel a hiányokat fedezni nem lehet. A deficitfedezetnek tcoretice három módja van: az egyik az állami hitel igénybevétele, azután az adók igénybevétele és a sokat hangoztatott nagy vagyonadó.