Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-25 / 20. szám

T'iiiVhiri-mi DELMAGYARORSZAG Stéged, 1920 janüár 26. i A világtalan katona gyászünnepe. Irta: Várossy Gyula. A városháza öreg harangja délre szólt, mikor a rókusi templomtér gyásznépgyülését odahagytam. Azóta minden este nézem a csillagokat, mikor formálódnak át betűkké, minden nemzetek fölé mikor ragyogják le a Somogyi Szilveszter siró imádságát, amit elzokogott Szeged és a megfeszitett magyar nemzet nevében a megfeszitett Názáreti temploma előtt január 21-én, délben, hol minden magyar szív összeszorult és hallatára minden magyar szem könnyezett. A sugárzó csillagok műhelyében, ugy látom, még nincsenek magyar betűszedők, az angyalok keze pedig a téli estéken fázik és a mi országunk fölött olyan hidegen fu a szél. Metszően és fagyosan, mint amikor a hazatlan kurucok tárogatója sirt, s a piros csizmák nyomát, a nagy hegyek között befútta a hó Szomorú szivemmel elmentem az én rokkantamhoz, a világtalan katonához, kinek gyámjává galambszivü Pálfy József akkor nevezett ki, mikor róla megírtam könnyes cikemet. — János, Rólcusról jövök, a gyászünnepélyről, hol a polgármester és Kószó, hazánk szétdarabolásáról oly szivtépően beszélt. Megfogadtuk, még egy magyar él e hazán, abból egy tenyérnyit nem engedünk át senkinek. Soha, soha ! — Maga hogy ünnepelt? — Hogy ünnepelhet a vak katona? Az én ünnepem szombat este van. Nézze gyámatyám, a falon azt a Mária-képet. Én református, a párom katolikus és szombat alkonyatán meggyújtja előtte a mécsest. Nem látok semmit, de értem a párom szavát, amint mondja: Krisztus sokat szenvedett, édesanyja mindég tövisek közt járta az életét, ők nagyon szerethetik a szenvedőket, a bénákat, sántákat, vakokat a nincsetleneket s kérésüket alkalmas időben meghallgatják, beteg lelküket megnyugtatják. Én csak hallgatom az asszonyt s a végén hozzáteszem: adjátok vissza szememvilágát, ne engedjétek prédára magyar hazánkat, mert tietek az ország, a dicsőség, a hatalom és a szenvedők igazságtétele. Éreztem, hogy e szombatesti gyászünnepely •fönségesebb, mint a rókusi. Hát a vak katona is könyörög halódó hazájáért, melyért idegen ég alatt, kialudt két szemevilága? Örökre, örökre 1 Ő majd csak az örök fényt fogja meglátni, de a Mária-képet, az asszonyát és a világ hiúságait e földi életben soha. — A feleségem olvasta az újságokból, hogy a győzők szétosztották az országunkat, a napkeleti részt az oláhoknak, a délit a rácoknak, az északit a cseheknek, a nyugatit az osztrákoknak adták, mert mi magyarok, rabolni és hóditani mentünk. Az igazságot egynek teremtette az Isten, de most azt kétféle szemmel nézik Az igazság a háborúban, iól tudom, igy lett kettő — Mondja, János, hallgatom. — Volhiniában láttam, hogy a komám hanyadmagával süllyed a feneketlen mocsárban A reszkető erdőktől kérdeztük: miért vagyunk mi itt? És miért nem a magyar határon? Az Isonzó megáradt a magyar verAranyat vessek grammonként 30-33 korenáért Régi arany pénzekért 50 K-t fizetek grammonként. Régi ezüst pénzeket, órákat és brilliáns ékszert legmagasabb árban vásárolok. ======= G*SP*R FERENC Kölcsey-utca 2. szám. tői, megdagadt a magyar tetemektől s szegény Kovács főhadnagy, aki ottveszett, sápadt arccal mindig csak azt mondta nekünk: előre, fiaim, magyarok? Miért? Hová? Idegen falvakat rommá lőttünk, láttam a jajgató, őrjöngő alakokat, öregeket, asszonyokat, gyermekeket puszta kézzel menekülni Hazai földből vonatok hozták a répát, hogy éhen ne vesszünk s leli vonatok vitték vissza, Isten tudja hová, de nem mihozzánk, a sok drágaságokat. Azt mondják a győzők, hogy ez a magyarok büne. Sohal De mi is ottvoltunk, mert vittek, parancsoltak. Ez a győzők igazsága. Ezért vagdalnak minket széjjel. De nem lehet. Az ő igazságuk hamis. A vak ember lázasan beszélt — A magyar katona tudja, hogy mienk az igazság, mert mi, magyarok, nem raboltunk s az ég minden idegen csillaga alatt is csak a magyar határokat védtük. Ezeket és nem mást Ébren és álomban lelkünk hazajárt, családunkat simogatta. Beszélgettünk a dudorászó széllel, mit izent a feleségünk, kicsiny magzatunk, fájószivü jó szüleink? S örültünk, mikor kellett, mikor Hegedűs kapitányunk azt vezényelte: vissza magyaroki Álltuk a Kárpátokban a dermesztő hideget, az erdélyi hegyekben a havat, mert itthon voltunk, Megfagyott kezünk, lábunk, eltemetett a hófúvás, de a magyar határokon. És jött a nagy szaladás, les/akadt az ég fölöttünk s én Erdély éjszaki részén otthagyva két szememvilágát, a magyar katona végleg hazajött koldusországba, rongyosan, bénám, sántán és vakon. Ez a mi igazságunk. — És a mi nagy gyászunk. Mult szombat este Is, mikor a Mária-kép alatt égett a mécses, Imádság után, ezt mondtam a feleségemnek és az asszony ugy Kdogált. Uram! Add vissza ha lehetjz én szememvilágát és nyisd föl a győzők szemét, meri a magyar mindig vitéz volt de becsületes. Ez a mi itthoni gyászünnepönk a föltámadásé. Meglássa, gyámapám, hogy lgAl6vak katonának, az én gyámfiamnak határozati javaslatát ezekben irtam le. A vakok szeme jól lát. Elolvassák-e ezt Pánsban és Londonban ? OOOOOOOOOOOOOOOOO Korzó-mozi r-t. Igazgató: VASS SÁNDOR. B Telefon-szám 11—85. a Minden előadás előtt Vály Nagy Géza a nemzeti hadsereg poéta főhadnagya által erre a szomorú alkalomra irt prológust Hidvéghy Ernő gzinmüvégt szavalja. ••- ..•„ ••.... K3r Briliánsokat, használt ékszereket, arar.y és ezüst régiségeket igen MAGA8 ÁRBAN megvételre keresünk. 254 Fischer Testvérek SS — Gyászol az, aki meghalt, — fogta meg a kezemet. A vak ember jobban lát, mint az épeszű. A mi igazságunkat meg fogják látni a győzők. Mert csak egy igazság van s az a mienk. És ezt az országot a nagy háborúban a magyar katona ugy epgyé forrasztotta, hogy nincs emberi hatalom, mely azt szét tördelje. A magyar katona kihu'lott vére, porladozó teteme az, mely széttörhetlenné teremtette ezt az országot. A virág a magyar tótok főidén a mi vérünktől ázott földön fakad, az erdélyi román és székely a magyar hősök porától nevelt legelőkön őrzi nyáját, az aldunai magyar-szeib lány, ha vizet iszik a nagy folyóból, a hazai hősök vérével kevert itallal áldozik. A viz, a levegő, a virág, a fa és harmat a hősök lelkét hordozza, mely népeket és nyelveket, a magyar haza szeretetében eggyé fog olvasztani. Meglássa, gyám pám, hogy igy lesz. Ebben a hazában mindenki egymásra fog találni, a magyar, a tót, az oláh, a rác, mert e haza határaiért, még az idegenben is, közösen folyt a vérünk, Vasárnap, január 25 én: Nagy kalandortörténet I Az arany tó. Kalandortörténet 5 felvonásban. Előadások fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, vasárnap 2, fél 4, 5, fél 7 és fél 9 órakor. v KENDERES! GYÖRGY ©AMI3^INU3-I3ÜFFE o csemege- es élelmiszer-csarnoka <» Szeged, Feketesas-u. (Keleti-palota.) Telefon 836. 183 Meleg tízóraik, választékos ebédek és vacsorák, finom felvágottak, sült malacok, libamáj és töpörtő, sajt, vaj, tojás, sütemények, gyümölcsök, — borok, pezsgők, likőrök, sör, nsn Szolid, tiszta és figyelmes kiszolgálás!