Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-07 / 265. szám

2 DELMAQYARORSZAQ Szeged, 1919 december 4. csot vetne, az — nyíltan kimondom — Herosztráteszi munkát végez. Ha mi egységes keresztény Magyarországot akarunk, akkor erős, egységes keresztény pártot is kell akarnunk. Ha pedig továbbra is akadnak itt ebben a pártkörben,'; akik ezt a nagy célt alárendelik más, igen alsórendű céloknak, akkor én ebből ' a pártból ki fogok menekülni az egész ország keresztény közvéleményéhez és tudom, hogy az ország keresztény közvéleménye velem lesz. — Nagy hiányunk van élelemben, szénben, vagonban. Hogyan tudja a kormány ezeket ugy-ahogy előteremteni, hogyan tud komoly, céltudatos és eredményes munkát kifejteni, ha a pártban mindig akadnak akadékoskodok. Legyen itt már egyszersmindenkorra vége mindenféle aknamunkának. Egyesek — elismerem — a megfeszített munka folytán idegesek lettek és ettől az idegességtől ragadtatják el magukat a kormánynak és a pártnak ártalmas nyilatkozatokra. Nos, én kérem a pártkör minden tagját, hogy uralkodjék idegein, amint én is teszem és legyen segítségünkre a mi nagy hon- és népmentő munkánkban. A nagytermet szorongásig megtöltő párttagok zajos és percekig tartó éljenzéssel fogadták a miniszterelnöknek igen emelt hangon tett nyilatkozatát. (Friedrich néni mondott le.) Budapest, december 6. Friedrich hadügyminiszter a 8 órai Újság munkatársa előtt a következő kijelentést tette: — A hadügyminiszterségről nem mondtam le és nem is mondok le. Ilyen irányú szándékom nincs. Sőt ellenkezőleg igen komoly és nagyjelentőségű terveim vannak, mint hadügyminiszternek és ezen tervek megvalósításán minden erővel dolgozom. Én a kereszténypártok megbízásából vállaltam tárcát az uj kabinetben, avégből, hogy ellenőrizzem, hogy az irány balra ne forduljon, aminthogy a koncentráció nem jelentheti a kurzus megváltozását. Miután a párt bizalmát birom, továbbra is változatlanul megmaradok állásomban^ --C.CZÍHNER" szalámit. Minden lobb Fűszer- és csemege-flzleiben kapható. A városkormányzó sajtóirodájából. Rendelet a sajtó ellenőrzéséről. A tábornok-városkormányzó tudomására hozza az összes szegedi kiadóknak és főszerkesztőknek, hogy jövő hétfő 1919 december 8-ától kezdődőleg, egy a magyar hatóságok által is] gyakorolt előzetes cenzúra fog működni. A fent megjelölt időponttól kezdve az összes levonatok három példányban mutatandók be, elsősorban a francia cenzúra-hivatalban (Szentháromság-u. 2., I. em. 18.) és innen a magyar hatóságok által gyakorlandó cenzúra főnökének nyújtandók át A magyar cenzúra ugyancsak a francia városkormányzóság épületében fog működni: II. em., 49. sz. ajtó. A cenzúra gyorsítása érdekében felhívom a főszerkesztő urak figyelmét, hogy az összes leVonatokat pontosan a következő órákban küldjék be: Friss Hirek, Uj Magyarország 11 és 11 óra 30 perc között legkésőbb. Szeged és Vidéke 14 óra 30 percig. Szegedi Uj Nemzedék, Friss Újság, Munka, Szegedi Napló, Délmagyarország 16 óra 30 és 18 óra 30 perc között legkésőbb. Hétfői Rendkívüli Újság minden vasárnap 15 óráig legkésőbb. Menczer főhadnagy, a magyar katonai kerületi parancsnokság által, a tábornok-városkormányzó mellé rendelt összekötő tiszt, a Kedves Barátom 1 — Jöjj el velem és emlékezzünk. Tegnap még sütött a nap, ma már szakad az eső. Ugye, mennyi piszok és sár úszik az aszfalt tetején? Olykor az emberi szivekben is. Kissé elfogódva, de oly szépen beszéltél akkor. November tizenhatodikát írták. Horthy Miklós a nemzeti hadsereg élén e napon vonult be a fővárosba. Az utolsó nemzeti hadsereg pedig 1526 augusztusában vonult ki Budáról Mohács alá és onnan, immár négyszáz éve, nem jöttek soha többé vissza. A nemzeti gyász e kietlen éjszakájában megharsant még néha, a Kárpátok ormain, a bujdokló kurucok bús kürtje, később fölhangzott a honvédek rajta kiáltása is, de ezeket nyomtalanul elsodorta a nagymajtényi szellő s elnyelték a világosi hegyek. Édes apánkat, a magyar királyt, édes testvérünket, a hazánkat és tűzhelyünket védő magyar katonát ez év nyaráig zokogva vártuk vissza. Jól tudod, hogy Szeged homlokára kell tűzni a virágos koszorút, mert az uj életre kelt nemzeti hadsereg alapját itt vetették meg. Szomorú napok voltak azok s a toborzásban, nemes vetélkedéssel, mindenki résztvett. Ki szóval, ki tollal, ki beállással. Ott voltunk mi is. Emlékszem, hogy a bevonulás napján mosolygó arcod elborult. November 16-án nem láttuk a nemzeti ünnephez méltónak Szegedet. Külsejére a nagy egyhangúság fátyola borult. A belterületen kevés zászló, a külsőségében alig valami. Cigányvagy katonabandával az élén zászlós és trikolóros tömegek nem haladtak, az előestén a városháza söíétbeborult s összes társadalmi, kulturés pólóik::: körökben némák maradtak a máskor hangos szónokok. De nem ... A Szegedi Tisztviselők Otthonában megszólalt valaki. Föláltál te, az elnök. Balzsamos szavaidat imádkozó áhítattal hallgattuk. Kipirult arccal mondtad el fohászodat: — Ami után, mi magyarok, évszázadok óta sóvárogtunk, az önálló magyar nemzeti hadsereg mohácsi sírjából föltámadt s e pillanatokban vonult be fővárosunkba. A mi örömünk határtalan. Kisérje léptüket Isten áldása s hisszük, hogy amiért mindig küzdöttünk: szeretett hazánk ismét szabad, független és boldog lesz. A honért dobogjon tehát minden sziv, azé legyen minden áldozat s ha kell, az életünk is ... És te, az Otthon elnöke, ezek után elhallgattál. A zsúfolt terem lelkesen tombolt és ünnepelt. Én kezedet melegen megszorítottam s voltak, kik könnyeiket törülték. Ez történt november 16-án az Otthon közgyűlésén, száz ember jelenlétében, midőn a többi társas alakulatokban az ünnepi szót elsodorta az őszi szél. De nem ... Te tudod, hogy e napon a hang más berkekben is megszólalt. Nem a nemzeti hadsereg ünneplésére, nem a föltámadásra. Más célú gyülekezésre szólott a kürt szava. Mily édes és mily veszélytelen is a titokzatosság. E homályos ligetekből kígyózik elő a gazdátlan vád és gyanú, mely jó és igaz embereket súlyosan sebez, néha öl. Békés társaságokat szétszórnak, barátokat ellenségekké tesznek, bánat magyar katonai parancsnokság intézkedésére, továbbra is tolmácsi minőségben a francia cenzori hivatalban nyer beosztást. De Tournadre 8. k., tábornok-városkormányzó. Paral-buffet Szeged, Széchenyi-tér 5. sz. g és szitok jár nyomukban. S ha keresed a szerzőt, soha nem találod. Nincs aki feleljen. Alkalmilag jóhiszemű tolmácsot kerítenek. Ezek a bujkálók és suttogók telefonjai. És jött november huszonhárom s te, jó Rezsőm, már a vádlottak padján ültél. Szép koszorúd még a fejeden volt, midőn a titokzatos berkekből érkezettek feléd dörögték: — Az Otthon vezetősége hazafiatlan, az Otthon nem áll a magyar nemzeti alapon. Gyerünk ki innen magyarok. És elmentek. A hazafiatlanság vádjára elhalványodott arcod. Vezetőtársaid keze ökölbeszorult, néhány öreg sirva fakadt: Hát mik vagyunk mi, ha ők a magyarok?! Ez történt a fönti napon az Otthon második közgyűlésén, egy hétre a te hazaimádó beszéded után. Nehéz teher a hazafiatlanság vádja, a léha fítytyet hány rá, ti lemondtatok. Pedig mily többség állt a hátad mögött! És mégis. Ezt az önbecsülés kívánta. Az Otthon nem oly társaskör, mint a Kaszinó és egyletek, hol olvasnak, beszélgetnek és kártyáznak. Itt közel ezer tisztviselő ügyes-bajos dolgán alaposan segítenek is. Ez altruisztikus társadalmi csoportosulást nem lehet és nem szabad, a settenkedők tudják Miért, szétrobbantani. Ez részben Szeged belügye is. Pár napja azt határoztátok, hogy ügyeteket választott becsületbíróság ítélete alá. bocsátjátok. Vájjon ki bir, vagy ki mer pártatlan ítéletet hozni ma, midőn még az Istent is a politikai hőmérő szerint lehet és szabad imádni? Vannak igazságos férfiak, de napjainkban ki meri szive szerint megmondani az igazat? Ne csodáld, a mi egünk még nagyon borult. Tudod te jól, hogy Rákóczit törvényben mondták ki hazaárulónak, Kossuth Lajost nem különben, Zrínyi Pétert kivégezték, Somogyi Szilveszter áprilisban bolsevista volt, én augusztus óta vagyok az, te és vezetőséged tagjai, valamint az Otthon mind az ezer tisztviselője családostól és cselédestől együtt november óta vagytok azok. Nem bánom, mint az Otthon kilenc év óta tagja, hozzájárulok a választott becsületbiróság kiküldéséhez. De a legilletékesebb bíróságot én jelölöm meg. Hívják össze a D. M. K. E. internátusának összes volt növendékeit, kiket te hazafias és vallásos erkölcsökben tíz évig neveltél. Ezek legyenek a becsületbirák. És te ott fogsz állani tisztán és fehéren, a hazafiság szivárványos dicsőségfényeben, mert tégedet, te magyar hazát szerető sváb fiunk, mindig Kossuth fiának ismertünk, kinek németajkú ősei ott küzdöttek a vörös sapkások soraiban és fajtestvérei bénán jöttek haza, ha bírtak, a világ minden lövészárkából. Amilyen a bíró, az elnök, olyan a falu is, az Otthon vezetősége és tagjai is. A te palástod hótiszta, nem fog rajta a sár és soha nem tűrted meg magad mellett a sehonnaikat. A settenkedők pedig, ha bírják, a gyűlölködéstől tisztuljanak meg s tanulják meg a magasztos szárnyalású Epístola tiauser Rezsőhöz. Irta: Várossy Gyula. 17Amti K n d Ak 'eSszebb női fehérnemüek, női, férfi és gyermekharisf fgi liljCily nyák, chif fonok, batistok, zephyrek legnagyobb választékban SOÓS LAJOS saját készítésű fehérnemüek áruházában, Oroszlán- és Iskola-u. sarkán.