Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)
1919-09-24 / 202. szám
'1 if Ara 40 fillért Szerkesztőség; SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja : 305 Szeged, 1919 ELOFIZETESJ ARA : ész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. VIII. évfolyam 202. szám. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szerda, szeptember 24. Kisiparosok. Nem tudom, ki vetette fei azt az egészséges eszmét, hogy a kereskedők és iparosok Szegeden szövetségbe tömörüljenek. Az sem fontos, hogy kereskedő vagy iparos állt-e elő először ezzel a tervvel. A fontos az, hogy az ilyen természetű tömörülésre nemcsak a kereskedő és az iparos, hanem az Ország jól felfogott érdeke szempontjából is szükség van és hivatás vár. Multunk egyik legnagyobb bűne az osztályuralom volt, amelyet az uralkodó osztályok egyes rétegei a gazdasági és az eszerint alakuló jogi hatalom különböző mérve szerint gyakoroltak. Ez ösztályuraloni sok bűnében volt részes a kereskedő is, a kisiparos is. A világháború kitörése óta azonban ahnyi nagy esemény zajlott le, amennyi egy évszázadnak is elég lelt yoina. Nem öt év mult el azóta! Európa tehát bizonyára nemcsak teljesen uj térkép, hanem uj szellem szerint is fog igazodni. Az Uj szellem egyik halk megnyilatkozását látjuk árokban az irányelvekben, amelyek alapján — értesülésünk szerint - a kereskedők és iparosok tömörülése készül. A kereskedőknek is, az iparosoknak is sok a kívánni valója, dé sok a tartozása is. Akár az egyiket, akár a másikát nézzük, mindig az ország egyetemes érdekeire gondolunk. Az ország érdeke ugyanis, hogy ez a két hatalmas osztály boldogulni tudjon és felvirágozzék. De az ország érdeke az is, hogy a kereskedelmi alkalmazott és a munkás is megtalálja necsak a ifiegélhetés, hanem az előrehaladás, sőt a gyarapodás biztos forrását is. A szövetség egyik élethivatását tehát abban látnók, hogy bevigye a köztudatba: nem az a produktivitás és nem az a haszon, amit az alkalmazott munkaidejének antiszociális felsrófolásán, fizetésének a szükségesen és megadhatón alul való leszorításán keresünk. Ez előbb-utóbb erőszakos kirobbanásra, a társadalmi rend felforditására vezet, addig is sokkal inkább hátráltatja a termelést, mint előrelendíti. A szövetségnek előadások tartásával, röpiratokkal és egyéb eszközökkel oda kell hatni, hogy a gazdasági ellentét kiélezettsége tompittassék, a munkás gazdaságilag és politikailag egyenjogusittassék. Szociális tartalommal kell megtölteni a termelő életet, amelynek keretei erre lépten-nyomon kínálkoznak. Az ipar megerősödésének, a kereskedelem fejlődésének föltétele, hogy az a szellem, amelyben közügyeinket eddig intézték, teljesen megváltozzék. Az iparos és a kereskedő —- az ország és saját érdekében — joggal sürget több belátást, megértést, méltánylást. Igaza van a kereskedőnek és az iparosnak, amikor azt is sürgeti, hogy necsak az ő, hanem az ország ügyeinek intézésében is legalább is számával és gazdasági jelentőségével arányos jelentőségű legyen a szava. Ez elsőrendű közérdek. De elsőrendű közérdek az is, hogy megmutassa az iparos és a kereskedő, hogv etikailag is megérett erre a szerepre. Vissza kell térni, aki nem akar, azt szorítani kell rá, a háború előtti szolidsághoz, szerénységhez és megbizhatósághoz, amit aztán állandóan fokozni és tökéletesíteni kell. A kereskedő is, az iparos is sokkal tartozik a társadalomnak. Kezdjék meg e tartozás lerovását azzal, hogy a sok szó után végre tetteket adnak, tetteket, amelyek az elhatározás komolysága mellett bizonyítanak és a dolgozók terheinek elviselhetetlenségén kőnnyítenek. E tömörülésről való tárgyalások kapcsán több értékes megnyilatkozás történt az Ipartestület szakosztályaiban. Valamennyit gondosan följegyeztük és most zászlót hajtunk a kisiparosság öntudata és éléslátása előtt. Ma tömörüiniök kell, jobban és szilárdabban, mint valaha, nemcsak a saját, hanem az ország érdekében is. Ha megengedik, hogy a felekezeti széthúzás mérges magvait elhintsék közttik, nemcsak a tömörülést teszik hosszú időre lehetetlenné, hanem azokat a gyönge kötelékeket is meglazítják, amelvek eddig fűzték össze a kisiparosokat. Ennek az egyes is, az ipar is, a város is, az ország is kárát látná, A szegedi kisiparosság a mostani vezetők — vakságból vagy elfogultságból eredő — veszedel* mes , tanácsával szemben is józanságának ura tudott maradni. Erre mindig büszkén mutathat majd rá. A város pedig büszke lehet rájuk és kövesse példájukat. Ne a széthúzást keressük, a pártoskodást, az egymást pusztító káoszt, a gyűlölködést. Ne azokra hallgassunk, akik — cukros bevonattal — ezeket a mérges tanokat hirdetik. Hanem dolgozzunk, azon iparkodjunk, hogy erősödjünk, tartsunk össze, segítsük és támogassuk egymást. A harcokban az ország elpusztul, a" munkában felépül és újra megerősödik. A kisiparosság érettségének és politikát bölcsességének olyan tanújelét adta, mint kevés testület ebben a városban. Budapest a dunai forgalom középpontjában. A Die Freie Donau cimü német hajózási szaklap legutóbbi számában Held Albert tol-.{ Iából érdekes cikk jelent meg, mely a Duna nemzetközi nagy jelentőségére való utalással Magyarország fejlődésének fényes perspektívájára mutat. A cikk érdekesebb részét a budapesti Reggeli Hírek nyomán itt adjuk: A dunai hajózás Dévénytől kezdve stagnál és alig van remény arra, hogy a Balkánnal és Németországgal való kereskedelem még ebben az évadban megkezdődik. Bár a csehek minden lehetőt elkövetnek, hogy a dunai hajózást újból felélesszék, mégis ezidőszerínt nincs kilátás, hogy a Magyarországon át való forgalom megindulhasson. Csehország, amely a dunai hajózást a saját kezelésébe akarja venni, már hónapokkal ezelőtt minden hajózási papírt összevásárolt, hogy a kereskedelmet magához ragadja és minden módon arra törekszik, hogy Magyarországgal megegyezzen. De Magyarország jövője is a Dunán nyugszik és végleges békekötés után uj kereskedelmi szerződéseket fognak kötni, amelyek az uj Magyarországnak a Dunán erős jogokat biztosítanak. A cseh kereskedelem Magyarországon, különösen a német konkurenciától fél. Mivel Németországnak a Balkánon még ma is igen jó összeköttetései vannak és német kereskedelmi ügynökök a bolgár és török piacot szeretnék ellátni, azért Csehország most arra törekszik, hogy Magyarországgal kedvezőbb kereskedelmi szerződést kössön, mint Németország. Magyarország a jövőben a gabonaszállítási intenzivebben óhajtja folytatni és közvetlen transitó-forgalmat ' akar " létesíteni Jugoszláviával, mert ennek az országnak érdekei Magyarországéval szorosan összefüggnek. Jogos a remény arra, hogy a békének első munkája a Duna-Tisza-csatorna megépítése lesz, de Románia is dolgozik az Olt hajózhatóvá tételén, ami német tőkével fog történni. A szerbek a Szávát építik ki. A dunai építkezések, amelyek Belgrádban és Szerbiában már megkezdődtek, az angolok befolyása alatt állanak, akik a Szendrőre vonatkozó német terveket magukévá tették. Quenslow bankár egy szerb ujságiró előtt ugy nyilatkozott, hogy a békekötés után az első teendő egy nemzetközi Dunakonferencia egybehivása volna, ahol minden ügyet közösen rendeznének el. A fődolog azonban az, hogy Magyarország is a résztvevők között legyen, mert Magyarország Közép-Európának fő Dunakapuja. Csehország csak mint társ vehetne ebben részt. Ugyanabban a lapban jelent meg a következő érdekes híradás is: Londonban julius 25-én a külföldi kereskedők egyesületében konferencia volt, melven elhatározták, hogy Budapestet a jövendő dunai forgalom középpontjává választják, mivel a város erre a legalkalmasabb. Az egyesület Budapesten raktárakat akar létesíteni. Románia megkezdi a csapatvisszavonásokat. BUKAREST. A „Sonntag Montagsblatt" értesülése szerint Románia megkezdte csapatának visszavonását Magyarországból, mert ezzel is mutatni akarja, hogy jó viszonyban óhajt élni Magyarországgal. (Universul.) f f ¿21 11 I fi parfümök és szappanok, harisnyák, rövidáru cikkek E O II % i Cl és szabókellékek versenyképes árakban kaphatók HOCH Ö 3DaCLg'orLÍoe-téx II. (MQIIerpalon.)
