Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)
1919-11-20 / 250. szám
' Szeged, 1919 november 20. DBLMAGYARORSZAQ vagy fanatizmusból eredő üldözések kellenek, hanem békesség. Éppen ezért tartják az ellenzéki pártok is rokonszenvesebbnek a higgadt Apponyit, aki pedig érzelmeinél fogva, mint maga is kijelentette, inkább a keresztényblokkhoz tartozik, akár Friedrichnél, akár a szintén nagyon exponált Huszár Károlynál. A Huszár-féle kombináció sok bo.nyodalommal járhat még s egyelőre az a felfogás, hogy nem is hozza meg az igazi kibontakozást. » Keresik az összeszéki gyilkost. — Ostrom a tanyái bálozókra. — (Saját tudósítónktól.) Megirta a Délmagyarország, hogy Popán István többszörös betörő és notórius tolvaj vasárnap délután agyonlőtte Lippai István összeszéki tanyáján Kothenc Antal összeszéki lakost, Balog Jánost pedig súlyosan megsebezte. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást és a gyilkosság részleteiről a következőkét állapította meg: Az összeszékiek vasárnap délután dugottbálat rendeztek Lippai István vályogfalu pajtájában. A bál benyúlt az esti órákba és a világosságot egy petróleumlámpa szolgáltatta. A mulatozók között megjelent Popán István is és letelepedett a cimborák közé. Addig-addig cimboráltak, amig alaposan összevesztek. Popán erre faképnél hagyta társaságát és eltávozott a bálból. Ez este tizenegy óra tájban történhetett. Féltizenkét óra tájban visszajött egy fegyverrel a kezében, megállt a bezárt ajtónál és a fegyvertusával döngetni kezdte: — No itt a hires Lacipista, nyissátok ki az ajtót. Lacipistát azonban — ez volt Popán gúnyneve — nem engedték be. A vályogfalon volt egy szelelőlyuk, erre támasztotta Popán a puskáját, elstilötte és egy lövéssel lelőtte a petróleumlámpát. Innen a kut kávájához szaiadt, ráhelyezte a fegyverét és körülbelül száz lövést adott le a pajtára. A golyók valósággal szitává lőtték a pajta vályogfalát. A mulatozók között persze óriási pánik keletkezett és még szerencse, hogy a lövöldözésnek mindössze két áldozata volt. Az első lövések után tudniillik a földre vetették magukat félelmükben és igy nem találhatták őket a golyók. Kothencet és Balogot az első lövések érték. Popán ezután elszökött a tanyáról. Hajnali két óra tájban beállított feleségéhez, aki szintén Ósszeszéken lakik, A felesége megkérdezte: „Hol voltál?" Pop .. azt felelte: „Bálban voltam". Felesége tovább érdeklődött a bál részletei után, Popán azonban izgatottan rászólt : * — Ugyan ne kérdezősködj. Elmegyek, van nekem bajom elég. Popán el is ment hazulról egy Szabó nevü rokonának tanyájára. A rendőrök ekkor már nyomában voltak és el is csípik, ha Popán észre nem veszi közeledésüket. Abban a pillanatban, amint észrevette őket, kiszaladt a tanyáról és beugrott egy nádasba. A rendőrök követték. Térdig gázoltak a nádasban, de nem tudtak ráakadni Popánra. Az egész környéken kutatnak most lázasan a gyilkos után. A majsai, kigyósi, alsótanyai és pálosi örsöket értesítették Popán szökéséről. Popán alacsony, zömök ember, fekete szemöldöke, fekete haja, fekete szeme és hajlott sasorra van. Menekülésekor fekete kiskabátot, térdigérő fekete nagykabátot, fekete báránybőr sapkát, kapcsos amerikai cipőt és szürke lovaglónadrág volt rajta. Mária román királyné Miklós cárról. — A tragikus módon elhált II. Miklós cár nagybátyja volt a mostani román királynénak, aki a Revue des Mondes cimü lapban tette közzé e visszaemlékezést. — I. Paral-buffet Szeged, Széchenyi-tér 5. sz. g Miklós cár már halott Megölték. Megölték csuful. Erőszakos, kegyetlen halállal végezték ki. Ki volt szolgáltatva egykori alattvalói kegyének. De ezek féltek, hogy valahonnan segítséget kap a cár s ezért egy reggel kegyetlenül lelőtték. Megszűnt császár lenni és nem engedték meg neki, hogy ember legyen. Egész életében mindég az volt a kívánsága, hogy ember lehessen és ez volt talán a legnagyobb hibája, mert: egy uralkodótól azt kívánják, hogy több legyen, mint ember 1 És amint eljött a pillanat, hogy nem volt más, mint ember, mert nem is lehetett más, akkor kivégezték. Nem akarok Ítélkezni az oroszok utolsó uralkodójáról, II. Miklósról. Mint egyik rokona, csak mesélni akarok róla, mert igaz, rokoni vonzalommal voltam iránta eltelve. Hiszen ugyanabból a nemzetségből származtam én is, amelyikből ő, egy és ugyanazon ősöktől eredő vér van bennem is és ismertem őt nagyon jól, egész korai és boldog gyermekéveim óta. Boldogult édesanyám egyetlen leánya volt Iil-ik Sándor cárnak. Akkoriban állott a cári udvar legnagyobb pompájában; talán legfényesebb volt az összes európai fejedelmi udvarok közt. Amennyire csak vissza tudok emlékezni, mindég áhítattal beszéltek róla körülöttem és minden, amit hallottam, élénken emlékezetemben van még most is, egészen ugy, mint ahogy gyermekszemeimmel ,áttam a legnagyobb fényben ragyogni. A cár volt központja az egész meseszerű képnek. Hisz ugy látszott, mintha az egész világ körülötte torogna és mintha az egész csak az ő titokzatos létezésével törődnék. Még ma is babonás félelem fog el, ha rágondolok azon légkörre, amelyik a minden oroszok uralkodóját körülvette. Óriási palotákat látok magam előtt, a palotákban a katonák és udvaroncok elfogyhatatlannak látszó seregei jöttek-mentek, hosszú csendes folyosókon; különös és feltűnő egyenruhába bújtatott őrségek álldogáltak; a kapubejáratokban óriási termetű kozákok álltak vörös ingekben, vad, majdnem ijesztő alakok, a derekukon pisztollyal megrakott őv és a fejükön bozontos téli sipka. Különös, zord levegő volt ezekben a királyi termekben; az ember mintha állandóan terpentinszagot, vagy valami más, ismeretlen, meg nem nevezhető, bizonytalan illatot érzett volna. Sehol és soha még olyan szagot nem éreztem. . Az első emlékezésem Il-ik Miklós cárra'vagy Mikire, ahogy családi körben szólütottuk, abból az időből való, midőn II. Miklós cár még suhanc volt. A vele beszélőre mindig azt a benyomát tette, mintha félne valamitől, vagy legalább is zavarban volna. Kedves, szürkéskék szemei mindég ábrándozni látszottak, piros ajka mintha arra lett volna teremtve, hogy azon soha egy kemény szó ki ne jöjjön. 1894-ben meghalt 111-ik Sándor és Il-ik Miklós elfoglalta a trónt. Még csak huszonhárom éves volt és néhány héttel trónralépése után nőül vette a hessení főhercegnőt, Alice-t, aki valamivel fiatalabb volt, mint koronás vőlegénye, nagyon szép és igen komoly. Láttam Il-ik Miklóst a koronázása alkalmával is teljes fényben és pompában, földi hatalmának legmagasabb csúcsán, láttam méla és okos tekintetét, amint a nép előtt megjelent, jelképe mindannak, amit akkor a cár az egész birodalomnak jelentett. A szép és fiatal cárné szintén nagyon mély hatást gyakorolt reám: ugy tűnt föl előttem, mintha a koronázási ceremónia alatt mindentől kiválnak, ami csak körülöttük van és valami túlvilági, isteni lények lettek volna. Még most is a szemeim előtt lebeg az az isteni bálvány, amint láttam őket bevonulni Moszkvába, az ódon legendaszerü városba, abba a városba, amelyben emberemlékezet óta megkoronázták az oroszok cárját. A cár vezeti a processziót. Nagy, tiszta-fehér lovon lovagol az utcán végig. Öltözetét nem lehet fényesnek mondani; egyszerű és közönséges sötétzöld egyenruha van rajta és kis kerek asztrakánsapka van a fején, egészen olyan, mint amilyent az orosz hadseregbeli tisztek általánosan viselnek. A Szent András-rend égszínkék rendszalagja a mellén. A különféle magas rendjelek drágakövei csillognak rajta, de egyéb feltűnő nincs az öltözködésében és a megjelenését se lehet imponálónak mondani. Ugyanazok az ábrándozó szemek, ugyanazok a szeretetreméltó ajkak, amelyeket már gyermekkoromban megismertem. De az egész magatartásán valami nyugodt méltóság látszott, ami arra enged következtetni, hogy teljes tudatában van annak, hogy mily terhes kötelezettségeket vállalt el ezen a történelmi napon. Köszöntget jobbra is, balra is, de az ajkán a mosolygásnak csak az árnyéka van meg. A közvilágítás veszedelme A városi közüzemek ellátására naponként legalább 4 és fél vagon szén kellene. A polgármester kijelentése szerint most éppenséggel nem lehet arra számítani, hogy ezt a mennyiséget megkaphassuk. A közvilágítás veszedelme tehát állandó. Mindig et kell készülve lennünk arra, hogy megakad. Voltak már eddig is estéink, amelyeken az utcai világítás szünetelt é3 a magánházak jórészében sem volt világítás. Ez a baj bármikor bekövetkezhet mindaddig, amig a gazdasági helyzet az egész világon meg nem javul. Nálunk az a nagy baj van, hogy szenet külföldről most nem szerezhetünk s hogy a vasúti teherszállításunk kocsihiány miatt is megcsökkent. A vitágitással ugy kell eltengődnünk napról-napra, ahogy tudunk. A közönségnek nem lehet eléggé figyelmébe ajánlani a világítással való takarékosságot. Minden figyelmeztetés ellenére állandóan meg lehet figyelni, hogy mig a sok szegény embernek a sötétség miatt már 5—6 órakor le kell feküdnie, egyes lakásokat a villamos csillár nappali fénnyel áraszt el. Ha a csillár olyan, hogy valamennyi lángját csak egyszerre lehet fölgyújtani vagy eloltani, akkor azt át kell szereltetni. A gázgyárban* mint értesülünk, most is olyan a helyzet, hogy holnapután már teljesen megszűnik a villanyvilágítás, hacsak valami szerencsés véletlen nem segit. A gázgyárnak nincs szene s csak arra a két és fél vagon szénkészletre lehet számítani, ami a gyufagyár tulajdona s amit valószínűleg a gázgyár rendelkezésére bocsájtanak. A villanyvilágítás szünetelése esetén is kapnak áramot a kórházak és a posta. A polgármester mindent elkövetett, hogy a villanyMunkások Általános Fogyasztási Szövetkezete TELEFON 120. Feketesas-utca 19, szám. * TELEFON 120 Gyermeknadrágok nagy választékban! Kitűnő gyümölcsíz, borsó, gesztenye, tea, rumok, cognacok, likőrök, cacaó. Friss vágású marhahús! sss