Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-29 / 49. szám

\ Sserkaastaaég éa kiadóhivatalt SZEGED, BOLDOGASSZONY-aUGÁROT 4. SZÁM A siarkaaitAséf és kiadóhivatal telefonja: 306. Szeged, 1920 Parancs. De Tournadre tábornok, szegedi városkor­mányzó, a város és annak területe fölötti impé­riumot 1920. evi március elsejei hatállyal a magyar polgári és katonai hatóságoknak adja át. Köszönetet mond azoknak, akik parancsnok­ságának gyakorlásában támogatták és különö­sen a két kormánybiztos-főispánnak, a polgár­mesternek, a városi tanácsnokoknak, az Ítélő­tábla elnökének, a körletparancsnok-ezredesnek is vezérkari főnőkének. Ugyancsak külön elismeréssel adózik az összekötő tiszteknek és alkalmazottaknak, akik mellette dolgoztak. £ szerény munkások segí­tették abban, hogy a lakosággal érintkezzek, megismerje annak szükségleteit, hogy a szegé­nyek nyomorát enyhítse, hogy a partok izga­tottságát lecsillapítsa, a zavargásokat megaka-' dályozza. Ök igy hozzájárultak ahhoz, Hogy Európa Magyarországot józannak, mérsékeltnek, humanusnak és igazságosnak lássa. Mind­egyikük elmondhatja magáról, hogy hazájáért dolgozott, amidőn a franciákkal együttműködött. Franciaország nem érdekelt fél Magyarországon. Sohasem kivant egyebet, csak azt, hogy Sze­gedet a bolsevizmussai szemben megvédje. Ugyanúgy meg akarta kímélni a várost oly megszállástól, amely bizonyosan súlyosabb lett volna a francia megszállásnál, ha azt oly nemzetek hajtották voina végre, amelyeknek a magyar érdekekkel és aspirációkkai közvetle­nebüül ellentétes érdekeik és aspirációik vannak. Midőn a városkornianyzó-tabornok elhagyja e várost, melyhez ragaszkodott, epén Magyar­ország érdekeben kivanja, hogy a franciak távozasa ne szolgáltasson alkalmat a kecskemé­tiekhez vagy a budapestiekhez hasonló erősza­kosságokra. A magyar halóságok, amelyek Európa és a történelein előtt felelősek Magyar­TARCA VERSEK. v Auróra. Egyszer fehér és rózsaszín Gyöngy és selyem ruháia, Mosolyog, mint a szerafin A tájra. Máskor bíborral ékesen Lángol piros palástja. Tüzeket gyujl az egeken A láza. / De mindig Auróra lám. A serkentő, a zengő S a legsötétebb éj után Csak eljő. Eljő és ébred az öröm A vágy, a munka, élei Es Memnon szobra repesőn Zenélhet! Gyászinduló. Vigyéfck ől zenével és babérral, Esett hős, ó de harcban elesett Küzdött magánnyal, kórral és magával, 'De ködön ál keresle az eget. ELŐFIZETÉSI ÁRA:, árész évre 144.— K begyedévre 36.— K félévre . 72.— K egy hónapra 12.— K Egyes a«ém éra 60 fillér. IX. évfolyam 49. szám. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja : 16-34. Vasárnap, február 29. ország méltóságáért és amelyeknek igazság­érzetéi és mérsékletes szellemét, a városkor­mányzó-tábornoknak módjában volt megbecsül­nie, bizonyára elejét fogják tudni venni néhány exaltált egyén bUnös Uzelmeinek, akik anélkül, hogy használnának, hazájuk jóhirnevét kompro­mittálnák. A városkormányzó-lábornok igen őszintén szerencsét kiván Magyarország taípraállásához. Ez ország még tulszerencsétlen, sem hogy hideg­vérrel gondolkodhatnék, de majdan, idők mul­tán, rá fog jönni arra, hogy melyek voltak az elhibázott kezdőlépések és meg fogja szívlelni a nagy Deáknak- Ferenc Józsefhez intézett e szavait: . £ „Nem háborúskodásban, hanem alattvalóinak békés egyesülésben és megelégedettségében rej­lik egy ország boldogulása". De Tournadre tábornok.s. k. A magyar Déí. ^ magyar Dél ünnepe van ma, a Bánát és Bácska ünnepe, a magyar Dél Straszburgjainak fogadalmi napja az egyelőre magyar végvárrá lett Szegeden. Valóban, fogadalmi ünnep ez, az erő­szakkal elszakított déli országrészek ide­jött fiai hüségesküt tesznek ma, hogy az integer Magyarország érdekében élnek és halnak, érette küzdenek rendületlenül, szívvel, szóval, tettel, ahogy kell és lehel. De ezt a fogadalmat velük együtt fenszóval ismételi meg minden magyar ember e tájon és a lelkük mélyén vissz­hangozzák az elszakított részek magyar fiai, ha sváb volt is az anyanyelvük, vagy más idegen nyelv. Fájdalmas örömmel üdvözöljük ma a Délvidéki Liga kibontott zászlaját, amely köré lélekben odasorakozik az egész árva, megmaradt magyarság. Az örö­münk fájdalmas a Délvidéki 'Liga mai ünnepén és e fájdalom érthető: hiszen annyi drága, szép vármegyénk cimer­paizsán leng még a gyász fekete fátyola. És név szerint is üdvözöljük a Liga zászlaja, alá sereglő magyarok közül Hercieg Ferencet, Versec szülöttjét, Szeged nevelt fiát, a nagy értékű és nagy érdemű magyar irót, aki a magyar­ság szerelmében olyan rendületlen és. erős, mint Petőfi volt, holott mind a ketten adoptált fiai ennek a szép, és szomorú nemzetnek. A magyar Dél ünnepén kép­zelt utazást^íesz lelkünk és bejárja a földet, ahol most ic&gen az ur, de min­den urasága mellett se tud úrrá lenni sem kulturánkon, sem a lelkeken. Csatádra száll emlékezésünk, a ked­ves, tiszta, csöndes sváb faluba, ahol egy költő született, aki Lenau néven a világirodalomba irta be nevét és akinek lantja húrjain a magyar puszták zivatara és bánata zengett föl a legőszintébben és legmeghatóbban. Szabadkára gondo­lunk, ahol most a Szegény kis gyermek panaszai költőjének arany igéit a palicsi parton letörölte az idegen kéz, de a S bár önmagát és éltét nem találta, Keresle mégis és keresni szép. Temessétek mellé kora halála Borús okát: derékon töri hitét. Talán kihajt az áldott anyasirból, lövőbe nő, piros lesz és meleg S kijönnek hozzá az új emberek S szivükre lüzve vígan, bízva bizón Indulnak új harcokra, ifjú hévvel. Vigyétek öt babérral és zenével ! Sóhaj. Meg akarjátok ölni a pacsirtát Harsány dalost, mert pirkad isi dalol. Hisz könnyükéi már a mezők kisírták S a Nap. a Nap kél már a hant alól. Es mit bántjátok a szomorú hattyút, Ki fölriadt a fekete lavon S énekbe kezd, mely oly édesbusan szól, Hogy kéjesen borzong a fájdalom? Es mii akartok a fáradt dalostól. Ki bús robotban vigaszt énekel Es áhítattal az ünnepre gondol, | Mely jönni fog még, ó mert jönni kell I Két dal. i. A szálló évekkel Sok minden megy el, De a sziv, a koldús Tovább énekel. Mi remény volt régen, Emlék ma csupán. De legalább sírhatsz Valami ulán. Ami emlék, szebb is Mint az, ami él, Romok is ragyognak Telt hold fényinél 1 II Már ezután játszom Virággal és éjjel, látszom az utolsó Csókkal, reménységgel. látszom a jövővel Es a szerelemmel. Az én eltört, árva, Furcsa életemmel. látszom szép szavakkal, Leánysziwel, bállal. Fehér szemfedővel. Fekete halállal. IUHASZ GYULA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom