Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-07 / 164. szám

Szeged, 1919 augusztus 6. DELMAGYARORSZAG 3 Tisztviselők Otthona tiltakozik a gázárak emelése ellen. Saját tudósítónktól.) A gáz- és villanyárakat iatóság jóváhagyta, a gázgyár megleli a niitásait, lesz gáz és lesz vilhny is. Üzleti nipontból a város is jól jár, a gázgyár is. közönség kétségbeeséssel veszi tudomásul a nden várakozáson felüli áremelést, de mert atalos irások bizonyítják, hogy az árak még gasabbak lehetnének, megadással kell fizetni, főnben kikapcsolják a villanyt, leszerelik a zórákat és aztán ?.. A gázgyár marad fölül. Valóban nincs kedvünk ezekben a lélegzet­telre is nehéz időkben kellemetlen közügyek^­foglalkozni, azonban az árkalkuláló és el­örző bizottságokban ismét megfeledkeztek okról, akik a tuljnagas egységárakat nem, gy alig képesek fizetni. Ezek a közalknlma­ttak. Már annak idején, mikor a gázgyár pen a tisztviselők háztartására való példázás­i bizonyítgatta a magas egységárak előnyös ltát, rámutattunk arra, hogy a tisztviselőket m lehet és nem szabad sem 180, sem 200 jronás havi világítási és tüzelési számlával rhelni, mert képtelenek azt elbírni. Százszor, /erszer hangoztattuk és hangsúlyozzuk, hogy tisztviselők kilenctizedrésze úgyszólván anyagi s fizikai csőd előtt áll. Ne tessék a tisztvise­kkel való kalkulációkat főtisztviselői fizeté­ekre alapítani (ámbár ma ezek is csak ten­ődésre elegendők),, hanem vegyék figyelembe zt, hogy amig Szegeden a tisztviselők közül ettőnek a havi jövedelme meghaladja a havi 500 koronát, addig husz tisztviselő 500—800 oronából kénytelen nyomorogni. Most már tisztelettel bátrak vagyunk azt érdezni az igen tisztelt polgármester úrtól, aki lső tisztviselője ennek a városnak, hogy olyan agyon rendben találja a tisztviselők megélhe­ésének a kérdését, teherbíró képességét? A isztviselők képviselői azt állapították meg, hogy a város első tisztviselője nem védte meg a tisztviselők érdekeit a gáz- és villanyárak megállapításának bizottsági tárgyalásán sem. Belenyugodott az egységes- árakba és nem foglalt állást a tisztviselők érdekében a pro­gresszív ármegállapítás mellett. A tisztviselők ugyanis nem látják megoldottnak semmikép a megélhetés kérdését akkor, amikor a 180—200 koronás gázszámlák mellett egy négytagú csa­ládnál havonta csak kenyérre másik 180—200 koronát kell kiadni, tejre 150 koronát és ez a három tétel 550 korona a nyomorúságos havi 800—900 koronából. És hol van még a cipő, ruha, szappan, hus (?), zsir, fűszer, főzelék és egyéb nem luxus tétel, amely egy szűkös ház­tartás keretében naponta mellőzhetetlenül je­lentkezik. Szomorú tények ezek, amelyeknek a feltárása nem a sajtó szégyene, hanem azoké az illeté­kes tényezőké, akik állandó strucpolitikát kö­pettek és követnek akkor, amikor a veszendő magyar tisztviselők anyagi ügyének kérdéséről, rendezéséről van szó. A város első tisztvise­lője megnyugtatta már a tisztviselőket azzal is, hogy lesz még a 9 koronás lisztnek 40 korona is az ára. Csak legyenek türelemmel a tiszt­viselők, mert még igen sokat kell szenvedni. Azonban a tisztviselők ennek dacára nem bír­nak megnyugodni a gáz- és villanyárának megállapításába sem. Arról értesülünk ugyanis, hogy a Szegedi Tisztviselők Otthona erélyesen állást foglal a gáz és villany árak uj megálla­pítása ellen, tiltakozik és védelmet fog keresni. Védelmet ott, ahol az emberi szenvedést, a tisztviselők sorsát, a nyomorúságot más serpe­nyőn mérlegelik, mint nálunk, ahol tisztában vannak azzal, hogy az árdrágítás letörésével tízezrek szenvedését lehet megváltani ebben a városban. A tisztviselők az idegen hatalmak képviselőihez fognak fordulni. Nincs más hátra. Óráját és ékszereit javiifassa elsőrangú óra- és ékszer­üzletemben. Szolid árak! Órákban és ékszerekben nagy raktár. 154 FIS CHER K. i0%óELLKáVTÉHAi Közös célra! A kiváltságosokról ma beszélni ép oly hiba, mint a jogfosztottakra különösen ráterelni a fi­gyelmet. Történelmi osztályt emlegetni ma ép oly bün, mintha valaki egyedül a munkásságot akarná a jelenért és a közelmúltért felelőssé tenni. Felekezeti kérdést előtérbe állítani ép oly buta dolog, mint ráfogni valakire, hogy csak azért reakciós, mert született báró, vagy azért szabadsághős, mert született proletár. Ma és itt a kiváltságosok jogairól, mulasztásairól és mi egyébről beszélni, szembehelyezni őket, a ma­roknyi csapatot a nagy tömeggel, végzetes nagy hiba és nem a megértéshez vezető ut. Hát nem volt még -elég a szenvedésből, a nélkülözésekből, nem vérzik még eléggé ez a szétmarcangolt ország, nem dúlta még föl eléggé az ötéves vérfürdő minden egyesnek a lelkét és az összességnek kifelé való reputáció­ját ? Csend van talán, béke és nyugalom, hogy ismét belsőleg kezdjük egymásnak doronggal való citálását? Hát nem tanul soha ez a nem­zet? Tévedtek talán azok, akik ez ország ezer­éves múltjára mutatva, lakosságának politikai érettségére véltek konzekvenciákat vonni? Tu­dott vájjon Szeged kiváltságosokról, nem kivált­ságosokról ? Volt itt valaha vallási türelmetlen­ség, felekezeti hajsza ? Álltak itt valaha — a közelmultat kivéve — polgárok és munkások ellenségként egymással szemben ? Csak idegenek felvilágosító munkájának .kö­szönhettük a termelési rend két egymásra utalt tényezőjének a szétbomlását, majd szembehe­lyezkedéséí, csak annak köszönhetjük a kivált­ságok felszínre hozását, a vallásháboruskodás csóvájának az elörántását. És nem lesz itt béke e városban, nem lesz rend ez ország szégyen­letes maradványában, amig nem kiabáljuk oda a sötétben ólálkodóknak, a mindenáron békét­leneknek : handsoff 1 Nem mondom, hogy a történelmi osztály kiváltságosainak, vagy a munkástömegnek nem volnának kötelességei és jogai egymással és az országgal szemben, de ezek a kötelességek csak azonosak lehetnek: egymással kezet fogni vállvetett munkához, ez országot, e várost a végelpusztulástól megmenteni, azt az utat, vagy akarták azt az ösvényt megépiteni, amely a szebb, a jobb, a boldogabb országhoz, város­hoz vezet. Békemühelyt alakítottak, amelyen: le a burzsoá­ziával, le a kiváltságosokkal I — kiabálnak, Nem­zeti Bizottmány alakul, amely a kiváltságosok jogait a nagy tömeggel szembe kívánja helyezni, egyesek följelentgetik a polgárokat, mások a munkásokat, egyik jobbra megy, a másik balra. Alkalmas-e ez arra az országot súlyos helyze­téből kivezetni ? Emberek 1 Felejtsük el egy történelmi pilla­natra a turáni átkot, ne nézze senki azt, ki hová tartozik, nézzük a célt, amelyért mindenki küzdeni akar és akkor, ha összefogunk e cél érdekében : nagyot fogunk alkotni s ha az al­kotás meglesz: ám jöjjenek újra az apró civa­kodások! De ma békére, együttműködésre nem széthúzásra van szükségünk. Gál Miksa, Paral-buffet Szeged, Széchenyi-tér 5. sz. ? HÍREK — A román király kegyelmet ad az el­itéit Apáthynak. A bukaresti Adeverul, Mille Konstantin lapja irja: Mint egészen biztos tényt beszélik, hogy a nagyszebeni haditörvényszék által öt évre elitélt Apáthy István egyetemi ta­nárnak a király megkegyelmez. — A temesvári szerb püspökség Nagy­kikindán. Illetékes helyről kapjuk a következő információt: Az uj román és szerb zóna meg-> állapítása után szükségessé vált a temesvári görögkeleti szerb püspökségnek Nagykikindára = Kiss D. palota = Tóth Péterrel szemben. Előkelő úrinő ha látogatóba megy, eredeti Houbigant­parfüniőt használ és Roger & Gallet szappannal mosdik. ooo Germandréi púder. Francia fogcrém. Eredeti kölni viz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom