Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-21 / 251. szám

21 DELMAGYARORSZAG Szeged, 19191november 15. — Az utcákon a gázvilágitást egy darabig még föntarthatjuk, valamint a magánhelyisé­gekben is, de persze kisebb nyomással, mert valamennyi fánk van és az érkező szállítmá­nyokból-is kapunk pótlást. Arra a kérdésünkre, hogy meddig szünetei a villanyvilágítás, Pongrácz igazgató ezt vála­szolta : — Legalább egy hétig, mert értesülésem szerint a leg­közelebbi szénszállítmányok csak a jövő hét végéri ér­keznek. Elmondta még az igazgató, hogy arra az esetre, ha szénkészlet egyáltalában nern érkezik, a közvilágításnak egészen redukált mértékben való fön­tartására kénytelen lesz a város a magántulajdonosok szénkészleteiből rekvirálni. Azt a szénmennyiséget, amiből most még telik valami világításra, valósággal ugy kellett már összesöpörni. A közeljövőre való kilátásaink tehát nem a legszebbek 1 Bécsi vélemény a magyar királyság visszaállításáról. — Csak a munkásság és polgárság mentheti meg az osztrák köztársaságot. — A Der Neue Tag irja: A magyar nemzeti hadsereg bevonult Budapestre. A magyar köztársaság napjai megvannak számlálva. Magyarország ismét királyság lesz. Tévedés volna azt állítani, hogy ez Ausztriát nem érinti közvetlenül. Magyarország királyság lesz és nem fog azzal megelégedni, hogy Nyugatmagyarországot megtartsa, hanem még arra is fog törekedni, hogy az osztrák köztársaságot megsemmisítse Ausztria nyugodtan nézhetne szembe ezzel a veszéllyel, hacsak külső ellenségek fenye­getnék, de belső ellenségek is fenyegetik. Nagy azoknak a száma, akiknek a régi monarchia hatalmat, pénzt, cimet, rangot és befolyást jelent. A szigorú békeföltételek ezenkívül az elégedetlenek számát is növelték. Most a munkásságon és a középosztályon van a sor, hogy kettőzött erővel dolgozzanak, nehogy a köztársaság valamiképqn kompro­mittálva legyen. Nagyon sok ostobaságot követtek el a munkások, amidőn egy demokrata köztársa­sággal nem elégedtek meg és egy tisztára szocialista köztársaságot követelnek. Ebben a tekintetben a szociáldemokraták vezettek, akik radikális eljárásukkal elérték azt, hogy már azok is, akik egy császári Ausztriáról még hallani sem akartak, most a köztársaság kimondott ellenségei. Még nem késő. Polgá­rok és munkások közösen megmenthetik a köztársaságot. A munkások az által, ha minden utópiáról lemondanak és az osztály­uralom helyére az igazi demokrácia uralmát helyezik, a polgárok pedig az által, ha a vezetést átveszik és tudásukat a demokrácia szolgálatába állítják és a gazdasági életnek igazi szociális reformokkal erőt és méltóságot adnak. Csak igy lehet a köztársaság a sza­badság és az igazi demokratikus rend helye, csak igy maradhat meg az osztrák köztársa­ság. (Fővezérlet Sajtóosztály.) Huszár Károlyt jelölték a miniszterelnökségre. — A pártok* állásfoglalása. — Részletek az antant jegyzékéből. — (Saját tudósítónktól.) Friedrich István mi­niszterelnök, mint a DÁjmagyarerszág közölte, az antant jegyzékének hatása alatt lemondott a miniszterelnökségről. De föltételesen. Csak arra az esetre, ha az antant azonnal kötelező Ígére­tet tesz, hogy elismer olyan kormányt, amely­nek élén a keresztényblokk pártjának egy tagja áil. Ez esetben hajlandó a koncentrációs kabi­netben elvállalni a közoktatásügyi tárcát. Ezzel szemben fú&áúchntk föltétlenül le kell mondania, mert ő békés egyezség létesítésére alkalmatlan. Friedrich nem szabhat az antantnak föltételeket. Az antant jegyzéke, sajnos, úgyis érezhető gúnnyal céloz Friedrich egyik odaadó munkatársá­nak és hívének, Rubineknek minapi külpolitikai fejtegetésére, amelyben a miniszter ur túlsá­gosan nagyokat talált mondani. Friedrich kijelentése után a mi­nisztertanács Huszár Károlyt deszig­nálta miniszterelnöknek, aki vállalko­zott is a kabinetalakitásra. Huszár Károly megkezdi tárgyalásait a pártok­kal. Jelölését bejelentették Clarknek, az antant megbízottjának is, akinél értekezletre gyűltek össze meghívott poíitjkusok. Ciarknéi a párt­vezérek nyilatkoztak arról, hogy elfogadják-e Huszár Károly deszignálását, vagy nem. A keresztényblokk s a kisgazdapárt (ugy a nagy­atádi, mint a sokorópátkai) hozzájárultak Hu­szár jelöléséhez, Lovászy szintén, de csak oly föltétellel, hogy az uj kormányelnök fogadja el a liberális nemzeti párt ismert hat pontját és azokat valósítsa is meg. Bárczy István, a demokrafa-párt kiküldötte nem fogadja el miniszterelnöknek Huszárt, fnert nem látja benne azt a garanciát, amelyet gróf Apponyi személyében látnának az összes ellenzéki pártok. Garami Ernő, a szociál­demokrata-párt képviselője szintén Huszár Ká­roly ellen nyilatkozott, mert Huszár miniszter­elnöksége, mint mondotta, csak folytatását jelentené a Friedrich-rezsimnek. Giesswein Sán­dor, a különálló keresztényszocialista-párt ve­zére Apponyit mondotta a legalkalmasabbnak a miniszterelnökségre, de hozzájárul Huszár kor­mányelnökségéhez, ha annak személyét a többi párt is elfogadja. Huszár Károly nyilatkozik a maga jelöltsé­géről, még pedig nagyon optimisztikusan. Ugy véli, hogy sikerül valamennyi párt támogatását megnyernie. Csak átmenetinek tartaná termé­szetesen a maga kormányát, amely csupán a választásokat, a nemzetgyűlés összehívását in­tézné el. Sir George Clark nevezetes jegyzéke bevezető üdvözlő szavak után a következőket mondja: Magyarországnak béke kell, a szövetségesek­nek béke kell; Európának békére van szüksége. De békét csak oly föltételek mellett lehet kötni, amelyek garanciákat nyújtanak a tartósságra is. Ezért a nagy nemzetek el vannak tökélve arra, hogy sohasem fogják tűrni valamely egyén, államférfiú vagy párt olyan politikáját, amely ilyen konflagrációhoz vezet. Ezért a szövetsége­sek azt mondják, ha Magyarország békét akar velük, biztosítva kel llennie arra nézve, hogy az időszaki kormány, amellyel megkezdik a béke­tárgyalásokat, nemcsak a nagy politikai eszme­irányokat, hanem az állam érletbevágó érdekeit is jogosan képviseli, ennek olyan kormánynak kell lennie, amely magában már biztositéka a teljes szabadságnak és a választási pártatlan­ságnak, mert ezeknek a választásoknak az eredményétől függ Magyarország jövő alkot­mánya. A szövetségesek nem akarnak Magyar­országra kényszeríteni egy olyan kormányt, amely ellentétben áll a magyar nép általános óhajaival. Az a föltevés, amelyet hallottam, hogy ők ellene vannak a keresztény nemzeti iránynak, amely jelenleg lelkesíti Magyarországot, — teljesen alaptalan. Csak azt követeítk, hogy az egész népnek egyenlő lehetősége legyen véle­ményének szabad nyilvánítására és az eszerint való szavazásra. A kormánynak biztosítani kell egy szabad, részrehajtlatian és demokratikus választást. Bármily nagy is egy párt többsége az országban, a szövetségesek követelik, hogy a kisebbségek is képviselve legyenek abban az időleges kormányzatban, amelynek föladata annak a hídnak a megépítése, amelyen Ma­gyarország abból a posványból és ingoványból, amelyben ma csaknem elmerült, átmehessen arra az útra, mely eleinte ugyan szűk és köves, de egészséges és állandó alapokon nyugszik s amelyen az állandó békéhez és boldoguláshoz juthat el. És itt hadd helyesbitsek két komoly félre­magyarázást, amelyek egy nyilvános nyilatko­zatban fordultak elő. Az első az, hogy a béke a szövetségesekre nézve talán még sügősebben szükséges, mint az önök országának. Kérem, ne ringassák magukat illúziókba ezen a pon­ton. Kétségtelen, hogy mi mindnyájan kívánjuk a békét, de a szövetségesek minden nehézség nélkül megbirkózhatnak azzal az aránylag cse­kély kényelmetlenséggel, ha Magyarországgal nem bírnának békét kötni. De vájjon mondhat­juk ezt Magyarországról? Kérdezzék meg a pénzügyminisztert, kérdezzék a háziasszonyt, aki nem tud sót vásárolni. A második félreértés, mintha a szövetségesek beleakarnának avatkozni Magyarország bel­ügyeibe. Ez nem igy van. Az antant csak biz­tosítékot akar egy pártatlan, szabad, demo­kratikus választásra. Az ideiglenes kormány, amelyet önöknek megalkotni hivatásuk volna, olyan kormány, amely alkotmányosságánál fogva kizárja a párt­politikát. Épp azért nemcsak együgyű dolog lett volna, hanem nagy hiba is az én részemről arra gondolni, hogy Magyarország politikáját ebben az irányban befolyásoljam. De én nem tehetek többet. Minden nemzetnek a politikája annak önön kezében van és meghozza a maga jutalmát vagy büntetését. Éppen ugy megkísérelhetném egy gleccsert föltartóztatni, mint egy egész népet visszatartani az öngyilkosságtól. Sajnálatom egyszerűen egy vitéz és tisztességes nép áldo­zatainak és kikerülhetetlen szenvedéseinek szól. A magyaroknak maguknak kell megtalálniok a kivezető utat és én még mindig bizom, hogy meg is fogják találni. Az a jellem, mely eltöl­tötte önöket tegnap, át fogja önöket segiteni ma vagy holnap a krízisen. GAMBRINUS-BUFFE £22 Feketesas-utca. palota, i Telefon 836. Meleg ételek, reggelik és vacsorák, ma Világhírű Szent István dupla malátasör. wr Tiszta, szolid ós figyelmes kiszolgálás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom