Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-04 / 78. szám

Ára 80 fillér Sterkcaftórtg és kiadóhivatal: SZEGED, BOLPOOASSZONY-SUCÁRÜT 4. SZÁfl A »«rkNilMr kiadóhivatal telefonja: 305. — ELÓFIZETE8I ÁRA: •g*sx év rí 180.— K negyedévre 45.— K félévre . 90.— K *<ry hónapra 15 — K Fgyes BTám éra 80 fillér. Nyomda SZEGED, PETÓFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁH A nyomda telefonja: 16-34. Szeged, 1920 IX. évfolyam 78. szám. Vasárnap, április 4. Magyarok Húsvétja Megfujjuk-e az öröm piros harsonáját a régi, régi emlék, a gyönyörű húsvéti legenda örömére? Vagy a gyász fekete tafotáját hagyjuk lengeni, a sirok ormán ünnepelve méltón a magyar gyászt a föltámadás idei ünnepén? Szabad-e örülni ma nekünk, mikor temető lett az ország és lehti-e reméini, mikor egy egész világ kórusa dörgi felénk a feszítsd meget? Az öröm és a remény húrját tegyük-e száraz fánkra, vagy az egészet függesszük föl a szomorú magyar füzekre Babilon vizeinél ? Volt-e már ennél feketébb husW ink, mióta a turáni hit táltosait és kútfőit elhagyva, a kereszténység szelíd igájába hajtottuk fejünket, magyarok? Ha a nemzet krónikás könyveit föllapozzuk és történetünk véres tengerén végigevez képzeletünk, azt találjuk, hogy a magyar húsvét volt már néhányszor ilyen fájdalmas, ilyen gyászos, a tavaszi álmok rügyei lefagytak, mikor az ünnepi örömök gyertyái kísértetiesen lobogtak, mikor a szegény és árva magyar sírva tekintett a húsvéti tömjén lila ködén keresztül az egekbe. Ilyen volt a magyarok húsvétja, amikor utolsó nagy nemzeti királyunk, igazságos Hollós Mátyás feküdt a teritőn Bécsnek büszke várában, idegen méregtől leterítve, dicsősége aranyos katafalkján és a hirtelen elárvult és elárult kockarázó fordulóján egy szC nyilallott a hazán keresztül, amely a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak rejtelmes váratlan elmúlását jelentette. Napján az Urnák, ki föltámadott: vetett véget önkezével életének a nemes gróf, a magyar faj eleddig legkülömb prófétája és apostola. A döblingi pisztolydurranás fölverte egy egész haldokló ország csöndjét és visszhangja országos gyász, nemzeti bánat lett, amelynek mélységes feketeségén mégis áttört a remény, az öntudat, a föltámadás hitének húsvéti hajnalfénye is, mint ahogy a halálóa induló Fauszt föleszmélt a húsvéti harangok szavára. - Idézzünk-e még a bánatos magyarnak régi húsvétokat, a maihoz hasonlókat nemzeti gyászban? Mondjuk-e, hogy a föltámadás hitét, reményét nem kell és nem lehet föladni, nem, nem, soha? Ismételjíik-e, hogy a magyar kultura, az alkotók és munkálkodók nagy, szent összefogása lesz az, ami megment, ami megvált, ami fölemel cs föltámaszt bennünket újra, uj fényre, uj életre, uj dicsőségre és uj nagyságra ? Az elnémult húsvéti harangok helyett hadd zengjen, harsogjon, daloljon lelkünkben a minden halálon és pusztuláson diadalmaskodó rendületlen magyar öntudat: nekünk jogunk és erőnk van az örök életre a kulturánk réven, a költőink, a hőseink, a vértanúink, a magyarság érezte a hollósötét végzet I "agyjain^ a multunk a hivatásunk révén, fekete fellegeit gyülekezni a magyar égen Mohács fölé. És ilyen volt az a husvétünk is, amikor távol idegenben, török földön, a száműzetésben meghala vezérlő fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc. Ezen a nagyhéten és ezen a húsvétén ínég a amelyet be kell töltenünk ezen a földön, hol Zrinyi dalolt és harcolt, Petőfi álmodott, Széchenyi hitt, Kossuth lobogott, hol a szabadságért és az európai mü"velődésérí vért és életet adott annyi nemes sziv, a földön, amely a mienk volt és a mienk könnytt is rejtegetni kellett, még a sóhajt j Xuu " a mienk niindöiökké is titkolni volt jó, amit keserű kurucok Amen- ' a Habsburg-rabság cifra börtönében küldöttek bucsuzóul a Mannera^tenger zúgó partján örök álomba szenderült keresztény magyar hősünk és vértanunk ravatalára. A tárogatók a föld alatt rozsdásodtak, a kuruc nótákat elvitte a szél, a kuruc standárok bécsi muzeumok porában gubbasztottak és az utolsó bujdosó piros csizmája nyomát is rég hóval lepte be a tél és feledéssel a hálátlanság. Az is tragikus húsvétja volt a magyarnak, midőn a kétség és remény oooooooooooooooco A kolozsvári egyetemet Szegedre fogják helyezni. Budapestről írják: Az idegen megszállás következében Budapestre menekült ugy a kolozsvári, mint a pozsonyi egyelem tanári kara és egyelőre a fővárosban nyitották meg a hajlék nélkül maradt két egyetemet. A minisztertanács ujabban ismét foglalkozóit « két egyetem ügyével és azt határozta, hogv arra az időre, amig az ország visszaszerzi területét, fentarija a két egyetemet és későbben a kolozsvári egye- dője az üzemet a temet Szegeden, a pozsonyit pedig Pécsett sok esetben teljes helyezi el. Néhány szó a gázgyár megváltásához. Igen tisztelt Szerkesztő ur! A helyi sajtóban a legutóbbi időben különféle cikkek jelentek meg a gázgyár ténykedéséről és legutóbb olyan hírt is olvastam, hogy Szeged sz. kir. város közönsége a gáz- és elektromos telepet saját kezelésébe veszi át, illetve váltja meg. A fenti kérdés közérdekű vonatkozásánál fogva egyrészt, másrészt, mert a szegedi gázgyárnak azon periódusában, amikor a gázgyár és villamostelep átépült, illetve kibövittetett, közel három évig üzemmérnöke voltam és a viszonyokat ennélfogva ismerem, arra kérem a Szerkesztő urat, szíveskedjék e közleménynek b. lapjában helyet adni. Érthető a város közönségének azon törekvése, hogy a gáz- és elektromos telepet, mint egyedárusági üzemet minél előbb saját kezelésbe akarja venni, hogy ezáltal a világítást és erőátvitelt, mint a gazdasági és kulturális tényezők egyik legfontosabbikát, a közönség legsajátabb érdekében a magánvállalkozás nem mindig altruisztikus befolyása alól szabaddá tegye egyrészt, másrészt, hogy az ezen üzemekből kétségtelenül adódó nyereséget ugyancsak a város közönsége másirányu szükségleteinek fedezésére használhassa fel. Tudott dolog, hogy egy vállalkozás rentabilitására a törlesztendő tőke döntő súllyal bir. Minthogy ezen tőkének nagyságát a szerződésben foglalt átvételi módozatok szabják meg, azért elsősorban meg kell vizsgálni, hogy melyik az a legkedvezőbb feltétel, amely mellett az üzem a város birtokába juthat. Az átvétel háramlás utján, vagy pedig időelőtti megváltás által történhetik. Háramlásról adott esetben nem lehet szó, amennyiben a szerződés köztudomás szerint még néhány évig érvénnyel bir és bár a háramlási idő bevárásakor az tizem minden térités nélkül a város birtokába kerül, mégsem valószínű, hogy a város ez esetben jól járna. Ismeretes ugyanis az időhöz kötött szerződéssel rendelkező társulatok mindenkori és mindenhol tapasztalt igyekezete, hogy az üzem berendezését a szerződés lejárta előtt már 5—10 évvel csupán olyan mértékben bővíti és tartja karban, hogy az a szerződés tartamára ugy ahogy kitartson. Ezen takarékossági igyekezetük sok esetben annyira megy, hogy a szerződés utolsó éveiben az üzlet fejlődését, tekintve a berendezés hiányait és kis teljesítő képességét, úgyszólván mesterségesen megakasztják és az üzletet eképen rontják. Ebből folyik, hogy háramlás esetén az üzein ugyan tehermentesen és minden térités nélkül száll át a város tulajdon, ba, de állapota a legtöbbször olyan, hogy az uj tulajdonosnak legsürgősebb kötelessége, illetve teenlegalaposabb átalakításnak, átépítésnek alávetni, hogy azt üzemképessé és rentábilissá tegye. Orájál és ékszerei! szakszerűen Javítja a jóhirnevü javítóműhelyt « Iritz Jőistf AJinlJa pontosan beszabályozott óráit 6s modern ékazerraktárAt 2JÖ mtiórás és ékszerész, Dugonics-tér 11. (A Brauiwetter-cégnek volt 10 évig elsőrendű szakmunkása.) Törött aranyat a legmagasabb árban