Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-17 / 13. szám

t>zerke*zt6ség éa kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOCASSZOHY-SUCARUT 4. SZAM h aacrkeaztőaég ta kiadóhivatal telefonja félévre Szeged, 1920 ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 144.— K negyedévre 36.— K . 72.— K egy hónaora 12 — K J^gjSpS^SanHaagaBBBaBnsBsaB IX évfolyam 13. szám. Csütörtökön adtáh át a magyar békeföitételeket. Apponyi pénteken mond expozét a magyar helyzetről. — A delegáció a válaszadás terminusának meghosszabbítását kéri. — A magyar békedelegáció Jegyzékei. Pirit, január 16. M. T. I. szikratávirata. Tegnap, csütörtökön délután a miniszterelnökök tanacsa Clemenceauból, Lloyd Georgeból, Nittiből, Matsiu, Waüace és az amerikai nagykövetből állott, átnyújtotta a magyar békedelegáciönak a magyar békefeltételeket. A mayyar békedelegáció Apponyi Albert elnöklete alatt jelent meg a francia külügyminisztériumban. Gróf Apponyi Albert ma, pénteken fogja a magyar helyzetről az expotét megtartani. A magyar békedelegációnak a békeszerződésre vonatkozó megjegyzéseket 15 napon belül be kell nyújtani. Páris, január 16. Szikratávirat: A .nagyar delegációt gróf Apponyi Albert vezetésével automoDilon hozták be Párisba, Clemenceau rövid beszéd kíséretében adta át gróf Apponyinak a békeszerződést. A» okiratban magyar államról ét nem magyar köztársaságról van uó. A válaszadási határidő ép ugy, mint az osztrák szerződésnél igen rövid. Valószínű azonban, hogy Apponyi is kérni fogja a határidőnek meghosszabbítását, de legközelebbi időben visszautazik Budapestre, ahol a magyar kormány a választ el fogja készíteni. nete ettől az időtől kezdve Rákócszi, Tököly és az 1848-iki küzdelmeken át folytonos harc volt függetlenségeért. Az 1867-iki kiegyezés 20 évi elnyomás után újra visszaállitotta Magyarország függetlenségét, de a közös hadsereg, a pénzügy és a diplomácia intézményeinél fogva ez a függetlenség illuzoriussá vált. A jegyzék ezután rámutatott Magyarország teljes földiajzi és történelmi egységére. Az etnográfiai egységet illetőleg megállapítja, hogy a nyelvi különbség nem indokolhatja a közgazdasági és politikai egység szétszakítását, amelynek megőrzését a történet és az ezerév történelme, együttélése, hagyománya parancsolólag követeli Ha az országot feldarabolnák, a jelenlegi egyetlen állam helyet három vegyes nemzetiségű állam alakulna. Tegyük fel, hogy a demarkációs-vonalat állapítanák meg Magyarország végleges határául, ekkor a nemzetiségek elosztása tekintetében három államnyelv lenne. Ez ugyanolyan, söt még rosszabb helyzet, mint a mai Magyarországé. A népek önrendelkezési jogán s a nemzetiségi elven, ezen a két eszményen nyugszik a wilsoni béke gondolata, de az egyik eiv a másik nélkül a legkiálióbb igazságtalanság. Felhívja ezután a jegyzék a Legfelsőbb Tanács figyelmét arra a külömbségre, amely Ausztria felbomlása és Magyarország feldarabolása között mutatkozik. Az osztrák császárságot alkotó államok az 1918 november 12 iki császári pátens után maguk mondották ki elszakadásukat Magyarország, Horvátország kivételével, amely egyéb* ^ ííw,^™,,.,.,^ ként mindig büszke voit autonómiájára, egyetönrendelkezési jogot a magyarországi len terület *em szakadt el mindaddig, amíg nemzetiségeknek. 1 !J Budapest, január 15. (M T. I.) A magyar békedelegáció által folyó hó 15-én Neuillyben átadott bemutatkozó jegyzék tartalma a kővetkező volt: tudoA magyar békedelegáció eljött, hogy másul vegye az antant-hatalmak által megszabott békefeltételeket. Tudatában vagyunk annak, hogy munkánk elé akadályul tornyosulnah a győztes hatalmak korábbi Kötelezettségei és a már megkötött békeszerződések. Mielőtt azonban a Legfelsőb b Tanács döntene nemzetünk sorsa felett és a békeszerződés végleges szövegét megállapítaná, kötelességünknek tartjuk ugy Magyarország népével, mint egész Európával szemben azt, hogy a végső pillanatban beszámoljunk országunk jelenlegi és a múltban elfoglalt helyzetéről. Magyarországot Európában nagyon felületesen ismerik. Ennek oka az, hogy országunknak se önálló diplomáciai képviselete nem volt, sem hatékony külkereskedelmet nem folytathatott, mert a külkereskedelmet Ausztria foglalta le. Közgazdaságilag Magyaroiszág és Ausztria az osztrák-magyar monarchián belül két teljesen különböző állam volt. De amíg Ausztria egységes dinasztikus politika eredménye, addig Magyarország ezeréves, teljesen önálló államisággal bíró nemzet voit. Magyarország tuggetlenségét csak a török uralom csorbította meg, amely időben az ország egész Európa védelmében vérzett, népielenedett el. Ebben a korszakban vetkőzték le némely-vidékek magyar jellegüket Magyarország törtéidegen csapatok az ország területére be nem hatoltak. Csak ezek az ellenséges csapatok tudtak a fegyverszüneti szerződés világos megszegésével kormányokat alkotni, amit azonban nem a spontán elhatározás, nem a népakarat hozott létre, hanem az ellenséges intézkedések. Egypár szélső vezetőtől eltekintve, a nemzetiségi többségek sohasem akartak elszakadni Magyarországtól. Igazságosnak tarthatjuk-e azt, hogy Magyarország, amely vére hullásával védte Európát és mindig lehetőleg befogadta a szerbet, törököt és románt, most saját véréből 34 százalékot vészit el? Soha ebbe Magyarország nem törődhet bele, mert privát meggyőződésünk, hogyha azokat a népeket, akikkel mindenkor együtt éltünk, akaratuk felől megkérdezik, ragaszkodni fognak a velünk való közgazdasági és politikai egységhez és megelégszenek az autonómiával. Magyarország mindig hivatásának tartotta a nyugati civilizáció terjesztését. Szemünkre hányják, hogy a német nyelvet és a magyar nyelvű oktatást erőszakoljuk. Ezek a vádak nem állhatnak meg. Ha a magyarság a német nyelv tanítására tényleg nagy súlyt helyezett, ugy ezzel csak helyreállítani iparkodott a hadsereg utján özölt germanizáció következményeit. A jegyzék a következő szavakkal végződik: Nem esünk kétségbe, meri bizunk a magyar nép veleszületett öserejében, de meg kell állapitanunk, hogy a monarchia összes népei között emberéletben és vagyonban a magyarság ö«envedte a legnagyobb veszteséget. Kötelességünknek tartjuk a Legfelsőbb Tanács figyelmét Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR-SUGARÚT 1. SZA« A nyomda telefonja: 16-34. Szombat, január 17. arra a kivételesen súlyos közgazdasági helyzetre felhívni, amely Magyarországot a fent vázolt körülmények és a román megszállás következtében küzködik. Magyarország nem a statusquo visszaállítását kívánja, ellenkezőleg, történetünk fejlődése folyamán most végre eljutunk ahhoz a ponthoz, hogy önálló állam lehessen. Önállóságának biztosítása magával hozza azt, hogy a nemzetiségeknek a legmesszebbmenő jogokat tudja biztosítani, minden utógondolat nélkül, őszintén, mint aminő a magyarság egész jelleme. Elsősorban arra kérjük a Legfelsőbb Tanácsot, hogy adjon alkalmat ugy a magyar népnek, mint a magyar területeken élő nemzetiségeknek, hogy ők maguk határozhassanak a jövendő sorsukról, annál is inkább kérjük ezt, mert eddig magyarokat és nemzetiségeket mesterségesen egymás ellen játszották ki az osztrákmagyar monarchia intézőkörei. Megvagyunk győződve, hogy nagytöbbségük nem akar elszakadni Magyarországtól és hogy a Legfelsőbb Tanács a Duna és Tisza völgyében élő nép számára sokkal kedvezőbb életlehetőséget teremt, ha ahelyett, hogy csalékony számok téves mérlegelésére alapítja ítéletét. A jövendő kibékülés útját és a népek boldogulását egyengeti, mely egy tartós megértéshez vezet. A magyar békedelegáció hétrendbeli jegyzéke. Bécs, január 16. (M. T. 1.) A magyar békedelegáció főtitkársága január 14-én Neuillyből gróf Somsich külügyminiszterhez intézett távirattal jelenti, hogy a magyar békedelegáció a meghatalmazások kicserélése után átnyújtotta Henry ezredesnek továbbítás végett a következő jegyzékeket: 1. Egy jegyzéket, amelyben a békedelegáció kifejti, hogy a magyar kormány a közvélemény megnyugtatása céljából kinyilvánította ugyan, hogy a békedelegáció nem fog addig kiutazni, amig a románok a demarkációs vonalról vissza nem vonulnak, mégis, hogy tanújelét adja békeszeretetének és bizalmának az antant iránt, eljött Franciaországba. Ezzel szemben kéri, hogy az antant szerezzen érvényt akaratának Romániával szemben és ígéretéhez képest bírja rá őket a visszavonulásra. 2. Egy olyan jegyzéket, amely ismerteti Magyarország helyzetét a múltban és a jelenben. 3. Mezőgazdasági helyzetünkről szóló jegyzéket, amelyben a románok által elhurcolt mezőgazdasági eszközöknek, igás állatoknak és vetőmagvaknak február végéig természetben való megtérítését kéri a delegáció. Különben tavasszal a földek bevetetlenek lennének, aminek következménye éhínség volna. Ennek keresztülvitelére az Ötös Tanácstól egy vegyes bizottság Budapestre való kiküldését kéri a delegáció. 4. Egy iparunk helyzetét ismertető jegyzéket, amelyben a delegáció az antantot kéri, hogy a románokat táviratilag utasitsa, hogy gyárainkból jogtalanul elrabolt gépeket és nyersanyagokat természetben szolgáltassák nekünk vissza. Tekintettel a nagy munkanélküliségre, a román vonakodás belső zavarokat idézhet elő. A jegyzékhez rövid statisztikát is mellékeltek, amely a legmesszebbmenő adatokat tartalmazza. 5. Egy vasutaink állapotát ismertető jegyzéket, ámenben kimutatják, mennyi kocsit vittek et jogtalanul s románok, amit ha természetben vissza nem adnak, élelmezési katasztrófa fenyeget bennünket.