Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-01 / 75. szám

Ára 80 fillér. Saerieaztőaég é« kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZONY-SUGÁRUT 4. SZÁM A aserk«aztAaéf éa kiadóhivatal talcfcnja: 305. Szeged, 1920 Dániai dolgoh. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egitx év te 180.— K negyedévre 45.— K félévre . 90 — K egy hónapra 15.— K Égve* i«yi>m *ra 81 fillér IX. évfolyam 75. szám. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRÚT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. Csütörtök, április 1. Kopenhágából különös dolgokat jelentenek. A szép északi város eddig a rend, tisztaság, kultuta és béke városa volt. A háború óta pedig elsösotban a jólét városa. A háborub&n Dá: a nem vett részt. Volt esze Dániának. Több esze volt, mint az összes győző és legyőzött országoknak. Rossz üzlet a háború — mondotta az angol Norman Angell és a dán kalmár nagyszerű üzletet csinált a háborúból. Persze a mások háborújából. Dánia páholyból nézte a nagy verekedést és egészen jól ért magát. Ó volt a hadigazdag és abban küll bözött a többi hadigazdagoktól, hogy nem volt miböl-lett, magyarán parvenü, mert hiszen az Andersenek és Thorvaidsenek, a Brandesek és Hermán Bangók népe igazán nem máról holnapra lett az .ímópai kultura egyik igen jelen• tékeny, igen eredeti és hasznos tényezője. Dánia, a oaraszteldorádó ós nálunk csodákat mesélnek arról, milyen minta-parasztgazdaság van Dániában, micsoda nagyszerű mélykultura, de azért a magas kultura se hiányzik, hiszen a valódi magas kulturáuak éppen ez a mélykultura az alapja, a talaja, a televénye és éppen ezt felejtették el és ejtették el nálunk Köpecen és Budapesten a muitban és félmúltban azok, akik politikát csináltak, sőt kultúrpolitikát, de a művelődés templomának először a toronygombját öntötték és ahhoz akarlak faragni templomot. Szó, ami szé, Dánia paraszteldrrádó és mintaállam volt már a békében, a háborúban pedig eldorádója lett nemcsak a dán parasztnak, de a dán hadiszállítónak is. Maga Dánia egy nagy hadinyereségre dolgozó bolt volt, egy tejben, vajban us*ó bőség hazája, amely a vérző és pusztuló Európának szállított, jó drágán, nagy haszonra és maga óvatos semlegességgel szemlélte a negyvenkettesek és tankok világháborúját, amely alapjában és lényegében IOSSZ üzlet volt, annak, akinek. És most Kopenhágából különös dolgokat ! jelentenek. Mintha a kapanyél is elsülne egy világháborúban és mintha a háború végeredményében annakjse lenne jó üzlet, aki nem vett részt benne, de belőle élt és tollasodott. Valami bűzlik Dániában — mondotta Hamlet trónörökös már a reformáció korában, de most mintha ez a bűz bombaként jelentkeznék. Andersen népe fölébredt a mesevilágból és ugyancsak meglepi a világot hirtelen fölbuzdulásával. Tegnap még minden csendes volt Dániában és ma azt jelentik Kopenhágából, hogy a dán király elhagyia kastélyát, de nem menekült, viszont a dán munkásság követeli a király lemondását, de nem felel meg a valóságnak az, hogy a dán tanácskormány megalakult volna, ellenben bajok vannak. Aki eddig páholyból — egy hadfmilliomos vajgyáros páholyából — nézte a világfölfordulást, ime ő is belekerült a forgatagba és minden jel arra vall, hogy a forradalom és társai nem csupán a legyőzött, sőt nem csupán a hadviselt országoknak a keserves privilégiumai. Ez ugyan nem vigasztal és nem kárpótol bennünket akik tul vagyunk a háborún és a forradalmakon, de, sajnos, innen vagvunk még a konszolidáción, a békén és a kultunnunka derekán. Mit nekünk Hekuba és Dánia, ellent Cn a dán királyfinak mégis ig^za van abban, hogy Dánia börtön. Az e.^ész világ börtön ma, amelybe minket zártak be, szegény magyarokat. Rácson keresztül várjuk a tavaszt és nézzük, hogy szédülnek bele a nekünk megásott veremoe görög, gubás, bojár, dán, valahányan vannak. Az európai gazdasági konferencián kezdődik Magyarország * feltámadása. - Hegedűs Lóránt a magyar béke kilátásairól. — — A Délmagyarország tudósítójától. — A legutóbbi hirek szerint május elejérél előbb nem fog megtörténni a magyar béke aláirása. Azóta, mióta Neuillybe először utazott el a magyar békedelegáció, ez már a harmadik terminus. Hogy az utolsó-e, arról persze senkisem kezeskedhetik.. Az most már bizonyos, hogy február helyett legkorábban májusban Írhatjuk alá u békeszerződést, ha ugyan egyáltalán aláírjuk. Apponyi húsvétra a békedelegáció több tagjával hazajön; a béketárgyalást húsvét után állítólag San-Remoban fogják folytatni. Mind olyan események, amelyek Nitti otesz miniszterelnök nyílt fellépését mellettünk gyümölcsözővé tehetik javunkra. Apponyi hazaérkezésétől ugyanis bizonyos, a béke ügyének kedvező belpolitikai változást remélnek, San-Remoban pedig, mondják, a Neuillyben túltengő francia befolyás gyöngülni fog. Ezek a közvetlen előzmények késztettek bennünket arra, hogy Hegedűs Loránthoz forduljunk, aki mint a békedelegáció egyik tagja, eléggé tapasztalt és beavatott ahhoz, hogy véleményt és tájékoztatást tudjon adni a közönségnek. Figyelemreméltó nyilatkozatában, amelyet szíves volt munkatársunk előtt tenni, gazdasági okok közrehatásától várja Magyarország határainak visszaállítását. Ez a szempont a készülő békemüről való vitában eddig alig érvényesült. Hegedűs Lóránt nagyérdekü nyilatkozata a következő: — Ugy hallom, hogy a magyar békedelegáció e hét végén Budapestre érkezik, még pedig valószínűleg dolgavégezetlenül. Bármily különösnek tetszik, egyedül ez vigasztaló a helyzetben, mert azt mutatja, hogy az antant még nem készült el visszautasító jegyzékével. Több reményem nincs, még pedig azért, mert mesterségesen megakadályozzák, hogy akár az angol, akár a francia közvéleményhez hozzáférkőzhessünk. A neuilly-i békedelegáció láthatatlan korlátokkal volt elzárva az egész világtól, ellenben azt kellett látnunk, hogy a csehek, románok és délszlávok az összes francia hírlapokat és minisztériumokat megszállották, folyton rágják az egyes előadók fülét és megakadályozzák, hogy a magyar kívánságok meghallgatásra találjanak. Ezért semmi optimizmusba se ringassa magát könnyenhivő közvéleményünk. Az antant kötve érzi magát az 1915. évi április 26-iki londoni paktum által s az antant attól fél, hogy ha meg is parancsolná Romániának, Szerbiának és a cseheknek, hogy kivonuljanak a megszállott magyar területekről, ahhoz már nem volna elég ereje, hogy ezeket az államokat e területek kiürítésére kényszerítse. Az antant tehát a saját presztízsét félti, amikor tűri a román, szerb és cseh gazdálkodást. — Meggyőződésem az, hogy az antant rá fog jönni, hogy Magyarország összeroppanása nem az ő érdeke, ellenkezőleg, miután Magyarország mintegy tizenkét milliárddal tartozik az antantállamoknak, ha mi összeroppanunk, ők is elvesztik pénzüket, pedig már úgyis eleget vesztettek Oroszországban és odahaza. Magyarországnak és az antantnak gazdasági érdekei tehát azonosak. Ez az azonosság annál inkább ki fog tűnni, minél inkább rá fognak jönni arra, hogy csupa életképtelen államot teremtettek. Maga az, hogy a bankjegykérdést teljes lehetetlenség megoldani az osztrák és magyar békeszerződés alapján, mutatja, hogy a békeszerződések egész szerkezete elvan hibázva. Más ut tehát a kibontakozásra nincs, minthogy egész Európa pénzügyi csődjének megakadályozására, az összes államoknak győzőknek és legyőzötteknek, közös gazdasági- és pénzügyi konferenciára kell összejönniük és ott kell megállapítani Középeurópa gazdasági berendezését. Ezen a konferencián ki fog tűnni az, hogy a gazdasági rendezés azért lehetetlen, mert az egyes országok politikai határait elhibázottan szabták meg. Itt fog kezdődni Magyarország feltámadása. Harisnyák, keztvük, gallérok, eeiSlTfSeknS nyakkendők és mindennemű rövidáru cikkek legolcsóbban beszerezhetők == Hungária épiileHel szemben.