Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-14 / 170. szám

r—————— Ara 40 fillér. Szerkesztőség : SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ÉLŐFIZETE8Í ARA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGEI), KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 305. Szeged, 1919 VHI. évfolyam 170. szám, Csütörtök, augusztus 14. Világos. Ezt az évfordulót is elfeledtük. Most hetven éve tették le a fegyvert Világos mezején. Egy régi fametszetre gondolok: huszárok lelövik kedves lovukat, honvédek összetörik a kardjukat, az előtérben két reménytelen magyar a földön görgeti fejét és sir, sir keservesen. A világosi kastély úrnője e napon ezt irta naplójába: Szép, derűs idő van. És azt gondolta magában, amit az a francia citoyen mondott, aki Mirabeau halála napján fogadta egy concitoyen üdvözletét: Szép nap van, de Mirabeau halott! Hiszen a magyar szabadság halt meg ma hetven éve, ahogy elbusult és bujdosó magyarok, Vörösmarty és Bajza társai, magányos udvarházak rejtekén mondogatták. Az idő nagy orvos és én ismertem egy öngyilkosjelöltet, aki évek multán egyszer csak meglepődve látta a tükörben, hogy a melle bimbója fölött egy j kis forradás van. De mi nem azért felej- | tettünk ma, amiért a boldog emberek feledik a régi rosszat, ami elmúlt. Az emlékezés a szerencsés és szerencsétlen nációknak egyenlő kiváltsága és ha Páris büszkén mulat a Bastille ünnepén, mi is büszke fájdalommal emlékeztünk március idusára, láncainkat csörgetve, ódákat mondva és koszorúkat fonva és egy uj március kedvező szelében bizakodva. Hogy ma feledékenyebbek vagyunk, mint máskor, annak okát ugy-e fölösleges külön fejtegetni, feleim és bajtársaim a magyar bánatban ? Nagyon friss halottunk van, de mi hinni és remélni akarjuk, hogy megint csak tetszhalott a magyar szabadság és mi, virrasztók, várjuk az ébredését 1 A Vajda János komor és kemény strófáit zümmögjük fölötte és lessük a sorsunk megismétlődősét. Azért nem árt, ha egy pillanatra megállunk a régi dátumnál, a világosi nap emléke előtt és tisztelgünk a hősöknek, akik eltörték a kardjukat, de a szivük nem törött meg, akik a földre borultak sirván, de az édes, áldott, drága anyaföld illetésétől anteuszi uj erőt nyertek uj viaskodásra a sors és a magyar ember Arany János a velszi, bárdok átkát harsogta a hatalom szemébe, Jókai Mór pedig, édesbús mosolyával mesélt, mesélt a magyar nábobról, a kőszívű ember fiairól, az ui földesúrról és az udvarházak és a viskók és a hontalanság árva - és rab magyarjai érezték, tudták, látták, hogy a nábobi magyar lélek kincseit nem lehet elherdálni, hogy az uj földesurat is magyarrá teszi végül az a hant, amely ideköt. Világos évfordulóján mi is gondoljunk arra mind, hogy ime, eddig még a magyar temetőkön nem volt hiába a fölirás : Föltámadunk ! Vegyünk erőt a bánaton, amelyre van okunk, a keserven, amelyre van jogunk és induljunk el az uj temetőből az uj életbe. Csak ahol sirok domborulnak, ott van föltámadás — így szólt Zarathusztra. Méltatlanok lennénk nagy halottjainkhoz, ha nem akarnók a nagy életet, most és mindörökké! (?• gy-) Antant-vélemény a magyar helyzetről. — A román föltételek változását remélhetjük. — • — A román király Budapesten. — Vörösmarty a vén cigány jóslatával szállott sirjába, Tompa a feltámadunk igéjével csittiígatta a maga beteg szivét es az egész beteg nemzetéét, Kemény Zsigmond fekete éjszaka évadján fekete kávé mellett tollat köszörült és gondolatokat csiszolt jövendőnk érdekében, (Saját tudósítónktól.) A budapesti kormány nem fogadhatta el azokat a fegyverszüneti föltételeket, amelyeket a románok szabtak ránk. A föltételeket, amelyek teljesítése fizikai lehetetlenség, ismertette már a Délmagyarország. Amennyiben a románok ragaszkodnának a fegyverszüneti jegyzék utolsó pontjához, amely szerint, ha követeléseik nem teljesülnének, mindent elvesznek, amit csak Románia szükségesnek ítél, akkor ez valóban halálos pusztulását jelentené a még fönnmaradt Magyarországnak. A budapesti kormánynak csak egy föladata lehet máma: minden követ megmozgatni, amire csak sziv és értelem képes, hogy ugy a román kormánynál, mint az antantnál a románok-megszabta fegyverszüneti föltételek megvál- j toztatását kivívja. A kétségbeesés erejével, nem, ihletével dolgozzék ezen a buda- ; pesti kormány s ebben legyenek majd Budapesten segítségére, amennyire tudnak, a szegedi kormány távozó tagjai s minden akcióra képes, okos magyar politikus. Nem hisszük, hogy a román kormány ridegen ragaszkodnék az általa megszabott föltételekhez. Arra nézve pedig, hogy az antant a föltételeket nem hagyta jóvá, hiteles híreink vannak, amelyek alapján valószínűnek lehet tartani, hogy az antant irányitóan fog beleszólani a fegyverszünet kérdésébe is. Híreink a következők: Turin. S. Memrno Rossi táviratozza ; Párisból a Gazetta del Popolo-wdk, hogy a románok előterjesztették fegyverszüneti föltételeiket a magyaroknak. A kormány visszautasította a föltételek elfogadását, mire a románok megszállották Budapestet és most megszállásuknak majdnem az egész magyar területre való kiterjesztésére készülnek. „Anarkia Magyarországon, Csak az antant vetheti ennek végét, Ferdinánd király Budapesten" hármas címen a Le Matín ír figyelemreméltó cikket a magyar helyzetről. A cikk támogatja a román győztes kívánságait, de érdekesen informál bennünket a francia felfogásról. A közleményt lehetőleg pontos fordításban itt közöljük: Páris. A Budapestről érkező hirek nagyon zavarosak. Eddig semmiféle ujabb jelét sem látjuk József főherceg kormányzó cselekedeteinek és terveinek. Másrészről a román Agence Information az alábbi sürgönyben jelenti a román király bevonulását Budapestre: Zürich. Budapestről jelentik, hogy Ferdinánd román király csütörtökön reggel megérkezett a magyar fővárosba. Meg kell várnunk e hir megerősítését.