Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-03 / 2. szám

DÖMAGYAR1 ,$aer»« »itó*ee kiadóhivatal: SZEGED. BOLDOGAS5ZONY-SUGÁRUT SZAW ^ »rerkir*7.tó*4« éa V<»<lóhivatat telefonja: 3AS Szeged, 1920 Irodalom. Irta: Juhász Gyula. ' Egy csinos szőke szinész, aki nemrégen Szegeden orozta a női sziveket és a Vígszínházban alakította az ellenszenves segédbárókat Bernstein és Földes darabjaiban, mosí mint tehetséges nappali színész egy revüt szerke>zt, amely uj irányt óhajt adni az irodalomnak A színész ur revöjének legutóbbi száma megkérdezte azokat a magyar írókat, akik a nyáron kibontották az uj keresztény politika zászlaját, hogy mit gondolnak a magyar irodalom újjászületéséről ? Csupa jó kedc&tény magyar író nyilatkozik ezen az ankéfén és csupa lemondás, kétség és pesszimizmus, amit' mondanak. Ha a vezérek igy elcsüggedtek, akkor mit várjunk azoktól, akik különböző érdekekből verődtek az uj táborba, mit váriunk a kedves tehetségtelenektői? Nos, én azt hiszem, ez utóbbiak optimizmusa töretlen maradt: ők mindig, minden hiten és parton egészen Aépen el tudtak eddig helyezkedni. Nent hiába véli Herczeg Ferenc, egy uj magyar revüre gondolva, ütni nincs, hogy az eszmei meggyőződés mindent pótolhat, csak a tehetséget nem. Éi nem hiába mondja Koszto-' lányt Dezső, hogy nem szívesen beszélek .keresztény" irodalomról ... Az irodalom a vér, az ösztön, az eletakarat munka ja, megszépítése és átlflkesitése azoknak a szilaj, sokszor barbár és kártékony elemi erőknek, melyek bennünk lüktetnek, igy Kosztolányi, ati a valódi költő őszinteségével tépi le a leplei divatos jelszavak mögött erőlködő erőtlenek frázisairól. Rákiéi Jer.ö, aki ma a leginkább passzimista e „mozgaiom" jövője dolgában, egyszerűen kimondja, hogy a kereszténység tartalmilag Vallás, annak Külön van vallásos irodalma, egy nemzeti irodalomnak szabadnak, minden bilincstől ütemnek, becsületesnek, igazmondónak keil lennie. Az irodalomban csak egy förtelmes vétek van : a hazugság, a képmutatás ! Mintha az öreg Rákosi Késő, de meg el nem kéiett elégtételt adna ezzel a mai éió senkikkei szemben a legnagyobb és halhatatlan halottnak, az igazi urnák, fiiagyarnak: Adynak. Az sein utolsó mulatság, ahogy Szabó Dezső, a vezér, aki már a múlt napokban panaszkodott a magyar mafiaság miatt, ahogy ő a h&€2i szalmalangot nevezi, kijelenti, hogyha csak KÍS, teheisegteien stréberek, divatom jelszavakkal boldoguló írók, akiket ki kellene államtitkárositani a magyar irodalomból, ha csak ezek programoznak és ezalatt minden egyéb magyar tehetséget felöklelnek, akkor vuazaesönK a régi rosszba, vagy még annál is rosszadba. Hát ígyen szól már Szabó Dezső! Nesze neked Pékár, nesze neked Kiss Menyhért és ime, maga a hirtelen keresztény és magyar Szabó Dezső igazolja töredelmesen és bánatosan az üldözött Móricz Zsigmondot és Babits Mihály', akik kereszténynek is, magyarnak is érnek annyit és jelentenek annyit, sőt sakkal, de sukkal többet, mint mieden Bus F-l.ite LVzlók összevéve. Hiábi, :t tehetséges és cnír < ma^yaroK egyszei mé^is csak megértik tfyaw.sl ni irodalomban és a«kor nem ke|l majd fiatalon e puszlulni a magyar zseninek. hojrvw?nki*:«« •mémanTírrtc'vigwflőjjeTICK nz égre és A Pelőf; Tar»ASÁJJBA. ELŐFIZETÉSI ARA e*éaz ívre 144.— K negyed-ívre 35.— K félévre • 7.'.— K egy hónapra 12 — K f pw ^rn 6"> "t'ér IX. évfolyam 2. szám. Nyomda: % • SZEGP.D. PÉTÓn SÁNDOR SUGARÚT A nyomda f»i<>»«»ita; 16-34. • Szombat, január 3. A politika újéve. A miniszterelnök beszéde. A ketesztény blokhoz tartozó pártok együttesen tisztelegtek ma délelőtt Huszár Károly miniszterelnöknél, akihez Miklós Ferenc intézett beszédet. Huszár Károly miniszterelnök az üdvözlésre hosszabb beszéddel válaszolt. Elsősorban rámutatott arra, hogy a nemzet romlása nem 1918 október 31-én kezdődött, hanem a nemzet erkölcsének bacillusokkal való telitése évtizedek mun«ája. Vizsgálva, hogy kik intézték a nemzet tönkrttételét, tnegállapilja, hogy a titkos társaságok, a szabadkőmüvespáholyok, a Galilei-kör, a szociáldemokrácia, a szabad gondoikodók társasága mindent elkövettek, hogy ez a nemzet egy világtörténelmi mérkőzés pillanatában elgyengülten, testvértelenül, árván maradjon. A nemzetnek le kel! számolnia a múltnak ezzel a politikájával. Nem voltunk — úgymond — eléggé jó keresztények és eléggé erős magyarok. A keresztény princípiumok lábbültiprasa okozta a háborút és azt is, hogy a nemzetiségi kérdésben odajutottunk, ahol ma vagyunk. Gonosztevők, bcteglelkü emberek tönteretettek egy ezeréves királyságot és mindent, ami ebben az otszágban érték volt. Nagy; zási houortjukban az elvesztett háború után kiprovokáltak a román megszállást, amely 40—45 milliárd költséget okozott az országnak. Rettenetes birkózás folyt iit a magyarföldön, az európai keresztény civilizáció r..itúíj;t az ázsiai anarchiával. Az volt a tragédiank, hogy miként a tatár és török áramlatok, a bolsevizmus! is a mi testünk tartóztatta fel nyug.it felé való útjában. Az elmenekült komunistak most a külföldön hangos agitációt folytatnak ellenünk ők a legkegyetlenebb zsarnokok és gyilkosok mérnek Európához segélykiáltást intézni és támogatást kérni. Minket azonban nem téveszthet meg a külföld semmiféle protekciója, mert a müveit nyugat nem letiet orvgyilkosok, sikkasztók, vílágbujtogatók patrónusa. A nyugati civilizált népeknek semmiféle jogcíme nem lehet arra. hogy beleavatkozzanak a magyar igazságszolgáltatásba. Ebből a káoszból, amelyben most van az ország, csak egyetlen kivezető ut van: visszatérni a magyar alkotmányos élethez. Ebben a pillanatban két fix pont van: a magyar nemzeti kormány és a magyar nemzeti hadsereg. E között a két erőtényező között teljes a harmónia. A miniszterelnök ezután kijelenti, hogy január 25-én okvetlenül meglesz a nemzetgyűlési választás és azontúl csak egy alkotmányosan megnyilatkozott népakaratból kiindult törvényes magyar kormány gyakorolhatja itt a hatalmat. A béketárgyalásra — úgymond — el kell mennünk, mert minél későbben megyün*, annál erősebben érvényesül ellenünk a külföldi intrika. Nem sok jót várbat a nemzet a békétől, de cl keü szenvedni, miként elszenvedtük Mohit, Mohácsét és Világost. Csalódnak azok Párisban, akik ..... i hiszik, Hogy örök békét kötnek Neuiii.uvn. Egész Európa öngyilkosságát jelenti, ha ujabb gyujtóanyagot hagynak ut Európa középen- N .'^unk a békére szükségünk van, meg is fogjuk azt Kötni ez azonban nem jelenti, hogy <;tt Magyarország históriája véget ér. A nt> t legkiválóbb fiát küldjük d a béketárgyaláshoz abban a hitben, hogy £-nít meg lehet szerezni a nemzetnek, ő megszerzi. Nehezebb kálvária még alig volt. ailamférfi előtt, mint Apponyi előtt. Most egy gyásznak kellene lennie és táj látnom, hogy mégis táncolni-tudnak Budapesten. A keresztényblok pártjait egy közös gondolat vezeti: a keresztény magyar nemzeti királyság gondolata. Az a politika, amit csinálunk, nemcsak az üres jelszava!; politikája lesz, hanem az igazin dolgozó magyar nép politikája. Két forradalom után más politikáról, mint egy egészségesebb, demokratikusabb népies politikáról gondolni és beszélni ebben az országban nem is lehet A mai rettenetes helyzetből való kibontakozásra egyetlen ut van: a nemzetgyűlési választásoknak mielőbb való megtartása. Arra kíri.az összes jelenlevő pártokat, hogy a választások biztosítása érdekében minden erkölcsi erejüket vessék latba, ó a maga részéről és vele a kormány semmi szín alatt sem járulna hozzá a választások bármifele eltolódásához. A letűnt korszak igazi bünösievei szemben szigorúaknak kell lenni és ez ellen hiába tiltakozik Csicserin va^y bárki más, de azokkal a félrevezetett tömegekkel szemben, akik az intelligencia mulasztásának bűnei folytán kerültek a szociáldemokrácia bűvkörébe: a munkásokkal zzzrr.b** okos, higgadt és bölcs politikát kell folytatni. A magyar mutkusnép VA*7 arra, hogy nemzeti és keresztény aiapon keresse *70cia)ts noidogulását. Kijelent-, »o«jy scim.áittc tHtura sem foajlaudő a kereszténység kérdéstben, oe nem fog szélsőségekbe sem tévedni. Rátért ezután a miniszterelnök arra, hogy a legközelebbi időben mindent meg kell tenni, ami a magyar földmivesnép, a magyar ip:rosság és a magyar munkásosztály részére tűrhető anyagi létet biztosit. A keresztény parlamenti többség megcsinálja majd az erre szükséges reformokat. Végül kikiáltja a nagyvilágba, hogy a békét csak akkor tekinthetjük békének, ha igazságos, méltányos béke lesz, mert az erőszak békéje nem lehet tartós. Népszavazás nélkül nem mondhatunk le területekről, ha mégis eröszakot követnek el rajtunk, akkor csak ideiglenes állapotot teremtenek, mert a dolog további fejlődése, a történelem logikája helyre fogja áilitani ebben az országban azt az állapotot, amely ezeréve egyedül bizonyult lehetségesnek * A közlppári is tisztelgett a miniszterelnöknél, akit Heinrich Ferens kereskedelemügyi miniszter üdvözölt s akit arra kért, hogy a választásokat mindenesetre tartassa meg. A miniszterelnök ezt megígérte, majd ezeket mondta: — Soha még miniszterelnök nem — mondotta —aki akkora szélsőségek között verődött és morzsolódott volna, m'nt én. \ szenvedelye< hullámai magasra cs»p'<odnik. Azt hiszem, hogy csakis a megélésnek, a higgadtsá. nak arany kö/épputján lehet járrunk, mert minden széteiőfcég végzetes örvénybe vezetne bennünket Ha t«láa nem is fog tz a politika nekem egyénileg í-'^ert hozn1. az mellék**. Azt a politikai tőkét Püe-