Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-26 / 255. szám

Szeged, 1919 november 26. DELMAGYARORSZAQ 3 Hová tűnt el a petróleum. — Tárgyalás a kihágást bíróságon. — (Saját tudósítónktól.) Ez év nyarán egy hajórakomány, körülbelül 50 vagon petróleum érkezett Szegedre. A petróleum megvásárlására és elosztására egy alkalmi egyesülés létesült, az úgynevezett petróleum-szindikátus. A szindikátus egy hollandi kapitány közvetítésével megvásárolta az angol admiralitás tulajdonát képező rakományt és a városi tanácscsal megállapodott az elosztás módozatait illetőleg. A megállapodás szerint a város 220 métermázsát kapott volna kilogramonként 6 korona 20 filléres, a nagykereskedők 7 korona 25 filléres, a fogyasztók pedig 8 korona 50 filléres árban. A város egész évi szükségletének fedezésére elegendő petróleum néhány hét alatt eltűnt a piacról anélkül, hogy a fogyasztók szükségletüket fedezhették volna. Csak csepészuton, hosszas utánjárással lehetett a petróleumot dupla áron beszerezni. Apolgármesterennek következtében elrendeltea petróleum készletek kötelező bejelentését. Az árvizsgáló-hívatalt pedig megbízta az elosztás körül elkövetett nyilvánvaló visszaélések megállapítására. A bejelentett készletek elenyészően csekély mennyiséget tettek ki. Annál több visszaélésre jött rá az árvizsgáló-hivatal, amely azonnal megtette a följelentést a kihágási bírósághoz a petróleum-szindikátus tagjai és pedig az Aszfalt- és Kátrányipar rt., Beregi Lajos, Hoffmann János, Müller János, Schvartz E. és fia, Stauber Miksa, Türk Salamon és Vécsi György Áruforgalmi rt. ellen, továbbá Fenyő testvérek és Papp Ferenc tűzoltófőparancsnok ellen. A petróleum-szindikátust azért jelentette fel az árvizsgáló hivatal, mert Müller János bőrkereskedőnek négy tételben 9626 kilogram, Papp Ferenc tüzoltófőparancsnoknak pedig 5194 és fél kilogram petróleumot adott el s az utóbbi mennyiséget nem részletezte az árvizsgáló-bizottság felszólítására késziteit kimutatásban, holott a szindikátus egészen más mennyiségeket részletezett. Müller Jánost azért kéri megbüntetni, mert borkereskedő létére 9626 kilogram petróleumot vásárolt és a tanács által megállapított 7 korona 25 filléres ár helyett 10 koronás árban adta tovább Hoffmann Jánosnak. Fenyő testvérek visszaélését abban látja az árvizsgáló-hivatal, hogy a cég — saját bevallása szerint — a szindikátus által kiadott 4003 kilogram petróleumot Czékus Ferenc dorozsmai kereskedőnek tovább adta, holott csak kis tételben lett volna szabad eladnia a fogyasztóknak. A nagy tételekben való továbbadásra ugyanis csak az Iparhatóság adhatott engedélyt. Végül Papp Ferencet azért jelentette fel az árvizzgáló-hivatal, mert a tüzoltófőparancsnok a saját szükségletét messze túlhaladó mennyiséget vásárolt és ezáltal megkárosította a fogyasztókat, továbbá, mert a hat koronáért vásárolt petróleum egy részét engedély nélkül 6 korona 50 fillérért, másik részét pedig 8 korona 90 fillérért adta el Bürcsök János soffőrnek, a város fuvarozási üzem alkalmazottjának. A feljelentés alapján kedden kezdte meg Árvay Ferenc kihágási bíró a petróleum-ügy tárgyalását, amely előreláthatóan több napig fog eltartani. Kedden a petróleum-szindikátus tagjai közül Müller Jánost, Türk Salamont és Schwartz E. Fiai céget hallgatta ki a kihágási biró. A petróleum-szindikátus képviseletében dr. Szivessy Lehel ügyvéd előadta, hogy abban az időben, amikor a petróleum vásárlási ügyletét lebonyolitották, szabad volt a kereskedelem és a kereskedelmet korlátozó háborús törvények és rendeletek nem voltak érvényben. Ennélfogva még abban az esetben se lehet szó kihágásról a szindikátus részéről, ha tényleg igazak volnának a feljelentés adatai. A szindikátus különben sem Müller János borkereskedőnek, hanem Müller József horgosi füszernagykereskedőnek adta el a petróleumot. A szindikátus teljes jóhiszeműséggel szolgáltatta ki a petróleumot Müller Jánosnak, mint Müller József sógorának, mert tudta, hogy a szerbek által megszállott területtel nagyon nehéz az érintkezés és azért nem jöhetett el maga Müller József az ügyletet lebonyolítani. A petróleum vételárával azért terhelték meg Müller Jánost, mert ő tagja volt a szindikátusnak. A kivitelre szánt petróleumot a tanáccsal történt későbbi megállapodás értelmében 8 korona 25 filléres árban kellett volna eladni, de azért adták 7 korona 25 filléres árban, mert akkor még nem volt meg a megállapodás. Papp Ferenc részére a petróleumot Papp utalványára szolgáltatták ki. Eleinte ugyanis minden hivatalvezető jogosítva voit a saját hivatala részére petroleumot utalványozni, csak később kellett a tanács utalványa. Abban a hiszemben adták ki Pappnak az 5194 kilogram petróleumot, hogy azt a tűzoltóság részére vásárolja s ezért könyvelték el Szeged város számlájára. Amikor azonban Papp megmondotta, hogy Magyarkanizsán lakó nővérének szálliíja, már Papp Ferenc nevére könyvelték a későbbi három tétel petróleumot. Az ügyletet nem lehetett stornírozni, mert a petróleum már Pappnál volt. A tűzoltóság később tanácsi utalvány alapján kapott petroleumot és akkor tudtuk meg, hogy Papp a maga részére vette az előzően vásárolt petróleummennyiséget. Müller János elmondotta, hogy sógorától megbizást kapott 100 métermázsa petróleum vásárlására. A petróleumot megvette és bejeIentetle a szindikátusnál, hogy sógora számára veszi. Az átvételt ugyancsak sógora megbízásából Müller Kálmán eszközölte. A maga szükségletére csak 160 kilograinot vásárolt szeptember 9-ikén. Sógora a megvásárolt mennyiségből négy hordót elszállíttatott Horgosra, de a szerbek lefoglták s csak hosszas utánjárás és nagyobb pénzösszeg befizetése után adták vissza. Éppen ezt a kellemetlenséget elkerülendő, bejött Müller József felesége Szegedre, hogy a petróleumot itt eladja. Érintkezésbe lépett telefonon Hoffmann Jánossal, mivel azonban nem tudtak megállapodásra jutni, őt bizta meg, hogy adja el Hoffmannak. El is adta a 7562 kilogram petróleumot 10 koronáért kilóját. Azért 10 koronáért, mert a kölcsönhordók, a beraktározás és fuvarozás nagy költséget emésztettek. A vételárat Müller József nevére elhelyezte a bankban. A Hoffmann Jánosnak eladott petróleum után még megmaradt készletet szabályszerűen bejelentette a közélelmezési hivatalnak. Türk Salamon előadta, hogy ő kizárólag csak technikai részét vége te az üzletnek, amennyiben a szindikátus ált 1 utalványozott mennyiségeket a hsjón kimérte. Egyébként az eladási feltételekről nem bírt tudomással. Schwartz E. és Fia cég főnöke bemutatta a bíróságnak a szindikátus könyveit és számadásait, amelyeket a Schwartz cégnél vezettek. A tárgyalást szerdán folytatják. KORZÓ-MOZI RT. Igazgató: VASS SÁNDOR. + Telefonszám : 11—85. + Szerdán, november 26-án: Szcireácló magyar Hfen! Az igazság utja. Szinmíi 3 félvonásban. Irta Lázár István. Rendezte Garas Márton. — Főszereplők: VHRKORYI HIHtflY fllmássy Sári Hall Gerő Farkas Hnlónia fenyvesi Emil Lubinszkij ¿Ili Kertész Dezső Bera Paula Előadások 4, 6 és 8 órakor. Aranyai veszek Grammonként 22—24 koronáért — Régi arany pénzért gr.-ként 36 koronái fizetek. Gáspár Teim ftsey-Mca l Paral-buífet 8 zeged, Széchenyi-té 5. sz. Apponyi levele a Jászberényiekhez. — A társadalmi rend fokozatos fejlesztése. — Budapest, nov. 25. Apponyi Albertet a jászberényi választókerület ismét mandátummal kínálta meg. Apponyi a felajánlott mandátumot elfogadta és erről levélben értesítette a kerület pártelnökét. A nagyjelentőségű politikai levélben egyebek közt ezeket írja Apponyi: A jászberényi választó közönség felkeresett visszavonultságomban és azt kívánta, hogy csekély tehetségemet és egy hosszú közpálya tapasztalásait ismét a haza szolgálatába állítsa. E hívásra, ime, itt vagyok. Ha a nemzetgyűlési mandátumot kezeimbe adják, én azt elfogadom és annak kötelességeit hűségesen teljesíteni akarom. Tehetem ezt annál is inkább, mert Önök annak a két eszmének ügyében keresnek fel bizalmukkal, amellyel az én multamat is beilleszthetem a jövőbe: a keresztény és a nemzeti eszme. Talán elmondhatom, hogy ezt a két eszmét szolgáltam majdnem egy félszázadon át. Nem kell tehát átvedlenem, csak a módszer változásait kell magamévá tennem, hogy bár egyelőre pártköteléken kívül állva, együtt működjem azokkal, akiknek e két eszme feltámadása körül bokros érdemeik vannak. A keresztény és a nemzeti eszme nem jöhet ellentétbe a jogegyenlőség és a szabadság eszméjével. — Harmadiknak pedig a szociális haladás eszméje állítható melléjük. A bolsevizmus bűnei nem szabad, hogy mindent e téren megállítsanak. Az igazságosság korlátai között az is jogosult és szükséges, de a legfőbb tanúság, amelyet e rettentő korszakban levonhatunk, mégis az, hogy a dolgok soha idáig nem fejlődhettek volna, a mai társadalmi rend erőszakos felbontását célzó irányzatok sohasem hatalmasodtak volna el, ha a tömegek e társadalmi rend fokozatos átalakításának, saját jogos politikai és gazdasági igényeik kielégítésének céltudatos- munkáját látják főleg a törvényhozásban és a kormányzásban. — Ez a szociális irány most gyorsabb ütemet kiván és határozottabb cselekvést ugy a birtokpolitika, mint a munkásosztály érdekeinek érvényesítése terén. Vak konzervativizmus volna az, amely a bolsevizmus leverése után nem látná többé ennek a szükségét, vakság voina, a konzervativizmusnak abból a fajtájából, amely a forradalmakat szüli. Ettől a vakságtól ép a keresztény és nemzeti irány óvhat meg minket. Ugyanez meg fog óvni a nemzetköziségben való eltévelyedéstől is. — Egyébiránt van a nemzetköziségnek olyan értelmezése is, amely nem áll ellentétben a nemzeti eszmével, hanem azt kiegészíti, ez a nnmzetek közti testvériség. Nemzetünk előtt — mondja Apponyi nyílt levele végén —most áz a feladat, hogy ennél a békekötésnél megmentsük azt, amit csak megmentenünk lehet. Tudjuk, hogy a vesztes fél fizeti ki mindig a számlát, de ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az életképesség feltételeit megtartsuk.