Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-30 / 99. szám

Ara 80 fillér. Sterkcaztóség éa kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZONY-SUGÁRUT 4. SZÁM h •sarksaztSaég é« kiadóhivatal tslsfooja; 306. ELÖFIZETESI Á/A: egéax évre 180.— K negyedévre 46.— K télévrt . 90— K egy hónapra 15.— K Pr/M mim ára f'"ér Nyomda : SZEGED, PETÖPI SANIDOR SUGÁRÚT 1. SZÁM A nyomda telefonja: 16-34. Szege d, 1920 IX. évfolyam 99. szám. Péntek, április 30. A mi békénk. A magyar béke aklái még nincsenek lezárva. A magyar békeszerződés tudva­levőleg még aláiratlan és akár aláírjuk azt, akár nem, végső soron nem ettől függ a mi békénk ügye, amely egyúttal és természetszerűleg Európa békéjének sorsát is jelenti. Nézzünk csak körül nyitott szemmel és öntudatos értelemmel a vajúdó világon és gondolkozzunk. A elemenceaui határok még megvannak ugy, ahogy, de hol van ma már maga Clemenceau? A wilsoni népszövetségről már nem beszélnek, de még tenni fog­nak róla egészen bizonyosan. A német béke, az osztrák béke eddigi következményei is eléggé világosan és kézzelfoghatóan megmutatták a párisi és londoni uraknak, hogy milyenek azok az alapok, amelyekre ők építeni akarnak. Az orosz-kérdés ma is nyitott kapu és az a kétszinüség, amellyel ezt a súlyos európai próblémát Európa győztesei keze­lik, élénken érezteti, hogy mennyit ért az ő mondvacsinált győzedelmük. De mi van a magyar béke ügyével? Mintha késlekednék a rendezése, mintha elten­nék jobb időkre, ugy halogatják, olyan óvatosan közelednek felé, jobban mondva távolodnak tőle, legalább a látszat szerint. Németországot, legalább ők ugy hitték, elintézték, Ausztriát, legalább ők ugy vélték, szintén, Törökországot, Bulgáriát nemkülönben. És Magyarország? És a magyar békeszerződés? A magyar sors, a magyar kérdés, a magyar jövendő? Mi lesz velünk, mi lesz határainkkal, mi lesz a magyarság ezeréves küzdelmeinek vége ? A januári béketervezet revíziójáról beszélnek a külföldi sajtóban. Nálunk néhány bátortalan és homályos tájéko­zatlan tájékoztatás és — the rest is rilence! Két nagy angol politikus és tudós mondott legutóbb is teljesen elitélő kritikát erről az igaztalan és oktalan béketervezetről, amely Magyarországot megcsonkitja, mi több, megnyomorítja, sőt, tönkre akarja tenni, meg akarja fojtani. Két tekintélyes angol ur nyilat­kozott most mellettünk, vegyük hozzájuk az olasz Nittit, vegyük biztosra, hogy, ha a konszolidáció kiépül, a világ mun­kássága is mellettünk lesz és az idő is velünk van, nos, mindezek mellett és fölött mindénekelőtt az Igazság is velünk és mellettünk van, ha akarjuk. De akkor a felelősség teljes tudatában kell szolgálnia mindenkinek ezt az igaz ügyet, a magyar béke, a magyar jövő, a mi sorsunk, z mi hol­napunk ügyét. Akkor a rend, a béke, a munka alapján kell szilárdan állanunk és felelőtlenül, o^talgflul. fleggond^at­lanul, egyéni, pártos, hiu érdekből sem­mit sem cselekednünk és semmit koc­kára nem vetnünk. A haza mincUn •lőtt: ez ma annyit jelent: mindent megtenni, hogy Magyar­ország, édes hazánk künn és benn egy­aránt régi jó hirében és fényében tün­dököljön ! A mi békénk önmagunkkal és a vMággal csak igy lesz teljes és igaz, tartós és virágzó. Az olasz szocialistalátogatók. — Interpellációk a nemzetgyűlésen. — Budapest, április 29. Interpellációk voltak a csütörtöki ülés napirendjén is. Legérdekesebb közöttük az, amely az olasz szocialisták ven­dégségére vonatkozik. Az olaszok hirtelen el­hagyták az országot, mint a miniszterelnök válaszából kitűnik, azért, mert visszaéltek a vendégjoggal s itt lázítottak. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését Rakovszky I-'ván elnök fél 11 órakor nyitotta meg. Kisebb elterjesztések után a nemzetgyűlés elhatározta, hogy legközelebbi üléséi május 17-én tartja. Simonyi-Semadam miniszterelnök a Ház leg­közelebbi ülését előbb május 26-ra indítvá­nyozta, de az indítványt Pallavicini őrgróf nem fogadta mivel 14 interpelláció és indítvány vár elintézésre. A miniszterelnök — mondotta — holmi május elseji zavargásoktól tart. Mi szembe nézhetünk mindennel, van kitűnő had­seregünk és a bolsevizmusnak nincs talaja, mert a munkások már kijózanodtak. A minisz­terelnök kijelenti, hogy május elseje megünne­pelhető munkaszünettel és szakszervezeti össze­jövetellel. A. 17-ig tartó szünet ellen nincs kifogása. A Ház is ily értelemben határozott. A nemzetgyűlés elfogadta az elnök előterjesz­tését a tiszántúli választások elrendelésére. Ezután a sürgős interpellációkra tértek át. A látogató olasz szocialisták. Gróf Sigray Antal keresztény nemzeti egyesü­léspárti sürgős interpellációt intéz a kormány­hoz, elmondja, hogy az olasz kamara két tagja mint az olasz szociáldemokrata-párt meg­bízottai, Budapestre jöitek és engedélyt kértek a kormánytól, hogy a fogházakat és internálási táborokat meglátogathassák. Kérdi a kormányt, megadta-e az erre vonatkozó engedélyt és mi­ként folyt le a látogatás a fogházakban. Az ő értesülése szerint az olaszok hirtelen elutaztak, >.ai volt ennek az oka, hogy a fogházak meg­tekintését félbeszakították. — Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök rögtön válaszolt az interpellációra. Elmondja, hogy hivatalba lépése után felkereste őt a bu­dapesti olasz főmegbizott és közölte vele, hogy az olasz szocialista-pártban nagy a nyugta­lanság, mert a külföldi lapokban olyan hirek jelennek meg, hogy Magyarországon barbár módon bániak a kommunistákkal. A miniszter­elnök erre azt felelte, hogy 6zivesen meghívja az olasz szocialisták delegátusait, hadd lássák saját szemükkel, győződjenek meg róla szemé­lyesen, hogy itt a törvény szerint bánnak-e el mindenkivel, akár kommunista-üzelmek, akár közönséges büntettek miatt vannak is elzárva. Igy történt, hogy a mult héten Bella Seta és Arturo Vella, mindketten olasz szocialista kép­viselők, megjelentek nála és engedélyt kértek arra, hogy a kommunistákat a fogházakban meglátogathassák, kaszárnyákat megtekinthessék, továbbá azt is kérték, hogy fordítsák le részükre azokat a bírósági iratokat, amelyek László Jenő, Korvin-Klein Ottó, Róbert Oszkár, Kéri Pál, Berzeviczi Gizella és Magyar Lajos elité­lésére vonatkoznak. Még az internálási táborok elnök lojálisán megengedett mindent, amit a két képviselő kért. — Időközben az angol Labour Party (Mun­kás-Szövetség) részéről megkeresés érkezett hozzánk, amelyben a miniszterelnöktől bizonyos erőszakos rendszabályok mellőzését kérték. Erre a miniszterelnök rögtön válaszolt a Labour Partynak és kérte, küldjenek delegátusokat Budapestre, hogy személyesen győződjenek meg a terjesztett hirek valótlanságáról. Az olaszok nemsokára megjöttek és először a hajmáskéri internáltak táborába mentek. — Hajmáukéren a két olasz megérkezését az internáltak már tudták és éljenzéssel fogadták őket. Bella Seta a harmadik internacionálé ne­vében üdvözölte a foglyokat, akik lelkesen élje­neztek, majd alaptalan panaszokat tettek. A képviselők megkérdezték az internáltakat, hogy miért vannak fogva. Mikor megmondták, hogy kommunisták voltak, az olaszok kezet fogtak velük és azt mondták „brávó." Az Arbeiter Zeitung-ban nyilatkoztak a képviselők, hogy a harmadik internacionálé megbízásából jöttek s biztatták az internáltakat, hogy a viszonyok meg fognak változni hamarosan. — Ezek után a kormány nem engedhette meg, hogy a képviselők folytassák a látogatást. Meg vagyok győződve, hogy az angol vendégek telje objektivitással fognak majd viselkedni. Mindenki meggyőződhet az internált táboraink humánus berendezéséről, de meg fogjuk aka­dályozni, hogy vendégjog cimén itt bárki is lázítson. A többi interpelláció. Utána Hetman Miksa a külügyminisztert interpellálta meg a példátlan üldöztetések miatt, amelyeket a cseh megszállásu területeken kell elszenvedniük a magyaroknak. Kérdi, hogy haj­landó-e a külügyminiszter az erőszakosságokat a küiföld tudomására hozni. Az interpellációt kiadják a külügyminiszternek. Avarffy Elek a Reinitz-flgyben interpellált. Reinitz Béla zeneszerzőt kommunista-üzelmek miatt elitélték, de orvosi vélemény alapján négy hónappal a jogerős ítélet után büntetését felfüggesztették, mire Bécsbe szökött. Kérdi az igazságügyminisztert, mi a véleménye az esetről. Ezután Pásztor József kisgazdapárti a vidé­ken történő atrocitásokról interpellál. — Ártatlan embereket összeszednek a mezőn, összefogdossak őket, bebörtönözik és ott ösz­szeverík. Mindez azért történik, mert a kis­gazdapártra szavaztak, ezek ellen sem a mi­nisztérium, sem a hatóságok nem képesek semmit tenni. Kérdezi, miféle titkos hatalom működik itten. Kérdi az összkormánytól, van-e tudomása ezekről az atrocitásokról, hajlandó-e intézkedni, hogy az ártatlanul bebörtönözött embereket szabadon bocsássák és az atrocitá­sokat megtorolják. Simonyi-Semadam miniszterelnök válaszol az interpellációra. Nincsen tudomása arról, hogy az országban a földmüvesosztály ellen izgatás folyna, ha igen, mindent el fog követni, hogy lehetetlenné tétessék az izgatás. Kijelenti, hogyha XOtPtekintésére, ja enpedélvl kértek. A minínjW- »wn <f^P»»if a i.ff„in««.hh.. »o„

Next

/
Oldalképek
Tartalom