Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1920-01-27 / 21. szám
DÉLMAGYARORSZÁG 8>erheaxtAaéf éi kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZOHT-aUGÁRPT 4. 8ZA« A iiirtMit^t éa kiadóhivatal telefonja: 305. Szeged, 1920 A Legfelsőbb Tanács elparentáíása. (Saját tuáósitónktól.) A Legfelsőbb Tanács, amelyről annyi szó esett eddig s amelynek Középeurópára olyan gyászos hatású szerepéről sokat fognak beszélni még a késő utódok is, ma már feloszlott. Sokszor kimutatták, hogy az antant Legfelsőbb Tanácsa nemcsak a győző kegyetlenségével, de határtalan felületességgel és tudatlansággal gyártotta csak ugy hamarjában a békeszerződéseket, amelyek szerint a világ békéjét fogják hosszú időre biztosítani. Most egy francia lap, az Eclair parentáija el a Legfelsőbb Tanácsot és bizony egyáltalában nem respektálja a régi elvet, hogy „halottakról csak jól, vagy sehogy." Az Eclair kíméletlenül, őszintén bírálja a magas testületet. Kiemeli annak ügyetlenségét, tudatlanságát és földrajzi tájékozatlanságát. A Legfőbb Tanács — irja a lap — találomra áolgozott és a szakértőket csak akkor hallgatta meg, amikor a határozatokat már meghozta. Politikája állanáóan változó és következetlen volt Oroszországgal szemben, csakúgy mint a Kun Béla-féle kalanddal szemben. A határokat a fölárajzi viszonyok figyelembevétele nélkül vonta meg. Vasutvonalakat megszakított és a határ több helyen belefut az egyik országba, majd ismét elhagyja és azután megint visszatér oda. A legjellemzőbb vonása volt a Legfőbb Tanácsnak, hogy képtelen volt megoldásokat találni. Megoláatlan maradt a versaillesi békeszerződés végrehajtása, az orosz kérdés, Törökország sorsa, az adriai probléma és a magyar béke. A Legfelsőbb Tanácsot, mint már közöltük, a Nagykövetek Konferenciája fogja fölváltani, amely hétfőn ült össze. Ez a konferencia folytatja a magyar béke tárgyalását is, reméljük, több figyelemmel, a magyar és az európai érdekek naf yobb megfontolásával, mint ahogy a Legfelsőbb anács tárgyalt nemzetek sorsáról. A hétfői ülésen a német császár kiadatásának ügyét tárgyalják. A Nagykövetek Konferenciájának elnöke valószínűleg Palcologue, a francia külügyminisztérium főtitkára és a konferenciára kirendelt teljhatalmú miniszter lesz. (A német császár kiadatása) egyre élénkebben foglalkoztatja az európai „békemühelyei." Nem lehet bizonyosan megállapítani, vájjon az antant-népek közvéleménye szigorúan és hévvel ragaszkodik-e a császár megbüntetéséhez, mint ahogy ez a béke intézőinek a cselekedeteiből látszanak. Nem lehet megtudni, vjjjon az aniant konokul ragaszkodik-e ahhoz, hogy II. Vilmos ugyanarra a sorsra jusson, mint Napoleon. A holland kormány egyelőre elutasította a kiadatásra vonatkozó kérelmet. Londonban nem hiszik, hogy ez a válasz végleges, Párisban pedig a külügyminisztérium hivatalos lapja, a Temps félre nem érthető módon megfenyegeti a holland kormányt, mikor ezt irja: A háború után, amelytől NémetELÓPIZETÉSI ÁR A: eféei évre 144.— K negyedévre 39.— K félévre . 72.— K egy hónapra 12.— K Egyen «»átn <r» 61 «Mlér. IX. évfolyam 2t. szám. Nyomda: SZEGED, PETŐFI 8ÁNDOR 8UGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefoaja: 16-34. Kedd, január 27. alföldet jószerericséje távoltartotta, két ellentétes felfogás állott egymással szemben: Az egyik a szövetségesek felfogása volt, amely szerint II. Vilmos hadüzenete és a háborualatti magatartása büntetőjogi felelősséget von maga után, a másik a német konzervatív és nacionalista pártok felfogása volt es eszerint II. Vilmos csupán legyőzött ellenfél, akivel senki sem bánhat el ugy, mintha bűntettes volna. A németalföldi kormány, noha arra szükség nem volt, nyiltan kimutatta, hogy melyik felfogást fogadja el. (A jóvátételi bizottság.) A békekonferenciának egyik fontos albizottsága, amely, sajnos, Magyarország békéjében is nagy szerepet fog játszani, szombaton tartotta megnyitó ülését 'Afillerand elnöklete alatt. Millerand üdvözölte a tagokat és megköszönte Louchenak, a tervező-bizottság elnökének a tervezés körül kifejtett eredményes munkáját. A miniszterelnök kiemelte a bizottság nagyfontosságú szerepét. Ezután hitelesítették a meghatalmazásukat. A miniszterelnök ezután visszavonult és a bizottság megtartotta ülését, amelynek folyamán Jonnardfrancia delegátust elnökké; Bertolimi olasz delegátust alelnökké, Saltert (Nagybritannia) főtitkárrá és helyetteseiül Bergery (Franciaország) és < kat választották. Denis (Belgium) delegátnsoKENDERESI GYÖRGY ©AMBf^lNUS-BÜFFÉ o csemege- ée élelmiszer-csarnoka o 8zef*d, Fakateaaa-u. ('< alota.) Telofan St6. A szegedi választások. Gróf Teleki Pál és dr. Kószó István megválasztott képviselők. — A második kerületben kedden válik ismeretessé az eredmény. választási biztosok irodájában. A párlbizalmiak, akik az egyes szavazatszedő küldöttségekben végeztek ellenőrző munkát, még a szavazóknál is lustábbaknak mutatkoztak. Javarészük nagy késéssel érkezett meg a szavazatszedő helyiségbe és néhány körzetben csak másfél óra késéssei kezdődhetett meg emiatt a szavazás. Egyes körzetekben a küldöttségi elnökök sebtiben fogtak pártoizalmi helyettest, hogy a szavazást mielőbb megkezdhessék. A második kerületi pártirodák an ugyancsak vontatottan indult meg az élet. Mindössze néhány buzgó fiatalember volt talpon. A főkortesi munka is veszített eredtti fényéből, mert mindössze egy-két röpcédula megszerkesztésére szorítkozott. Nem kellett felhajtani a szavazókat az urnához, inert a választás kötelező és a névjegyzékbe felvett választópolgárok büntetés terhe mellett kénytelenek megjelenni az urnánál. Befellegzett a kapacitálásnak és vesztegetésnek is, a választás titkos, a főkortesnek meg kell elégednie azzal a dicsőséggel, hogy izgatódhat a képviselőjelölt helyett. A városháza udvarán és a folyosókon gúlákba rakott fegyverek mellett pihen a készültség. A parancsnokok utasításokat adnak, a járőrök felszerelnek és elindulnak a kerületekbe. Már féllí-'lencre jár az idő. A város még mindig nem bontakozott ki a ködtakaróból. Egy-egy elmosódott alak tapogatódzva halad a szavazóhelyiségek felé. (Egyhangú választás az első és harmadik kerületben.) Az első és harmadik kerget tulajdonképen már a mult hét szombat'án megválasztotta képviselőjét. A jelöltek ajánlására kitűzött határidőben ugyanis sem gróf Teleki Pál, sem dr Kószó István nem kaptak ellenjelöltet. Valójáffleleg tízóraik, választékos ebédek és vacsorák, finom felvágottak, sült malacok, libamáj és töpörtő, sajt, vaj, tojás, sütemények, gyümölcsök, borok, pezsgők, likőrök, sör. ra Szolid, tiszta és figyelmes kiszolgálási SK (Saját tuáósitónktól.) A kormány rendelete értelmében vasárnap reggel nyolc órakor Szegeden is megkezdődtek a nemzetgyűlési választások. A vasárnapi választások külsőségeiben és tartalmában lényegesen elütött a Magyarországon különösen megszokott követválasztás formaságaitól. Hiányzott a szin, az elevenség, az izgalom, an.ely a régi követ választásokat annyira jellemezte. Mindössze néhány kortescédula és egy-két pl kát jelezte, hogy a városban választások folynak. Elmaradtak a tömegfelvonulások, sehol sem volt csoportosulás, tompa egyhangúságban indult meg és folytatódott a nagy aktus, melyet valamikor lázas érdeklődés és feszült figyeiem Kisért. A választási rendelet rideg paragrafusai száraz hivatali keretek kCzé szorították a változatosságban hajdan annyira gazdag követválasztást. A szegedi három kerület közül külömben is csak a másodikban folyt úgynevezett választási mozgalom, mert itt két jelölt küzdött a mandátumért, Az első és harmadik kerületben mindössze egy elnöki enunciáció történt és ezzel a választási eljárás ezekben a kerületekben be is záródott, örvendetes jelenség, hogy a kétnapos választás alatt egyetlen rendzavaró incidens sem történt, ami a választási rendelet elővigyázatos szigorának és az erős karhatalmi készültség éberségének tulajdonítható. (Kezdődik a választás.) A várost sürü, átláthatatlan köd leküdte meg... A választási rendelet szerint reggel nyolc órakor kezdődnie kellett a szavazásoknak. Nyolc órakor azonban talán ínég ágyban pihentek a hétköznapi munkában elfáradt választók, csak a választásokat vezető fankcionáriusok tartották be a pontos időt és nyolc órakor valamennyien együtt voltak a szavazatszedő helyeken és a