Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-13 / 9. szám

DÉLMAGYAR ELŐFIZETÉSI ÁRA: IZEGED, BOLDOOAMWHT-8UO*»"T 4. gg-*™ >«•- K » A HifliMitóaóy é» klidóhlvital flefonja: 305. m • "liül-lZ— Szeged, 1920 ELŐPIZETtSl ÁRA: e(é» évre 144.— K negyedévre 36.— K félévre . 11.— K e*y hónapra 12.— K Egye* ném *ra 6n ^1'ér IX. évfolyam 9. szám. A románok letartóztatták a Legfőbb Antant-tanács aradi bizottságát. Budapest, január 12. <M. T. I.) Az U. N. j Párisba kiküldött tudósítójának szfkratávirata. . Január 9. 8 óra 30 perc.) A L'Oevre mai száma genfi tudósítójának szenzációs híradását közli: Az aradi román katonai parancsnok letartóztatta a Legfőbb Antant-tanács által Aradra küldött tiszti bizottságot, amely az ottani internáltak táborában a magyarokkal elkövetett atrocitáso­kat volt hivatva megvizsgálni. Az antant-bi­zottság Aradon súlyos sérelmeket állapítván meg, szigorú felszólamlást intézett a román parancs­nokhoz, aki erre elrendelte a bizottság vala­mennyi tagjának azonnal való letartóztatását. Ez az eset — irja a L'Oevre — merész ki­hívás a Legfőbb Antant-lanácscsal szemben és durva megséiiése a diplomáciai immunitásnak. Az eseményeket élénken kommentálták antant körökben. A L'Oevre egyébként szimpátiával emlékszik meg gróf Apponyirói, erősen magyarérzelmíi s azt irja, hogy a háborúba Magyarország csak akkor ment bele, mikor az már elkerülhetetien volt. Az egész párisi sajtó élénken kommentálja a magyar békedelegáció megérkezését, az egyes orgánumok az eddig velünk szemben elfoglalt álláspontjának megfelelő árnyalatokkal. A hangban is kifejezésre jut bizonyos megértés. A békeszerződés tervezetének szövege egy hétnél hamarabb aligha kerül átadásra, mert a jóvátételi bi20ttság még nem állapodott meg a szövegezésben. P. Ábrahám Dezső Szegeden. 1 — Az államtitkár programbeszéde. — {Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt 11 órára volt kitűzve a 48-as függetlenségi Kossuth­párt képviselőjelölő ősgyülése a városháza köz­gyűlési termében. Az Ősgyülés azonban csak jóval féltizenkettő után kezdődhetett, mert a te­remben előzőleg a paprikatermelők szövetkezete tartott alakuló ülést. A közgyűlési terem a hosszas várakoztatás után is zsuffolt ifitt. A karzatokon alig lehetett mozogni. Az ősgyülés külső képe is dokumentálta azt, hogy Szegeden nagy súlya van a függetlenségi és 48-as esz­méknek, amelyek egészségesen fejezik ki min­den magyar sovén vágyát, álmát, faj-, vallás- és osztálykitlönbség nélkül. A gyűlésen, amely valóban imponálóan folyt le, egyes állandóan zavart keltő elemek kelle-} meHenkedni próbáltak. A gyűlés elején ugyanis különféle röpcédulákat dobáltak le * karzatok­ról, amelyek a munkásokhoz szóltak. Dr. Becsey Károly, mikor a bizottsági terem ajtójában meg­jelent, a középső karzatról kiáltásom hangzottak: — Éljen a Nemzeti Tanács! Éljen dr. Dobay! Dr. Eecsey mielőtt beszédeoe kezdett volna, felhívta .. jelenlevő, más politikai nézetű pol­gárokat, hogy tartózkodjanak a hangos tünte­téstől és rendzavarástól, mert egy uj kormány­rendelet súlyos büntetést mér azokra, akik a törvényesen bejelentett gyűléseken zavarokat idéznek elő. Ezután az ősgyülés különös inci­dens nélkül folyt le. P. Ábrahám Dezső belügyi államtitkárt a választók percekig tartó lelkes tüntetéssel fo­gid'ák. A női szavazók megjelenése különös éi '"késséget kölcsönzött az ösgyülésnek. »>. Becsey Károly, a gyűlés elnöke megnyitó­beszedében a következőket mondotta: Azt hittük egy évvel ezelőtt, amikor a há- j ború beszünt, hogy talán elkövetkezik ránk a* , áldásos béke ideje, hogy talán megkezdhetjük ! érnek a szerencsétlen országnak újjáépítését, j lerakhatjuk arokat az alapokat, amelyeken a Jövő századokra kihatóan felemelhetjük Magyar­ország nagy épületét. Sajnálattal kell tapasz­talnunk, hogy még most is a munkánknak a kezdő idejében vagyunk. A győző hatalmak ; most fogadják a magyar békeküldöttséget, amelynek át fogják adni a békefeltételeket Ma, amidőn az ország közönségének a körül j a zászlé köril kellene csoportosulnia, amely a legősibb, a legmagyarabb, amelyre az ország­uak függetlensége, szabadsága és önállósága volt es van felírva m* is, akkor azt látjuk, hogy uj, hangzatos jelszavak a megértést meg­bontják, ujabb olyan pártok keletkeznek, ame­lyek osztályérdekeket képviselnek és amelyek ellenkeznek a hagyományos szabadelvű gon­dolattal és a demokratikus fejlődésnek iránvát akarják a maga rendes kerékvágásából kizök­kenteni. Itt Szegeden az ősi hagyományos független­ségi párt sorait is megbontani iparkodtaK egyes ujabb pártok, pedig olyan tisz»a, becsületes és hazafias programja nincs egy pártnak sem, mint a mi pártunknak. Akinek hite van és sze­reti a hazáját, az a mi lobogónk mellé áll és amellett fog kitartani. Kitarthat annál is inkább, mert ez a nemzeti város olyan kiváló egyéni­séget kiván megnyerni arra, hogy a nemzet­gyűlésben képviselje, aki nemcsak az országnak díszére válik és vált már eddig is és aki eddig is a függetlenségi politikának volt mindig elő­előharcosa, har.ein olyan jelöltet állit, aki ennek a városnak jövő boldogulására, előhaladására az ő nagy tudásával és tehetségével a város közönségének mindig rendelkezésére fog állani. Ezután felkérte Lantos Béla, Soós Lajos és Vass András választópolgárokat, hogy P. Ábra­hám Dezsé képviselőjelöltet az ősgyülésen való megjelenésre kérjék fel. P, Ábrahám Dezső közönséges utiruhában jelent meg, mivel — mint maga is mondotta — munkából jött és egész éjjel autón utazott, csakhogy a szegedi jelölő-gyülésen megjelen­hessen. Tapssal, éljenzéssel sürün megszakított programbeszéde a következő: (A programbeszéd.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A legelső szó, amit önökhöz mondhatok, a hála és a köszö­net szava. Ezt talán előbb is meg kellett volna tennem azokért a nagy szolgálatokén1, amiket Szeged város közönsége, Szeged népe — mint Kossuth mondotta — nemzetünk büszkesége tett a nagy idők nagy perceiben, abban az időben, amelynek világtörténelmi jelentőségét most talán nem tudjak még kellően méltatni, Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁHPOR 8U0ÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonja: 16-34. Kedd, január 13. de azt hiszem, hogy az igazságos történelem és kritika kellő megvilágításba fog helyezni. Hogy a szegedi volt kormánynak nem sikerült igy felmenni Budapestre, mint azt tervbevettük, nem azt jelentette, mintha gyengék lettünk volna. Ennek erős és itt nem részletezhető kül­politikai okai és akadályai voltak, azonban Szeged mindig az a ragyogó fáklya, az a biz­tató, világítótorony volt a nemzet zivataros tengerében, amelyre a kommunizmus folytán sokat szenvedő Magyarország mindig remény­séggel tekinthetett és a szegedi nemzeti kor­mány és az önök áldozatkészsége működött közre abban, hogy a bolsevizmus olyan hamar,, bár fájdalom, nem elég hamar, ietört. Meg kell állapitanom bizonyos tényeket. Mi­kor a szegedi kormény felment Budapestre, annak jelentőségét odafönn is kellőképen hono­rálták Többek között akkor engem a Friedrich­kormányba arra illetékes tényezők miniszteri tárca vállalására kértek fel, én azonban, látván, a még kellően ki nem alakult helyzetet, nem kívántam résztvenni a kormányzatban. Másrészt nem kívántam megakadályozni a kibontakozást csekély személyem esetleges érvényesitésével. Hogy a mai kormányzatban mégis politikai missziót, állást vállaltam, ennek megint megvan a maga oka és előzménye. Higyjék el nekem, hogy soha Magyarországon, de talán a világon nem történt még meg, hogy egy volt miniszter­elnök államtitkári pozícióba menjen vissza, de amint előbb nem kívántam egyéni ambíciókat érvényesíteni, ugy előttem állt az a kötelesség­érzet, hogy legyen a kormányzatban legalább egy olyan tag, aki általános politikát kiván minden irányban szem előtt tartani s különösen a függetlenségi elveknek legyen képviselete a kormányzatban. (A függetlenségi és 48-as program.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt mondhatják önök, hogy mit keres ez az ur itt az elavult függetlenségi és 48-as politikával? A siege­dieimnek tartoztam azzal, hogy körükben meg­jelenjek. Tartoztam azzal, hogy kibontsam a függetlenségi lobogót. Hogy ez a vállalkozás az én győzelmemet hozza-e meg, arra nézve sine ira et studio megmondhatom, nem fogom rossz néven venni, ha az önök kitartó támogatása nem járna a kivánt eredménnyel. Azt mondhatnák, hogy mit keres ez az em­ber itt ezzel a programmal? Hisz ez egy Csipke­rózsika, egy alvajáró. Hiszen mi megosztoz­kodtunk Magyarországon keresztények és zsidók, kis-, nagy-és még nagyobb gazdák, kis- és nagy kereskedők, tisztviselők é. más mindenféle társadalmi és osztálytagozódis, itt egy elavult pártnak a visszatérő kísértete jelentkezik a függetlenségi párt lobogóját tartva kezében!? Talán ez a kérdés jogosult, mert most máról holnapra pártok, hangulatok alakulnak ki, el­ismerem, hogy bizonyos iogos elkeseredés ki­fejezéseként Azonban a függetlenségi párt nem máról-holnapra keletkezett, nem is 4S-ban, nem is hetvenesztendős, hanem a nemzetnek évszá­zados, sőt többet mondok, évezredes lelkületében gyökeredzik. Épen ez a nagy mult garancia arra, hogy annak nagy jövője is legyen! Ezt nem lehet máról-holnapra a föld színéről eltö­rölni, benne gyökeredzik az a nép lelkében, a nemzet újjáéledésének és naggyátételének szük­séglete ez. Igaz, hogy most már függetlenek vagyunk, fájdalom annyira, hogy nemcsak függetlenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom