Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-22 / 252. szám

Ára 60 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja: 306. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évrs 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 69 fillér. Nyomda : SZEGED, PETŐFI SÁNDOR-8UGÁRUT 1. SZÁM A nyomda ielafonja : 16-34. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 252, szám. Szombat, november 22. Rendelet. Szabad a távirat- és telefonforgalom. Minthogy helyreállt a forgalom Buda­pest és Szeged között, ezen városok érintkezésének megkönnyítése végett egy távirő- és egy távbeszélővonal fog a közönség rendelkezésére állani. A szükséges ellenőizés céljából a következő rendszabályok lépnek életbe: ; 1. A sürgönyöket láítamozás végett a i cenzúrának kell bemutatni, még pedig személyesen és kizárólag a következő időkben: 9 óra 30 perctől 10 óráig és és 16 óra 30 perctől 17 óráig (azaz délután fél 5-től—5-ig). Ezen időkön kivül semilyen sürgönyt nem fogad el a cenzúra. Láttamozás nélkül sürgönyt nem továbbítanak. 2. A telefonbeszélgetés szabad. Figyel­meztetem azonban a közönséget, hogy a beszélgetésük ellenőrzés alatt áll s csak szolgálati, csaiádi vagy üzleti ügy­ben engedhető meg. Minden katonai vagy politikai vonatkozású beszélgetés szigorúan tilos. De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó. A tábornok-városkormányzó 3000 korona segélyt juttatott a Katholikus Nővédö Egyesü­letnek, szegény munkásgyermekek részére. hogy amit Írásban és szóban hirdettek, azt tetteikkel meglehetősen meghazudtolták. Nem győztek eleget siránkozni azon, hogy a bolse­vizmus mennyire lábbal tiporta a sajtószabad­ságot, a gondolat szabadságát és addig sirán­koztak, amig egyszer csak autodafét ren­deztek, máglyahalálra ítélve minden olyan | írást, minden olyan gondolatot, amelyik nem kedves nekik. (Bár ezt már előbb is megcselekedték Marx és Engels müveivel Budapesten.) Lassan, de biztosan habdtak, egészen odáig, hogy a volt szegedi miniszte­riket árulással vádolták, a magyar kisgazda­párt régi vezérét kiközösítették, egy másik sztgedi miniszterüket, Teleki Páít intrikusnak minősítették és most, végre, már ott tartanak, hogy a Friedrich-kormány félhivatalos sajtóorgá­numa hadat izen a grófi blokk ellen, vesze­delmesnek tartja a latifundiumosok befolyá­sát a magyar politikára és a mágná­sokat, mint a demokrácia ellenségeit veszi üdözőbe. Hogyan, hát egyszerre ilyen radikálisak, ilyen demokraták, ilyen szókimondók és ilyen forra­dalmasak lettek ők? Hogyan, hát már a grófok, a mágnások, a latifundiumosok, a hitbizományok és ezer holdak urai is ellenségei a keresztény és ma­gyar gondolatnak ? Hát már nemcsak Kun Béla és a kunkormány többi tagjai, nemcsak Garami és Peidl, nemcsak Vázsonyi és Hege­dűs Lóránt, nemcsak a munkások és a zsidók, de Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, sőt Bethlen István gróf és Teleki Pál gróf is ellenségei Friedrichéknek ? Mi baj, mi íörtént, mi lesz velük? Az a baj és az történt csupán, hogy ezek a tizenhárompróbás és ezeréves törzsökös Apponyiak és Andrássyak, Bethlenek és Telekiek kijelentették, hogy a szociáldemokrata-párt nél­kül nincsen és nem is lehet koncentráció, meg­egyezés, kibontakozás, béke, rend és nyugalom. Ez a baj, ez történt, ezért lettek egyszerre a Friedrichék olyan szókimondó, bátor és büszke ellenségei a laíifundiomosoknak és a feudálisok­nak. Csak ezért. Apponyi ,vagy Huszár? A szociáldemokraták és a demokraták ellenzik iluszár miniszterelnökségét.— Ellentétek a keresztény blokkban. A grófi blokk. Először a bolsevizmus letörése volt a jelszó, amelyben egyesültek. Ez a jelszó akkor még összetőmöritette őket Vázsonyival éppen ugy, mint Garamival, Andrássyval csak ugy, mint Varjassyval. Akkor ezek a nevek nekik és ezek a személyek előttük annyira gutgessintek voltak, akár Teleki Pál vagy Wekeríe Sándor. Jön Garami — hirdette ebben az időben a szegedi ABC és ez a Jön Garami kiáltás annyit jelentett nekik, mint Jőn a Messiás. A bolsevizmust letörték. Nem ugyan ők, akik a bolsevizmus letörésére egyesültek és tömörül­tek, letörte azt külső és belső erőinek bűnös szertelensége, a viszonyok kényszerűsége. Nem állhatott meg elszigetelten Európa kellős közepén, csakúgy, mint ahogy a reakció nem fog megállhatni. Miután a bolsevizmus letörése többé nem volt aktuális, más emberek váltották föl hirtelen az úttörőket, más emberek, akik az ABC-t már nem találták elegendőnek. írásban és szóban megkezdődött az uj igehirdetés, az uj mag­vetés, az uj kurzus, az uj restauráció, Igaz, (Saját tudósítónktól.) A szociáldemokrata-párt képviseltetését az uj kormányban megkívánja az antant. Súlyt helyez erre, mert összes államai­ban jelentékeny politikái tényező a szociál­demokrata-párt. Ezt azért bocsátjuk előre, mert világossá válik belőle, hogy a szocialisták nél­kül nincs kibontakozás. Garami ugy nyilatko­zott, hogy pártja nem ragaszkodik a koncent­rációs kabinetben való hépviseitetéshez, de az antant kívánságára kell megbízottját kiküldenie az uj kormányba. Most, hogy Friedrich utód­jául Huszár Károlyt jelöli az antant, a szocia­listák éppen nincsenek megnyugtatva, sőt a szociáldemokraták határo­zottan ellenzik Huszár mi­niszterelnökségét. A polgári demokratapárt, amelyet a Clark-kel való tárgyalásokon s általában minden kérdés­ben most Bárczy István képvisel, szintén kifo­gásolja Huszár személyét. De magában a keresztény blokk keretében is sokan nincsenek kibékülve azzal a gondolattal, hogy amikor már elérkezett a válság megoldására a legutolsó óra, akkor most olyan embert tóinak újból előtérbe, aki vörös posztó az el­lenzék tekintélyes részének szemében. A keresztény blokk köré­ben is igen sokan Apponyit óhajtják miniszterelnöknek. Ereky közélelmezési miniszter éppen nem képviselte az egész keresztény blokkot, amikor a keddi értekezlet végén, hosszú tárgyalás után, végre ki merte szemfől-szembe is jelnnteni Apponyinak, hogy a keresztény blokk nein biztosithatja számára a támogatását. Már az értekezlet egyik résztvevője is kijelentette akkor, hogy Ereky aligha beszélt az egész blokk ne­vében. Apponyi mellett való tüntetésszámba ment, hogy Horthy, Andrássy és még több kiváló politikus vele együtt hagyta el az érte­kezlet színhelyét. S ez a tüntetés nem maradt hatástalanul. A kormány köreiből állandóan azt hangoztatják, hogy Apponyit az antant nem látná szívesen miniszterelnöknek a náborualatti politikája miatt. Giesswein Sándor a kérdésre vonatkozólag a következőket mondotta egy újságírónak: — Mindenesetre furcsa, hogy kormány­oldalról igyekeznek a dolgot kiélezni. Ők han­goztatták a legjobban, hogy Apponyi miniszter­elnökségét az antant nem fogadja el, ugyanakkor pedig őt jelölik a békedelegáció elnöki tisztére, amely tisztség e szempontból van olyan kényes, mint a miniszterelnökség. Apponyi különben, igaz, maga vetette fel a dolgot Clark előtt. Az antant meghatalmazottja azt a választ adta, hogy nem gondolja, hogy Apponyit a Legfőbb Tanács nem látná szívesen. Clark egyébként távirati­lag kérdést is intézett az ügyben a Legfelsőbb Ta­nácshoz. Idf A I Ükl foápor é$ fixája, továbbá rövidáruk, szabókellékek, iinLvyVll illatszerek, w Téli StSfőfí áruk b««*ere*h@tők ———— HOCH MÓR, Dugonics-tér 1-., Mu;ier-palota. -- 3—

Next

/
Oldalképek
Tartalom