Délmagyarország, 1920. február (9. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-22 / 43. szám

dblmaovarorszao aKWi 1920JshnUr 22. Apró történetek. — Régi Wök Milékei. — Tiz év előtt maid nem minden szombat déliy nem-e pasitendők. A paprikást a Kásánál, vagy a Bitónál megrendeltűk, a Pislákat: Tömörkény Istvánt és Beck Istvánt értesiteltük és este együtt volt a kedélyben gazdag bohém társaság vagy a Kassban, vagy Bitó sógornál. ^ L! , Néha résztvett ezeken a vacsorákon Rubinek Gyula, a mostani földmivelésücyi miniszter is, aki a Slriegl-iéle konviktusban elhelyezett diák fiát iött meglátogatni. Ha .nagy* vacsora vo|t, az esetben nók is, a társaság tagjainak'feleségei is megjelentek a vidám, fesztelen és kedélyes vacsorákon. Nyár volt az idó, a Kass-vigadó terraszán, az úgynevezett „juhszélen* volt a vacsora, amelyen nók is résztvettek. Sok móka, -tréfa hangzott el, az ugratások egymást követték, a bor, a szóda, a parádi ugy fogyott, mintha ingyen adták volna (bizony alig került valamibe) és éjfél utáni kióre, a szünóra idejére meg volt rendelve a pirítós kenyér. Ugy tizenegy óra felé egy uj pincér odajött az asztalhoz és megkérdezte a társaságtól, hog rancsolnák valamit. — Hozzon amit akar, — válaszolt Lipcsey. — Mit parancsol mégis a nagyságos ur ? — kérdezte mosollyal és hajlongva az előzékeny pincér. — Van indiáner? — Igenis nagyságom ur. Mennyit hozzak? Lipcsey Adám, aki már unta a sok kérdezősködést, csak ugy félvállról szólt a pincérnek: — Hozzon százat. A pincér nagyot nézett és eloldalgott. A ter raszon sürgótt-forgott Kass János, a gazda, akinek a pincér jelentést tett és elmondta, hogy egy ur a „nagyasztal'-nál megbolondult. — Miből következteti ? — érdeklődött a bohémek bohém lelkű Nickje. — Száz habfánkot rendelt — Feltűnés nélkül mutassa meg, "hogy lyik az az ur? — Az • kerekképü és nagyfejű ur, aki két *»éket használ, az egyiket üléere, a másikat Umasztéknak. — Ne folytassa, — szólt Kass János'— ha nem vigye azonnal a megrendelt habfánkot. Az az ur nagyon okos ember és ugyancsak tudja, hogy mi a jó. Bárcsak minden vendégünk ilyen bolond lenne meBRICblAriS, QYÖHdV, HRMWV EZÜST ÉKSZEREKET* RÉGI ARIINY, EZOST PÉPIZEKET, HMT9K TAROSUK** IGEN MAGAS ÁRBAN MEGVÉTELRE KERESOllKFischer Testvérek ITT.? fELTZ HÍREK LEVÉL A VÁRADI BODEGÁBA Várad kövén, ha estétek riasztja Balkán dadán vert barbár harci dal. Ti összebújtok átokkal virrasztva S az utea torka ásitón kihal; Felsír-e titkon olykor még az éjbe Vér hullott a Terbetére...? Óh él-e még az Ady vak cigánya És sir-e húrján még e régi dal A váradi híres, öreg bodegába. Míg künn a Balkán u) nótát rival: Találtatok jobb irt a szív sebére: Vér hullott a Terbetére ..? • És a korcsmák pállott kék ködében, Ahol Juhász sirt magyar énekei. Virraszt-e még a régi ének ébren ? Az Istenért, fiakjeleljetek! És sírva súgom sóhajom az éjbe: Vér hullott a Terbetére... Egy este majd, ha elvonul az átok Magyar szivünk ha újra összeforr Vidám jó estét köszöntünk mi rátok Vigyázzatok, hogy várjon régi bor, Régi ének, régi bor a vén magyar pohárban A várndi bodegában. Dutka Ákoe. — Szeged éa a nemzeti hadsereg. Hirt adtunk arról a gyűjtési mozgalomról, amelyet dr. Vasek Ernő főispán a nemzeti hadsereg katonáinak felszerelési céljaira indított meg. A gyűjtésre vonatkozólag a főispántól azt az értesítést kaptuk, hogy eddig olyanoktól érkeztek be pénzadományok, akikre kedvezőtlen anyagi helyzetűk miatt nem számíthatott Hétfón, tehát holnap délelőtt 10 órakor értekezletet tart a főispán a gazdag szegedi polgárok, valamint az Iparkamara, Lloyd, Gazdák Egyesülete, Ipartestület, bankok stb. bevonásával s Így reméli, hogy a kivánt eredmény nem is fog elmaradni. A gyűjtési akciót a tanyákra is kiterjesztik és megjegyzi a főispán, hogy a gyűjtést nem csupán így társadalmi oaztáiyra, nagy zajra akarja baziroznt, mert e tekintetben nem ismer kűlőmbságet, hanem a város egész társadalmára. — Hangversenyek • hadifoglyok Javára. Abból a mindegyre szélesebben hullámzó mozgalomból, amelyet a szibériai hadifoglyok hazaszállitási költségeinek az előteremtésére indított a társadalom, a .Felebaráti Szeretet Szövetség- is kiveszi a maga jelentékeny .észét Folyó hó 2ö-án (csütörtökön) délután télnifj Cigarettahüvelyeket, vattát 2-ts éa 3-as II 1 Jl a legolcsóbb árak mellett vásárolhatók a 11601 0060131118 anvarkahüvety főraktárában. Szeged, Jókst-utra 11. Telefoa 15—20. u, Vhxontetáraaitóknak ia legolcsóbb bevásárlási forrás. az szereMolnár László, a Nemzeti Színház érdemes tagja, a 90-es évek végén tagja volt a szegedi színtársulatnak. Jó színész volt, értelmes ember, alapos rendező, akitől sokat tanult akkori szinészgeneráció. Molnár Laci tettel oktatta kollégáit, de néha szúrós megjegyzésekkelfigyelmeztette a színészeket hibáikra, különösen Földvári Jóskét, a baritonistát figyelmeztette az elkövetett külsőségbeli hibáira. Hunyadi Lászlót, Er*<?/-operáját hozta szinre a társulat. Földvái., Gara nádor szerepét személyesítette és bizony régi mesterségéhez hiven, csirizeit éniklés közben. Előadás után megszólította Mólnál r várit. — Mondja <:«*»< kolléga ur, tudja-e, hogy ki volt az a Qara? — A szerepben az áll, hogy u_awl volt az istenadta. — Ugyebár kollega ur, azt is tudja, hogy a nádor az nagy állami méltóság. Hát akkor hogy lehetséges az, hogy amikor azt énekelte, hogy örömre fel Qara. a két ujjával folytonosan csirizelési műveleteket végzett Földvári nagyot nyelt, megértette a célzást és nem válaszolt, hanem a faképnél hagyta Molnárt. A Hunyadi László előadása után pár hétre Lear király került szinre, Molnár. Lászlóval a címszerepben. Hogy történt, mint történi, bizonyára a ruhatáros ügyetlenségéből történt, Molnár — Lear-nek a csizmájára sarkantyúk kerültek. Ezt észrevette Földvári is, aki másnap a szinház előtt megszólította Molnárt: — Mondja már kolléga ur, tényleg ugy volt az annak idején, hogy az a szegény Lejár király, amikor megbolondult, sarkantyús csíz- j mában kergette az egeret? j — Nem kergette ar, — (szólt Molnár László | egy kissé elpirulva — hanem csirizzel fogta... ; Molnár László idejében, a társulat drámai személyzete többször fölpanaszolta, hogy a Shakespeare-dar&bo\t nagyon is meghúzva kerülnek szinre. A színészek azt hangoztatták, hogy csak a rendező szerepe marad épségben, a többi rovására. Ez a vád nem volt alapos. Molnár László csak azokat a részeket húzta meg a darabokban, amelyek a cselekménynek nem voltak szerves részei. Alaposan, szakértelemmel dolgozott Molnár, aki nemcsak maga kivánt érvényesülni, hanem érvényesülni hagyott másokat is, sőí pályatársai személyi sikereit tőle telhető módon elő is segítette. A színeszek mégis zúgolódtak és egyszer társulati gyűlés elé is akarták vinni a dolgot. A színpadon tárgyalták a meghuzási szenvedélyt és erősebb hangok hangzottak el a rendezői önkény ellen. A forrongó kedélyeket Földvári Jóska, a baritonista csillapította le, mondván: — Ugyan mit ütődtök meg ezen az eljáráson, hiszen tudhatnátok, ho"\ a rendező ur még a regényeket is meghúzva szokta olvasni . . . fizetek 43 K-f egy gramm aranyéri; használható tárgyakért többet is. Régi aranypénznek grammját 100 K-val fizetem. Régi ezüst pénzt és brilliáns ékszert bárkinél magasabb árban veszek. Keresek megvételre Omega, Schaffhauseni és Brauswetter-féle órákat igen magas árban. Óra és ókszerjavlló mtihely! GÁSPÁR FERENC Kölcsey-utca Z. szám. Cigaretta töltők!