Délmagyarország, 1920. március (9. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-24 / 69. szám

rtra 80 tiller. SxerkesstAaéc i* kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZONY-SOGAROT SZÁM A sxerkesitóség éa kiadóhivatal teletopja : 305. ELÓFIZETESI ÁRA: egész évre 180.— K negyedévre 45.— K félévre . 90.— K egy hónapra 15.— K ^^^Ejrea szám íra 80 fHlér. Nyomda: SZEGED. PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZAKI A nyomda telefonja : 16-34. Szeged, 1920 IX. évfo!yam 69. szám. Szerda, március 24. A szabolcai hársak. Irta: JUHÁSZ GYULA. Egy hirt olvastam valahol, egy rövid hirt, amely kézen-közön jutott el hozzánk és a magyar népballadák tömörségével beszél bánatról és dacról és lelkemet édesbús emlékezés fenyőillatával tölti el. A hir szerint a szakolcaszudomerici országúton a Magyarország és Ausztria határát jelző oszlopfát éjten-éjjel, orozva kivágták a csehek s helyébe négy hársfát fiitettek át és ezeket elnevezték a csehoszlovák szabadság fáinak. Reggelre a hársfák mái nem voltak ottan, a gyászoló és haragvó szakolcai magyarok (tótok is lehetlek) gyökerestül kitépték a fákat Gvadányi városának talajából és hiába a csehek minden erőszaka és ármánya, máig sem tudták megtalálni a „tetteseket." Igy szól a hir a szakolcai Hársakról, amelyek egy éjszaka éltek. Emlékezetem ködén át hivogatólag integet a magyar határjelző oszlop, vándorlásaimnak egyik pihentetöje, viharverte hármas színével, amely alá két esztendőn Keresztül kivittem Szakolca fölnövekvő diák fiatalságát, elénekeltettem velük a Himnuszt és a Szózatot. Micsoda mélységes megrendülést érzett ctt tanár és diák, amikor e sorokhoz ért a dal: Nyögte Mátyás Qus.Jwdát Bécsnek büszke vára s a szomszéd domb (már osztrák terület) ötlött szemünkbe, amelyen Vitéz János és társai fogadták a prágai fogságból magyar földre lépő fiatal Hunyadi oroszlánkölyköt. A magyar határ szent fáját kivágták idegen kezek, a régi, rossz politika keserű és tragikus gyümölcse érett meg itt s a magyar bánat kétség és remény között vergődve tekint a végekre ma, várva az idők jobbrafordulását. Hol lehetnek most a kis tótok és magyarok, akiket e kis haza nagy szerelmében neveltem Szakolcán, két szomorú esztendőben, amikor már a végzet baljóslatos fellegei gyülekeztek a határon? Az elnémult harangok emléke megkondult lelkemben a balladás rövidségü szakolcai hírre és hiszem, hogy magvető magvai nem hullottak mind terméketlen talajba a honi végeken. Hiszem, hogy amit Petőfiről és Madáchról, Jókairól és Keményről az ódon szakolcai gimnázium fala közt tanítottam, él és munkál a fogékony elmékben és szivekben. S a vadvirágos szakolcai temető homlokán nem hiába biztat és vigasztal a magyar fölirás: Föltámadunk! A magyar kultura erejébe vetjük minden bizalmunkat, annak a magyar kulturának diadalmas erejébe, amely a íót és szerb vérből származó Petőfit örök magyarrá tette. A vértanuk és költők álmai virrasztanak á magyar temetőn és a magyar éjfél magányában és sötétjében a hunok harcát vívják a magyar érzés és gondolat titánjai. A szakolcai kis utcák egy magyar költő verseit visszhangozzák, aki a nagy Alföld üdvözletét hozta Gvadányi városába és megtanította a szelíd, csöndes, szőke nebulókat a halhatatlan himnuszra, mely a jövendőbe orgonálja a magyarság zivataros századainak mélyéből fölbúgó fohászát: Isten áldd meg a magyart I = A megtámadott miniszterek válasza a nemzetgyűlésen. Budapest, március 23. Közöltük Lingauer Albin képviselő interpellációját, aki vágójószágoknak osztrák területre való kivitelével kapcsolatban érdekeltséggel vádolta meg a vasmegyei kormánybiztosságot és közvetve a földmivelési minisztériumot. A háront kisgazdapárti minisztert: Rubinek Gyulát, báró Korányit és nagyatádi Szabó Istvánt is támadta, hogy tagjai az Állatkiviteli Részvénytársaságnak, amely a vágójószágok kivitelére az engedélyeket megkapta. A három miniszter a keddi ülésen élesei visszautasitotta a támadást. A miniszterek válaszai, Lingauer viszonválasza után zárt ülést tartottak. Az ülésről ezt a tudósítást közlik: Budapest, március 23. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A napirend előtt báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter és nagyatádi Szabó István közélelmezési miniszter reflektáltak Lingauer Albin vádjaira Báró Korányi Frigyes állott fel szólalásra. A~ sóbehozatali engedélyeket csak hatóságok kapják, amikor a pénzügyminiszteri állást elfogadta, minden más állásról lemondott. Az Állat- és Takarmányforgalmi Rt.-ba a földmivelésügyi miniszter delegálta, erről az állásról ugyan nem mondott le, de ez a részvénytársaság felszámolás alatt áll. Az a módszer, hogy vezetőállásban lévő férfiak váratlanul támadásba részesüljenek és a kisgazdapárti minisztereket odaállítják egymás után sorba, hogy az ország színe előtt mosakodni kell, ez a módszer más fegyvertárból való, abból a fegyvertárból, amelyet jól ismerünk abból az időből, amelyben előkészítették a forradalmat. A cél akkor is az volt, hogy a vezetőtekintélyeket tönkreíegyék az orszáp szine előtt, hogy ilyen módon tönkrelehessék az intézményeket. Ma egész Európa figyel reánk. Én azt hiszem, hogy koalíciós kormányba lépek és nem egy pártnak, hanem az országnak akartam szolgálataimat felajánlani; ezzel szemben igazán nem vártam azt, hogy meg fognak támndni. Nem tudom hogyan, áll a pártfegyelem dolga odaát? (Felkiáltások a kereszténypárton: Nagyon jól áll.) Friedrich István kipirultán kiáltott a miniszter felé: Azzal te ne törődj, az a mi gondunk. Báró Korányi Frigyes: Mihelyt nem élvezzük azt a bizalmat, amely a mi állásunk betöltésére feltétlenül szükséges, azonnal itthagyjuk állásainkat. Érdemleges válaszát az interpellációra később fogja megadni. Nagyatádi Szabó István: Csupán felvilágosító megjegyzést tesz, az érdemi választ később fogja elmondani. A régi parlamenti életben volt az a rossz szokás, hogy az ellenpártok minden uton- módon támadták a kormányt és támadásaikkal a kormány pozícióját gyengíteni igyekeztek, hogy megbuktassák. Az én tudomásom szerint, mi szövetségre léptünk, még pedig a kormány támogatásával. Hát vagy van szövetség, vagy nincs szövetség. Minden nemzetgyűlési képviselőnek módjában van az információért egyenesen a szakminiszterhez fordulni, nem szükséges tehát, hogy kormánybuktatásra interpellációk ostromát indítsák a szakminiszterek ellen saját pártjaik. Nem szokásos, hogy a kormányt a saját pártjából ugy támadják, hogy annak kormányouktatási célja legyen. Az a hozzá intézett kérdés, hogy hajlandó-e a behozatali iparcikkek anyagát a szabadkereskedtlem számára hozzáférhetőbbé tenni, a közélelmezésügyi miniszterhez tartozik. Az állat- és takarmányforgalom elleni panaszok tárgyában már Ereky minisvtersége alatt vizsgálat folyt, erről Ereky bővebb felvilágosítást adhat. Ismerteti az erre vonatkozó tényállást és azt, hogy a vizsgálat folyamatban van. Megvédi IpolyiKeller Gyula államtitkárt, aki a földmivelésügyi miniszter által hivatalosan kirendeltetett, igazgatósági tagságától lemondott. Hogy hive a szabadkereskedelemnek, annak bizonyítására felhozza, hogy hány központ oszlott fel, amióta a közélelmezésügyi minisztérium élén áll. A következő aratásnál csak annyit vesz el csépléskor, amennyi az állami alkalmazottak céljaira szükséges, a többletet a szabadforgalom tárgyává teszi. Magyarországon a maximálás és rekvirálás megszűnt. Ismétli, hogy a kormányt támogató többség tagjainak a kormányt ilyen gyanúsító támadásokkal ostromolni nem szabad. A maga pártjában ezt az eljárást nem tűrné. Rubinek Gyula : Nagyon jól tudja, hogy az interpelláció ellene irányult. Bizalmasan figyelmeztették, hogy ellene aknamunkát folytatnak, adatokat gyűjtenek, egész közéleti múltjának megvilágítására. Levelet olvas fel ennek igazolására, amelyet Rulff március 13-án intézett Ipolyi-Keller Gyulához, ebben elmondja, hogy meglátogatta az általános fogyasztási szövetkezet igazgatója és közölte vele, hogy nála járt egy Krik nevü tisztviselő, aki a keresztény nemzetipárt oszlopos tagjának mondotta magát és azt mondotta, hogy főleg a tiszán'utt választások/a való tekinteitil nagy akció készül Rubinek és Ipolyi-Keller ellen az Állat- és Takarmányforgalmi ügyekből kifolyólag. (Óriási taps a kisgazdapárton, felkiáltások: hallatlan I) A hajsza elsősorban az ő személye ellen indult meg; a dolgot nem veszi tragikusan. Azután elmondja Rubinek Gyula a részvénytársaság megbukásának előzményeit, foglalkozik teljes részletességgel az interpelláció anyagával, a vasmegyei visszaélésekkel, megállapítja, hogy nemcsak az alispán adott szállítási engedélyeket, hanem a kormánybiztosság is. Előhozta azt is, hogy az Állatérlékesitő Részvénytársasághoz kirendeltként a fia ment ki és gróf Sigray Antal kormánybiztost megkérte, hogy vegye a fiatal embert támogatásba. Ezt az ügy tendenciájával állította be később ugy az államügyészségnél tett vallomásában is és az interpellációt is ugy adta elő az interpelláló, hogy sok mindent vele sejtsen, ugyanugy járt a kormánybiztos is. Nemcsak a fiamat keverte bele az interpelláló, de az öcsémet és mindenkit, aki a környezetemben van, meggyanúsított. (Közbekiáltások:. Fogjál kezet Fényes Lászlóval.) Különben is ö nemcsak hangzatos szólamokban hirdeti, hanem gyakorlatilag is, hogy a kereskedelmet és az ipart is bele kell venni a keresztény kurzusba, ő azt olyan becsületesen értelmezi, hogy a fiából is kereskedőt akar csinálni. Az emberek minden lépésemet gyanúsan kisérik, különösen azok az emberek, akik magukról is ugy gondolko '.iák, egyébként a vizsgálat után alkalma lesz még bővebben kitérni a kérdésekre. Beszédét igy fejezte be: Én egy tisztességes, becsületes kisgazda-családból származók, ahol becsületet, tisztességet és vallásosságot tanultam és ezt örökségkép akarom átadni a fiamnak. Ezután az elnök szünetet rendelt el. Szünet után Hailer miniszter személyes kérdésben szólalt föl s kijelentette, hogy neki nem volt előzetes tudomása Lingauer interpellációjáról, mint Rubinek véli. Ezután Lingauer polémizált a felszólalásokkal. Kijelentette, hogy szabadkőmives volt, de a szabadkőmivesség ellen fordult, mikor az az ultraradikálizmust jelentette. Gróf Sigray Antal a vasmegyei kormánybiztosság $zerepét vázolta. Készséggel veti alá magát minden vizsgálatnak és a teljes erkölcsi 1 t m m I