Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-08 / 31. szám

DBLMAOYARORSZAO f^rnár jL — Foasari meséá. Kvboaán köpenyé oc bur­kolva, szájában az elmaradbatatlaa Minghetti­asuikávi1, járt föl éa alá a Széchenyi-téren Roscari. Amint megpillantott, odavágódott mel­ptm és beszélői kezdett: — Mindig és mindig 'a múltra gondolok. Most is a két év eFHti velencei rendőrnapra. Űyönyörü volt, szép volt, mint a szerelmesek álma. A San-Marcon hullámzott a nép, a zene­kar játszotta a különféle operaegyvelegeket és mindazok, akik Jobbára mindig csak a szegény­ség tarisznyájából falatoznak, a lezárt faládi­kákba egymásután dobálták bele a lírákat A Mtrcherián lakók nem igen mutatkoztak. Mint rendesen, ezúttal is visszavonultak és ado­mányaikkel nem jelentkeztek. A magatartásuk­nak nem tudtunk a nyomár.' jönni. Este a Flóriánban jöttünk össze mi kőcosok és. egyéb urak, egy csésze feketére. Ott szóbakerült a Mercherián lakók visszavonulása, magatartása. A vitának Scampinelli vetett véget. Tudnotok kellene, mondta halálos komolysággal Scampi­nelli, hogy ezek a jó urak szerények és tartóz­kodóak. Nem akarnak tüntetni azzal, hogy nekik van és ugyancsak volna miből adni Inkább nem adnak soha és senkinek, mert nem sze­retne* az újságokban szerepein* és nem sze­retnék, ha bárki is azt hihetné felölük, hogy a bőségükkel kérkednek és hogy a jó példával akarnak elóljárni — Érdekesek voltak a háború ideje alatt tartott különféle jótékonycélu napok. Az újsá­gok megütötték a nagy dobot és kérve-kérték a közönséget, hogy adjatok, adjatok, amit Isten adott. A közönség, amelynek szive volt adott is, ami tőle telt No de kapott is cserébe, pél­dául koncerteket, amelyeken a művészek szine­virága vett részt, gazdag, kiadós műsorral. A legérdekesebb volt, hogy a műsorban nem akadt egy olasz szám sem. Francia, angol, orosz, söt cseh szerzők is szerepeltek, de olaszt keresve se talált az ember. Egy-két számot azonban olasz szöveggel énekeltek a művész­nők és a művészek. Nem kell e. fölött medi­tálni, mondotta Funella, a fogatlan, agg bohém, hiszen tudvalevő, hogy kizárólag a magyarok szólás-mondása: .Nyelvében él a nemzet*... — Olaszországban, de különösen a lom­bardiai területen, még a gyerekek is azt hajto­gatták, hogy olcsó húsnak hig a leve. Hogy miért mondták? nem tudni, de mindig mond­ták, mint nálatok szokták, hogy görbe kémény nem {yenes. A mészárosok megtudták, hogy a közönség milyen szólást-mondást hozott di­vatba és egyöntetűen elhatározták, hogy a hus árát emelni fogják. És elkezdték emelni, emelni és még most is^ emelik, folyton-folyvást, sőt emelni fogják mindaddig, mig meg nem tud­ják, hogy a Marsból lehet-e a földre olcsó hust szállítani. Az örökös emeléssel a mészá­rosok elérték, hogy a húsra még mindig ráfi­zetnek (nagyon sokan élnek most ebből Olasz­országban) és elérték azt is, hogy ezúttal már a közönség nem mondja, hogy olcsó húsnak hig a leve. Ugyanis nincs már olcsó hus és lámpással sem lehet olyan embert találni, aki az utóbbi időben husievest kanalazhatott volna . . . — Tiz vagon llaztet kap a város. Kiskun­majss község elöljárósága felajánlott a város hatóságának 10 vagon lisztet, ha az viszonzás­képen ad fél vagon cukrot és egy vagon sót A csütörtöki tanácsülés foglalkozott e kér­déssel és elhatározta, hogyha csak lehetséges, a község elöljáróságával az üzletet megkötík Fodor Károly tanácsnok és Molnár István számvevő pénteken kimentek Majsára s ott a szállítandó rekompenzációs árukra néive megegyeztek. Jövő hét elején meg is kezdődik az áruk kicserélése. — A Szegedi Katholihus Növédó-Egyesű­Ut 1920 február hó 12-én délután 5 órakor a Tisza-szálló nagytermében közművelődési eatélyt tart Sz. Tóvölgyi Margit urnő, dr. Márky Imre, Kalocsai Zotán zongoraművész és dr. Zadravecz tábori püspök urak és a kato azenekar közreműködésével, a Napközi Otthon javára. A hangverseny iráni rendkívüli nagy az érdeklődés. A már csak kevés szám­ban levő belépő-jegyek az egyesület Korona­Aranyat veszek grammonként 30-38 koronáig. Használható tárgyakért többet is fizetek. Régi arany­pénzekért grammonként 70 koronát fizetek. Keresek meg­vételre Omega, Brauswetter Schaffhauseni és poxa­órákat. Régi ezüstpénzekért és briliánsokért bárkinél magasabb árat fizetek. % G*Sp£R FERENC Kölcsey-utca 2. szám. utca 18. sc. házának emeleti helyiségében kaphatók. — Az Iparteatlllet és a Munkás-Otthon, A szegedi szakszervezeti bizottság áthatban kereste meg az Ipartestületet, hogy támogasss abbeli kérelmét, mely a Munkás-Otthon jelen­legi rendeltetésének meghagyására törekszik. A Munkás-Otthont tudvalevőleg katonai célokra kívánja visszavenni a katonai hatóság. Ez ellen sorakoztatja most fel a bizottság elnöksége az érveit s az a kérése; hogy a most kulturális célokat szolgáló laktanya maradjon meg leg­alább egy bizonyos ideig a munkásoknak. Az Ipartestület elnöksége Körmendy Mátyás alelnök elnökletével szoihbaton délelőtt foglalkozott az átirattal és a következő álláspontra helyeztedett-: Kétségtelen, hogy az ipari munkások szoros nezusban állanak az önálló iparosokkal s ezek­nek kötelességük, ugy mint a múltban, a jövő­ben is törődni a fiatal generáció erkölcsi életé­tével s lehetőleg odahatni, hogy ne a korcs­mákban keressék a szórakozást, hanem olyan helyen, ahol műveltségűket fejleszthetik s ahol egészség szempontjából is védettebb helyén vannak. Az Ipartestület elnöksége ennélfogva ugy határozott, hogy szivesen nyújt ezúttal /nekik erkölcsi támogatást s amennyiben lehet­séges, az illetékes hatóságok megkeresésével támogatni fogja a munkások kérelmét Mert eltekintve minden politikai vonatkozástól, ma a szakszervezet nagy könyvtárral, zeneteremmel, színpaddal, olvasóteremmel rendelkezik, beren­dezkedése kulturális szempontból teljesen el­fogadható és ezek mellett még a mai nehéz időkben melegedőhelyeket is bír nyújtani tagjai s a munkanélküliek ezrei számára. Megvan tehát minden ok arra, hogy a kérelem figye­lembe vétessék. Az Ipartestület külön átiratban fogja a munkások kérelméhez való csatlakozá­sát az illetékes katonai parancsnokságnál be­jelenteni. — Állást kaphatnak a hatósági munka­közvetítőnél (Templom-tér 8. sz., I. em.) 3 asztalos (bútor és fehérmunkas), 3 bádogos, 12 bognár, 2 fiesztergályos, 6 kovács (kocsi­gyárba^, 9 kötelessegéd, 3 bádogostanonc, 5 lakatostanonc, 72 háztartási alkalmazott. Tessék azonnal a munkaközvetítőhöz fordulni, mert a munkapiac gyorsan változik. A munka­adók megbízásukat telefonon is leadhatják. (Telefon 9—73 férfi osztály és 6—90 a női osz­tályé.) — Ládával kell bevonulni f> gyvergyakor­latra. A vérosi katonaögyosztályt megkereste a katonai térparancsnokság, hogy a kéthó­napi fegyvergyakorlatra bevonulandókat figyel­je itesse, hogy ládával felszerel en jelent­ktzzenek az Metékes parancsnokságaiknál ugy, amint az a háboruelőtti előírásban van. — A Sz gedl Kereskedők S öveta>4ge, munkarendjébe felvert terve szerint, az időn­ként aktuális kérdése ről elő dásokat fog tartani. Az első előadást dr. Kertész Béh a szövetség ügyésze hétfőn délután 5 órakor (és nem vasárnap, mint eredetileg közölve volt) fogja a LIoyd-Társulat n?jr termében meg­tartani a Devalvációról és vagyonadóról. Az előadást vitt követi Érdeklődőket szive­sen ttt a szövetség elnöksége. — Husi párosok kfilddttségs a polgár­mesternél Pénteken délelőtt a husipaiosoknak egy küldöttsége kereste fel a polgármestert, akinek előadták, hogy a közönség állandóan őket szidja a drága hus- éa zslrárak miatt. Erről pedig ők igazán nem tehetnek, mert a sertéshúsárakat a szalámigyárak emberei verik fel, akik már a vágóhídon minden árt meg­adnak a disznóhusérl A szalámigvártás pedig, a hentesek szerint a húsárak drágaságának föoka, jólehet közélelmezés szempontjából teljesen fölösleges, mivel a szegényebb nép­osztály úgysem képes a 200 koronás szalámi­árakat megfizetni. Nem tartják helyesnek azt sem, hogy mig a város magánosoknak egy-két kiló szalonna vagy zsir kiszállítását sem enge­délyezi, addig nagy cégek vagontételekre kap­nak kiviteli igazolványt A polgármester kijelen­tette, hogy ő semmit sem tud a vágóhídon történő dolgokról, de azokat nem is áll mód­jában megakadályozni. A szalámigyártást csak a miniszter szüntetheti be; az igazolványok ügye szintén nem az ő hatáskörébe tartozik. A hen­tesek tudomásul vették a polgármester válaszát s panaszukkal a közélelmezési miniszteri ki­rendeltséghez fordulnak. — Braaswstter-alsp, Ismeretes a Szegedi Ke­reskedők Szövetségének az az akciója, amelyet a mult év folyamán elbalt Brauswetter , Ottó emlékének megörökítése céljából indított. A Szövetség ugy óhajt áldozni elhunyt derék tagja emlékének, hogy az elhunyt nevét viselő ala­pítványt létesít, amelynek időszaki kamatai egy arra rászolgáló órássegéd külföldi tanulmánya útját volnának hivatva támogatni. A Szövetség a gyűjtést lezárta és itt közli azok névsorát, kik az alap létesítéséhez hozzájárultak :* Órás-, ékszer-szakosztály és Brau>wetter-c«alád 2860, Kender-, len-, zsák-osztály 300, Könyv-, panir­szakosztály 150, Rövidáru-szakosztály 850, Bútor-szakosztály 55, Kézműáru-szakonztálv 315, Női és férfi confec'io-szákosztály 460, Oveg-, porcellán-szakosztály 100. Kiss János 100, Szegedi Kenderfonógyár és Wimmer Fülöp 300, Btlogh Károly 100, Endrényi Lajos 100, Back Bernát fiai rt. 100, Milkö Henrik 50. Szegedi Csónakázó Egylet 100, dr. Kelemen Béla 100, dr. Jedlicska Béla 50, L'Ji -.sgger Gyula 100, Sztgedi kocsigyártó ip^ri szakosztály 170, Szegedi ipartestületi ruházati-szakosztály 501. Szegedi ipartestületi faipari-szakosztály s] Sztgedi ipartestületi épitöipiri-szakosztálv M0,' Szegedi ipartestületi bőripari-szakosztály tJ, Szegedi ipartestületi érc- és fémipari-szakosz­tály 630, Szeged-Csongrádi Takarékpénztár 100, M y R. Miksa bank 200 koiona, Összesen 8004 korona A Szövetség a gyűjtött összeget 10000 koronára egészíti ki és az esedékes kamatot már ez évben Brauswetter Ottó halá­lának évfordulóján az érdemesnek ki i» osztja. — Aki uuatkoslk, iratkozzék be Kardos legújabb, legmodernebb kölcsöukönyvtárába. Takaréktár-utca 1. Jelefoo 13—00. Könyvek, könyvtárak legmagasabb árban vétetnek. 290

Next

/
Oldalképek
Tartalom