Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-28 / 231. szám

Ára 40 fillér. •LŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K félévre . 48.— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K :gyes szám ára 40 fili. Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 30 b. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja: 305. Szeged, Í919 VIII. évfolyam 231. szám. Kedd, október 28. A politikai pártok koncentrációja. (Saját tudósítónktól) Sir George Clark, az antant teljhatalmú megbízottja megkezdte tárgyalásait és ennek hatása alatt Friedrich István miniszterelnök végre hajlandónak mutatkozott az Országos Nemzeti Párttal való komoly tárgyalásra. Sőt Friedrich István maga adta tudtára a párt vezéreinek, hogy velük tárgyalni kiván. A tanácskozás megtörtént és a miniszterelnök elfogadta a Nemzeti Párt ismeretes öt pontját, amely egyúttal lesújtó kritika a Friedrich-kormány eddigi munkásságára és követeli a többi pártokkal való megegyezést. Ez a fordulat kétségtelenül összefüggésben van Sir Clark tárgyalásaival, aki olyan kormányt kiván, melyben minden párt képviselve van, nehogy a békének ellenzéke legyen s hogy annak megtartását minden párt garantálja. A liberális pártok szerint a válság megoldása most már gyors léptekkel fog a kibontakozás felé haladni. A koalíciós-kabinetet a legrövidebb időn belül meg kell csinálni. A szociáldemokrata-párt, amint a Népszava vasárnapi vezetőcikkében ismételten irja, a Friedrich-kormányt nem | tekinti olyan kormánynak, amely a versaillesi jegyzék föltételeinek megfelel s mely az ország szociális békéjét helyre íudiiá állitani. Ha ez a kormány megmaradna, a párt a parlamenti választásokban nem vehetne részt. „Olyan kormánnyal, — irja tovább — amely a Habsburg-monarchiát akarja helyreállítani s igy uj militárizmusnak, uj háborúknak veszedelmével akar bennünket inficiálni, olyan kormánnyal, amely a gyiilölségre építi föl hatalmát, mi, szociáldemokraták, nem mehetünk együtt." Külömböző kombinációk vannak forgalomban az esetre, ha Friedrich kénytelen volna helyét másnak átengedni. Beszélnek Wekerle, Eeinrich, Wlassits m i n i szter el nökségér ő 1. A francia városkormányzd sajtóirodájából. \ v Kirótt bírságok. A vároakormányzó-tábornok, a Területi Hadosztály ^parancsnoka folyó hó 21., 22., 23. és 24-én kelt elhatározással az alább felsorolt személyeket a következő pénzbírságokkal sújtotta a kiviteli tilalom megszegéseért: M )lnár Jánosné (Szeged) 1000, Balla János (Szabadka) 2000, Kocsis Lajosné (Szeged) 100, Kókai Mihályné (Félégyháza) 50, Kókai Már főnné (Félegyháza) 50, Varga Gergely (Do ozsma) 350, Rácz Károly (Dorozsma) 180, Kazár Nándor (Budapest) 80, Kramer Antal (Budapest) 120, Klein Jenő (Rákospalota) 60, Klein Tibor (Rákospalota) 20, Kovács Pál (Zsombolya) 600, Bozóki József (Szeged) 200, Kemény Lipótné (Budapest) 50 korona. De Tournadre s k., tábornok-várohkormányzó. Hódmezővásárhelyen kihirdették a román impériumot. Hódmezővásárhelyi tudósitónk jelenti: Szathmáry Tihamér újonnan kinevezett főispán nem foglalhatta el hivatalát, mert a román parancsnokság tudtára adta, hogy a Tiszáig megszállt terület román impérium alá tartozik. A román impériumot hétfőn délben 12 órakor a városháza közgyűlési termében ünnepélyesen kihirdették. Hogy ez az impérium végleges marad, az valószínűtlen. Románia választatni akar a megszállott területeken. Nagyszebenből érkezett jelentések szerint a román kormány november elejére tervezi az általános választások megejtését. Már többször volt erről szó, de „technikai okokból" mindig elhalasztották a választásokat. Mivel pedig a „technikai okok" most is fennállanak, valószínű, hogy a dolog ismét elmarad. A szebeni hirnek egyedüli érdekessége, hogy a tudósító Erdély és Bánátra vonatkozólag megyénként is közli a megválasztandó képviselők és szenátorok számát. Igen jellemző és fontos megállapításokat eszközölhetünk, ha e számokat összehasonlítjuk az 1910. évi népszámlálás adataival. Lássuk tehát, hogy mi tűnik ki a statisztikából a kérdéses 23 vármegyére vonatkozólag: a) Erdélyi 15 megye Ebből Választandó a) Erdélyi 15 megye Összlakosság magyar román képviselő szenátor 1 Alsófehér 221618 35107 171483 8 3 i. Besztercenaszód 127843 10737 87564 5 2 3. Brassó 101199 35372 £ 5091 4 2 4. Csik 145720 í25888 18032 4 2 5. Fogaras 95174 6466 84436 4 2 6 Háromszék 148080 123518 22963 4 2 7. Hunyad 340135 52720 271675 14 6 8 Kiskti küllő • ' 116091 34902 55585 4 2 9. Kolozs 286687 111439 161279 11 4 10. Marostorda 219589 134166 71909 8 3 11. Nagyküküllő 148826 18474 60381 5 2 12. Szeben 176921 10159 113672 7 3 13. Szolnokdoboka 251936 52181 189443 10 3 14. Tordaaranyos 174375 44Ö30 125668 7 3 15. Udvarhely 124173 118458 2840 4 2 összesen 2678367| 918217 1472021 99 41 b)Tiszántúli és Marosmenti 8 megye 16. Bihar 646301 365642 265000 19 8 17. Máramaros 357705 52964 84510 9 3 18. Szatmár 396632 268385 119760 14 6 19. Szilágy 2.: 0140 87312 136087 8 : 3 20. Arad 414388 124215 239755 14 5 21. Csanád 145248 108621 - 14046 4 2 22. Krassószörény 466147 33787 336082 17 7 23. Temes 500835 79960 169030 Végösszeg 5835763 2039103 2836291 E kimutatás adataiból megállapítható, hogy az erdélyi magyar többségű megyékben (Csik, Háromszék, Marostorda és Udvarhely) átlag 31.878, a román többségű megyékben (Alsófehér, B.-Naszód, Fogaras, Hunyad, Sz.-Doboka, T.-Aranyos és Szeben) pedig átlag 25.236 lélekre kontempláltak 1—1 képviselőt. A Tisza balparti és 'Marosmenti magyar, illetve nem román többségű megyékben (Bihar, Máramaros, Szatmár és Csanád) átlag 33.606, a román többségű megyékben (Szilágy, Arad és Krassószörény) átlag 28.479 lakosra számitottak Bukarestben egy képviselt. Végeredményben ez zzt jelentené, hogy Erdély magyar lakossága 26 százalékkal kevesebb képviselőt választhatna, mint az ugyanolyan számú román lakosság. E mellett az sem tételezhető fel, hogy ez a differencia tényleg nem több-e 26 százaléknál. Elképzelhető ugyanis, hogy a megyéken belül a választókerületeket is ugy osztották be; hogy a magyarok csak igen kevés helyen és esetben érvényesülhetnének. Egyebekben alig hihető, hogy a választások a mai viszonyok mellett kiforszirozhatók lennének. De nem is volna sok értelme, hogy a békekonferencia teljes befejezése előtt izgassák fel az amúgy is túlfűtött kedélyeket egy nagyon is átlátszó cél érdekében. A viszonyok alapos ismerőinek véleménye szerint ugyanis a román kormány csak azért akar most választatni, mert tudja, hopy a magyarsá g zöme tartózkodni fog a szav :ástól és igy — esetleg a megszálló katonai erők közreműködését is felhasználva — olyan abszolút többséget hozhatna be, amelyikkel akár azt az abszurdumot is igazoltathatná az amant előtt, hogy Erdély, Tiszántúl és Bánát lakói tulboldogok, hogy Romániához tartozhatnak. Pedig ez is fölösleges, mert az antant ma tisztán látja már a helyzetet. A helyzet tanulmányozása céljából kiküldött antant-bizottságok mindenről informálva vannak és tudják például azt is, hogy Arad, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely stb. magyar városok, dacára annak, hogy e helyeken egy nemrég kiadott rendelet értelmében. a cégtáblákat és az utcán lálható feliratokat román nyelvüekkel kellett kicserélni. Ezzel áz intézkedéssel az idegenekben azt az impreszsziót óhajtották felkelteni, hogy román városban tartózkodtak, hogy azok, illetékes helyeken, ennek megfelelően referáljanak. Kitűnik még a közölt statisztikai adatokból az az igen fontos körülmény is, hogy e területeken a románság nincs is abszolút majoritásban (az összlakosságnak mintegy 48 ás fél százaléka román anyanyelvű). De ha abszolút többségben is lennének, faji sajátosságánál fogva sem alkalmas nép a román arra, hogy az összehasonlíthatatlanul intelligensebb, szorgalmasabb és tehetségesebb más nemzetiségűek között uralkodó, illetve vezető szerepe legyen. Illetékes fórumok által nem lenne figyelmen küvül hagyható az az igen lényeges s az alábbi kimutatásban ismertetett adat sem, hogy a népszámlálások adatai szerint a magyarság létszáma az összlakossághoz viszonyítva (százalékokban kifejezve) évtizedröl-évtizedre emelkedett, a románságé pedig csökkent. A természetes szaporodástól fí'g '•»nül ez ugy állott elő, hogy a fejlődő erdőéi iparvállalatok nem tudiak boldogulni az általában kevés bé tanulékony és megbízhatatlanabb„lielyi román lakosok közül rendelkezésre álló munkásokkal, ezért kénytelenek voltak, áldozatok árán is, magyar és más nemzetiségű' munkaerőket áttelepíteni. Ezzel kapcsolatben megemlítem, hogy 1910-ben Erdélyben — a magyar ipar bázis helyén — egy négyzetkilométeren átlag 463, az ország egyéb részein átlag 69'1 lélek élt. A román vezető körök azt állítják, hogy a magyar statisztikák hamisak voltak és sohasem mutatták ki a nemzetiségek valódi létszámát. Az azonban még román részről sem állitható, hogy az ország lakóinak vallását feltüntető statisztikák is hamisak, mert ezek az adatok általuk is sokszorosan ellenőrizhetők voltak. A vallásokat feltüntető sztatisztikából mutatom ki tehát statisztikánk teljes megbízhatóságát. Az alábbi kimutatásban részletesen közlöm az 1910. évi népszámlálás alkalmával a kérdéses 23 megye területén számbavett görögkatolikus és görög-keleti vallású lakosság létszámát, amiből könnyen számitható, hogy mennyi a román és mennyi a más görög vallású nemzetiség. Helyszűke miatt a megyéket az előbbi kimuGA MBRINU5-BUFFE Meleg ételek, reggelik és vacsorák. ^ Világhírű Szent István dupla malátasör. Tiszta, szolid és figyelmes kiszolgálás.