Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-10 / 167. szám

DÉLMAGYARQRSZAG Szeeed, 1919 augusztus 10. fentaríása kell, hogy legyen. Szerencsés megoldásnak tartom, addig is, mig politikusok vehetik át az ország ügyeinek intézését. — Ugy tudom, hogy Budapesten a nagyhatalmak képviseletére egy-egy magasabbrangu tiszt lesz kijelölve, meglehetősen széles rendelkezési joggal. A románok bent vannak ugyan a fővárosban és valószínű, hogy más megszálló csapatok, így a csehek is bevonulnak, de Budapestnek ez a megszállása nem lehet tartós. Mindenesetre bízunk az antant képviseletének jóakaratában. — A kormány még csak rövid ideig marad Szegeden, ezen idő alatt is végezni fogja kötelességét, már többször hangoztatott föladata megoldásáért. Közöltük, hogy a beszüntetett budapesti lapok közül 2 napja megjelenik Az Est és a Pesti Hírlap. Újra kiadják a Budapesti Hírlapot is. Ennek Szegedre került egy példánya. A lap József főhercegnek a nemzethez intézett kiáltványát közli, amelyben mint régens tudatja, hogy az antant hozzájárulásával ideiglenes kormáhyt alakit. Közli a kormány .névsorát s a rend föntartásául jelöli meg legközvetlenebb célját. A kiáltvány aláírása: József, királyi herceg. Közli a budapesti lap a Peidl-kormány. távozását. József főherceg-régens a Peidlkornrány minden tagjához két megbizottat küldött, akik felszólították a minisztereket, hogy hagyják el helyüket. A Peidl-kabinet tagjai kijelentették, hogy csak az erőszaknak engednek. Erre fegyveres megbizottak mentek hozzájuk, de az erőszak alkalmazására persze nem került a sor. A Peidl-minisztérium minden tagja Budapesten van s szabadságukban, személyükben nem esett bántódásuk. Községi jegyzők memoranduma a kormányhoz. — Felajánlják szolgálatukat a nemzeti újjáépítés munkájához. — (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután a Szegeden tartózkodó kör- és segédjegyzők gyűlést tartottak, amelyen helyzetükkel foglalkoztak. A gyűlésen memorandumot fogadtak el és elhatározták, hogy azt a kormány elé terjesztik. Kimondotta a gyűlés azt is, hogy a jegyzők szolgálataikat felajánlják a szegedi kormánynak. A gyűlést Bernáth Ferenc mondorlaki jegyző nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket és felszólította a gyűlésen résztvevőket, hogy válaszszanak elnököt. Elnökké Tóth Károly szőregi jegyzőt választották. Ezután Bernáth Ferenc előadó ismertette a gyűlés egybehivásának célját és azt a javaslatot tette, mondja ki a Szegeden tartózkodó magyarországi menekült községi és körjegyzők egyeteme, hogy a magyar nemzeti kormányt a nemzet megmentése és a jogrend helyreállítása iránti munkáiéban teljes erejével és őszinte lelkesedéssel támogatja és szolgálatait a köz javára kézségesen felajánlja. A gyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Az előadó előterjesztésére ezután Füredi Már; ton óbébai és Bernáth Ferenc mondorlaki jegyzőket a Nemzeti Bizottmányba delegálták, majd Bernáth Ferenc felolvasta a következő memorandumot: Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur! Kegyelmes Urunk! Mély alázattal vagyunk bátrak Nagyméltóságodat és a magyar nemzeti kormányt üdvözölni és tolmácsolni azon reményünket, hogy szerencsétlen hazánk megmentése, a jogrend és biztonság megteremtése és nemzetünknek a jelenlegi rettenetes káoszból való kivezetése iránt felemelt, szent, nemzeti lobogónkat diadalra fogja igyekezetük és önzetlen hazaszeretetük vezetni. A magyar jegyzői, körjegyzői és segédjegyzői kar törhetetlen hazaszeretete bizonyításra nem szorul, mert annak évszázados múltja van. A nemzetiségi vidékek és véghelveken a magyar államhatalomnak úgyszólván egyetlen önzetlen, fáradhatatlan őrei voltak a községi és körjegyzők. A világháború óriási munkafeladat teljesítését rótta az államhatalom tisztviselői helyett a magyar jegyzői karra, feladatunkat lelkesen, fáradságot nem ismerve, éjt-nappalá téve, büszkén állíthatjuk, ellentmondás nélkül olyként oldottuk meg, hogy talán egy tisztviselői kara a világnak sem különben. Az államhatalom és felsőbbség parancsainak végrehajtásáért fordult a félrevezetett, felingerelt népharag a jegyzői kar ellen, ugy hogy sorainkból számtalanok vértanúhalált haltak, karúnk nagyrésze pedig minden vagyonából kifosztva földönfutóvá lett. A forradalmat szitó elem jól tudta, hogy addig, mig a magyar tisztviselői, jegyzői kar és csendőrség helyén van, a hatalom átvételére képtelen s ezért uszította már a frontokon kifejtett propagandával és hazugságokkal ellenünk a hadból visszatért, szerencsétlen, félrevezetett véreinket. A bekövetkezett események mutatják, hogy nem létezhet nemzet, ha becsületes tisztviselői nincsenek. Ma is büszkén állítjuk, hogy félrevezetett népünk kijózanodva a demagógok hamis jelszavaiból és okulva a történteken, azon szeretettel viseltetik irántunk, melyet irántuk a béke hosszú éveiben gyakorolt atyai gondoskodásunk alapján kiérdemeltünk. Az építés munkájának küszöbén felajánljuk a magyar nemzeti kormánynak önzetlen, szorgalmas munkánkat, tapasztalatokban gazdag, a néplélek minden nyilvánulását a való életből ismerő, lelkes, nemzeti érzéstől áthatott, ártatlanul szenvedő 10 000 főt számláló karunk munkakészségét és kérjük Nagyméltóságodat: Méltóztassék a közigazgatás újraszervezésének és felvételének idejében karunk kiküldöttjeinek véleményét is igénybevenni és TARCA VERSEK. ÉNEK JUHÁSZ GYULÁRÓL Kispap korában kertjén át futottak a roppant szárnyú „rosmersholmi szürkék" s hogy vizióit vesztig vezekelje, rossz lovakon egy tót faluba küldték. Az ágyán könyv és bus kolostorillat és abroszán is könyvek, sárga gyertyák, húsvét hajnalban piros bort ivott és egy sétatéri kő-nimfát öleit át. Nesztek, — szólt busán, — arany, mirrha, tömjén, (kezét rendőrkard akkor szelte széjjel) Váradon tél volt, hogy egy szőke némber ablaka táján verselt minden éjjel. Ma valahol tán ö volna vicispán, ha kisbőgőből iszik bori az őse — és nem csorgatná vérét a borába Uj-Magyarország legszebb hegedőse. így élt szegény. Havonta száz forintból. És élni fog. Pro testamenti teste. „. . .Halottaiból megtérend ki Lázár, s negyednap multán menni kezd a teste. -EMÖD TAMÁS. I ' - — AZ ALBATROSZ. — BAUDELAIRE. A hajó népe, hogy mulasson olykoron, Egy albatroszt fog el, a viz nagy vándorát, Amely közönyösen követi az uton A suhanó hajót a sós vizáron át. Bajjal teszik le őt a sík födélzetén, A lég királya itt bohókás és balog, Fehér, nagy szárnyait borzolja betegen, Midőn a környezet körötte ódalog. E szárnyas utazó mily gyönge, törpe itt, E könnyed szárnyaló mily komikus, nehéz, Égő pipával piszkálja emez itt, Menését mimeli egy másik tengerész. \ A költő és madár olyan hasonlatos, Ki a viharra vár s repülve fölkacag, De a tömeg között, hol nincs mély, nincs magos, Óriás szárnyait bajjal vonszolja csak. franciából: JUHÁSZ GYULA A SZÍNÉSZ HALÁLA. Alszik. A maszkja már halotti maszk, Mely némán a nagy semmiségbe dermed, Nem fog jelezni már vágyat, vigaszt, Töprenkedést és tomboló szerelmet. Száz arca volt. Mindig más, mindig uj, Övé volt minden mosoiygás, kesergés,' Most minden arc szelíden elsimul f S az arcon nem marad többé jelentés. Ez az igaz. Most ő maradt maga. A deszkák fénye mind elhamvadott. Négy deszka közt az örök fény ragyog. Ez az igaz. Ő eltalált haza,'J Hol nincs zaj, taps. szín, áigyász, álvigasz, Ahol örökké minden egy s igaz. SÍRVERS. Itt nyugszom én könyvek között Álomtalan és csóktalan. Menj vándor, az öröm örök, Csak én éltem haszontalan, Menj vándor, csókolj és ölelj, Magát kínálja az erény,• Bolond, ki ideált keres. Ilyen bolond lehettem én! TURRIS EBURNEA. Elefántcsonttorony, Művészet, Én is boldog rabod vagyok. Ha kitagad, kiver az élet, Fehér tetőd felém ragyog Elefántcsonttorony, • Művészet. Örök hajlék, be jó tebenned, Örök szökőkutad csobog. Lemossuk ott a földi szennyet, Mi álmodók, mi alkotók. Örök hajlék, be jó tebenned! S be fáj leszállani közétek Gondok, napok, élet, halál, Rossz emberek, bús hangyavár, Hol sár a hó, a szépség vétek, Rossz emberek, bús hangyavár, Be fáj leszállani 1UHÁS/ GYULA.