Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-03 / 161. szám

DELMAGYARÓ.RSZAGí Szeged, 1919 au^usztis 3. A megszállott területek közellátásának biztosítása. ív. Cikkem I. és II. részében számszerűleg bebizonyítottam, hogy a románok által megszállott területek ezidei terméshozama fedezi ugyan a helyi lakosság egy évi szükségletét: exportálható feleslegek azonban nem maradnak. Kimutattam azt is, hogy maga Románia nem szorul termény-importra, rnert az ezidei termése bőségesen fedezi a lakosság szükségletét. Csupán arról lehet tehát szó, hogy a megszállott területen belül a gabona- és egyéb feleslegek kölcscsen kicseréltetnek. Vagyis egy-egy körzet, ahol bő hozam volt, kisegíti a másik, ugyanezen cikkben szükséget szenvedő körzetet. Ezek után térjünk át azon kérdés megvilágítására, hogy milyen termelés folyik ugyanezen területeken, más közszükségleti cikkekben. Fatermelés. Mindannyiunk előtt ismeretes tény, hogy békeidőben az ország Királyhágontuli része, továbbá Szilágy-, Bihar-, Arad-, Temes- és Krassószörénymegye, tehát ezidőszerint a románoktól megszállt területek erdeiből nyert fedezetet Magyarország Tiszától keletre és délkeletre, valamint Duna—Tisza közötti részének tűzifa, fűrészáru és műfa szükséglete. Fakitermelés és áruvá való feldolgozása, ha kisebb méretekben is, mint békében, mindenütt folyamatban van. A termelő-telepeken, vasútállomások közelében, sőt a vasútállomásokon is nagy készletek vannak felhalmozva, mert az elmúlt év őszén, az első forradalom kezdetén, a télen és tavasszal, a román csapatok előnyomulása alkalmával szállítások alig voltak eszközölhetők Ezen körülmények okozták, hogy a múlt évi árukészletek zöme most vár elszállításra. Kizárólag a szervezetlenségnek és vagonhiánynak tulajdonitható a jelenlegi óriási fainség. Ha e bajok orvoslást nyernének, ugy még a szerbektől megszállott területek faszükséglete is fedezhető lenne. Romániának főexport cikke a fa volt, igy tehát faárukban seírj szorul Erdélyre. Szénbányászat. Erdélyben ezidőszerint 4 szénterületen folyik rendes szénbányászat. A legnagyobb jelentőségű ezek között a zsilvölgyi szénmedence. Az ittlevő petrozsényi, lónyai, vulkáni és lupényi magán és kincstári bányamüvek naponkint összesen mintegy 500 vagon átlag 6000 kalóriás szenet szolgáltatnak. Számottevő üzemek a kolozsmegyei, egeresi bányamű, a Stég. karasvölgyi bányái és a bozovicsi kincstári bánya. E háromnak össztermelése naponkint mmtegy 150 vagon. Romániának, t. i. az anyaországnak nincs nagy szénszükséglete, mert ipari üzemei és vasúti mozdonyai csaknem kivétel nélkül nyersolaj és fafütésre vannak berendezve. Az ország aránylag jelentéktelen szénszükségletét eddig nem Magyarországból, hanem Angliából fedezte. Románia ezen szénbeszerzési lehetősége, ha talán kisebb mértékben, de most is fennáll, ezert vaiószinüllen, hogy az összehasonlíthatatlanul jobb angol szén helyett erdélyi szenet használnának, amely utóbbit ab. bánya igen magas egységárak mellett értékesíthetik.' A háború előtt az előbb emiitett erdélyi bányamüvek látták ei szénnel a jelenleg 'románok által megszállt területek úgyszólván valamernyi ipari üzemét (gőzekéket, ' csép'cmegszállott terítetek | .gépeket is). Innen fedezte a Máv. szénszük: ségíetének igen tekintélyes részét. Zsilvölgyi szenet használtak a jelenleg szerb megszálíás alatt álló területeken levő azon üzemek is, | amelyeknek valamely oknál fogva nem konveniált a pécsvidéki, vagy a vrdniki szén. És most szén hiányában minden üzem pang, vagy áll. Az üzemtulajdonosok ab bánya elképzelhetetlen árakat fizetnének szénért. Óriási áldozatokat hoznának a szállítás közben is és mindezek dacára ma szénnel rendelkezni művészet, csaknem a lehetetlenséggel határos. A szervezés, a vagonok és a megfelelő szakközegek hiánya, a hatóságok nehézkessége, a különböző funkciókkal megbízott közegek mérhetetlen regresszálási vágya képezik akadályát a megfelelő szénellátásnak. Sóbányászat. A jelenleg román kézben levő Marosujvár, Dés, Vízakna, Szlatina, Rónaszék és Aknasugatag vidéki sóbányák látták el a háború előtt Maj gyarország és a Balkán nagyrészét sóval. A bányászat most is csaknem zavartalanul folyik. ; A teljesen feltárt bányák majdnem, korlátlan mennyiségű, igen- könnyen kitermelhető kősót szolgáltatnak. Ezen lehetőségek dacára, tisztán a szénnel emiitett okokból kifolyólag, még a j románoktól megszállt területeken sincs bőség sóban. A szerbektől megszállt területeken és ! magában Szerbiában pedig olyan nagy a sóinség, hogy sok helyen 8—10 koronáért is alig lehet 1 — 1 kilogramot beszerezni. Szerény véleményem szerint a megszáltott területek mezőgazdasági, fa, szén, só stb. termelése és e termékek hovaforditása nem a románok belügye, hanem kizárólag az antant-hatalmak ügye, amit igazol az a körülmény is, hogy az antant-államok közellátását egy "egységes terv alapján működő szervezeí intézi. Ennek megfelelöleg ugyanolyan joguk van pl. a szerbeknek a románoktól megszállt területeken termeli közszükségleti cikkekre, szénre, fára, sóra, vegyi termékekre stb.-re, — ha a méltányos, de semmi esetre sem tulcsigázott árakat megtérítik — mint maguknak a románoknak. Sőt, ha az anyagi igazság alapján állunk, ugyanilyen jogok illetnek meg bennünket, francia protektorátus alatt álló magyarokat is. De az ország megszállott része sem lehet a „Csáky szalmája", mert a megszállás mindenütt az antant megbízásából történt. Így tehát a megszálló hatalmak csapatai, pusztán mint az antant végrehajtó eszközei lennének tekinthetők. Ebből Önként következik, hogy a megszállott teriiletek lakói, a békekonferencia végleges döntéséig az antant protektorátusa alatt állóknak volnánaktekintendők. Figyelemmel a felhozott indokokra és a románoktól megszállott területeken uralkodó állapotokra, megállapítható, hogy feltétlenül szük| ségcs az antant jóindulatu és sürgős segítsége, hogy a nagyfontosságú kérdések egész tömege \ igazságos megoldást nyerjen. Kiszámíthatatlan következményekkel járna, ha a megszálló csapatok tovább folytatnák a zsebrákoskodást. ! Éhínségbe döntenék a megszállt területek lakosságát, nagyon hosszú időre termelésre képtelenekké tennék a háborúban is legtöbb véráldozatot szenvedett, antibolseviki népréteget, a , mezőgazdákat. De igen fontos közszükségleti cikkeket lennének- kénytelenek nélkülözni a szerbek és az általuk hkó is. Az antant részéről való segélynyújtásnak csak egy módja lenne és pedig a legerélyesibben letiltani terményeknek, szálas'takarmánynék, állatoknak, gazdasági gépek és berendezéseknek, gazdasági eszközöknek és szerszámoknak, gyárberendezéseknek stb.-nef: rekvirálását, il| let ve elkobzását és megakadályozni azoknak a I megszállott területekről való kiszállítását. Sürgősen szükséges az antant segítsége ahhoz is, hogy a románoktól megszállott területeken termelt szén, fa, só stb., valamint Románia petróleum- és olajfeleslege, (ami szintén bőven van) antant által ellenőrzött méltányos árak megtérítése ellenében, akadálytalanul, , eljusson a francia, szerb és román megszállás alatt álló területek, valamint Szerbia lakosságához is. Mindezek megvalósításához természetesen nagy apparátus lenne szükséges. Megfelelő eredmény csak ligy képzelhető el, ha az antant minden fontosabb vidéki központba (pl. Temesvár, Nagyvárad, Arad, Debrecen, Máramarossziget, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Brassó, Székelyudvarhely),* valamint a vasúti gócpontokra (Békéscsaba, Püspökladány, Nyíregyháza, Szatmárnémeti, Dés, Piski) és a főbb termelő helyekre (Peírozsény, Marosujvár, Vajdahunyad, Resicabánya, Beszterce), egy-egy állandó bizottságot helyezne ki. Ezen bizottságok — amelyeknek kívánatos lenne, ha antant protektorátusa alá helyezett magyar tagjai is volnának — ellenőriznék az előbb emiitett tilalmak betartását és irányítanák a kitermelt közszükségleti cikkek arányos és igazságos elosztását. Ilymódon az antant minden tekintetben tiszta helyzetet teremtene és a békekötős után nem egy koldusbotra jutott, kiéhezett tömeggel, hanem egy hálás nemzettel állana szemben. Ha ilyen bizottságok tényleg kreáltatnának, ugy az antant világosan látna sok olyan dolgot, amit észre sem vehetnek a rövid időre át! menetileg kiküldött és a helyi viszonyokat nem I ismerő bizottságok. Nem fordulhatna elő pl., hogy színmagyar községekben megtiltják a helyi lakosságnak, hogy azon a napon, amikor ! a bizottság átutazása tervezve van, a lakását elhagyja, amikoris előre kiküldött, nemzeti viseletbe öltözött román parasztok ácsorognak az utcán, akik „satreaska"-val fogadják az átrobogó autót. Halász S. • • 1 : ovek Ö

n <S ifi H i IÁ nagy választékiIJJ||UJIUA ban, valamint ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a fi)EDI SPECIALITE szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt. == s|i Telefon 15-20,