Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-04 / 186. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFIZETÉS! ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre • 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám á*-a 40 fillér. « Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-ÜTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 186. szám. Csütörtök, szeptember 4. BUDAPEST. a irta: Juhász Gyula. Megint mennek a vonatok ^Budapest felé. Nem túlságos sokan, nem túlságos gyorsan, de mennek. Viszik a lelkendező embereket, akik viszont zsirt visznek, hájat, vágyat, álmot, spekulációt, kiki maga mesterségét űzve, reményét üzve-füzve. Budapest: ez ma azt jelenti, amit régesrégen (jobb arra néni is emlékezni, mert nessuti maggioi dolore) Velence. Páris, Berlin, Amerika jelentett. A lehetőségek világát. A fény városát, a világ szállodáját, az arany partokat, a távolt, a messzeséget, az Ígéretet. No, ami azt illeti, Eldórádót egyelőre nem jelent. A visszanyert paradicsom fái kopaszok, tigrisei éhesek, sakálai üvöltenek és csalogányai nem énekelnek. Budapest ma csakugyan a Molnár Ferenc Éhes városa. Valaha régen, .mikor feléje közeledett a vonat és a nyugati pályaudvar villamlángos portikusza felénk ragyogott, vidéki koldusok és álmodók felé, ugy éreztém, hogy a sirieken a kerekek ritmusa is ezt kongatja, zengeti acélos ujjongással: Budapest, Budapest, Budapest ! Most egyre-másra szidják csalódott emberek. Az idegen Budapestről beszélnek, mint aki feütelen kedvesét emlegeti. Budapest aszfaltján nem virul a magyar érzés tulipánja — mondogatják. Budapest lelke léha, ismételgetik. És mind, de mind, törtetnék, loholnak rogyó inakkal, megrakott podgyásszál és ambícióval Budapest felé. Ki miniszternek, ki primadonnának. Esetleg kijárónak vagy kokottnak, En nem kapaszkodom a vonatjukra. Es én nem szidom Budapestet. Én már régen megérkeztem onnan. Ők liem tudjak, a nagy egyszerűek, a sancta simplicitas boldogtalan boídogai, hogy két Budepest van. Igen, két Budapest él, egymásról 'alig tudva.' egymást lehetőleg elkerülve, egymástól meglehetős távolban,''két Budapest, mint ahogy ezt Párisról is megállapította a század elején egy konkoly francia író, aki nerr a bulvároknak irt, se a párisi, se a pesti bulvároknak, hanem az örökkévalóságnak, ami, lehet, ma már csak ötven esztendő. Az egyik Budapest a reklámtól hangos, a kirakattól fényes, a külsőséges, a parvenü av.eaüs Budapest, á' koköttök és politikusok, a csirkefogók és gavallérok városa, a másik a csöndes, komoly, termő és teremtő munkáé, a gyáfók és laboratóriumok, á bürók és körtyvtárak fővárosa. Az egyik Budapest Fedák Sári nevét rikoltozta, mikor a másik titkon és félhangon Ady Endre nevét ejtette ki lázas áhítattal. Az egyik Budapest a pesti kabarét teremtette meg, amely művészetnek alantas, mulatságnak keserves, a másik Budapest éjszakai csöndjében és magányában írók, művészek és tudósok uj igéket, uj szé pségekeí, uj értékeket termeltek a világnak, am dy nem akart tudni rólunk. Én négy éyig élte m a másik Budapesten, szegény vidéki magyarok között, szinte idegenül és számüzötten az egyik Budapest számára, utam az egyetemtől a muzeumig vitt, csak nagynéha néztem meg középkeri társamat a magányban, Anonymust, vagy a bölcs és virágos Qül Baba budai sírját Gyulai Pál háza előtt lábujjhegyen mentünk el, szegény vidéki magyarok Budapesten, Jókai Mór előtt földig' emeltük kalapunkat és Beöthy Zsolttal az egyetem kupolatermében, ha a fiatalság ellenzéki érzésével néztünk is farkasszemet, a tekintetünkben benne volt az ifjú harcos tiszteletadása az öreg Toldi élőit. " 1 •Budapest küíömben hitem szerint is, a jövő városa. A múltját, amennyiben volt, mintha tökéletesen elfeledte volna. És egy kissé, ugy látszik, szándékosan is. A jó öreg Muzeumkörutat, amelyen egy márciusi délelőtt Petőfi szavalt és amelyen Jókai Mór koporsója elindult a nem ismert mesetartományba, egyszerűen és pogányul Mehmet-szultán útjára keresztelte egy háborús napon, A régi házakat szó nélkül bontogatták Pesten és Krúdy Gyulának Budára kellett menekülnie, hogy régi pesti hangulatokat érezzen. > '§ A vonatok pedig csak menjenek Budapest felé. Hátha kiszáll megint belőlük egy csomó szegény, lelkes, tüzes és komoly vidéki ifjú magyar, hogy uj gazdagságot, lelket, tüzet adjon, uj tavaszt és uj dicsőséget hozzon Budapestnek, Magyarországnak/ széles e világnak 1 Egyre nő a munkanélküliség. - Beszüntetett üzemek és vállalatok. — Tömegesen elbocsájtott munkások és tisztviselők. - Tervek a munkanélküliség csökkentésére — (Saját tiidásHónKtöl.) A mcnkanéíküljség olyan betegsége a hadviselt világnak, amelybői igfin nehéz; le&z hamarosan kilábalnia. Minden íilambati ismeretes ez s probléma, amely keresztülment a háború szenvedésein s épp olyan nagy föladat mindenütt a megoldása. mint a drágaságé, amellyel egyébként kapcsolatba'! van. Szegeden is igen sokat foglalkoztak vele, volt miatta tömérdek ankét, de cselekvésre nem váltották át az értekezeseket. Pedig nem szabad belenyugodni abba, hogy hiszen a baj általános, sem abba, hogy gyökeresen megszüntetni úgy sem lehet, anpg a háborúban elpazarolt anyagokat nem pótolják, amig a termelés rendjét helyre nem állítottál: s amig a pénz értékét meg nem javítják. Tétlenséggél, vagy , a „változhatatlanba" való belenyugvással nem lehet segíteni a munkanélküliségen ; akarattal, okossággal valami előnyös módosítás mégis csak lehetséges. Ha semmitse tennének az emberek, akkor magától sohasem szűnnék meg az anyaghiány, akkor mindig döcögne a termelés és soha meg ném változnának a ma§ viszonyok. Most azért kell a munkanélküliség kérdésére irányítani a figyelmet, níerf az utóbbi hetekben rohamos mértékben növekedett a munkanélküliek siánta. A, szénhiány miatt nagy és kicsiny vállalatok egymásután szüntették be üzemüket. A munkások és t\sztm^ök, közlil sokat elbocsüjtÖlták. A fölmondáé&k állandóan napirenden vannak. Az üzemeiket beszüntető vállalatok közül csak kevés az olyanamely a szünet alatt is legalább a fizetések egy hányadát utalja ki munkásainak, ami pedig nyilvánvalóan méltányos. Hiszen a munkások, tisztviselők hozzájárulnak munkájukkal a vállalati vagyon gyűjtéséhez s nem hibásak abban, hogy az üzem szünetelni kénytelen. A legnagyobb vállalatok közül a két kendergyár, a téglagyárak, a Back-malom szünetelteti az üzemét. A Szegedi' Kenderfonógyár emberségesen jár el munkásaival szemben. A szünet alatt is kiutalja fizetéseik nyolcvan százalékát. Más vállalatok egyáltalában nem skrupulózusiak s egyszerűen szélnek eresztik a munkásaikat:. A Back-malom Szeged egyik legnagyobb vállalata beszüntette üzemét és nincs is remény arra, hogy belátható időn belüli esetleg az uj termésig, * megkezdje működését. A ¡Back-malom részvénytársaság a tisztviselőinek felmondott. A vállalat csak kisebbik malmát, a régebbi Mahrer-malmot szándékozik üzemben tartani. A Back-malom üzemének szüneteltetése nagy csapás a város gazdasági életére; a vállalat igen sok molnármunkást és tisztviselőt foglalkoztatott. . A viHamos-vasut részvénytársasága mint közöltük, a szén- és pénzhiányra való tekintettel, egész személyzetének főimondott. A munkások erre panaszra mentek a polgármesterhez, akinek közbenjárására a fölmondásokat visszavonta ugyan, de a személyzetet szabad- ságolta arra az időre, amig szénnel nem rendelkezik. A vállalat beszüntette üzemét s a szünet alatt az alkalmazottak nem kapnak fizetést. Kisebb vállalatok elbocsátják az alkalmazottaikat. Műhelyek Tisztelettel ériesitem* a n. é. közön iéget, Hogy iPollóteífest vérek bégtől 9 évi működés ulaifkft^K Ií. SÍV(voíí Forbáf%aIofában) a mai kor igényeinek megtelelő url és női diyatüzleíel nitiíoííam. Minden iefcinteifcen fo,goi< habi, hogy pontos í> lelkiismeretes kiszolgálással a n. é. közönség foizalmáí mielőbb kiérdemeljem. TT ^ ^ TT* "K /T /"S t— Szives támogatási kérve maradok teljes tisztelettel 310 w •¿¡¡¡ni- «UvSU \mJ JCmCm