Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-29 / 49. szám

\ Sserkaastaaég éa kiadóhivatalt SZEGED, BOLDOGASSZONY-aUGÁROT 4. SZÁM A siarkaaitAséf és kiadóhivatal telefonja: 306. Szeged, 1920 Parancs. De Tournadre tábornok, szegedi városkormányzó, a város és annak területe fölötti impériumot 1920. evi március elsejei hatállyal a magyar polgári és katonai hatóságoknak adja át. Köszönetet mond azoknak, akik parancsnokságának gyakorlásában támogatták és különösen a két kormánybiztos-főispánnak, a polgármesternek, a városi tanácsnokoknak, az Ítélőtábla elnökének, a körletparancsnok-ezredesnek is vezérkari főnőkének. Ugyancsak külön elismeréssel adózik az összekötő tiszteknek és alkalmazottaknak, akik mellette dolgoztak. £ szerény munkások segítették abban, hogy a lakosággal érintkezzek, megismerje annak szükségleteit, hogy a szegények nyomorát enyhítse, hogy a partok izgatottságát lecsillapítsa, a zavargásokat megaka-' dályozza. Ök igy hozzájárultak ahhoz, Hogy Európa Magyarországot józannak, mérsékeltnek, humanusnak és igazságosnak lássa. Mindegyikük elmondhatja magáról, hogy hazájáért dolgozott, amidőn a franciákkal együttműködött. Franciaország nem érdekelt fél Magyarországon. Sohasem kivant egyebet, csak azt, hogy Szegedet a bolsevizmussai szemben megvédje. Ugyanúgy meg akarta kímélni a várost oly megszállástól, amely bizonyosan súlyosabb lett volna a francia megszállásnál, ha azt oly nemzetek hajtották voina végre, amelyeknek a magyar érdekekkel és aspirációkkai közvetlenebüül ellentétes érdekeik és aspirációik vannak. Midőn a városkornianyzó-tabornok elhagyja e várost, melyhez ragaszkodott, epén Magyarország érdekeben kivanja, hogy a franciak távozasa ne szolgáltasson alkalmat a kecskemétiekhez vagy a budapestiekhez hasonló erőszakosságokra. A magyar halóságok, amelyek Európa és a történelein előtt felelősek MagyarTARCA VERSEK. v Auróra. Egyszer fehér és rózsaszín Gyöngy és selyem ruháia, Mosolyog, mint a szerafin A tájra. Máskor bíborral ékesen Lángol piros palástja. Tüzeket gyujl az egeken A láza. / De mindig Auróra lám. A serkentő, a zengő S a legsötétebb éj után Csak eljő. Eljő és ébred az öröm A vágy, a munka, élei Es Memnon szobra repesőn Zenélhet! Gyászinduló. Vigyéfck ől zenével és babérral, Esett hős, ó de harcban elesett Küzdött magánnyal, kórral és magával, 'De ködön ál keresle az eget. ELŐFIZETÉSI ÁRA:, árész évre 144.— K begyedévre 36.— K félévre . 72.— K egy hónapra 12.— K Egyes a«ém éra 60 fillér. IX. évfolyam 49. szám. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. Vasárnap, február 29. ország méltóságáért és amelyeknek igazságérzetéi és mérsékletes szellemét, a városkormányzó-tábornoknak módjában volt megbecsülnie, bizonyára elejét fogják tudni venni néhány exaltált egyén bUnös Uzelmeinek, akik anélkül, hogy használnának, hazájuk jóhirnevét kompromittálnák. A városkormányzó-lábornok igen őszintén szerencsét kiván Magyarország taípraállásához. Ez ország még tulszerencsétlen, sem hogy hidegvérrel gondolkodhatnék, de majdan, idők multán, rá fog jönni arra, hogy melyek voltak az elhibázott kezdőlépések és meg fogja szívlelni a nagy Deáknak- Ferenc Józsefhez intézett e szavait: . £ „Nem háborúskodásban, hanem alattvalóinak békés egyesülésben és megelégedettségében rejlik egy ország boldogulása". De Tournadre tábornok.s. k. A magyar Déí. ^ magyar Dél ünnepe van ma, a Bánát és Bácska ünnepe, a magyar Dél Straszburgjainak fogadalmi napja az egyelőre magyar végvárrá lett Szegeden. Valóban, fogadalmi ünnep ez, az erőszakkal elszakított déli országrészek idejött fiai hüségesküt tesznek ma, hogy az integer Magyarország érdekében élnek és halnak, érette küzdenek rendületlenül, szívvel, szóval, tettel, ahogy kell és lehel. De ezt a fogadalmat velük együtt fenszóval ismételi meg minden magyar ember e tájon és a lelkük mélyén visszhangozzák az elszakított részek magyar fiai, ha sváb volt is az anyanyelvük, vagy más idegen nyelv. Fájdalmas örömmel üdvözöljük ma a Délvidéki Liga kibontott zászlaját, amely köré lélekben odasorakozik az egész árva, megmaradt magyarság. Az örömünk fájdalmas a Délvidéki 'Liga mai ünnepén és e fájdalom érthető: hiszen annyi drága, szép vármegyénk cimerpaizsán leng még a gyász fekete fátyola. És név szerint is üdvözöljük a Liga zászlaja, alá sereglő magyarok közül Hercieg Ferencet, Versec szülöttjét, Szeged nevelt fiát, a nagy értékű és nagy érdemű magyar irót, aki a magyarság szerelmében olyan rendületlen és. erős, mint Petőfi volt, holott mind a ketten adoptált fiai ennek a szép, és szomorú nemzetnek. A magyar Dél ünnepén képzelt utazást^íesz lelkünk és bejárja a földet, ahol most ic&gen az ur, de minden urasága mellett se tud úrrá lenni sem kulturánkon, sem a lelkeken. Csatádra száll emlékezésünk, a kedves, tiszta, csöndes sváb faluba, ahol egy költő született, aki Lenau néven a világirodalomba irta be nevét és akinek lantja húrjain a magyar puszták zivatara és bánata zengett föl a legőszintébben és legmeghatóbban. Szabadkára gondolunk, ahol most a Szegény kis gyermek panaszai költőjének arany igéit a palicsi parton letörölte az idegen kéz, de a S bár önmagát és éltét nem találta, Keresle mégis és keresni szép. Temessétek mellé kora halála Borús okát: derékon töri hitét. Talán kihajt az áldott anyasirból, lövőbe nő, piros lesz és meleg S kijönnek hozzá az új emberek S szivükre lüzve vígan, bízva bizón Indulnak új harcokra, ifjú hévvel. Vigyétek öt babérral és zenével ! Sóhaj. Meg akarjátok ölni a pacsirtát Harsány dalost, mert pirkad isi dalol. Hisz könnyükéi már a mezők kisírták S a Nap. a Nap kél már a hant alól. Es mit bántjátok a szomorú hattyút, Ki fölriadt a fekete lavon S énekbe kezd, mely oly édesbusan szól, Hogy kéjesen borzong a fájdalom? Es mii akartok a fáradt dalostól. Ki bús robotban vigaszt énekel Es áhítattal az ünnepre gondol, | Mely jönni fog még, ó mert jönni kell I Két dal. i. A szálló évekkel Sok minden megy el, De a sziv, a koldús Tovább énekel. Mi remény volt régen, Emlék ma csupán. De legalább sírhatsz Valami ulán. Ami emlék, szebb is Mint az, ami él, Romok is ragyognak Telt hold fényinél 1 II Már ezután játszom Virággal és éjjel, látszom az utolsó Csókkal, reménységgel. látszom a jövővel Es a szerelemmel. Az én eltört, árva, Furcsa életemmel. látszom szép szavakkal, Leánysziwel, bállal. Fehér szemfedővel. Fekete halállal. IUHASZ GYULA.