Délmagyarország, 1920. március (9. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-25 / 70. szám

Szeged, 1920 március 25. DELMAOYARORSZAO Vendéglátás. A háboruelötti,' még boldog esztendőben tOrtént. Fiatal szegedi emberek jöttek haza Angliából, szép nyári, vakációs utazásról, mert akkor még nem estek egymástól messze a legmesszibb európai országok sem s a gyűlölség rideg és áthatolhatatlan páncélövezete nem választotta cl a nemzeteket. A hazatért utasok nem valami széles lát^Körü, nem különösen tanult, nem tengerek alatt járó és felhők fölött repülő elmék voltak, akik lényeget fürkésznek és távolok s közelségek közt kapcsolatot keresnek. Nem. A fiatalok csak az utmentén figyelték .meg az alacsonyabb szemhatárba is betola- i kodó részleteket, amik érdekesek, mert különösek, mert eltérők az ismeretesektől. Az egyik fiatal ur az angol vendéglátó pol- | gár szívességéről beszélt, egy derék boltosról, aki öt házában fogadta. Azoknak, akik hallgatták s nem voltak olyan szerencsések, hogy Angliába utazhattak volna, olvasmányaikat idézte emlékezetükbe, például Dickens mindenkitől ismert „Karácsonyi meséjének" talpig ember boltosát, aki lelkiismeretes pontosan végzi és végezteti alkalmazottaival a dolgait ünnep estig, de aztán jöjjön a tiszta, a felüdítő ünnep! Aztán egyenrangú embertársul, az-embertársnak illő tiszteletadással meghívja a segéd urat, az inas urat, a szolgáló kisasszonyt egy kis karácsonyi szép mulatságra. A mi Angliából hazatért utasunk boltosa ugyanaz lehetett, csakhogy modernebb kiadásban. Mert hiába, Dickens furcsa külsejü szivemberei fölött is nagyon elrohant már • az idő s őket örökéletük megállapodottságában csodálja és kedveli a huszadik századi, nagyon elváltozott angol utód. De az utód is ugyanaz az angolszász vér. S az a boltos, akiről szó van, szintén emberséges, szintén joviális, bár szintén merev egy kissé, ha bizonyára disztingváltabb, tanultabb, úribb is, mint nyárspolgári elődje volt. Ez a gentleman is elmondta a mi szegedi fiatalemberünknek s a társainak a vajmi régen hagyományos mondókát, hogy: Uraim, érezzék magukat itthon nálam. De ezt nem csakhogy éppen mondta. Nagyon komolyan és szószerint gondolta is. Megmutatta.a maga kis kényelmes házának minden helyét: Ez a ház legyen egészen az önöké, azaz: a maguké. (Mert .önöké" ez a szó minálunk, miközöttünk, hiába, csak nem olyan bizalmas.) S a vendégek aztán tehettek, amit akartak szabadon, a maguk kényelme, kedve szerint. A házigazda nem lógott folyton a nyakukon csak azért, hogy erőszakosan is tanusitsa a maga szeretetiteméltóságát, felülmúlhatatlan kedvességét. De nem ez volt a mi szegedi embereinknek a feltűnő. Hiszen szegedinek a valódi vendéglátásból nem lehet példát adni sehol a világon. Abból szeretet, bizalom melege sugárzik, abban igazán nincs kelletlenség, már persze, ha nem kelletlen a vendég. A feltűnő az volt a mi szegedi barátainknak, hogy ott nem volt a vendéglátás fogalma egybevágó a folytonos és untig való lakomázással, a csordultig való ivással. S itt meg kell még jegyezni, hogy pedig azt a vendégséget egy kis vidéki városban tartották... S hogy a bő zsákból kibujtassam végre a szöget, hozzáteszem az elmondottakhoz azt, amit mindenki tud: hogy nálunk most is, még most is vannak vendégeskedések, persze csak jobbmóduaknál. Nálunk csupán a ti zt isi lök sokrétegű osztálya, az értelmiség, a munkásság felejtette el, mert el kellett felednie, hogy vendégség és evés-ivás, traktálás ugyanaz volna. Dé el kell ezt a helytelen, ostoba, máma gonosz tudalmat felednie mindenkinek. A trakla r.ia káros pazarlás és nemcsak irigy májakat dagaszt, de fölszit méltó haragot is. A szerbek újból követelik Szeged határfalvait. A békekötés hirei. A M. T. 1. a következő szegedi érdekű, a béke ügyével összefüggő hirt közli: A Zagrebacke Nojnne március 3-iki számában a következő közlemény jelent meg: „A békekonferencia legutóbb egy kis háromszöget, mely Deszk, Szőreg és Szentiván falvakból áll, mint Szeged hátterét Magyarországnak itélte, de a három községből egy követség érkezett Belgrádba, amely 3000 aláírással a községeknek Jugoszláviához való csatolását kívánja és a belgrádi kormány ennek értelmében már lépéseket is tett." A Magyar Távirati Iroda illetékes helyről nyert felhatalmazása alapján megállapítja, hogy a kérdéses három község összes szerb lakossága, még a csecsemőket is beleértve, sem haladja meg a háromezret és a nevezett lap fenti tendenciózus közlése sem a kérdéses községek lakosságától nem szérmazik, sem a valóságot nem fedi és kizárólag csak a területéhes szomszédaink ujabb niahinációjáról van szó. — A magyar békével kapcsolatban állónak tekintik a fiumei kérdést is, aminek megoldása részben szintén a magyar békeszerződés keretébe tartozik. Lassan halad a pénzlebélyegzés. Még három gépet kérnek. — Zavarok a postapénz körül — Megbüntetik az Üzérkedőket. (Saját tudósítónktól.) Lázas munka folyik a pénzügyigazgatóságon, a bankok ablakai míg éjjel is világosak. Kora reggeltől kíső délutánig hosszú sorfalakat állnak az emberek a pénzintézetek előtt már egy hét óta és még mindig nincs elég lebélyegzett pénz a forgalomban ahhoz, hogy a közönség minimális szükséglete is fedezve legyen. Á polgármester, aki a pénz felülbélyegzését ellenőrző bizottság elnöke, a közönséget átmenetileg súlyosan érintő pénzügyi müveíe ről a kővetkezőket mondotta munkatársunknak: — A pénzlebélyegzés állandóan folyik, azonban lassan, mert igen nagy technikai akadályokkal kell a bélyegzésnél küzdeni. Alig csinálták meg a bélyegző gépeket, ismét elromlanak, ugy, hogy a műveletet simán, akadálytalanul folytatni nem lehet. Táviratoztam Budapestre, hogy azonnal küldjenek még három gépet, mert ha ily lassan haladunk, 28-áig a tizedrészét sem tudják a Szegeden levő pénzeknek lebélyegezni. Ma tudvalevően csak négy bélyegzőgép működik. — Több helyről értesültem, hogy a lebélyegzetlen pénzeket egyesek ráfizetéssel összevásárolják, hogy átcsempésszék Jugoszláviába. A rendőrfőkapitány figyelmét felhívtam a dclogra, cki megtett minden intézkedést, hogv megakadályozza ezt a hazafiatlan törekvést és a csempészeket a legszigorúbb büntetésben részesítse. Értesültem criól ix, hogy egyesek nem viszik a pénzüket lebélyegeztetni Mindenki a haza iránti kötelezettségének tesz eleget, h<; oénzét leHága, március 24. A Bud. Tud. távirata: A Newyork Worht párisi külön tudósitója a békekonferencia egyik delegátusának közlése alapján részleges jelentést közöl a helyzetről. A jelentés a következő: — Az általános helyzet az utóbbi hetekben nem csupán a németországi események, hanem az antanton belül fellépő bizonyos tünetek miatt is erősen komplikálódott. Az' elkedvellenkedés Amerika és Anglia között bizonyos mértékben kiéleződött. Olaszország, ugy látszik, Angliával jó szoros kontaktusba jutott. San-Remoban Franciaország már két szorosan egymásra támaszkeoó játékossal áll majd szemközt. A német békeszerződés nyilt, vagy titkos revíziója nem lehet elkerülhető. Végül pedig a Magyarországgal való béke még mindig sok bonyodalommal jár, ugy hogy nem lehet számolni annak húsvét előtt való elintézésével. Valószínű, hogy a magyar békekérdés is csak Sm-Remoban fog szőnyegre kerülni. Bécsből jelenük A AV/p-nak: Az a terv, mintha Prágában tárgyaltak volna Nyugatmagyarországon át. vezető szláv korridorról, teljesen alaptalan. A cseh-szlovák állam, valamint az antant-hatalmak csak azokat a fo galmi utakat fogják használni, amelyeket a saint-germaini békeszerződés állapított meg Ausztria és Nyugatnapyarországra vonatkozólag. bélyegezteti s felét az államnak adja kölcsön, hogy elősegítse a kormányt az ország jövőjének megalapozási munkálataiban. Nem visszatartani kell a pénzt, hanem sietni kell a pénzlebélyegzéssel. Mindenki a maga érdeke ellen is cselekszik, ha a pénzét felülbélyegzetlenül hagyja, mert a bélyegzetlen pénz értékét veszti. A pénz lebélyegeztetésétől különösen a falvakban s a tanyákon idegenkednek, ahol még nincsenek eléggé felvHágositva az emberek a felülbélyegzés s a kényszerkölcsön céljáról. A pénzzel- val:\ üzérkedés nagyban megy a láncosok körében. A detektívek állandóan szem előtt tartják a kávéházakat. Szerdán reggel a - Belvárosi-kávéházban hét üzérkedő került a rendőrség kezére. Hatszázötven korona postapénzért vásárolták a lebélyegzetlen ezerkoronásokat. A rendőrség letartóztatta mind a hét spekulánst s megindítja ellenük a legszigorúbb eljárást. Névsoruk a következő: Pollák Béla, Stein István, Kovács István, Fischer Mihály, Spitzer Simon, Tari Mihály és Winkler Ignác. A közönség kétségbeejtő helyzete nemhogy enyhült volna, hanem még fokozódott. Kedd óta ugyanis elterjedt a városban az a hir, hogy a kékpénz lebélyegzése után a postapénz lebélyegzése fog következni. Dacára, hogy ennek a hírnek semmi alapja nincs s a pénzügyminiszter maga a leghatározottabban megcáfolta, sem a kereskedők egyrésze, sem a kofák nem fogadják el a postapénzt. A vásárlóközönség üres kézzel kénytelen a piacról hazatérni, mert a kofák letakarják a portékájukat s csak annak adnak el, aki lebélyegzett pénzzel fizet. Magónfelek egyálialán nem fogadják el a városban a 200 és 25 koronásol:it, holott ez 40 és 5 koronában törvényes fizet :si eszközül van megállapítva. A rosszhiszemű hirck az okai, hogy a közönség nem tud semmiféle élelmicikket vásárolni. Rendet csakis a rendőrség szigorr fellépése teremthet s kívánatos is lenne, hogy cz minél hamarább bekövetkezzen. harisnyák, ke-tyük, Sallérok, ^tZl^J^l nyakkendők és mindennemű rövidáru cikkek legolcsóbban beszsrer^efók Hungária épülettel szemben. ==