Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-05 / 162. szám

Szeged, 1919 augusztus 5. DELMAGYARORSZAG 5 A Békemühely első nagygyűlése. (Saját tudósítónktól.) A Békemühely vasár­nap délután tartotta a Korzó-mozi zsúfolásig megtelt nyári helyiségéhen első nagggyiilését. Kerekes József nyitotta meg a gyűlést formás beszéddel és elnöknek Nemecskay Istvánt, társelnöknek Zdkics Lászlót ajánlotta. Nemecs­kay István megnyitó-beszédében a béke mér­hetetlen jelentőségét méltatta. Dr. Miiller Manó volt az első szónok, aki előadta, hogy egy kicsiny embercsoport azt az eszmét vetette bele Szeged társadalmába, hogy a békét a mi társadalmunk, a mi kis szegedi társadalmunk kezdeményezze. Az az idő, amikor ez a merészröptü vágy, ez az eszme elhangzott, egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy az eszmét megszívleljék és az eszme megfogamjon. Még akkor, amikor a legvihar­zóbb csaták dúltak kint a proletárdiktatúra alatt, magának a munkástársadalomnak egyes tagjai hirdették, hogy a fegyveres erő, fegyveres hatalom a proletárdiktatúrának nem vetett véget, ezt csak békés uton lehet megoldani. Az események tovább fejlődtek, jött egy mozgalom, amely a munkásság áütalános sztrájkját vetette ki magából. A sztrájk után ismét felmerült a bé­kés kiegyezés gondolata. Ekkor alakult meg a Békemühely és kezdte meg négy fal között munkásságát és hála a megszálló csapatok főparancsnokának, Charpy tábornok ur jóaka­ratának, ez a Békemühely ma megjelenhetett a nyilvánosság előtt, hogy programját bővebben is kifejthesse. £2 a program nem foglalkozik politikával, fölötte áll minden politikának. Min­den munkással és minden polgárral azt akarjuk elfogadtatni, hogy a társadalomnak békén kell felépülnie. Célunk nagy és nemes és szükséges, hogy minden polgár, minden munkás ajánlja fel segítségét és támogassa munkánkat. Azzal, hogy a békét megakarjuk csinálni, hogy a békének alapjait társadalmi uton akarjuk megvetni, egyúttal elősegítjük a vértelen kibon­takozás eszméjét. A vértelen kibontakozás nem más, ne fojtsa vérbe magát a forradalmat. (Ellentmon­dások, zaj.) Akkor, amikor én ezt hirdetem, csak azt mondom, hogy vérnélküli kibonta­kozást akarunk. Ezzel én nem forradalmat, hanem társadalmi békét hirdetek. Ha pedig azt mondom, hogy nem akarok forradalmat, akkor jogosan mondhatom azt is, hogy nem akarok ellenforradalmat. Közbeszólások: Az ellenforradalom üldözte a sajtót, ártatlan embereket eltettek láb alól! Nemecskay elnök kijelenti, hogy a közbe­szólók, ha erre igényt tartanak, a gyűlés után felszólalhatnak, de ne zavarják a szónokokat. A béke nem lehet más, mint olyan béke, amely szabadsággal párosul. Egy szabadság­nélküli béke, egy gazdaságilag tehetetlen, terü­letileg megcsonkított Magyarország nem kell a proletárszivnek, de nem kell az egész ma­gyarságnak sem. (Éljenzés.) Dr. Rózsa Andor: A forradalom azon nem­zetek büntetése, amelyek haladni nem tudnak és nem akarnak. Azok az eszmék, amelyeket a Békemühelybe bevittünk, két vezérelven alap­szanak. Az egyik gondolat a szociális világ­forradalom kegyetlenség és ridegség nélkül való levezetése, tudásban, munkában és a ja­vak igazságos megosztásában. Másik vezérel­vünk a népek világszabadsága. Nyugat és Ke­let között várjuk megváltásunkat. Szomszédsá­gunkban a lappangó, de végleg el nem pusz­tított, hazánk katasztrófáját okozó nfnet mili­tarizmus, előttünk a szociális válságokkal küzdő és forrongó balkáni imperializmus, melynek létét az orosz tüz elégéssel fenyegeti és a messze távolban napsütésben csillog felénk az örökké szép, magát megújító szent forradalmak örök városa, Páris! Hogy a német és a Bal­kán imperializmus el ne tiporja országunkat, hogy az orosz szociális forradalom tüzében porrá ne égjünk, tekintsünk Páris felé. Mi pacifisták vagyunk. Legyen hadseregünk, mely nem háborút visel, védelmezze meg rabló impe­rialistáktól szociális magyar, nemzetközileg sem­legesített köztársaságot. A belső béke létrejött, polgár és munkás egymásra talált. Az országos kibontakozás létrehozta az osztályok békéjét. Értsük meg egymást, akik nem értik meg az idők szavát, vonuljanak vissza és ne zavarják meg a mi csendes munkánkat ünneprontók módjára. Várossy Gyula: Benne vagyok a Szociális Bé­kernühelyben. Büszke vagyok rá, mint ember és mint hazafi. Azzal a»őszinteséggel, amely engemet egész életemben jellemzett, kijelentem, hogy a Bé­kemühelyben megértő barátokat találtam, akik egy szivvel-lélekkel akarnak munkálkodni a béke, a társadalmi béke helyreállitásán, hogy ennek az agyongyötört, agyonsanyargatott or­szágnak nyugalmát végre visszaszerezzék. Amikor én betéptem a Szociális Békemühelybe, polgártársaim részéről igen sok gyanúsítással találkoztam. Ezek az én polgártársaim lekicsiny­léssel, vállveregetéssel nézték az én munkámat. Eltévelyedett embernek tartottak engem is, aki az én becsületes jóhiszeműségemmel belemen­tem egy olyan dologba, amely talán nem is életrevaló, talán elrejteti célokért küzd. Polgár­| társaim, megvizsgáltam a Békemühely terveit és céljait, őszintén mondhatom, hogy ezek a vádak mind alaptalanok. Becsületes válaszokat kaptam. Ebbe a Békemühelybe beléphet min­denki, tagja lehet minden polgár, a legnyugod­tabb lelkiismerettel. Ez nem titkos műhely. Ezután Olejnyik József emelkedett szólásra. Mint munkás, mint szocialista — mondotta — és mint ember akarok beszélni a Szociális Békemühely céljairól. A legutóbbi általános sztrájkot a munkások azért csinálták, hogy vál­toztassanak a lehetetlen helyzeten. Ennek szük­ségét a polgárság egyrésze is belátta. De a sztrájkért a munkások üldözésben részesültek. Ekkor egy kis lelkes társaság belátta, hogy itt cselekedni kell. Eljártunk a városkormányzó urnái a foglyok szakadonbocsájtása végett és hogy ez nem sikerült, arról nem tehetünk. Ekkor érlelődött meg a Szociális Béke­mühely gondolata. Nehéz dolog volt, mert a mozgalmat ellenforradalomnak nézték és ennek a kisded társaságnak minden előítélettel meg kellett küzdenie. Akkor még Budapesten nem alakult ki a helyzet, a tanácskormány még nem látta be, hogy az országot csak ogy szocialista­kormány tudja kivezetni ezekből az állapotok­ból. A szociális Békemüly gondolata keresztül­ment az illetékes fórumokon. A munkásság eleinte idegenkedett a gondolattól és a munkásság összvezetőségi ülése nem fogadta tárt karokkal az eszmét, mert azt hitték, hogy beakarják csapni a munkásságot^ A Szociális Békemühely a régi bűnöket ki akarja küszöbölni. A szocialistákat hazátlan bitangoknak mondották, de nemcsak a szo­cializmus nemzetközi, a katholikus vallás is az. Ennek az alapja is ugyanaz, mint a szo­cializmusnak: az emberszeretet. Mindez a sok szenvedés csak azért volt, mert nem tudtunk emberek.lenni. Emberré kell lennünk, azután szocialistává! Ez az egyedüli utja annak, hogy ne legyen többé háború. A mi kis műhelyünk is ezt a célt szolgálja. Ha körülnézünk az országban, látjuk, hogy ez az ország tönkre van téve. Nincs nyeis­anyag, mindenünkből ki vagyunk fosztva. Meg kellene és meg kell értenünk egymást és nem szabad fegyverrel küzdeni egymás ellen, mert különben tönkremegyünk telje­sen. A proletáriátus a háború alatt is meg­tette a kötelességét. Az úgynevezett „hazátlan bitangok" véreztek legjobban, ők szenvedték végig a Doberdó poklát és a háború minden iszonyatát. Minden szenvedést elviseltek, ma­gyarok voltak és akkor nem vádolták őket hazafiatlansággal azok, akik itthonmaradtak mint felmentettek és lánckereskedelmet űztek. (Éljenzés.) Magyarok ezek most is, amikor felakarják magukat szabadítani és emberi jogokat követelnek maguknak. Nem követe­lünk lehetetlent, csak azt, hogy becsüljék meg a munkát és a munkást. Ne kínozzák és ne sanyargassák őket. Be kell mindenki­nek látni, hogy hiába halmozzák fel a véren szerzett milliókat a pénzszekrényekben, mert ez az aranyhegy sohasem fog termelni. A munkáskezeknek kell dolgozni, amelyek meg­védelmezték ezt az országot a háború alatt minden ellenséges inváziótól. Bizom abban, hogyha mi kölcsönösen megértjük egymást, polgár a munkást és munkás a polgárt, akkor még megtudjuk menteni az országot. Ez a célja a Szociális Békemühelynek és nem tisztességes emberek azok, akik bennün­ket ezért árulással vádolnak. Én mint szo­cialista, mint munkás és mint ember arra kérem önöket, tegyék tul magul'at az elő­ítéleteken, a szociális béke műhelyébe min­denki bátran beléphet. A Békemühely hivatása lesz a rendet helyreállítani és a termelést megkezdeni. A mi munkánk nem ellenforra­dalom, hanem forradalom, a szívek forra­dalma, amely el fogja tüntetni az emberek lelkéből a gyűlöletet. Kunos&y Frigyes az eddigi beszédeket tol­j mácsolta francia nyelven a francia parancsnok jelenlevő képviselőinek. Kotányi Imre a szociális érzésű és gondol­kodású főiskolai hallgatók nevében jelentette be csatlakozását. Utána Sulyok János szólalt fel a munkásság nevében és szintén támogatja az uj alakulást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom