Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-23 / 18. szám

Szeged, 1920 január 18. DELMAOYARORSZAO 5 HÍREK Az ideiglenes államfő. Mint hirlik, a kormányt élénken foglal­koztatja az a kérdés, miiyen legfelsőbb méltó­ság álljon ideiglenesen az ország élére a nemzetgyűlés megalakulása után. Ugy hallik, többsége van annak a tervnek, hogy kormányzó állitlassék ideiglenesen államfő gyanánt az or­szág élére. Két személyiséget emlegetnek: az egy in tábor József királyi herceget, a másik pedig Apponyi Albert grófot Óh3jtaná látni a kormányzói székben. Ezzel szemben áll Wináisihgrütz Lajos hercegnek az akciója, aki a nááori méltóság visszaállítása mellett foglalt állást a legitimitás alapján. A Nemzeti Újság irja: Egyes politikai kö­röket és a sajtó egy részét is bejárta ma az a hir, hogy a nemzetgyűlés összeülése alkalmá­val gióf Apponyit szeretnék államfőnek vagy kormányzónak megnyerni. Egy másik hir nádor­választásról beszél és a nádori méltósigot is ' Apponyi nevével hozta kapcsolatba. Ezeknek a híreknek természetesen semmi pozitív alapjuk nincs és hozzá ma még koraiak A kérdés el­döntése a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik. Be kell tehát várni nyugodtan ennek a hatá­rozatát. — A német c«ászár kiadatása. Vilmos császár kiadatását sürgette Hollandia kormá­nyánál az antant Legfőbb Tanácsának jegyzéke. A holland kormány legfőbb érve a kiadatás ellen az országnak az a törvénye, amely szerint idegen állam polgárát csakis annak az állam­nak kérelmére lehet kiadni, amelyben született. A szövetségesek egyik híradás, szerint már intézkedtek arról, hogyha Hollandia erre a törvényre fog hivatkozni, ugy Németórszágtól fogják követelni Vilmos császár kiadatását. Egy másik hir szerint az antant megelégszik majd azzal, ha Vilmos császárt egyszerűen internálják Hollandiában, de olyképpen, hogy a császár csak igen korlátozott szabadságot élvezzen. — Clemenceau nem fogad el nemzeti ajándékot. A francia szenátus nagy szótöbb­séggel Deschanelt jelölte a köztársasági elnök­ségre, noha Clemenceau-nált volt szánva az elnökség hálából és kitüntetésül a győzelem kivívásáért. Clemenceaunak azért a választáson esetleg többsége lett volna, de ö elállt a választásban való részvételtől, a miniszter­elnökségről is lemondott s visszavonul a politikától. Erre nagyobbarányu jegyzés indult meg avégből, hogy a francia nemzet hálájá­nak kifejezéseképen birtokot vásároljanak részére a Vendéeben. Amikor erról Clemenceau értesült, kijelentette, hogy a hálának ez a jele mélyen meghatja, ó azonban ilyen ajándékot még akkor sem fogadhatna el, ha azt maga az állam ajánlaná fel. — Szent dobb-körmenet a fővárosban. Budapestről jelentik: Az országos gyásznak egyik impozáns megnyilatkozása volt a Szent Jobb-körmenet Budapesten, amelyben sokezren vettek részt. A Szent Jobbot délután félnégykor vitték a Vártemplomból a Ferenciek templo­mába. Az ereklyét automobilon hozták, majd a papok bevitték a templomba, ahol megkedődött a szr">tmise, amelyet Csernoch János herceg­prímás celebrált. Ezután megindult a körmenet, amely a Szent Jobbot a Bazilikába kisérte. A sokezernyi nép zászlók alatt vonult. A Szent Í obb után a főpapok haladtak, köztük Csernoch ános hercegprímás, utána kócsagtollas sap­ában, egyenruhában József főherceg és fia, utánuk Huszár miniszterelnök és Horthy fö­, vezér, mögöttük a kormány összes tagjai ésjtoztük a békedelegáció elnöke, gróf Ap­ponyi Albert. A Szent István-bazilikában már várták a menetet Auguszta főher­cegnő, leánya Zsófia, Horthy fővezér neje és sok más előkelőség. Zadravetz István ferencrendi atya, a fővezérség tábori vikáriusa mondott szentbeszédet, majd a hercegprímás könyörgést. Ezután a Szent Jobbot a Himnusz hangjai mellett kikésérték a Bazilika előtt vá­rakozó autóhoz, amely visszaszállította a Vár­templomba. A hatalmas közönség nemzeti énekek éneklése mellett oszlott szét. — A szegedi Kereskedelmi és Iparkamara a békedelegáció elnökéhez. A szegedi Keres­kedelmi és Iparkamara gróf Apponyi Alberthez és gróf Teleki Pálhoz az alábbi tárviratot küldte: A szegedi Kereskedelmi és iparkamara, bár azon mindenre kiterjedő munkánál fogva, amelyet Nagyméltóságod a béketárgyalások körül már eddig kifejtett, ezt feleslegesnek tartja, a ránk rótt feladatból kifolyólag Szeged városának ipara, kereskedelme és mezőgazda­sága szempontjából felhívjuk figyelmét azon körülménynek nagy fontosságán, hogy váro­sunk és a hozzája tartozó és az azzal össze­függő vidék létérdeke az, hogy a szeged­szabadkai és a szabadka—bajai vasútvonal az ország birtokában megmaradjon, mert ezáltal a tengerhez vezető ut az on-zág e- részeinek is közvetlenül biztosítva lenne. — Külföldi Magyarok Patronázsa. Horthy Miklós fővezér védnöksége alatt Külföldi Magyarok Patronázsa címen országos jellegű egyesület alakult a napokban. Az egyesület a külföldön élő magyarság megerősítését, isko­láztatásukat, lakással és ruházattal való ellá­tását tűzte ki céljául. Az egyesület átiratban kérte a varost, hogy az egyesület tagjait agitációs munkájában támogassa, esetleg alapító vagy rendes tagul lépjen be az egye­sületbe. A tanács csütörtökön elhatározta, hogy a város közönsége nevében dr. Somogyi Szilveszter polgármester aláírásával alapító tagul lép be az egyesületbe s az ezért járó 5000 koronát megküldi Budapestre. — Bánátiak emlékirata az antanthoz. A M—g. jelenti: A Bánságot és a Bácskát lakó négyféle nemzetiség az antanthoz emlék­iratot intézett, amelyben tiltakoznak az ős­hazától való elszakítás ellen és kifejezik ra­gaszkodásukat Szent István ezeréves birodal­mához. — Kinevezések a városnál. Dr. Vasek Ernő kormánybiztos-főispán a háború alatt és háború után helytállott tisztviselők demeinek elis­merésein a már fönnálló tiszteletbeli kinevezé­seket megerősítette, ezenkívül Simák Ferenc osztálymérnököt tb.- mérnökké, Bózsó Ödön ja­vadalmi pénztárnokot tb. föpénztárnokká, Bücher akab adótárnokot tb. föpénztárnokká, Herbich -ajos ellenőrt tb. föpénztárnokká, Gróf Sándor közgyámot tb. árvaszéki elnökké, Báló István adóellenőrt tb. adótárnokká, Molnár József fő­könyvvivőt tb. főszámvivővé, Csikós Jenő al­számvivőt tb. főszámvivővé, Paulovits Márton alszámvivőt tb. főszámvivővé, Vigh József szál­lásbiztost tb. fogali.iazóvá, Jakó Vilmos árva­széki kiadót tb. fogalmazóvá, Kovács Antal rendőrségi kiadót tb. fogalmazóvá nevezte ki a kormánybiztos. — A Duna áradása. Budapestről jelentik: A Duna vize egyre tovább árad. Szerdán reggel 6.52 volt a viz magassága. Szakkörök­nek az a véleménye, hogy még továtbi emel­kedés várható és hogy a viz még körülbelül 10 cm.-rel fog megdagadni. — Nem építik a szükséglakásokat. A huszárlaktanya mögött tervezett szükséglakások építését a város néhány héttel ezelőtt meg­kezdte. Az építési költségekre először 4—500.000 koronát irányoztak elő, azonban néhány napja kiderült, hogy a 69 szükséglakás fölépítése 1,300.000 koronájába kerülne a városnak. Igy a szükséglakásokért több bért kellene a lako­soknak fizetni, mint a rendes lakásokért. Egy szoba és konyhából álló lakás évi bére legalább 1500 koronát tenne ki. Ilyen körülmények kö­zött a város tanácsa az építés tervét elveti s ezzel szemben elhatározta azt, hogy a tavasszal a város egyik alkalmas telkén ilyen célra több emeletes házai fog építtetni. — A jókedvű Clemenceau. Párisból jelen­tik: Clemenceau fogadta a Havas-ügynökség egyik munkatársát, akinek jókedvű hangulatban ezeket mondotta: — Én nem akartam semmit és nem akartam jelöltetni magamat. Azt mondották nekem, hogy ez kötelességem, mert súlyos a helyzet és uj áldozatokat vár tőlem az ország. Elhittem ezt, de megakartam győződni felőle, hogy általános helyesléssel találkozik-e. Ez azonban nem tör­tént meg. Azt hiszem, hogy az én szerepem véget ért. Nem haragszak senkire és nincs is ok rá, hogy mérges legyek. Vállaltam a fele­lősséget, többet igazan nem lehet követelni, csak viseljék ezután a többiek is. — Francia parlamenti körök azt tervezik, hogy Clemen­ceaunak egymillió frankot ajánlanak föl és a katonai érmet. — Braun Sándor temetése. Budapestről je­lenti a M. T. I.: Braun Sándor halála az ugság­irótársadalom széles köreiben benső és igaz részvétet keltett. Az elhunytat csütörtökön dél­után kisérik örök nyugvóhelyére a rákosi izr. temető halottasházából. A magyarországi ujság­irók egyesülete részéről Hoitsy Pál alelnök, a lapszerkesztők és kiadóhivatalok részéről dr. Hajdú Miklós felelős szerkesztő bucsaztatja a halottat. — Négy és Vél vagon szen naponta. A szén­ügyek kormánybiztosa értesítette dr. Vasek Ernő főispánt, hogy a város ellátására napi 15 tonna tatai, IT tonna salgótarjáni és 15 tonna borsodi szenet utalt ki, azonkívül kiutalt 20 vagon tartalék szenet is. A napi négy és fél vagon szenet már január elseje óta kellett volna kapni, de csak 12-ike ó'a érkezik szén, az is rend­szertelenül. — Eljegyzés. Sebők Sándor MÁV főellenőr (Budapest) eljegyezte Müller Macát (Horgos). — A* aszfaltozó részvénytársaság el nem végzett munkáért pén*t követel. A Magyar Asztfalt Részvénytársaság a várossal kötött szerződésében magára vállalta az aszfaltozott utak jókarban tartásának terhét is *A háború alatt ennek a kötelezettségének a vállalat nem tett eleget Az erre az időre járó fen­tartási dijat, évene 80 fillért négyszögméte­renkint, azonban mégis követelte már több izben a várostól. A tanács a kérelmet mindig elutasitottai, hiszen természetes, hogy el nem végzett munkáért nem jár fizetség. A Magyar Aszfalttársaság most ismét beadvánnyal fordult a városhoz, amelyben kéri, hogy a jókarban­tartás dijait 1918. és 1919. évre térítse meg a város. A vállalat kérelme teljesen indoko­latlan, amikor a város főutcáin lépésről lépésre méteres gödrökbe botlik g közönség. Ami javításokat a járdákon eszközöltek, azt sem a vállalat, hanem maga a város házi­kezelésben végeztette el. Az indokolatlan kérelmet csütörtöki ülésén újból elutasította a tanács, még pedig azzal, hogy nemcsak a fentartási dijakat nem térítette meg, hanem a főmérnöki hivatal végeztetett javítások költ­ségeit is a vállalat terhére irja — Veszedelmes spanyol-nátha járvány Budapesten. Az utóbbi napokban feltűnően szaporodnak Budapesten a spanyol-nátha megbetegedések száma Szerdán például 47 esetet jelentettek be. A betegség, a jelek szerint, tendkivül vehemensen lépett fel és sok áldozatot szed. A halálozási arány körül­belül tíz azázalék. — ötszáz vagon fát hoznak Szegedre. A város a mult hónapban 500 vagon fát kötött le magának a Keresztény Behozatali Részvény­társaságnál. A fát már jinuár elején kellett volna szállítani s ami azonban vagonhiány miatt akkor elmaradt. A részvénytársaság most átirt a városhoz, hogy a fa beszállítását meg fogja kezdeni. A város a katonai parancsnokságot megkereste, hogy a vonathoz adjon katonai kíséretet, mert mire Szegedre érne a fa, nagyon megfogynék. A katonaság a kíséretet nem ad­hatja meg, mert Cegléden, ahol a fa van, a szegedi parancsnokság nem rendelkezhetik. — Jóváhagyták a nyolcmillióé kölcsönt. A magyar belügyminiszter értesítette a várost, hogy a Szeged-Csongrádi Takarékpénztártól fel­vett 8 milliós kölcsönt jóváhagyj?. — Nem nyomat aprópénzt a város. A főszámvivő javaslata, hogy a változott viszo­nyokra való tekintettel, ne nyomassa ki a város a tervbevett kétmillió korona aprópénzt, csütörtökön került a tanács elé. A tanács a javaslatot elfogadta s az aprópénz kibocsátá­sára hozott határozatát hatályon kivül helyezte. — A tanácsköztársaság vezetői közül Karlsteinban nyolcat azabadonbocsáitottak. Egyik budapesti estilapnak jelentik Bécsből: A magyar tanácsköztársaság egykori vezetői közül, akik Karlsteinban vannak internálva, a napokban újból szabadonbocsájtottak nyolc embert, akik ellen a magyar hatóságok nem adtak ki elfogató parancsot. Ezek között van Varga Jenő, Lengyel és Rudas volt népbizto­sok. Megmaradt Karlsteinban Kun Béla, Poér Ernő, Bettelheim Ernő és Pogány József. — öt vagon cukor érkezik. A Cseh-Szlo­vák állam által elrendelt legszigorúbb határzár ellenére sikerült a városnak kihoznia azt as öt

Next

/
Oldalképek
Tartalom