Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-23 / 253. szám

bhhbh&HHB Szeged, 1919 .november 23. DELMAGYARORSZAG indult, Salvini egy csomó pénzzel kívánta Kukacékat honorálni. Kukac, kezében a hegedűvel, mosoiygós arccal, egy kissé hátrálva és meghajolva tiltakozott a kisérlet ellen, mondván: — Gís-dur, cis-dur, trunbandur, te is cigány, én is cigány, nekem pedig ne adj pénzt apám — és hegedűszóval kisérte ki Salvinií és a társaságot a kávéház ajtaján, de egy fillért sem fogadott el. néma maradt, csak hallgatta könnybe-lábadt szemmel a Kukac játékát és egymásután fenékig ürítette a pezsgővel teli poharat. — Gyönyörűen játszik, nagyon köszönöm a szerzett élvezetet — mondta Pálmai Kukacnak. — Én is köszönöm a méltóságos grófnénak, hogy megtetszett tanitani egypár nótára. Hanem méltóságos grófné, ha én ugy tudnék játszani, mint méltóságod, akkor én nem találhatnék magamhoz való bandát széles e világon. Ezért a bókért az „aranyos" egy vörös rózsával fizetett, amelyet a keblén viselt . . . A régi, jó világban, a boldog béke idején, minden esztendőben orvosvacsorát adott dr. Ziffer Altred a lakásán. Arm szemnek, szájnak ingere, él vezhető volt a dus vacsorán, amelyen a szegedi orvosok teljes számban voltak jelen. Dr, Faragó Ödön, az Orvos-Egyesület akkori einöké, aki csöndes, kimért volt még a kartársak társaságában is, ezeken a vacsorákon mindig nótára gyújtott Kukac hegedükisérete melleti. Kukac olyan tartozéka volt e vidám, hangos és tréfákkal fűszerezett vacsoráknak, mint a rámpás, amely a jókedvet megalapozta. Az orvosok húzatták Kukaccal és Kukac húzta fáradhatatlanul, kivilágos-kivirradtig. — Huzd ki Kukac zsebemből a pénzt, ha tudod, — évődött vele dr. Reiniger Hermann és Kukac ki is húzta a —• játékávai. Kukac értette a módját a hangulatkeltésnek. Ha csöndes volt a társaság, Kukac rázendített az ismert nótára és elkiáltotta magát: — Csípd meg bogár . . . Az utolsó orvosvacsorán történt, hogy a társaság reggel hat órakor kászálódott haza. Az előszobában, kabátfelvevés közben, adták az orvosok a „lóvét" Kukacnak, akit egyik jelenlevő újságíró is honorálni kívánt tíz koronával abban a biztos hitben, hogy Kukac, szokásához híven, nem fogadja el. De Kukac elfogadta. Az újságíró hüledezni kezdett, nem akart hinni a . szemének. — Engedj meg, kérlek, — szólt Kukac — de az idén nem muzsikáltunk az őrgróf Paliaviciniéknél, mert hát tudod, nem gyütt le vendégségbe a Nikolajevics orosz nagyherceg, hát igy szükség van a lóvéra. Az orvosok nagyot nevettek az ujságiró kínos helyzetén és olyan kedvre kerekedtek, hogy levetették a téli kabátot és újra hozzáláttak a mulatáshoz. Hamarosan korhelyleves került az asztalra és újra durrogni kezdtek a Littkepaiackok. Kukac pedig húzta, egyre húzta, körülbelül reggeli nyolc óráig, amikor újra egy. jó csomó love csúszott a markába. Ekkor Kukac odasompolygott az újságíróhoz és a következő szavakkal csúsztatta vissza a zsebébe a kapott tiz koronát : — A dupla gyüvedeimeí neked köszönhetem, most mán nincs szükségöm a pézödre. Hanem gís-dur, cis-dur, trunbandur, nem lönne fó, ha a Nikolajevics nagyherceg gyüvöre is elmaradna, mert annak van mibü és érti is a módját . . . * Amikor Pálmai Ilka Angliából hazatért. Szegedre jött vendégszerepelni. Akkor játszotta itt utoljára a Szép Helénát. Művészettel teljes, felejthetetlenül szép színházi esték voltak ezek, amelyek után az „aranyos" rendszerint egy-kéi ismerősével együtt vacsorázott a Kassban. A szeparéba egyszer bekukkantott Kukac, aki se szó, se beszéd, játszani kezdett. Pálmai hallgatta a szép nótákat, meg a szép játékot, majd tenyerébe hajtotta a fejét és énekelni kezdett: — Nem mondom meg senki ember fiának, Csak az egy jó, csak az egy jó istenemnek, magának... Kukac - kezében — sirt-ritt a hegedű és Pálmai egészen elérzékenyült. Jódarabig Az árvizsgáló-rbizottság és a vendéglők — Borravaló és áremelés. (Saját tudósítónktól.) Az árvizsgáló-bizottság pénteken délután ülést tartott, amelyen a vendéglői árak szabályozásával foglalkozott. A pénteki ülés csak informatív jelleggel bírt, a bizottság tájékozódni kívánt a vendéglői üzemköltségek felől, hogy ehhez képest állapítsa meg a vendéglői árakat. A vendéglősök képviselői azonban nem nagyon siettek az információval. A .bizottság ezért semmiféle határozatot nem hozott. Majd — majd egy legközelebbi, vagy még ennél is közelebbi ülésért újból foglalkozni fog ezzel a fogas kérdéssel a bizottság és megpróbál majd valamilyen határozatot hozni .. . Teljesen nyugodtak lehetünk. Az árvizsgálóbizottság határozata, akármilyen is lesz és akármilyen későn is jön, egy csöppet sem fogja csökkenteni az árakat, mert — magyarul mondva — a vendéglősök fütyülnek az árvizsgáló-bizottságra, amelynek minden ténykedése az árak vizsgálásában merül ki, de nem járul hozzá az árak leszállításához. Nem kívánunk emberfelettit a bizottságtól, nem várjuk tőle, hogy telerakassa a fáskamarát szénnel és fával, megtöltesse az éléskamarát liszttel és egyéb javakkal, a peküzleteket elboríttassa kenyérrel. Nagyon jól ismerjük azokat az eredeti bajokat, amelyeket az árvizsgáló-bizottság képtelen megszüntetni. Azt is tudjuk, hogy ha a maximálással valami célt akarunk elérni, akkor már az első kéznél kell maximálni, nehogy az árszabályozás egyeseket igazságtalan hátránnyal sújtson, másoknak ezzel szemben jogosulatlan előnyöket biztosítson. De azért létesítették az árvizsgáló-bizottságoí, hogy valamit mégis csináljon. Legalább egy egeszséges ötlettel szolgáljon és valamilyen becsületes megoldási alapot találjon. De hogy egy testület állandóan lavírozzon, határozatokat hozzon és azután egészen rövid időn belül hatályon kívül helyezze határozatait, hogy egyszer tulszigoru, vaskezü és erélyes, másszor pedig gyengéd és céltalanul figyelmes akarjon í lenni, arra igazán nincs szüksége a fogyaszI tóknak, akiknek bőrére megy a játék. Annakidején drákói szigort hirdetett az árvizsgáló-bizottság a vendéglősök ellen. Megállapította a vendéglői cikkek árát, megállapított köteles déli és esti menüt és maghatározta a menü árát. Az árvizsgáló-bizottság mellé beosztott detektívek állandóan a kávéházakban és a vendeglőkben alkalmatlankodtak és egy halom följelentést tettek a szegedi vendéglősök ellen, akik állandóan túllépték és folyton emelték az árakat. "Azt hittük most már, hogy a bizottság példát statuál és sorra elitéli a vendéglősöket, hogy elmegy majd. a kedvük a bizottság rendeleteinek megszegésére. A feljelentések azonban még ma. is elintézetlenül hevernek. Maga az árvizsgáló-bizottság nem engedi tárgyalni azokat. Megkérdeztük épen Árvay Ferenc kihágási bírót, megbüntetnék-e a vendéglőst, ha feljelentenők. hogy nem szolgáltatja ki a 10 korona 50 filléres menüt, noha, az étlapon fel van tüntetve a menü: -- Nem büntethetném meg, — mondotta a kihágási biró — mert az árvizsgáló-bizottság nem hirdette ki szabályszerűen a határozatát, nem is küldötte le hozzám. Szóval van menü, de nincs menü, mert a" vendéglős azt mondja, hogy neki is többe kerül. Ne értsen félre bennünket senki. Nem az a célunk, hogy a hatóságot a vendéglősök ellen uszítsuk, de mégis csak különös, hogy Budapesten, ahol jóval nagyobb a hiány az élelmiszerekben, a vendéglők mindenütt kiszolgáltathatnak olcsó ebédet és vacsorát. Szegeden pedig, ahol néhány hónappal ezelőtt még Eldorádó volt, csak 25 koronás ebédet és vacsorát lehet kapni a vendéglőkben. Nem a könnyen pénztszerző láncosokat sajnáljuk a vendéglői kiuzsorázás miatt. Azok csak fizessenek! De nagyon sok olyan ember él Szegeden, aki nem szivesen jár el a — városi konyhának elkeresztelt népkonyhába és aki azonban a 25 koronás ebédet képtelen megfizetni. Budapesten megtudták oldani ezt a kérdési. A vendéglősök bizonyos mennyiségű élelmiszert kapnak hatósági áron és ebből adják az olcsóbb menüt. Ugyanezt kell megcsinálnia a szegedi hatóságnak is és természetesen gondoskodni arról, hogy az olcsó menü — ne a láncosoknak jusson. Mert azt mi is belátjuk, hogy a csempészuton szerzett élelmiszerekből nem lehet olcsó ebédeket és vacsorákat főzni. Pedig az élelmiszerek folytonos drágulása következtében mindinkább szaporodik azoknak a száma, akik a „jó olcsó hazikosztot" már nem képesek megfizetni és választaniok keli a népkonyha, vagy a száraz ebéd és vacsora között. Ezt a kérdést szociális problémaként kellen .'elfognia a hatóságnak és elő kellene szedni egy kis szociális érzéket a becsületes megoldásához. A vendéglői árak szabályozásával kapcsolatosan megkérdeztük , Schermann Kálmánt, a „Tisza" tulajdonosát, hogy mit szól az árvizsgáló-bizottság legutóbbi üléséhez: — Én nem voltam ott az ülésen, — mondotta Schermann — de tudok róla, hogy az árvizsgáló-bizottság megakarja újból állapítani a vendéglői árakat és épen ezért megvizsgálják majd, hogy mennyi a rezsink. Elképzelhetetlenül nagy! Óriási árakat kell mindenért fizetnünk és már komolyan beczéltünk róla, hogy lehetetlen ilyen kiadások mellett sokáig nyitva tartani az üzletei. 46 korona egy kiló sertéshús, 68 kor., egy kiló zsir, 4 korona egy tojás, 18 korona egy kiló liszt, 8 korona egy kiló hagyma és most a tüzelő, a személyzeti ellátás. Hallatlan nagy árak, ugy hogy Szegeden ma olyan drága a vendéglő, mint Budapesten. — Ilyen árak melleit teljesen lehetetlen az árvizsgáló-bizottság által megállapított menüt kiszolgálni. Csak azoknak adjuk, akiket régóta ismerünk és törzsvendégaink. Nem kell nagy számítást végezni, hogy megállapíthassuk, menynyit keresünk ezeken a menükön. — Az semmi esetre sem volna célszerű, ha kötelező menüt állapitanának meg, mert akkor mindenki menüt kérne, azok is, akik legkevésbé vannak arra rászorulva. Ismerjük már GAMBRINUS-BÜFFÉ Szeged, Feketesas-utca. Keleti-palota. = Telefon 836. Meleg ételek, reggelik és vacsorák. ím Világhírű Szent István dupla malátasör. Tiszta, szolid és figyelmes kiszolgálás. Y