Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-20 / 250. szám

Ára 60 fillér, Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: ffgész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K E^yes xr.im ára 60 fillér. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SÁNDOR-SUGÁRUT 1. SZÁ/W A nyomda telefonja: 16-34. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 250, szám. Csütörtök, november 20. Uj világ előtt. Mi, akik mindig tudtuk- és éreztük, hogy Magyarország ma nem lehet izo­lált terület, magányos sziget az európai világtenger közepében, hanem bele kell kapcsolódnia a nagy világközösségbe, hogy megmaradjon és megállhasson: magától értetődő természetesnek talál­juk az antant kiküldöttjének válaszát Friedrichéknek: Magyarország belső és kül^ő «ekéjét, nyugalmát és boldogságát nem teremtheti meg és nem tarthatja fönn ma olyan kormány, ameljKa. vörös terror uralma után a maga erőszakos hatalmát akarja megalapítani, amely nem támaszkodik a legszélesebb néprétegekre, amely nem a megegyezést, de az ellen­téteket keresi, szitja és élezi ki minden egyes cselekedetével. Mikor keletről a még egyre terjeszkedő vörös rém fenye­get, mikor nyugatról eddig nem kép­zelt szociális reformoknak és engedmé­nyeknek egy egészen uj korszaka indul világgá, mikor a legyőzött és meg­csonkított Magyarországon, de szinte az egész Európában a termelés katasztro­fális pangása, a nyomorúság eddig ismeretlen méretei terpeszkednek, akkor nem lehet, nem szabad, akkor öngyilkos őrültség reakciós szigetet csinálni, ahol újjáépítő munka helyett a jelszavak ter­melése, a békesség és megegyezés politikája helyett a visszavonás és üldö­zés oktalan és céltalan anarkiája folyik. Mi, akik mindig tudtuk és éreztük, hogy ez az ország egyedül a dolgos és becsületes erők legtökéletesebb egyesítése, minden igaz érték és'valódi érdem meg­becsülése és felhasználása mellett tud csak ismét a maga lábán állani^ a hala­dás és fejlődés emberi ügyének szolgá­latába szegődni, a lassan, de biztosan kialakuló népek szövetségébe meghívót kapni, mi a Friedrich-kormány puccsa és első ténykedései után világosan láttuk és határozottan hangoztattuk, hogy ez nem az a mód, hogy ez nem az az ut, amellyel és amelyen Magyarország béké­jét, jövendőjét keresni kell és biztosítani lehetséges. Clemenceauval és Lloyd Georgeval, vagy, ami egyre megy, a nagy nyagati demokráciával, a világ mai uraival ujat húzni, ellenük és nélkülük harcot provokálni, ez éppen a magyar­ság, éppen a mi sokat szenvedett, sokat megcsalt népünk érdekét tekintve, a Önnek is! salus rei publicae mindenekfölött való elvét nézve, nemcsak veszedelmes és lehetetlen, de egyúttal még tragikusabb végű kaland lenne, mint amibe idegen érdekekért 1914-ben vittek bele bennün­ket azok, akiknek rövidlátását ez az uj pünkösdi királyság fokozott mértékben örökölte. Az antant budapesti kiküldöttének válasza őszinte, nyílt,»egyenes és határo­zott. Csak megpecsételte azt, amit már augusztus közepén kimondott az antant, csak megerősitette azt, ami a magyarság józannak maradt néprétegeiben, miut szilárd meggyőződés, mint biztos tudás élt: Magyarország ma nem lehet egy uralomért versengő pártnak zsákmánya, prédája, Magyarország ma nem lehet egy töredék bizonytalan terveinek és erőszakos kisérleteinek áldozata. Magyar­ország élni akar, dolgozni szeretne, gaz­dasági és kulturális téren tovább épiteni a jövendője romokban heverő épületét és ehhez a vágyhoz, ehhez a törekvés­hez, ehhez a mindennél dicsőbb és nehezebb munkához oda kell engedni mindenkit, aki ebben a tragikus ország­ban erőt, igazságot, súlyt és jelentőséget képvisel, az ipar és kereskedelem, a tudomány és művészet minden tényező­jét, az európai és hazai értéket jelentőket és a munkásmilliókat egyaránt! Magyarország a magyaroké, de minden magyaré, faj, felekezet, osztály és rang különbsége nélkül és legelsősorban a dolgozóké és iparkodóké! Magyarország a magyaroké: de kinai falat vonni az európai civilizáció ellenében, de elzár­kózni a müveit világtól, de strucc­politikával bedugni fejünket az ódon maradiság homokjába: ez nemcsak bün, de lehetetlen is, ma százszor inkább, mint máskor. Mindenkinek joga és köte­lessége az uj honalapítás és mindenkinek legfőbb és leghőbb vágya: a béke, a rend, a termelés, a haladás. UgyJegyen! Friedrich István lemond a miniszterelnökségről. — Az antant jegyzéke. — Huszár vagy Apponyi? — (Saját tudósítónktól.) A Clark által összehívott konferencia döntést hozott s bizonyára meghozza majd a kivánatos kibontakozást is. Clark fölolvasta az an­tant jegyzékét, amely Friedrich távozását s koncentrációs kabinet létesitését kívánja. Az uj kormánynak e hét végéig meg kell alakulnia. A keresztény-blokk oldalán is győzött a jobb belátás, hogy a legbü­nösebb oktalanság volna uj konfliktust keresni a szövetséges hatalmakkal. Ez megismétlése volna annak a tragikus kalandnak, amelybe már Károlyiék belesodorták az országot. Most már a békülékenység, az egyezség szel­lemének kell inspirálnia politikusainkat ugy befelé, mint kifelé. Csak ez vezet­het a kibontakozásra. A politika nevezetes eseményéről a Délmagyarország az első részletes tudó­sításában beszámolt szerdai rendkívüli ki­adásban a szegedi közönségnek. A rend­kivüii kiadás tartalmát, ujabb, fontos részletekkel kiegészítve, itt közöljük : (Tanácskozás Clarknél.) Budapest, nov. 17. A hétfői tanácskozásról a következő részletes tudósitást adhatjuk : Sir George Clark ma délután három órára ma­gához kérette a politikai pártok vezetőit és a magyar közéletnek — pártokhoz nem tartozó — vezérférfiait, hogy közölje velük a párisi legfőbb tanácsnak Magyarországhoz intézett üzenetét és egy koncentrációs kormány megalakítására hivja föl az összes pártokat. Az értekezleten résztvet­tek : gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Horthy Miklós, a nemzeti hytdsereg fővezére, gróf Teleki Pál, gróf Károlyi Imre, gróf Zichy János, őrgróf Pallavicini György, báró Perényi Zsig­mond, gróf Bethlen István, Hegedűs Lóránt, gróf Somsich József, az Országos Nemzeti Párt kép­viseletében Lovászy Márton, Heinrich Ferenc és Platthy György, az Országos Kisgazdapárt kép­viseletében nagyatádi Szabó István, dr. Kovács J. István református theológiai tanár, Hercegh Sán­dor volt képviselő, a Nemzeti Demokrata Párt részéről Bárczy István, a szociáldemokraták ré­széről Garami Ernő, a Keresztény Nemzeti Egye­sülés Pártjait Huszár Károly, Rubinek Gyula, Ereky Károly, Szmrecsányi György és Oláh Dá­niel képviselték, az Egyesült Földmives- és Kis­f azdapártot sokorópátkai Szabó István, Meskó oltán és Pataczy Dénes képviselték, továbbá megjelent Giesswein Sándor és Rakovszky István. 278 tudnia kell, hogy harisnyák, keztyük, női és férfi ingek, kemény és puha ing­nadrfgtazrtókkni és ^ mennasszoniii koszorú^ fátyolok szabókellékek, mindennemű uri és női divatáruk legolcsóbb beszerzési forrása „Rövidárus" GIxella-tér 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom