Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-27 / 256. szám

2 DELMAQYARORSZAG Szeged, 1919 november 28. meg a termelöket, a földolgozókat és a keres­kedőket, hanem megcsinálták a minisztérium­ban. A termelők és kereskedők, akiket elfelej­tettek megkérdezni, nem kiskorúak. Állítólag a termelők érdekeit akaiták megvédeni, mint a háború alatt a központokkal. De jól láttuk, hogyan működnek a központok. Majd azt fej­tegeti, hogy a spanyol paprika veszedelmével való érvelés nem áilja meg a helyét, továbbá, azt, hogy a szabadkereskedelem az államra is előnyösebb, mint a monopólium. Indítványozza, hogy ismételten küldöttség menjen föl a kor­mányhoz, amelyet újólag föl kell világosítani és megkérni arra, hogy a rendeletet ne hajtsa végre. (Éljenzés.) , Sok fölszólalás volt még azután, majd kül­döttség ment a kormánybiztosért és a polgár­mesterért, akiket a nagygyűlésen való meg­jelenésre kért föl. A polgármester meg is jelent a gyűlésen, a kormánybiztos azonban elfoglaltsága miatt nem jöhetett. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester fel­szólalásában elmondta, hogy ő gyakran kifejtette már, mennyire helyteleniti a paprikakereskede­lem állami monopolizálását. A szabadkereske­delem mindenképpen előnyösebb. De hiába tiltakozunk, mondotta, a rendeletet végre kell . hajtani.,(Nem kell! Nem kellI) Kijelenti azon­ban a nagygyűlésnek, hogy tiltakozását a kor­mánynál újból kifejezésre juttatja. (Helyeslés.) Ezután még dr. Gerle Imre reflektált az el­hangzottakra, ő is hosszasabban cáfolta azt, mintha a spanyol paprika beáramlásának ve­szedelme tenné szükségessé a paprika zár alá vételét és az állami monopóliumot azt, hogy dohányt csináljunk a paprikából, mint egy fel­szólaló mondotta. Végül Tonelli javaslatát fogadták el. Kütdö.t­ségben mennek Bndapestre: Dr. Gerle Imre, Bokor Pál h. polgármester, Szécsi Istvánné, Magyar Péter és Stauber Miksa. Döntő fordulat a Tisza­gyilkosság btintigyében. Budapest, nov. 26 A Tisza-gyilkosság ügyé­ben a döntő fordulatot Hüttner Ferenc százados kihallgatása hozta meg. Hüttner bevallotta, hogy a Tisza elleni merényletben közreműködött és megnevezte bűntársait is, köztük Sztranyovszkyt. Hüttner vallomásának hatása alatt Sztranyovszky megtört és hétfőn éjszakán beismerő vallomást tett. Ugyancsak Hüttner vallomása tisztázta Fényes Lászlónak a bűnügyben játszott szere­pét, amelynek alspján őt a rendőrség őrizetbe vette. Elmondotta Hüttner, hogy Tisza meggyilko lásának terve többször felmerüit a katonatanács ülésein, természetesen nagy titokban folytak a megbeszélések. Október 31-én délelőtt vort a döntő tanácskozás a Lovass-féle vívóteremben, amelyen a katonatanácsnak csak a teljesen megbizható, elszánt tagjai vettek részt. Ezen a tanácskozáson kiosztották mindenkinek a sze­repét és délután több automobilon a Roheiin­villához mentek. Odaérve Tisza szobájába Po­gány József, Sztranyovszky Tibor, Dobó István és Horváth-Sztanovics mentek be, Gdrtner az előszobában, Hüttner az udvaron, Csernyák százados a kapuban tartotta fenn az összeköt­tetést, Kéri Pál pedig az utcán járkált fel és alá. Kéri különben Pogánnyal együtt volt a gyil­kosság értelmi szerzője. Azt hallotta csak Hüttner, hogy a szobában Pogány vonta felelősségre Tiszát és Horváth­Sztanovicsot szólította /el revolvere elővételére. Hogy ki lőtt, bizonyosan nem tudja. Sztra­nyovszky Tibor, akit valósággal frapptrozott Hüttner vallomása, a bizonyítékok súlya alatt kénytelen volt beismerni, hogy ott volt Tisza meggyilkolásánál, azonban tagadja, hogy rálőtt. •Tisza lelövetéséről azonban azt mondja, hogy Pogány és Horváth-Sztanovics lőtték le. Azt mondja, hogy mikor hallotta a heves szóváltást Pogány és Tisza között, ki akart menni az udvarba, mert nem akart részese lenni a gyilkos­ságnak. Sztranyovszky mosakodása azonban nem si­kerül, mert a terhelő adatok egész garmadája van ellene. A keddi nap folyamán egyébként Kováts vizsgálóbíró és Nagy Károly detektivfőnök helyszíni szemlére kisérte ki Hüttnert és Sztranyovszkyt. A szemle kiterjedt az Asztória­szállóra, ahonnan a gyilkosok elindultak és a Roheim-villára, ahol a gyilkosság történt. Fé­nyes Lász'ót Hüttner és Sztranyovszky vallo­másai alapján vette őrizetbe a rendőrség, ők azt mondják, hogy Fényesnek tudnia kellett a Tisza-gyilkosság terveléséről, mert többször résztvett a megbeszéléseken, a katonalanács összejövetelein, de Fényes ezt a leghatározot­tabban tagadja. A rendőrség és a viizsgálóbiró teljes erővel folytatja tovább a kihallgatásokat és a nyomo­zást. Sztranyovszky Tibor lelkét a Tisza­gyilkosságban való részvételén kívül bigámia is terheli. Mióta le van tartóztatva^ két törvé­nyes felesége jelentkezett, az egyikPáp Róza, a másik Rothmüller Olga. Tovább tárgyalják a petróleum-ügyet (Saját tudósitónktól.) A petróleum elosztása körül felmerült visszaélések ügyében szerdán folytatta a terheltek kihallgatását Árvay Ferenc kihágási biró. Müller Kálmán előadta, hogy Müller János­tól megbízást kapott a petróleum átvételére. Müller János bemondása szerint a petróleumot Müller József horgosi kereskedő részére vásá­rolták meg. Tőle kért kölcsön hordókat Müller János. A petróleumot átvette és beraktáruzta Peternelly raktárába. Tudomása van arról, hogy Müller József négy hordót elszállított Horgosra. Hoffmann János elmondotta, hogy tagja volt a szindikátusnak, amely az ő kezdemé­nyezésére alakult meg. A megállapodás az volt, hogy a szindikátus tagjai szabadon vásárolhatnak a petróleumból. Ilyenformán Müller János, mint a szindikátus tagja is jegyzett egy vagont, hogy majd rokonainak: Müller Józsefnek és Fodor Istvánnak fogja átadni. Müller át is vett körülbelül egy vagon­nal. Mfiller János a petróleum árát velem Müller József névre fizettette be a Müller­bankba. Amidőn a szindikátus tagjai a pénzt befizették, kevés volt a kékpénz. Ekkor Müller János kijelentette, hogy kalkulációba vehetik azt az összeget is, amelyet részére Müller József átadott a vagon petróleumra. Ezt az összeget Müller János be is fizette. Amikor a petróleum Szegedre megérkezett, a tanács a tűzoltóságtól utalt ki pumpát a petró eum kiszivattyuzására. Ennek a szivattyú­nak helyes és célszerű beállítása, valamint a tűzbiztonsági intézkedések megtétele körül Papp Ferenc tevékenykedett, aki még a szindikátus megalakulása előtt, tehát amikor még ugy volt, hogy az egész rakomány felett egyedül fog diszponálni, megkérték, hogy engedjen át egy bizonyos mennyiséget Nagykanizsán levő nővérének, akinek szük­sége volna a mozi részére a petróleumra. Papp Ferenc szolgálatait figyelembevéve 6 koronában állapította meg a petróleum árát. A szindikátus megalakulása után beakarta váltani Pappnak tett igéretét, azért utasította a szindikátust, hogy utaljon ki Pappnak 6 koronás petróleumot Azt nem tudja, hány­szor és mennyit vett át Papp. Ugyanakkor, amikor Pappnak megígérte a 6 koronás petróleumot, a tűzoltó-legénységnek is meg­ígérte, hogy ad nekik 6 koronás petróleumot és Papp vállalkozott arra, hogy elosztja atüzoltók kőzött. A szindikátus joggal gondolhatta, hogy a Papp Ferenc által elvitt mennyiség a városi kontingens terhére esik. A szindikátus­nak érdekében állott, hogy a petróleumot mi­nél elébb eladja, egyrészt, mert kötelezettséget vállalt, hogy a hajót egy hónapon belül vissza­indítja, másrészt, mert attól félt, hogy a romá­nok Szegedet is megszállják és legfoglalják a petróleumot. « Papp Ferenc tüzoltófőparancsnok előadta, hogy mielőtt még a szindikátus megalakult és amikor még ugy volt, hogy az egész rako­mány fölött Hoffmann János fog diszponálni, megkérte őt Hoffmann, hogy a petróleum ki­szivattyuzására és tűzbiztonsági szempontból való megőrzésére tegye meg észrevételeit. Ugyanakkor fölajánlotta, hogy a tűzoltóság ré­szére literenként 6 koronás árban ad petróleu­mot. Hoffmann akkor azt mondotta, hogy min­denki szabadon vásárolhat a petróleumból. Megkérte tehát Hoffmannt, hogy Magyarkani­zsán lakó nővére részére adjon át petróleumot. Hoffmann ezt megígérte. Ezen alkatommal arra is kérte Hoffmannt, hogy Ida nővére és a maga számára is adjon át petróleumot autofuvarozási célokra. Hoffmann még sürgett«, hogy vigye el minél előbb a petróleumot, hogy a tank ki­ürüljön és mert a felül levő könnyebb fajsúlyú petróleum alkalmasabb motorhajtásra. A szin­dikátusnak nem tartozik megmondáni, hogy minek viszi a petróleumot, de nem is kérdez­ték tőle, mert Hoffmann már előzőleg megmon­dotta, hogy milyen célra kell. Három ízben vitt el petróleumot, 32 hordót, összesen 5194 kilo­gram súlyban. Ebbe nincsen beleszámítva az a 492 kilogram, amelyet a tanács később kiutalt a tűzoltóságnak. A tűzoltólaktanyába bevitetett 27 hordót, a többit Magyarkanizsára szállít­tatta. A laktanyába szállított mennyiségből három hordót félretettek a laktanya céljaira és a 3902 kilogramot kitevő mennyiségből kiosz­tott a városi tűzoltóság legénységének 968 kilogramot, az önkéntes tűzoltóság között pedig körülbelül 600 kilót. A megmaradt mennyiséget használatba vette autói számára és használta mindaddig, amig a polgármester rendelete a petró­leumkészletek kötelező bejelentésére vonatkozó­lag meg nem jelent. Ekkor 6 hordó készlete volt, ezt bejelentette. Ha nővépének autófuvaro­zási üzeme létesült volna, akkor kevés lett volna a megvásárolt mennyiség. Nem akarta megté­veszteni a szindikátust a vásárlásnál, mert a kiviteli vámot is lefizette, a szindikátus tudhatta tehát, hogy ez nem számolható el a város kontingensére. Látta, hogy a számla kifizetésé­nél a szindikátus neheztel Hoffmannra a 6 ko­ronás ár miatt és hajlandónak nyilatkozott meg­fizetni a megá'lapitott árat, de nem fogadták el. Tagadja, hogy Bürcsök István sofförnek 9 ko­rona 80 filléres árban eladott petróleumot. Csak egy-két sofförnek adott át 10—15 litert a meg­állapított 8 korona 50 filléres árban. Schwartz Béla azzal egészítette ki keddi Vallomását, hogy Pappnak azért adták olcsóbb árban, mert csak akkor tudták meg, hogy ki­viteli célra vásárolta, amikor kifizetni jött számláját és amikor a petróleumot már el­szállíttatta. Vermes Ernő és Müller Sándor hirlapirók azt vallották, hogy annakidején beszéltek a tűzoltókkal, a tűzoltók azt mondották, hogy egyenként legfeljebb tiz litert kaptak. A bíróság csütörtökön íolytatja a terheltek és a tanuk kihallgatását. A Lennin-fiuk biinügye. Budapest, november 26. A terroristák bűn­ügyének szerdai tárgyalásán megkezdték a két Hollán-testvér kivégzésének tárgyalását. Élő­kisérték Korvin-Klein Ottót. Mikor megjelent a tárgyalóteremben, a közönség soraiból ilyeneket kiabáltak: — Gazember, csirkefogó, hiéna! Azután Váry főállamügyész felolvasta a vádiratot. Ki­hallgatták Csernyt, akir_ kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Ö csak arra kapott ren­deletet, hogy a neki átadott listába beleirt túszokat vitesse el lakásukról. Meggyilkolásuk­ban semmi része nincs. Csak másnap reggel tudták meg, hogy Hollánokat a Dunába dob­ták, Mészáros Sándor vörösőr kijelenti, hogy bűnösnek érzi magát, mert részes a gyilkos­ságban. Elmondotta, hogy a lánchíd budai oldalán megállott az autójuk, amelyen a Holláno­kat vitték. Leszállították a két Hollánt, lementek a rakparton levő lépcsőkön a Dunáig, a két Hollánt arccal a Duna relé fordították s erre Lázár terrorista egy pisztolyt adott a ke­zébe, azzal, hogy ki kell végeznie a Hollánokat. Lázárral egy lépés távolságban főbelőtték a két embert, akik egyszerre összeestek. Ezután a Dunába dobták őkel. A tárgyalás folyik. Óráját és ékszereit javíttassa elsőrang i óra- és ékszer­ű/leiemben. Szolid árak! órákban és ékszerekben nagy raktár. 154 FIS CHER K. ^óeLLkEAtvTéhAÍ

Next

/
Oldalképek
Tartalom