Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-05 / 212. szám

Ara 40 filléi Szerkesztőség: &ZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. $ szerkesztőség telefonja : 305. cLŐFIZEfŰil ÁKÁ: sjcsz évre — K tusgyedévr® 24.-- K félévre .» 48.—' K egy hónapra 8.— K szám á—< -io .»mér == = Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. ; 1919 VHi. évfotyatV 212. szám. Vasárnap, október 5. BIZÁNC. A romlásnak indult, hajdan erős Bizánc tragikusan szomorú korképét mutatóma prszág-vüág. előtt egész közéletünk. A rothadás aromába téijeng, kivált a politikai levegőben, bs,' sajnos, nálunk az egés? magyar levegő feríőzye van a politikától, attól a politikától, amely nem i$ áz egzigerjciák tudománya, mint Kossuth Lajos mondotta egykoron, de bizony csak a többé-kevésbé kétes egzisztenciák tudománytalansága. A kétlábú tollatlan politikus lények, a fórum emberei, máról holnapra ugy cserélik ki elveiket, meggyőződéseiket, amely tulajdonképpen nincs ís nekik, csak mímelik, mint a világot jelentő deszkán komédiázok a szines, tarka kosztümjeidét, Egy tragikomikus farsang utolja képét mutatja ma ez a közélet, ez az utolsó bál, amelyen egyik notabilitás a másik maszkját lebbenfí fel negyedóránként és szemébe röhög a partnerének : Ismerlek szép maszk l Sajnos, mi eleitől fogva igen jól, nagyon is jól ismertük őket, de hallgatnunk kellett, részint kénytelenségből,. részint mert nem engedte a becsület, hogy világgá kiáltsuk hitványságukat, mivel hittük és vártuk, hogy az utolsó órában, a végső, pillanatban talán mégis magúkba szállanak, talán mégis Meggondolják a játékot, amelyre egy boldogtalan és szerencsétlen kis nemzet utolsó tétjét tették, ők, a nagy és kis, a j hamis és hitvány játékosok. j Nem igy történt és most egymást leplezik le, Eddig egy hazug liberáliz- í mus laisser passerjének türelmi játékát i csinálták egymással szemben, hagyták futni a nagy rablókat és felkötötték a j kis cinkosokat, eddig engedték fölfelé bukni az alkalmatiankodókat, megfizették ! azt, akit skartba tettek, de most. a fórum közepére állanak és mossák az egymás szennyesét. Az egyik a másiknak vágja .szemébe, hogy ennek meg ennek az ellenségnek árulta és, szállította volna á hazát, a saját hazáját, a mindnyájunkét és lassan kiderül, hogy mindegyiknek volt szállítani és eladni valója és lassan kiderül, hogy mindegyik renegátja egy egy pártnak, nem is egynek, nem is egyszer, de ahányszor más szél kezdett fújni, valahányszor uj konjunktúra kezdődött, rögtön ugy váltsunk helyet kiáltással rohantak az uj akoi felé, hitetlen és lelketlen pásztorok és terelték a nyájat. A zsiványokból lettek mindig a legjobb pandúrok és „zsi'ványhada a sájas Dunának", (hogy a halott halhaTaffant idézzük) mindig kapható volt arra, hogy a hatalom ólmos és furkós botjával^ végigvágjon azokon, akik más hitet vallottak, más meggyőződésben éltek, azokon, akiknek egyáltalában volt hitük, meggyőződésük. Olvassuk a kommunista arisztokraták, grófok, mágnások, nagyurak díszes névsorát, akik ma fehérebbek, mint a tavalyi hó. Ölvássuk, hogy a néhai szegedi kormány hogy kínálta föl a megmaradt ország emléknek maradt koronáját az idegen győző számára és hogy üvöltöztek zsivőt erre a íölkinálásrá azok, akik 'annak idején a pereátot üvöltöztél ez idegen országgal v;iló békességünl ellen!. Olvassuk, hogyan vett fel pénze-l ket a volt belügyminiszter, az egypapos,| mikor tanácsosnak lát'ták félreállítani ai útból, amely^ime, a nemzet megmentést helyett aFÖrszág rendjének még teljesebb! fölbontására és a belső viszályok még| vigasztalanabb elfajulására vezetett. Tragikus országnak tragikus népe, mii még mindig csak lézengő statisztákul vagyunk kénytelenek nézni a romlásnak! indult hajdan erős Bizánc betegesen hiuj és kárhozatosan rövidlátó kiskirályaiul eunukjait és udvari bolondjait. És mégis, ők a magyarok, ok a hazafiak, ők a becsület és igazság lovagjai, az egymást kijátszókba népet kijátszók, a mindenkit és akik diszelöasMsokon hallgatják »aj viíágrengés moraját, amely hazájuk pusztulását jelenti, A nép ítélni fog. Sif=*= A liberális pártok és a demokrata pártok fuzionálnak. - A szociáldemokrata-párt álláspontja - A kisgazdapárt magatartása. - Mit üzent az antant Friedrichnek. - Lovászy a parlament összehívása mellett. (Saját tudósitónkiól.) Kormányt támogató körökben természetesen örömmé! siettek eltemetni a meg nem alakult liberális; blokkot. A reakciós alakulatok fellélegzettek. Azt hiszik, hogy egyszersmindehkona megszabadultak a Friedrichkormány legfenyegetőbb rémétől — a szabadelvű pártok szövetségétől. Az öröm korái 1 Ma már pontosan ismeretesek azok az okok, amelyek a blokk létrejöttét megakadályozták. Ezek az okok legkevésbé tárgyiak, mint ahogy tegnap is leázögeztük — kizárólag személyiek. Nagyatádi Szabó István és pártja egyáltalában nem szakított a szabadelvű pártokkal, sőt Szabó István a leghatározottabban kijelentette, hogy a szabadelvű pártokat támogatja Szabó István éppen szélső ellenzéki álláspontja miatt maradt ki a blokkból, mert meghallotta, hogy a liberális blokk tárgyalni akar Friedrichhel, holott a kisgazdák Friedrichel nem akarnak szóbaállni. • A blokktárgyalások helyébe möst fuzids tárgyalások léptek, sőt nem is egy, hanem két liberális fuzíő készül. Az egyikben a Lovászv-párt, a Polgári Párt és a vojpNemzéti Munkapárt egy csoportja, a másikban pedig a Dcmokrdtapárt és 'az újonnan alakult pofgáridemokratapártok vennének részt. A két fuzionált liberálispárt szövetkezik azután egymással. Ilyenformán Friedrichék ismét szemben találják magukat az egyesül 1 szabadelvű-pártokkal, ha ugyan szüKség lesz a szabadelvűpártok fellépésére Fríedrich ellen. Mert alig; hihető, hogy az antant ujabb üzenete után, melynek most már részletei is nyilvánosságra jutottak, Friedrichék maguktól ne mennének. Az antant ugyanis a koalíciós kabineten kívül gyors demokratikus átalakulást is követei • • 2367 készülnek » SZ.- X