Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-25 / 20. szám

p DEMAŰVARORSZAG 8»rkuit«iif és kiadóhivatal < SZEGED, BOLDOGASSZONY-SUG ARUT 4. SZÁM A atarkawttoég éa kiadóhivatal telefoaja: >06. Szeged, 1920 I ELŐFIZETÉSI ÁRA: •Cési évre 144.— K aejyedévre 36.— K félévre . 12.— K «fy hónapra 12.- K IX. évfolyam 20. szám. Nyoirda: SZEGED, PETŐFI SANDOR-SUCARÜT 1. SZAM A nyomda telefonja; 16-34. Vasárnap, január 25. Fórra világ bús tengere... Apponyi bécsi beszéde találta Itt leginkább fején a szeget: a világhelyzet változásától függ a magyar sors változása. A külpolitika mindig mélyen Összefüggött a belpolitikával, de soha mélyebben nem, mint most. Ez a háború, amelyet most szeretne likvidálni a győztes, ha tudná, ez a háború az imperializmus gazdasági háborúja volt minden oldalon és minden vonalon. Ezért nem volt igazában a mi háborúnk, szegény magyaroké. Mi ennek csak elviseiöt •oltunk és egyúttal rokkantjai lettünk, majdnem százszázalékban. És az a béke, amelyet most szeretne tető alá hozni a győztes (égö tető alá bizony) ha tudna, ez a béke az imperializmus békéje lenne, vagyis más fegyverekkel, más harci területen a fajok, osz.ályok és érdekek háborúja. Ebbe a békébe már is belerokkant Wilson, az uj imperializmus jószándéku, de rövidlátó tanára és maris belebukott Clemenceau, •aki el akarta tiporni a magyar nép akaratát. Koldussá tették Magyarországot idegen urai és szövetségesei egy imperialista háború folytán és egy készülő imperialista béke révén még ezt a koldusnemzetet is meg akarják ölni egy vélt győzelem vérpadán. Mert koldusnemzet lettünk, megfosztva élelemtől és ruházattól, megrabolva az elet lehetőségeitől, a munka alkalmától, mindentől, ami az egyént és a népet a létért való küzdelemre alkalmassá tehetné. Ezt a békét, amelyet az európai kizsákmányolás rabló ösztöne diktált, a papiros eltűrheti, de az éiet valósága, a törteneiem logikája elemi erővel megtagadja és földönit, mint a forgószél a kártyavarat. Ez a forgószél már megindult és ez a tavaszi szél uj időjárást hoz az egész világnak. Az öreg Apponyi a maga módján jobban érzi ezt a szelet, mint a magyar politikai élet némely hangosszavu és üres tarisznyáju demagógiái. A külpolitikai változások fogják meghozni a magyar sors belső és külső vauozásait is: ezt irtuk váltig mostanában, ezt jósoltuk a bizonyosság hitével az uj esztendő és uj évtized küszöbén és ezt mondja ma Apponyi Albert is, aki korainan tartja a gyász lobogóit és a világhelyzet fordulatának tudatában figyelmezteti a magyar kisriitüket és rövidlatókat, hogy várni kell és rendületlenül megállani igazaink mellett, de el nem hamarkudni semmit. Íme, alig jött meg a gyászos követség Párisból, sarkában sietett a hir, amely a dicsőség apjának, Ciemenccaunak busását jelentette. Clemenceau a régi Franciaország győzelmi akarata volt és az ö hirtelen, söt varauan eltűnése a fórumról többet jeiem egyszerű bukásnál, ennél nagyobb bukás még nem ért a didala ormán aiiamférfiut, aki, ne feledjük el, több volt, mint egy ember, egy gondolat volt, egy eszme, egy szimbólum, egy viiagrenditö akarat, amely, ime. egyszerre csak elnémult, elmúlt, mint egy haldokló hattyú és mint a tavaiyi hó. Közben jön a hir, egy szó nyilall a földön keresztül, egy röpxe szóban a lűrtenelem: az angol világbíródalom Kapuit döngeti a keleti veszedelem,* az ,az*i?i szocializmus" es mintha csak most kezdődnék az igazi világháború, az utoísó tánc, a nagy próba: Kina és India, söt Mezopotánia sorsa forog kockán, amelyet egy uj Napoleon és egy uj népvándorlás árja fenyeget. Clemenceau utódainak nem lesz oly könnyű a győzelmet megvédeni, mir.t amilyen könnyű volt azt Clemenceaurak megnyerni, pedig megnyerni is pokoli nehéz volt, példa rá a néma hősök végtelen légiója az Argonneokban, Verdun alatt és Flandriától egészen a Vörös-tengerig. A békét nem papiroson csinálják és nem ez imperializmusok békéje lesz az, mert ha annek a háborúnak értelme volt, az csak egy lehet, hogy ez a háború minden imperializmus lehetetlenségét igazolta és a történelem Ítélőszéke elé állította a kizsákmányolás politikáját, amelynek meg kell dőlnie és uj kurzusnak kell jönnie világszerte. Jaj a győzőknek 1 — harsogja most a történelem utolsó Ítélete, amely érzékeny mérlegére teszi és könnyűnek találja a régi világot és uj evangéliumot irat, uj szövetséget köt a szegényekkel, elnyomottakkal, a jfvendőség választoltaival, akik között a magyarság volt a legárvább és legszomorúbb e kerek földön. Szeged veszteségei a béketervben. A veszendő élelmezési körzet. - A szeged-szabadka— bajai vasút elvesztésének veszedelme. (Saját tudósítónktól.) A télmagyarország közölte azt a táviratot, amelyet a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara gróf Apponyi Albrethez és gróf Teleki Pálhoz intézett a szeged—szabadka— bajai vasútvonalnak az ország határain belül való megtartása érdekében. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara ugy ez ügyben, mint a Szegedet és vidékét érintő fontos kereskedelmi és közgazdasági IféJdésekben nagyobbszabásu felterjesztést fog sürgősen intézni a kormánvhoz, illetve a békedelegátusokhoz. A felterjesztéssel kapcsolatos tárgyalások most vannak folyamatban oly irán ban, hogy a város és az egyes érdekeltségek ne külön, hanem egységesen foglalják memorandumba kéréseiket, sérelmeiket, mert ellenkező esetben a delegátusok munkáját szerfölött megnehkzftenék. Fontos ez, hiszen a bizottságoknak alig kétheti munkaidő áll rendelkezésükre. Dr. Tonelli Sándor kamarai titkár tárgyalást folytatott már a békedelegáció tagjaival a szegedi kérdéseket illetően és igy a felterjesztés elkészítését is ő fogja végezni. A Kamara szerint Szeged az ország legnagyobb vidéki városa, a legkisebb élelmezési körletre utaltatott, ugy, hogy az a pár község, amely Bácska és Torontál felöl a környékén megmaradna, élelmezés szempontjából számításba sem jöhetne. A város élelmezését eddig a torontáli és bácskai részek szolgáltatták, hiszen az északra esö területek homokos szőlőterületek, amelyekről Szeged gyümölcsön kivül alig jutott bármihez. Ismeretes az is, hogy ugy Torontál, mint Bácska felöl kereskedelmi és gazdasági szempontból, úgyszintén kulturális téren is állandóan fokozódó gravitáció volt Szeged felé. Törökkanizsa, Nagyszentmiklós és egy sereg úgyszólván teljesen magyar község, mind az elszakítás ellen tiltakoznak. Ipari és kereskedelmi vállalatok fognak tönkremenni, olyanok, amelyeket Szegedhez fűzött minden érdekük. Szegeden dolgozták fel jórészét a torontáli legjelentősebb nyersterményeknek. Itt dolgozták föl a kendert, itt őrölték és őröltették a bácskai, torontáli gazdák az őrleményeiket. A Back-malom másként nem fejlődhetett volna olyan hatalmas üzemmé. Ma már ez a vállalat is tétlenségre Van káilioziatva. Pénzügyileg a szegedi bankokban az elszakított területek birtokosai, kereskedelmi vállalatai jeientős érdekeltséggel kapcsolódtak Szegedhez. És száz és száz vonatkozásban szakad meg a vérkeringés nemcsak Szegeden, hanem a lekapcsolt részeken is. A szeged—szabadka—bajai vasútvonal elvesztésével pedig nemcsak a szegedi gazdasági életre, hanem az ország Tiszántúli részére is súlyos csapást mérne az antant, ha a békedelegációnak nem sikerülne ezt a ránk nézve rendkívül fontos vasútvonalat kierőszakolni. Elvesztenek a Dunántullal való délirészi egyetlen összekötő vonalunkat, amelynek következménye az lenne, hogy minden szállítmányunkat, amely a tenger, illetve a Dunántulra irányulna, csak óriási kerülővel, szállítási költségekkel terhelten eszközölhetnők. Elvesztenők Szegedre nézve o!y fontos horgos, kiráiyhalomi, szabadkai, zombori stb. érdekeltségeket. A békeszerződés tervezetében ugyanis a jugoszláv állam részéről nem találtuk az erre a vasatvonalra vonatkozó peage-jogunkat sem megemiilve. Hogy tehát Szegedet élelmezési, gazdasági téren agyon ne üssék, tiltakozunk a jelenlegi határvonalak megszabása és jóváhagyása ellen és hangos szóval követeljük jogunkat az élethez. Nekünk a szeged—szabtdka—bajai vasútvonal egyik életfeltételünk ebben a csonka országban. Eleget raboltak el a szegedi érdekeltségből. Elvesztett a szegedi kereskedelmi és iparkamara 110 képviseletet 140 képviseletéből. Elvesztette Újvidék, Zombor, Szabadka stb. gócpontokat Elvesztettük viri.zó ipartelepeinket, gyárainkat. Elvesztette a Siegedi MÁV üzletvezetőség 60 percentjét a voualhálózatának és ezen 72 állomást. Hogy mit jelent ez Szegedre nézve vasutgazdasági szempontból, arról ma még tiszta képet nem is alkothatunk magunkÓráját és ékszereit szakszerűen javítja a ióhlrnevű EUÖrendű nagy Imi fim müórós és ékszerész, Dugonics-tér 11. j <ivi:émfihelyl se • • • • M> J (A Brasswetter-eégnek volt II évig eisőrwM szakminkáta.) A|* q -~nto?an beazabályoaott óráit éa modsrn ékseerraktárát. 287 Törött aranyai a lagaMgaaabb árhaa iwa.