Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-16 / 221. szám

Ara 40 filléi a?; Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egye» szám ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal tetefohja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 221. szám. Csütörtök, október 16. E lap hasábjai kellő részletességgel közöl- j ték azt a nyilatkozatot, amelyet Főispán ur a helyzetről a sajtó képviselői előtt tett. E nyilatkozat sok minden ténybeli dologról in­formál, e melleit azonban Főispán ur vélemé­nyéi is tartalmazza egyes közéleti jelenségek­ről. A vélemények minden kérdésről eltérők lehetnek. Tisztelettel alulírott nincs is abban a helyzetben, hogy Főispán ur véleményét mindenben osztani tudná. Egyben azonban Főispán úrral teljesen azonos nézeten van és ez az, hogy: „Az ország régóta a nyugalom állapotában lenne, ha nem szitanák a feleke­zeti és pártpolitikai egyenetlenséget." Tőmőr összefoglalása ez mindannak, ami az utóbbi hetekben történt és ami betetőzte, a fenyegető tél küszöbén már mindenki látja, a katasztrófálís háborútól és bolsevizmustól ránk szabadított rettenetes bajokat. Megpróbá­lom Főispán ur gondolatát továbbszőni, talán hozzájárulhatok valamivel a nyugalom annyira szükséges állapotának megteremtéséhez. Fő­ispán ur nyilatkozatából következtetve, azt hiszem, helyesen ítélem meg a helyzetet, ha azt állítom, hogy a felekezeti és pártpolitikai egyenetlenség szitását szintén elitéli. Csinál­junk az összevont mondatból két egészen külön mondatot és végezzünk először a fele­kezeti, azután a pártpolitikai egyenetlenség szitásával, bár, mint majd látni méltóztatik, a kettőt gyakran gyakorolják egy kalap alatt. Mindenek előtt tisztelettel megkockáztatom azt a véleményemet, hogy a felekezeti egye­netlenség szitásának nagyon könnyű lenne végét vetni. Semmi más nem kell, csak az, hogy hatóságaink, amelyeknek ez hatáskörébe tartozik, megtegyék kötelességüket. Termé­szetesen föl kell vetni a kérdést, hogy kik szítják a felekezeti egyenetlenséget. A zsidók bizonyára nem. Nekik, enyhén szólva, nem áll érdekükben. A katolikusok talán, vagy a reformátusok? Azok közül is csak nagyon kevesen. Néhányan,, akik, megint enyhe ki­fejezést használok, félremagyarázzák — leg­alább azt hiszem — a keresztény pártok programját, célját és harci eszközeit. A na­pokban is olvastam egy pártnak, ha jól emlékszem, a keresztényszocialista gazda­pártnak a programját, olvastam, igaz, régeb­ben, a .keresztényszocialista párt programját is. Sehol se látóin megírva azt, amit egyes szegedi demagógok a kocsma! gyűléseken hirdetnek, azt a romboló gyűlöletet és fékte­lén izgatást. Főispán ur azt is mondja nyi­latkozatában, hogy Magyarország fél a köz­társaságtól, mert tart a demagógia uralomra­jutásától. Nem lep meg, hogy el méltóztatik itélni a demagógiát. De meglep ezek után, hogy mégis hagyja grasszálni, különösen' akkor, mikor ugy a felekezeti, mint a párt­politikai egyenetlenség szitásában tombol, amit, ugy látom, szintén elitéi. Félre ne tes­sék érteni. Nem sürgetek intézkedéseket, amelyek az egyesülés, a gyülekezés, vagy a szólás szabadságát korlátozzák. De amint a sajtó szabadsága, nem annyira a kodifikátor, mint a hivatását megbecsülő újságíró előtt nem jelentheti azt, hogy megtorlás nélkül gázolhasson bárki tisztességes embernek a becsületében, ugy a szólás szabadsága sem abszolválhat senkit, ha ilyen érveket vonultat fel: „Fölemelt fővel, összeszorított ököllel üsd a zsidót!" Demagógia ez és fedi-e a felekezeti egyenetlenség szitásának fogalmát ? A legtöbb ember, méltóztassék elhinni, ki­fáradt a belső és külső harcokban. Nyugalmat akar és békességet. Azt szeretné, hogy ne kell­jen irtóznia a téltől, mert nem tudja, hogy lesz-e fája, amivel komor napokon, melegre fűtse didergő családja számára a hideg szobát. Nem tudja," hogy lesz-e világítása, lesz-e ru­hája, keresete. Ki nem látja, hogy most megyünk bele a legkeservesebb és legbizonytalanabb há­borús télbe ? Ezer gond aggaszt minden csa­ládot. Csőstül szakad ránk a csapás, józan do­log-e fokozni a tömérdek bajt, amivel a sors és a természet fölkeresett ? Igaza van Fő­ispán urnák, az ország már a nyugalom álla­potában lenne, ha nem szitanák a felekezeti egyenetlenséget. De Főispán uron múlik, hogy ennek vége szakadjon. Nem kétlem, hogy alapos meggondolás indította erre a kijelen­tésre és hogy ugyanez az alapos meggondolás fogja olyan intézkedések megtételére bírni, amelyek törvényhatósága területén megteremtik és megszilárdítják a nyugalomnak óhajtott és nagyon szükséges állapotát. Az nem érv itt, hogy azonban van egy fele­kezeti kérdés, amelyet el kell intézni. Ha van, nem ugy intézik el, hogy gyűlöletet hirdetnek mindenki ellen, aki ehhez a felekezethez tarto­zik. És nem azok intézik el, akik például Sze­geden állandóan izgató beszédeket tartanak. Nagy Györgytől Andrássy Gyuláig a nemzet majd mintfen politikusa és hivatott vezére megszólalt már ebben az ügyben. A vezérek — kik közt Apponyi Albertet és Prohászká Ottokárt is lát­juk — egészen más nézeteket, elveket és tano­kat hirdetnek, mint néhányan szegediek. A politikai bölcsesség, a tudás, a tehetség, a be­látás, a mérlegelés és az okosság mellett bi­zonyára a felelősségérzet is vezérli ezeket az embereket. Tudják, hogy ma minden szónok, amelyet kimondanak, fokozott jelentősége van. Néhány szegedi úrból ez a felelősségérzet is teljesen • hiányzik. Emlékeztetni kellene őket rá. A pártpolitikai egyenetlenség már nehezeb­ben eliminálható. De hiszen nem is olyan ütőpiára gondolhatolt Főispán ur, hogy az egész nemzet egy pártban tömörüljön. Arra kéilene csak törekednünk, hogy e szegény, de újraéledni készülő országban ne mint gyűlölt ellenségek, hanem mint loyális ellenfelek állja­nak egymással szemben a pártok és politiku­sok. A cél úgyis azonos: megmenteni az or­szágnak, ami menthető, pótolni a háború veszteségeit, rendbehozni gazdasági életünket, aminek első, elengedhetetlen föltétele a termelő munka meginditása. Az azonos cél felé más­más utakon akarunk menni. Ok-e ez arra, hogy gyűlöljük' egymást ? Az egymást gyűlölő pártok és közéleti férfiak elvégezhetik-e a rá­juk váró nagy munkát olyan tökéletesen mint amilyenre ma az országnak szüksége van ? De kérdem, nem az a kormány utasitotta-e vissza a koncentrációt, amelyet Főispán ur képvisel? És kérdem: lehet-e a pártpolitikai egyenetlen­ség szitását hatásosabban letompítani, mint a koncentrációval ? A pártpolitikai egyenetlenség még egy mó­don tompítható: ha a pártok nem hirdetnek és nem vívnak egymás ellen élethalál harcot. Nem győzöm elégszer ismételni: hiszen mindannyian magyarok vagyunk. Az elfogultságnak még a látszatába se akarok esni, nem kutatom tehát, hogy az ellentétek kiélesitését a liberális vagy a kormányt támogató pártok kezdték és végzik-e most is következetesen. Csak azt kérdezem meg, miért helyezkednek egyes pártok, miért helyezkedik Főispán ur a szociáldemokrata­párttal szemben a rideg negatió álláspontjára ?' Nem tudom, hogy fognak a jövőben a párt­viszonyok alakulni Magyarországon, de azt hiszem, minden túlzás nélkül állithatom, hogy ra szociáldemokrata-párt mindig az ország egyik 1 leghatalmasabb pártja lesz, amely kitűnő szerve­zettsége mellett azzal is dicsekedhetik, hogy kimutatható és megállapítható tömegekre tá­maszkodik. Ez a párt mindig meg tudja mon­dani tagjainak számát és például Szegeden ma is több mint 20.000 taggal dicsekedhetik. Ha koncedáljuk is, hogy Szeged lakosainak száma 140.000-re emelkedett, akkor is nagyon tekintélyes tömeg ez, hiszen a 140.000 lakos­ban |sok — hogy mást ne mondjunk — gyerek. Megint nem akarok erős kifejezést használni, de legalább is téved, aki azt hiszi vagy hirdeti, hogy a keresztényszocialista-párt a munkások pártja is. Ugyan van-e a szociál­demokrata-párnak több mint 20.000 tagjával szemben a szegedi keresztényszocialista-párt­nak csak 1000 munkás tagja? Én is­merem valahogy a munkásokat, legnagyobb részük tántoríthatatlan szociáldemokrata. Vitán fölül áll, hogy ez a párt a munkások pártja. Érdeke-e az országnak olyan programot hir­detni, hogy ez a párt, tehát az egész munkás­ff • szövetek, selymek, barchetok, vász­nak, zeflrek és összes textiláruk leg­olcsóbban nagy választékban kaphatók WIGNER TESTVÉREK divatáruházában L

Next

/
Oldalképek
Tartalom