Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-29 / 232. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K félévre . 48.— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fill. Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 232. szám. Szerda, október 29. A jó utón, előre. A történelemnek az a bizonyos, annyit e.nlegetett logikája, amelyre ugy szeret­nek hivatkozni és amelyet ugy szeretné­nek valahogy kijátszani a hatalomért hevülő politikusok, mintha most, a huszonnegyedik órában, az októberi forradalom évfordulóján végre révbe indítaná a különböző irányban elkalan­dozott politikai pártok törekvéseit. "Mert azt még Friedrich Istvánról se akarjuk föltételezni, hogy a mai politikai, társa­dalmi, gazdasági és morális káoszból való kibontakozást szeretné minden­képpen megakadályozni. . Bizonyára ő. maga is tudatára ébredt már a felelős­ségnek, amely széles vállain nyugszik, annak a felelősségnek, amellyel a tör­ténelemnek, a magyarságnak és az emberiségnek is tartozik, ha már egy különös és szeszélyes szerencse (legalább a látszat szerint) egyelőre őt dobta annak a hullámhegynek tetejére, amely összecsapott a bolseviki gazdálkodás roncsai felett, a háborútól és forrádá­lomtól meglazult álladalom uj alakulásait egyengetve. Egy jelszó dobta őt a magasba, egy ösztönösen kidobott jelszó, amelyet a nemzet egyes rétegei állítólag védekezé­sül, de kétségtelenül tániadólag vetettek hirtelenül felszinre. A jelszavak azonban ma hamar elkopnak, kivált ha a lelkek­ben és a valóságban, a gazdasági és szociális tényekben nincsen meg a kellő i ércfedezetük. Elkopnak, mint ^¿ok a fehérhátu papírpénzek, amelyeket játékos gyorsasággal szélnek eresztenek, hs ma­rad a puszta, a rideg, a józan és ki­józanító valóság, amellyel számolni, amelyre építeni, amelynek problémáit, az örök mának e gordiusi csomóit meg­oldani kell, különben elveszünk,,!Magyar­országnak, e megszükült, megfogyott, megrabolt és megnyomorodott országnak ma nem kongó jelszavakra, hanem épitő munkára, nem bontó gyülölségre, de teremtő összefogásra, együttmükö­v désre, nem pártokra, de egészséges és egységes köiszellemre, nem veszekedésre, de a viribus unitis elvének egész világ színe előtt való megmutatására van sürgős szüksége. Mintha ennek az igazságnak derengése hatná át most, végre, az egész magyar politika borús látóhatárát. Mintha az ország jobbjai szakítani kezdenének azzal az ujkeletü, de régi vágású sérelmi poli­tikával, amely a magyarság kétségtelen romlását és veszedelmét, a háborús és forradalmi bajok kutforrását mindig a másikban kereste és találta. Mintha az önismeret fénye kezdene kigyulladni ebben a szürke és vigasztalan virradat­ban. A pártok fúziójának és koncentrá­ciójának kérdése valaha a politikai problémák homlokterébe került. Kétség­telen, hogy a dolog nem mer.t könnyen, bizonyos, hogy a , helyes és közérdekű kibontakozás útját külső tényezők szava is egyengette. Ma inkább, mint valaha, előtérbe kerül az orientáció sokat emle­getett szempontja a bennünket támogatni kész nyugati nagy demokráciákhoz. Széchenyi lánchidépitő zseniális angoljá­nak, Clarknak rtevét viseli az a férfiú, aki az antant nevében kezébe vette az összebogozott gyeplő százait. Többé nem lehet kétséges, hogy a magyar kérdést, tragikus hazánk sorsának jobbra­forditását netii engedhetik se künn, se benn, politikai törtetők, dilettánsok és amatőrök játékául. Minden párt és min­den osztály, minden nemzetiség és min­den felekezet, joggal részt kérhet magá­nak az ország ügyeinek irányításában, az uj honfoglalás nehéz és kemény mun­kájában. Személyi érdekek és tekintetek, egyéni akaratok és törekvések fölött magasan és tisztán kell, hogy álljon az egyetlen el nem koptatható és le nem járatható jelszó: a haza minden előtt! Aki ezt becsülettel megérti és vállalja, annak joga és kötelessége az épitők sorába állani. Most már rövidesen ki fog derülni a titok: az elvek fontosak-e Friedrichék­nek, vagy pedig a hatalom. Mert a ma­gyar érdeknek ma csak egy fontos : az akadályozókat gyorsan és radikálisan el­távolítani a békés fejlődés útjából. Mert békét akarunk kötni a világgal és egy­általán nem vagyunk hajlandók felál­dozni magunkat semmiféle reakció ked­véért. Á2 igazság utón van, távozzanak, akik útjában vannak! í Sir George Clark tárgyalásai / \\_ _ __ / J _ X í X a magyar pártok vezetőivel. (Saját tudósítónktól.) Sir George Clark, az antant budapesti megbízottja szombaton és vasárnap' tanácskozásokat folytatott a párt­vezérekkel. Ezek a tanácskozások remélhetőleg tisztázni fogják a helyzetet, amely egyébként régtől fogva világos, csak tendenciózusan akarják elhomályosítani. Az antant követelése, amelyből a békére vezető úthoz juthatunk: olyan koncentrációs kormány, amelyben az ország minden pártja képviselve van. A Friedrich-kormány azt akarja elhitetni, hogy az egész ország mellette van, egy elenyésző, számba nem veendő kisebbség kivételével, amely kisebbséget a szociáldemokrata munkásság, a nagyatádi Szabó-féle Kisgazdapárt, a Nem­zeti Demokrata-párt és az Országos Nemzeti Párt képvisel. A valóság az,, hogy Friedrich mellett van ugyan a fuzionált keresztény­szocialista és keresztény nemzeti párt, ez a két párt azonban semmiképpen sem képviseli az ország lakosságának többségét. A többség még mindig a liberális polgárság, a paraszt­ság és a munkásság s amazt a nagyatádi Szabó István pártja, az utóbbit pedig a szociáldemokrata-párt képviseli. Ez a két párt, a Nemzeti Demokrata-párt s az Országos Nemzeti Párt nagyobb része pedig nem tartja alkalmasnak Friedrich István kormányát arra, hogy az országot a békéhez vezesse s hogy a társadalmi békét itt megteremtse. Friedrich István azt reméli, hogy aző elnök­lése mellett jön majd létre a koncentráció. Ez azonban lehetetlen, ha másrészt nem, hát azárt, mert sem a nagyatádi-féle Kisgazdapárt, sem a szociáldemokrata-párt nem hajlandó Friedrich István kormányával együttműködni. Friedrich Istvánnak a saját pártjában is aka­dályokkal kell megküzdenie. így a propaganda­minisztérium feloszlatását, ami nélkül az .Or­szágos Nemzeti Párt nagyobb részével sincs megegyezés, Friedrich semmi esetre sem tudja keresztülvinni. Sir Clark tárgyalásairól eddig még nem ju­tott hir á nyilvánosságra. Szombaton az antant­megbízott együttesen fogadta Garami és Peidl szociáldemokrata vezéreket, akikkel másfél órán át tárgyalt. Vasárnap Wekerle, majd dr. Zoltán Béla igazságügyminiszfer jelent meg rövid időre Sir Clark szállásán. Hétfőn gróf Andrássy Gyulával, majd Vázsonyival tanácskozott az antant-megbizott, az utóbbival együtt pártjának több vezére, Bárczy, Ugrón, Varjassy is meg­jelent. Ellenzéki oldalon kizártnak tartják, hogy Friedrich vezetése alatt koncentrációs kabinet alakulhasson. A pártok külön is gyűléseznek állandóan. Az Országos Nemzeti Párt szombati ülésén Hegedűs Lóránt mondott nagyobb beszédet, amelyben többek közt kijelentette, hogy a maga részéről helyteleníti, hogy pártprogrammá teszik a ke­resztény alapot, mert azt pártpolitikává alacso­nyítani nem szabad. Lovászy a nemzeti egység megteremtéséről beszélt. Sir Clark megbeszélései még több napig tartanak. Eredményüket érthető nagy érdeklő­déssel várják. A városi alkalmazottak búcsúja Do­bay Gyulától. Kedden délben tizenkét órakor búcsúztak el a városi alkalmazottak a távozó dr. Dobay Gyula főispántól. A városi alkalma­zottak kedden délben tizenkettőtől egyig munka­szünetet tartottak s ezalatt a közgyűlési terem­ben gyűltek össze. Bárdoss Béla tb. főjegyző, a városi alkalmazottak egyesületének elnöke, meleghangú beszéd kíséretében fölolvasta az egyesübt legutóbbi ülésének Dobay Gyulára vonatkozó jegyzőkönyvét, mely szerint az alkal­mazottak soha el.nem muló hálával emlékeznek meg róla. Dr. Dobay Gyula meghatottan kö­szönte meg az ünneplést és kijelentette, hogy mindenkor kötelességének tartotta a városi alkalmazottak érdekeit támogatni. Habozott, hogy eliőjjön-e a bucsuünnepélyre, mert lesznek esetleg olyanok, akik ezt az aktust félremagya­rázzák, de nem törődik a félremagyarázásokkal és megnyugtatja az a tudat, hogy mindig a közérdeket szolgálta. Hazaszeretetre és kitartásba buzdította a tisztviselőket, akik megéljenezték a volt főispánt és eltávoztak a" közgyűlési . teremből. Felfüggesztették a liszt és a kenyér makszimális árait. November 11-ig nincsenek makszimális árak (Saját tudósítónktól.) A városban már napok óta alig lehet lisztet, kenyeret vásárolni. Nagy csődületek állnak egyes pékboltok előtt, ame­lyek elől azonban elutasítják az embereket, hogy liszt nincs, kenyér nincs. A pékek azzal okolják meg a liszt- és*kenyérhiányt, hogy az ár vizsgáló-bizottság olyan alacsonyan állapította meg a maximális árakat, hogy azokon lisztet beszerezni nem lehet. Szerintük a városban nincsenek már készletek,*' az árut máshonnan kell beszerezni, olyan helyekről, ahol a szegedi maximális árakat nem respektálják. Ha pedig ők magasabb áron vásárolnak be, akkor nem adhatnak el az alacsonyra szabott maximális árak mellett. A liszt- és kenyérinség ügyében az árvizsgáló­bizottság hétfőn délután .ülést tartott, amelyre . meghivták a pékeket, a lisztkereskedőket és a malmosokat is. Csak egy kis csoport volt az, amely nem kívánta a maximális árak eltörlését; a legtöbben a hatósági árak teljes eltörlése mellett nyilatkoztak. Ezek szerint a szabadkeres­kedelem hoz majd annyi lisztárut a városba, amennyivel a lakosság szükségletét ki lehet elégíteni. Mayer Antal, az árvizsgáló-bizottság alelnöke megkérdezte, hogyha a lisztkereskedést teljesen szabaddá teszi a hatóság kezességet vállalnak-e ez esetre a pékek és lisztkereskedők a várcjs lakosságának ellátásáról. Erre a kérdésre nem­mel válaszoltak ugyan, de másrészt kijelenfeí ték, hogy a maximális í'rak mellett meg egyál­talában nem adhatnak a közönségnek lisztet és kenyeret. - Az árvizsgáló-bizottság erre ugy határozott, hogy próbaképpen, október 28-ától november 11-ig felfüggeszti a hatosági árakat, a lir (ke­reskedést tehát teljesen szabaddá teszi. A határozatnak megvc'lt keddre a kellemet­len hatása. A rendőrség, amely az árvizsgáló­bizottság határozatáról niég nem értesült, ár­drágításért állított elő efy péket, aki mindjárt kétszeresére emelte föl Ó. kenyérárat. Kétségbeejtő helyzet ez a mostani. A város lakosságának nagyobbik része, nemcsak a tel­jesen szegények, de a meghatározott fizetésből élő köz- és magánhivatalnokok, munkások, a kevéskeresetü kispolgárok képtelenek megfizetni a tulmagas kenyéráraka'. S még emellett a pékek, lisztesek nem is garantálják hogy ki­elégítik a lakosság igénlét. Megmaradunk amellett a véleményünk mel­lett, hogy hatósági utc'n kell megállapítani, mennyi készletük van i malmoknak, lisztüzle­teknek és a pékeknek. Csak akkor, ha ez meg­történt, lehet majd eldörjteni, nincsenek-e rejtett készletek s nem a spekuláció tartja-e vissza áz árut. Ha a szabadkereskedelem annyi árut tudna bíztositani, amelyből el lehet látni a város egész lakosságát s ameW mellett az árak nem emelkednek az égig, akitor csak .maradjon fönn a szabadkereskedeiem. piszén a cél az, hogy elegendő és lehetőleg olcsó lisztünk legyen. De ha ezt a célt nem tudja elérni a szabad­kereskedelem, akkor ujb61 vissza kell térni a maximáláshoz. A szabadkereskedelen1 természetesen nem ad jogot arra, hogy a ; : -kat most már a végtelenségig emtljék. \.z árvizsgáló-bizottság ki is kötötte, hogy ! négy óra alatt meg­szünteti a szabadkereslw .t< net, ha visszaélést, mesterséges árdrágítást tapasztalna. Angol foofball-labdák érkeztek Komlósi sportáruházába Oroszlán-utca 34. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom