Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-17 / 38. szám

FÍFLMAOVFLRORSZAG SZEGED, BOLDOOASSZOHT-SUCAltUT i«LAI* \ «« * M.- K I SZEGED. PETÓH SANDOR-SUGARUT 1. SZA* I i Mlwrl • K *iy * I A ... .. .- fku é .iT*..it*«a» <t kiadóhivatal ttUTonJa : 308. | Ajy^^l^^J^^^^ SterkwrtMf 4* kiadóhivatal: 1ZEOED. BOLDOGASSZOHT-SÜGARUT 4. «IA» A s«wta»itga4» é» Hadóhhratal t«l«fonja ; 308. 8zeged, 1920 ELŐFIZETÉSI AKAI ÓM <*N 1H-— K JITFY«4érr« SS.- K I . U- K «ry hónapra 12.— K IX évfolyam 38. szám. NJWMII I SZEGED, PETÓRI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZAM 1S-34. Kedd, február 17. A magyar nemzetgyűlés összeült — Huszár miniszterelnök bestéd*. — Budapest, február 16. (M. T. I ) A nemzetgyűlés tagjai már 10 óra elölt gyülekezni kezdtek a kupo'acsarnokban, hogy a nemzetgyűlés megnyitásával kapcsolatos egyházi szertartásokon résztvegyenek. Pontban 10 órakor érkezett meg dr. Csernoch jínos bibornok-hercegprimás, aki a rögtönzött oltár elé készített imazsámolyra térdelve rövid imát mondott, majd magára öltötte az egyházi ruhákat és ünnepi szent misét pontifikált dr. Mészáros János prelátus, érseki helytartó, dr. Breyer István miniszteri tanácsot, dr. Leopold Antal hercegprímást' irodaigazgató, dr. Ámort Pál prelátus-kanonok, Turi Béla pápai kamarás, nemzetgyűlési képviselő és számos egyházi férfiú segédletével. Az ünnepi mise alatt a Nemzeti Operaház énekkara énekeli. A szent mise végeztével Peiri Elek ref. püspök magas szárnyalású imát mondott. Utána Raffay Sándor cvang. püspök nagyhatású emelkedett beszédet intézett az egybegyűltekhez, majd elimádkozla az „Erős várunk nekünk az Isten" kezdetű zsoltári. A püspök ezután megáldotta a nemzetgyűlés tagjait és az énekkar elénekelte a Szózatot. Néhány perccel 11 óra elótt ért véget az egyházi ünnep a kupolateremben és a nemzetgyűlés tagjai Angyal József háznagy kalauzolása mellett visszatértek a képviselőház üléstermébe. Alig foglalnak helyet, Huszár Károly miniszterelnök vezetésével bevonul a kormány. A miniszterelnök nyomban szólásra emelkedett. — Tudomásom szerint — mondja — a nemzetgyűlésnek Bernáth Béla képviselő ur a legidősebb tagja. Felkérem tehát Bernáth Béla képviselő urát, hogy foglalja el, mint korelnök, az elnöki széket és vezesse a nemzetgyűlés tanácskozásait addig, amig a nemzetgyűlés megválasztja elnökét. Ugyanakkor a miniszterelnök felkéri a nemzetgyűlés 6 legfiatalabb tagját, hogy mint korje yzök lássák el ideiglene en a jegyzői tisztet. Erre a keresztény egyesülés pártjának soraiból Juhász Mátyás, Somogyi István, Szabó József, a kisgazdapártból dr. Szabó Sándor, Szabóky Jenő, Drozdy György foglalják el a jegyzői széket. Bernáth Béla felmegy az emelvényre és rövid beszedben üdvözli a nemzetgyűlés tagjait, akik államalkotó munkára gyűltek össze és Isten áldását kéri működésükre. Azután néhány bejelentést tesz és felolvassa gróf Apponyi és gróf Teleki Pál nemzetgyűlési tagok leveleit, amelyekben a béketárgyalások tartamára szabadságot kérnek. A szabadságot a nemzetgyűlés megadja A korelnök ezután felkéri a nemzetgyűlést, hogy tárgyalásait addig, amig uj nemzetgyűlési házszabályok nem állanak rendelkezésre, a képviselőház 1908. házszabályai alapján folytassa. Huszár Károly miniszterelnök: Tisztelt nemzet- j gyűlés! A magyar nemzet kálváriajárásának ezen a stációján üdvözlöm az újonnan megválasztott nemzetgyűlést és Isten nevében megkezdjük munkálkodásunkat. — Borzalmas eseményeken ment keresztül a mi nemzetünk a legutóbbi években, az utolsó hónapokban. Ebben a pillanatban az első lépést teltük, hogy a felénk tátongó sir széléről visszarántsuk a már-már pusztulásnak menő 1 nemzetet. Évszázadokon át szisztematikusan előkészített belső rothasztás (igaz. ugy van!), kívülről érvényesü'ő propaganda-téveszméknek bontó e.eje (igaz, ugy van I), a békének csalfa j reménye, nemzeti jelszavaknak és csábitó büverejébe hurkolt demagógia (*gaz, ugy van 1) felbontották az állám belső rendjét, lerombolták a tekintélyeket, amelyek nélkül a remzet és a nép fenn nem állhat. Könnyelmű gazdálkodásukkal teljesen tönkretették az ország anyagi helyzetét. A polgári elemeknek gyengesége folytán órárólórára folyton balfelé tolódott a nemzet és a végső pillanatban egy tudatos árulás következtében (ugy van, ugy vant. felkiáltások: gyalázat I) a nemzet pusztulás elé került. Dicsőség volt hajdan magyarnak fenni, de azokban a napokban és hónapokban pirulni kellett a népek iléiete előtt (ugy van!). A forradalomnak az az öszi rózsája nem az uj Magyarországnak bölcsőjét építette, hanem a történelmi Magyarországnak majdnem sirvirágjává vált. — Tiszteli nemzetgyűlés I Ebből az elnöki székből junius 15-ikén az úgynevezett tanácsköztársaság agyik vezére azt mondotta, hogy az ö osztályuralmuk csak akkor jöhet létre, ha a régit megszűntetik, ha a réginek minden tervét elpusztítják. Szószerint mondá: .Ezeresztendős alkotmányt teszünk sirba örökre és ezzel eleget teszünk millió és millió proletár szivének." Szégyenteljesebb szavak nem hangzottak még egyetlen nemzetnek képviselőházában sem. Nem volt az képviselőház, de lemossuk erről a házról és erről a teremről azt a gyalázatot, hoey egy ezeresztendős nemzetnek ebben a történelmi jelentőségű csarnokában egy egész nemzet önérzetét ilyen mélyen sértő szót egyáltalán ki lehetett mondani. Hazugság volt minden szó benne. A nép szabad akaratának megnyilvánulása után itt ezen a nemzetgyűlésen elmondhatjuk, hogy a magyar munkásságnak nagy többsége, mondhatnánk teljes összesége teljesen távoltartotta magát ettől és azoknak lelkivilágából valók voltak, akik most az összeomlás után itthagyták romokban heverő hazájukat és a külföldön még ma is konspirálnuk hazájuk ellen. (Felkiáltások balfelöl : Lopott pénzen!) — Garbai Sándor egy másik beszédében ugyancsak azt mondotta, hogy mindaz, ami akkor történt, a szakszervezetekben terjesztett forradalmi tanításnak volt a következménye. Ennek a mondásnak a konzekvenciáit a nemzetgyűlésnek le kell vonnia. Tudjuk, hogy a szabadkőmives páholyokban hónapokkal előbb hangzottak el azok a beszédek, amelyek a:után későbben mind végre leitek hajtva. — Ez a nemzet önérzetes életösztönnel a saját életjogát ki fogja vivni mindenféle ilyen alattomos társasággal szemben. Nemzeti életünk szabad fejlődésének az útjából minden ilven elénk tornyosuló akadályt férfierővel és flffimunkával el fogunk hárítani. (Ugy van ! taps.) — Egy másik szerve az úgynevezett tanácsköztársaságnak itt e teremben proklamálta, hogy mihelyt a szociáldemokrácia uralomra jut, akkor le kell mondani a demokrácia elveiről és a diktatúrát kell proklamálni. Ezt tartjuk mi a legnagyobb véteknek és bűnnek, amit a magyar nép ellen elkövettek. Mi minden diktatúrával szemben egészséges erkölcsi alapon nyugvó demokrácia képviselői vagyunk. (Élénk éljenzés és taps.) — Kunfi mondotta, ugyancsak e teremben, hogy a szovjet-kongresszus nem egyéb, n.int a régi szociáldemokrata-párt temetése, mert a demokrácia eszméivel teljesen szakítani kell. Ma ugyanaiok az emberek proklamálnak elve- 1 ket, eszméket, gondolatokat, állásfoglalásokat, olyanokat, amelyeket ők megtagadtak akkor, amikor a hatalomnak bitorlói voltak ebben az országban. (Ugy van, ugy vanl) Mi ezeket a nagy emberi eszméket és gondolatokat megtagadni sosem fogjuk és nemzetünknek szellemében kívánunk dolgozni. Nem fogjuk megengedni, hogy az épitök helyett rombolók ragadják újból kezűkbe ebben az országban a halaimat. A legnagyobb bün, amit a nemzet ellen ezer év óta elkövetlek az volt, hogy egy észrevétlen pillanatban átadták a hatalmat ebben az országban a börtöntöltelékeknek, kinyitották a cellák ajtajait, a társadalom szemetjét rászabadították az államnak minden intézményére. Az ország első embereit elvitték a kinzókamrákba, elvittek a börtönök mélyére, elvitték egészen a vértanuságig és azalatt á világ összes népeinek söpredéke jött ide s Magyarországot akarta felhasználni arra, hogy erről a pontról lángbaborítsák az egész világot. Egy degenerált világ bajának söpredéke ragadta in kezébe a hatalmat. (Felkiáltások : Zsidó söpredék, galiciaik!) Nemcsak azok voltak, folytatja a miniszterelnök, de akik voltak, azok mir.d megérdemlik a söpredék nevet. A tisztességes emberek egységes frontjának kell ezekkel szembeszállniok. Meg vagyok arról győződve, hogy itt nem szabad osztály és felekezet közti határoknak lenniök. Tisztességes hazafiaknak és tisztességes embereknek egységes erejével kell, hogy szemben találja magát mindenki^ aki még egyszer megkísérelné, hogy hasonló uralmat hozzon létre ebben az országban. (Éljenzés, taps.) Elmondja a miniszterelnök, hogy maga az országgyűlés háza is szégyenteljes kinzókamrává változott. Tartozunk, úgymond, azzal, hogy egy pillanatot áldozzunk azoknak, akik, mint a nemzet és a kereszténység vértanúi, a magyar nemzet jövendőjeért való harcban életüket, egészségüket, családi boldogságukat elvesztettek. Erre a nemzetgyűlés tagjai mindannyian felállottak. A miniszterelnök ezután részletesen beszél a proletárdiktatúra rettentő pusztításairól. Az állami kiadásokat néhány hónap alatt 409 százalékkal emelték, a bevételeket 40 százalékkal csökkentették. Bűntelenül, úgymond, senkisem maradhat, aki ezt a nagy bűnt a nemzet ellen elkövette és mindenki számolni tartozik minden cselekedeteért, amit az első pillanattól mindmáig elkövetett. Ezután arról beszél, hogy már az iskolákat is megfertőzték, ugy, hogy még a nemzetgyűlés összejövetele előtt tanítókat, tanárokat kellett eltávolítani az iskolákból lelkimegrontásért. Szól a román megszállásról, ami szintén a proletárdiktatúrát terheli s aminek költségei nagyobbak voltak, mint a 4 és féléves háboiué. Szól azokról, akiknek érdeme, hogy a szörnyűségek véget értek. Mindenkinek, akik ebben a munkában résztvettek, köszönetet mond. Nevekel említeni, úgymond, jm kívánok, nem tudom, hogy ki volt köztük a legnagyobb, de hogy férfiak, magyarok és keresztények voltak, azt tudom. (Zajos helyeslés, a nemzetgyűlés lagjai fölállanak. Sokan Friedrich Istvánt éljenzik) Ezután a jövő feladatairól beszélt. Magyar külpolitikát akarunk csinálni. A magyar béke Európa legégetőbb problémája. Ezt pedig csak az igazság alapján, népszavazás utján lehet megoldani. Legsürgősebb feladatok: a béke kérdése, az álamforma, a választói törvény, a közigazgatás reformjának, az ipari törvény revíziójának, a földbirtok-reformnak, a kézélelmezésnek kérdése, az egész keresztény élet újjáépítése. — E helyről, mondotta végül, azt a felszó-'