Délmagyarország, 1920. március (9. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-19 / 65. szám

D2LM AQY AROftSZAO SmiH 1920 március 19 ­odú, Wéikó Rudolf százados, a pályaudvar parancsaoka. fozfr. üzletvezető. Hemola Ressó állomásfőnök tették mtf jelentésűket A kor­máavzó barátságosan kezet fogott a istentke­lökkcl. majd az étterem bejárója előtt pár lé­péssel elébe állt dr. Vasek Ernő főispán, aki a tetszéstől és éljerektól gyakran megszakított beszéddel üdvözölte a kormányzót. A fái ipán Udvö/lése. Tengernagyi egyenruhában, nyugodt és hig­gadt. jóságos tekintettel hallgatta a magyar érzéstől áthatott beszédet a kormányzó. Egy percre sem vette le a szemét a szónokló fő­ispánról, aki a következő bewédet mondotta: Főméltóságu Kormányzó ur! Szeged büszke város szivárványos mosolygásba, ragyogásba, háromszínű zászlódiszbe öltözött. Megmozdult a tanya népe. Az a nép, amely a magyarság mélységes titkát őrzi, történelmét csinálta és a jövőjét álmodja. Ide zarándokolt e nemes város apraja-nagyja, szegénye, gazdaga. az aggok, akik a multat regélik, az ifjúság, amelynek acélkarjaiból a jelen csiholódik s a bimbó ifjúság, amelvból ? jövő virágai fakadnak. Fo­gadja Főméltóságod hódolatunfcat, rajongó szeretetünket és csepegtessen lelkünkbe remény­séget. Sok vérzivataros napot élt át nemzetünk. Ilyen kataklizmát, amelyben most kovácsolódik össze a magyarság ereje, nem egyet ért meg. $okszor állt nemzetünk a kétségbeesés örvényének szé­lén, de reményét egy szebb jövő iránt soha fel nem adta. Most is igy vagyunk. Valamikor nagy­röptti, most égett szárnyú legendás ősmadár, e szép Magyarország Főméltóságodtól várja a reménysugarat, amelynsk szövetnek lángja mel­lett keresi az utat a jobb jövő felé. A végső két­ségbeesés utolsó vonaglásáva! belekapaszkodik Novara hőse az otrantói tengerszoros csodás ve­zérének sastekintetébe, amely a tenger végtelen­ségén nem ismert sohasem határt és akadályt és ebből a tekintetből meriti a reménységet a jobb jövő iránt. Ugy érezzük, hogy megelevenedett a hadak utja. Csaba királyfi vitézei élén érkezett a szoron­gatott magyarság védelmére. Százados sóvárgás testet öltött délibábja, őstúráni mondák sastollas keménykaru vitézei élén jött a vezér, a legigazibb magyar tmber közénk. Nincs rózsánk, hogy lábai elé szórjuk, nincse­nek drága ékszereink, melyekkel magunkat éke­sitfittíuénk, nincsen zajosan kiáltó hangja üdvöz­lésünknek, amellyel Főméltóságodat fogadjuk. Virágleveleknéí azonban nemesebb kincseket hullatunk lábai elé: izzó fehér lelkünk áttetsző gyöngyeit, az orcáinkról gördülő örömkönnyein­ket és nem zendülhetnek soha fenségesebb zene szives Istenhozottra, mint a magyar szenvedé­sek boldogságba olvadó halk zokogása, mely Főméltóságodat küülveszi. Rég hallottuk áruink torkából kiröppenni az örömsalvékat. Ér a.ok az üdvlövések, amelyek az, imént elhangzottak és fogadták Főméltóságo­dat, idehívja körünkbe Przemysl hős honvéd halottait s a doberdói sziklatörmelékes grották hősi mártírjait, megnyitja a Kárpátok erdejnek zsendülő füvei benőtt jeltelen népfelkelő sírjait. Kikelnek meszes-gödreikből a névtelen hősök.­Hallom szellons/áruyuk suttogását. Ittvannak, eljöttek. Elhozták a megujhódni készülő magyar haza első tisztelgését a legigazibb magyarnak. Fogadja Főméltóságod Szeged népének és hősi halottainak szeretetteljes hódolatát és üd­vözletét. Isíen áldja, Isten tartsa, Isten hozta Magyarország ujjáleremtöjét, Horthy Miklós kormányzót. (Hosszantartó éljenzés.) Hosszas éljen/és hangzott föl a beszéd után, majd a kormányzó kezet nyújtotta főispánnak. A kormányzó és kísérete eire lement az állo­más peronja elé. A polgármester beszéde. Amikor az Vlomáselőlti térségen elhelyez­kedett közönség megpillantotta a kormányzó délceg alakját, küörő, cRetverő éljenzés hang­zott fel. A nők keszkenőjüket, a férfiak kalap­jukat lengenék és egyre éljeneztek, ugy hogy dr. Somogyi Szüvcszter polgármester percekig nem ]uiha:e:t szóhoz. Végre elült a lelkesülés uji és i ««tó< dfttápett dr. Somogyi Szil­veszter potaémester, aki érces hangon a követ­kező beszéddel üdvözölte a város nevében a kormányzót. Kormányzó uri Kitárja kapaiát a város, Hogy szívből k^ szóatse az ornig kormányzóját. Ünnepi áiszbe öltözött a nép, mert körébe érkezett a magyar nép Választott vezére. Ám mi nem csapán külsőségben ünnepelünk, á mi tiszta örömünket magyar szivünk mélyén érezzük, melynekmelegébőlüdvkivánatsugárzlk szeretett Kormányzónk felé. Nagy rombolást visz vég­hez bennünk a zivatar. Külső erőszak és irtózatos belviszály halálos dermedtségbe ejtette nemzetünket. Csak itt, a mi városunkban, az áldott magyar földön szunnyad az életr.-k még egy kicsiny szikrája. De mégis ez volt az az égi szikra, mely uj szövetnek egy gyújtót adott a hivatott vezér kezébe s halni készülő nemzetünket életre kelti és uj hon­alapitásra késztette a vezért. Ihlesse meg a magyar Kormányzót több mint ezer év óta porladozó honfoglaló hő­seinknek dicső emlékezete, akik szintén e város közeléből indultak el hódító utjukra. Bs velük volt az ő hilük szerint Hadúr, aki fegy­vereiknek szerencsét ídott. Velük volt az egyetértés, mely erőnket megsokszorozta és állhatatossá telte. Magyarország kormányzójá­nak nemes személyét ma körül eszi a népek millióinak szerelete, mely mind n liiuságos világi pompánál többet ér és nagyobb diszt ad. Körül lengi a népek bizalma, mely heroikus erőt kölcsönöz neki. Itt a szabad égboltozat alatt e város hü népe felkiált hozzá, magyarok hatalmas Istene, áldd meg a mi vezérünket, add kezébe Atilla kardját s aranyozd azt be a magyar hőslség glóriájával, legyen erős ás szerencsés a kéz, mely azt irányítja, hogy i>ent a békés rend és szabadság, kilelő, az erő és a tekintély biztos palládiuma legyen. Magyarok Istene, aki közénk hoztad ót, a mi tiszta örömünkre, óvd meg minden csel­vetéstől, mert bennünket óvsz meg általa. Tedd mindenható hatalmadnál fogva, hogy történelmi hivatását teljesíthesse, naggyá, hatalmassá és boldoggá tehesse árva nemzetét. Egeknek ura 1 Hallgasd meg imánkat, hiszen Te tudod, mi mindannyian igy érezzük és 140.000 szinmagyar kiáltja ma örömünnepén egy szóval, egy lélekkel: Hozta Isten Kor­mányzónkat ! A tetszéssel hallgatott- és folytonos éljenzés­től kisért beszédre a következő pár szóban válaszolt a kormányzó, akit a kö/ömég "a sze­rető tisztelet folytonos ovációjában rés :esitetf. — Kedves. Polgármester ur! Szivből köszönöm kedves szavait, azt a meleg fogadtatást, amelyben részesitettak. — Mikor egynéhány hónappal ezelőtt ittvoltam utoljára Szegeden, — mond­hatom, szorongó lélekkel indultam utamra. — Ma bizalommal tőit el, hogy látom, hogy az a méreg, amelyet ennek a nép­nek a lelkébe csepegtettek, nem tette azt a romboló hatást. — Ma bizom benne, hogy minden reménységünk be fog teljesülni. Nehéz feladat vár mindannyiunkra és azt, hogy hogyan állunk, mindenki tudja. Ép ezért összetartásra, együttes erőfeszitésra van szükség, hogy rombadőlt hazánkat fel­építhessük. Megvagyok győződve, hogy ez az akarat mindenkinek szivében és lelkében megvan és. ha igy van, akkor bizalommal tekinthetünk a jövő elé. — Még egyszer köszönöm a szives fogadtatást. A menet megindul. A kormányzó válasza után a város fogatára szállt a kormányzó, aki mellett dr. Kelemen Béla kerületi kormánybiztos foglalt helyet A kiséref, valamint a küldöttségek tagjai szin'én kocsikba, részben autókra szálltak és a menet « kftv-tkeső tWNlbcg iaduk meg a • aastonv-iugáruton, a Gizella-léie* a 1 Kárász-utcán keresztül a Klauzál-tér A menetet a kerületi főkapitány és Szeged főkapitánya kocsija nyitotta meg, utána haladt a lovasrendőrség 12 tagból álló ingujjas ban­dérium, majd 12 tagból álló polgári bandérium, a csendőrség, Jelinek százados vezetése alatt. Ezután haladt a város négyfogalu hintaján a kormányzó dr. Kelemen Béla kerületi kormány­• biztos kíséretében. A menetben a következők vettek részt: Magasházy százados, dr. Somogyi polgármester, Benárd miniszter, Janky ezredes. Panos ezredes, Vasek kormánybiztos, gróf Zichy kormánybiztos, Svoy őrnagy, Zadravecz püspök, Janky alezredes, Mennyei táblai elnök, Pleplár alezredes, Keleti MÁV elnök, Csendőrkerülefi pirancsnok, Horthy Isfván tábornok, Dobokay őrnagy, Gömbös Gyula államtitkár, Zdrazilek őrnagy, Horánszky MÁV igazgató, Böckl őr­nagv, Bokor h. polgármester, Görgey őrnagy, Eckhardt Tibor miniszteri tanácsos, Ranzenber­ger százados, Gőmörey Viktor képviselő, Gör­gey százados, dr. Vass József képviselő, Hardy sorhajóhadnagy, Reök Iván képviselő, Dobro­zenszky alezredes-lelkész, Hermann Miksa mű­egyetemi tanár, Manojlovich százados, Wagner Károly képviselő, gróf Teleky százados, Qaál tanácsos, Gyarmathy százados-lelkész, MÁV Üzletvezető, Fischer L. százados, Balogh tanácsnok, Freiszberger Gyula százados, MÁV Üzletvezető-helyettes, Glerey György százados, dr. Kapossy Miklós, Mifterbacher százados, MÁV Elnöki tilkár, Freiszberger Béla százados, Temesvári, Héjjas Aurél, Héjjaí Iván, Gcatrids, Rohr, Teleszky, Sevcik György, Thurzó, Helmbach, Taby, Marton, Marsovszky György, Galocsy, Sevcik János, Zula Kámán főhadnagyok, dr. Fehér Miklós, Sarkady had­nagyok. A kocsik mentén haladtak a magyar ruhába* öltözött hölgyek, akik a bevonulási ut mentén a sorfalat álló közönséggel együtt lelkesen él­tették a kormányzót. Az útvonal menti házak ablakain kihajoló közönség kendőt lobogtatott a kormányzó felé, aki egyre szalutálva köszönte meg a meleg fogadtatást. A Kárász-utca végén, a Klauzál-téri úttest közepén a kormányzó kit szállt kocsijából — vele egyjjlt a menetben résztvevők — és gyalog indult meg a Széchenyi-térre, ahol katonaság állt sorfalat. A kormányzó itt szemlét tartott a fegyveresen álló katonacsapatok felett és szemmei látható meg­elégedéssel vonult el a pompás, délceg maga­tartású katonák csapatai előtt. A téren levő kö­zönség rajongással éltette a szemléttartó kor­mányzót, aki ezután kíséretével a Tisza-szobor előtt felállított kápolnasátorhoz ment. Itt a teljes­papi ornátusba öltözött szegedi papság és diszes közönség várta. Elsőnek dr. Kelemen Béláné üdvözölte a szegtdi nők nevében és virágcsokrot nyújtott át nek. A kormányzó, a melegségtől áthatott, közvetlen üdvözlést és a keresetlen, egyszeri! szavakkal köszönte meg. A Te Deum. Diszes ornálusában, a szegedi papságtól kör­nyékezve, az oltárhoz állt Várhelyi József pré­post-plébános és felcsendült ajkán a Te Deum laudamus. Három ágyúlövés jelezte a misa ' kezdetét és a zenekar a Te Deumot játszotta. A közönség kalapemelve, ájtatos hangulatban hallgatta a misét, majd Várhelyi József apát­plébános elmondta a herceg Eszterházy Miklós nádor felajánló imádságát, amely mély hatást gyakorolt a hallgatóságra. Dr. Kelemen Béla IMvözlő beszéde. Az áhítat, a magábaszállás hangulatát keltő mise végeztével dr. Kelemen Bo * kerületi kor­mánybiztos lépett az oltártól pár Résnyire, a középen egyedül álló kormányzó ele, akihez a következő mélyen szántó és állandó tetszéstől kisért beszédet intézte: Főméltóságu Kormányzó uri A szegedi ke­rület nevében hódoló tisztelettel üdvözlöm Főméltóságodat. Különös megtiszteltetés, vakV ságos ünnep az reánk nézve, hogy Fóméltósá- • godat itt Szegeden üdvözölhetjük, ahol meg­indult az a megváltó munka, mely végső eredményben a proletárdiktatúra véres rém-

Next

/
Oldalképek
Tartalom