Délmagyarország, 1920. március (9. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-27 / 71. szám

Ara 80 fillér. Szeged, 1920 IX. évfolyam 71. szám. Nyomda: SZEGED, PETÓFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. Szombat, március 27. Kínai dolgok. Mostanában meglehetősen jócskán torténnek nagy és váratlan dolgok e kerek világon. Szó sincs róla, szenzációknak bővében vagyunk. Nem keli a szomszédba se menni értük, de néhanapján még a Marsból is jönnek: nem is olyan régen jelezte éppen Marconi mester, hogy a Marsból jeleket fog fel a marconi készüléke: a Mars csillag kopogtat, beszélni óhajt velünk. Köszönjük szives érdeklődését, magunk is sze­retnénk már egy kis tanácsot kérni onnan felülről: mit csináljunk és megtudni, hogy mi lesz veiank ? Az sem utolsó szenzáció, amit a német tudós, bizonyos Einstein nevű jelent világgá, hogy Newton annak idején nem egészen jól okoskodott az alma eséséről, amely Ádám és Éva óta a legjelentékenyebb szabad esés volt. A tér és idő körül is tévedésben voltunk, Einstein teóriája szerint, amennyiben nevei zettek nemcsak hogy nincsenek, de amennyi­ben nincsenek, csupán relatív értékük van, azonfelül az erö és anyag tekintetében is más­képpen áll a dolog, mint ahogyan azt legutóbb a materializmus pápája, Büchner gondolta volna. (Több dolgok vannak földön és égen, mintsem anyagelvü bölcselmetek álmodni ké­pes — mondotta már a shaksperei királyfi.) Hát ezek mind kétségtelenül nagyszerű és váratlan szenzációk, amelyek, ha nem is tar­tósan, de még a nemzetgyűlési népies közbe­szólások és a pártköri pofonigéretek szenzáció­ját is elhomályosíthatják, ám még ezeken is túltesz az a lakónikus (mondhatnám irónikus) rövidségü jelentés, amely szerint Tokióból táv­iratozzák Amsterdamba, hogy az ottani lapok közlése szerint Kínában forradalom volt. Egy illúzióval kevesebb, egy csalódással több: mi igazán mélyen meg voltunk győződve róla, hogy amig a világ fele fölfordult, a másik fele meg visszafordult, azalatt a szép- Kinában csönd, rend és nyugalom van. Irigykedve gon­dollunk a távol Kínára, ahol még mindig áll az a bizonyos fal, amely alól egyszer, régen elindultunk és bizton hittük, hogy a porcellán és filigrán pagodák rizsben és holdfényben gazdag birodalmában csak nem bolondulnak meg a ferdeszemü kínaiak és nem nézik sárga irigységgel a fehér faj forradalmi bajait és csak nem kapnak vérszemet Ck maguk is egy kis forradalomra? Nem igy történt. A tömör tokiói jelentés szerint Kinában forradalom volt. De, ugy látszik, minden külö­nösebb baj és változás nélkül, mert arról semmi hir, hogy a mandarinok Copfját levágták volna, vagy hogy az anyacsászárnénak el kel­lett volna menekülnie. Lám, Kinában a forra­dalmat is udvariasan és zajtalanul csinálják, Európát csak akkor értesitik, ha már meg­volt. Boldog Kina, neki már megszűntek kínjai. Csak még a keleti vasutasok sztrájkolnak to­vább, jelentik Tokióból Amsterdamba, amiből megtudjuk, hogy azért, lám, lám, Kina sem egészen szűz az enrópai civilizáció bajaitól. De reméljük, a copfok még megvannak, ámbár, noha, holott, ezek a copfok nem is kizáróla­gosan kinai specialitások. A kinai fal lebontá­sáról se jöttek még hirek, a kinai fal szilárdan és erősen áll, noha némi rést azon is ütöttek már, sőt, ugy tudjuk, ennek a kinai falnak egy részét Ss áthozták már Európába és spanyol­falnak állították föl, másutt pedig válaszfalnak nevezik azok, akik nem köntörfalaznak. Friedrichék kiválása nem aktuális. — A politika eseményei. — ­Budapest, március 26. Ereky volt közélelme­zési miniszter a kisgazdapártban megjelent tegnap s kijelentette, hogy ö és harminc ke­reszténypárti képviselő kilépnek a pártból és jóindulatu ellenzékbe mennek át. A kisgazda­párthoz nem csatlakoznak. Ereky tudvalevőleg Friedrich István legközvetlenebb hivei közé tarfflzik. Ereky volt miniszter kijelentésével szemben Friedrich István a kilépést nem tartja aktuális­nak. Apponyit kivánja miniszterelnöknek szak­emberekből álló kabinettel. Mint az egyik estilap jelenti, a parlament folyosóján a politikusok sokat beszéltek Friedrich István ujabb állásfoglalásáról Apponyi Albert miniszterelnöksége mellett. Friedrich István tudvalevőleg Gaát Gosztonra hivatkozik, mint aki ezt az ötletet felvetette és aki állítólag a mellett foglalt állást, hogy szakemberekből ala­kuljon uj kabinet néhány pártpolitikus részvé­telével. Gaál üoszton a .leghatározottabban megcá­folta, hogy ő ilyen akcióban résztvenne, vagy ilyen ötletet ö most napirenden tartana. Az Apponyi-féle jelöltségről nem is beszélnek máiutf, miután ezidőszerint nincs is szó arról, hogy a Simonyi-Semadam-kormány 'ávoznék vagy pozíciója megingott volna. Friedrich István egy hírlapírónak i^y nyilat­kozott : — Ki akarom jelenteni azt, hogy Friedrich­csoport, mint ilyen, nincs. Vannak barátaim a keresztény nemzeti egyesülés pártjában, akiknek meggyőződéséhez az én meggyőződésem a leg­közelebb áll és természetesen ezekkel együtt politizálok. Kijelentem, hogy a kilépésemről szóló hirek nem aktuálisak. Ami a munkaképes és megfelelő kormányalakításról való felfogá­somat illeti, ezt már kifejtettem és még ma is az, hogy kivánom Apponyi Albert miniszterel­nöksége mellett szakemberekből álló kabinet alakulását, amelyben néhány pártpolitikus is résztvenne. A belügyi tárca. Budapestről jelentik: A pénteki miniszter­tanács foglalkozott a belügyi tárca kérdésével. A pártok között az a megállapodás jött ílétre, hogy ezt a tárcát keresztény nemzeti egyesülés párti politikussal töltik be. A párt a tárcát ismét Benitzky Ödönnek, a volt belügyminisz­ternek szánta, de véglegesen csak a jövő héten döntenek ebben az ügyben. Szó van még Dömötör Mihály nemzeti egyesüléspárti kép­viselő betügyniiniszterségérő! is. A miniszterelnök nyilatkozata a külföldi sajtónak. Páris, március 26. (Szikratávirat.) Simonyi­Semadam miniszterelnök Associated Presse munkatársának a következő nyilatkozol tette Magyarország konszolidációjáról és a kormány feladatáról: — A mostani magyar kormány nem törőd­het mással, mint folytatja az előző kormány munkáját az ország közállapotának konszolidá­sára, Konszolidálódni kívánunk, akarunk és fogunk. A jogrendet ugy a szabadságjogok, mint a közgazdaság terén ugy belföldi, mint külföldi vonatkozásban helyre kell' állítanunk és ebben a törekvésben nem ismerünk akadályo­kat, legyenek azok akár személyi, akár tárgyi jellegű akadályok. A nehézségek természetesen nagyok. Ezen ország forradalmakon, ellenfor­radalmakon, bolsevizmuson, idegen megszállá­son és kimondhatatlanul sok nyomoron és szenvedésen- ment keresztül és mindez rövid másfél esztendő leforgása alatt történt. Világos tehát, hogy itt a kedélyek még nem lehetnek egész nyugodtak és az emberek nem lehetnek megelégedettek. Olyan ma ez az ország, mint­egy változó nagy beteg, akit mindenekelőtt újból járni kell megtanítani. — A konszolidáció munkája szépen és biz­tosan halad. Ezt a külföldi sajtó egyrészében, sajnos, eléggé sűrűn megjelenő ellenkező be­állításokkal szemben nyugodt lelkiismerettel merem állítani. Van már államfőnk, akinek erőskezű vezetésében teljesen megbízik az or­szág. Van nemzetgyűlésünk, amelyet a nép aka­ratának legáltalánosabb és legszabadabb meg­nyilvánulása küldött ki az ország sorsának irányítására. Van felelős kormányunk, van meg­bízható és fegyelmezett katonaságunk és rendőr­ségünk, rendes igazságszolgáltatásunk, köz­igazgatásunk, szóval meg van mindaz, ami alapfeltétele annak, hogy a belső konszolidáció felé komolyan haladhatunk. Jelenlegi munkánk az, hogy az ország közgazdasági állapotát ren­dezzük. — A pénzlebélyegzés és kényszerkölcsön utján indítjuk meg a szanálás folyamatát, amit nyomban fog követni az Osztrák-Magyar Bank­kal szembeni viszonyunk tisztázása, a föld­reform stb. Hogy ezután merre és meddig megyünk, ez nem csupán tőlünk függ. — A ránk diktált békefellételek és külálla­mokkal kialakuló viszonylatok fogják majd meg­mutatni, hogy mit tehetünk és mit kell majd tennünk. Tovább semmiesetre se nyújtózkod­hatunk, mint ameddig a takarónk ér. Egy dolog egészen bizonyos: a magyar nemzet bármi történik is, nem veszti el az önmagába és igazságába vetett ezeréves történelme által igazolt bizalmát és hitét egy jobb jövőben. (M. T. I.) Nemzetgyűlés. A nemzetgyűlés pénteken folytatta a bank­jegyek felüloélyegzéséröl szóló javaslat tárgya­lását. Legérdekesebb volt Giesswein Sándor felszólalása, aki eltérve ugyan a tárgytól, azt fejtegette, hogy a jövő politikájául a szociális politikát tekinti. Több, nem különösen értékes felszólalás után, báró Korányi Frigyes pénzügy­miniszter szólalt fel és kijelentette, hogy azok az aggodalmak, amelyeh a postapénznek elér­téktelenedésére vonatkoznak, nem állhatnak meg, mert a postapénz a kékpénz felülbélyeg­zése után sem vészit értéiből semmit. Rámu­tatott arra, hogy Zürichben a pénzünk felül­bélyegzése után a magyar valuta folyton javuL A valuta tartós javulásának azonban két elen-­gedhetetlen feltétele a termelőmunka fokozása és az, hogy az államháztartásunk egyensúlyba jöjjön. Ha a kormány még egy kölcsönt volna kénytelen felveani, ez igen súlyos csapás volna a magyar közgazdasági életre. A legközelebbi időben az államháztartás továbbvitele céljából az adózási teherviseli képességet fokozottabb •értékben [kénytelen ;iesz igényfc:venni. Az ülés ezután véget ért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom