Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-27 / 179. szám

Ara 40 fillér. Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFIZETESI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁiW. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 179. szám. Szerda, augusztus 27. H Demokratikus kormányrendszer Magyarországon. — A Békekonferencia elnökének távirata a budapesti antant-misszióhoz az antant? — A szövetséges hatalmak a Habsburgok ellen. — A demokratikus kormány vezetheti. — József herceg és a Friedrichíjjf A Délmagyarország az első perctől , fogva passziv álláspontot foglalt el azokjkal a vidéki és fővárosi kormányokkal szemben, amelyek az utóbbi időkben • derüre-borura megalakultak és rövidesen sorra meg is buktak. A mi álláspontunk kezdettől fogva az volt, hogy Magyarország mai válságos helyzetében csakis Gr olyan kormány vehető komolyan és nevezhető kormánynak, amely a magyar nép minden rétegére támaszkodik. Ebből a szempontból kisértük kritikával az egyes időszakos alakulások kísérleteit, ebből a szempontból törtünk pálcát felettük, mert ennek a legfontosabb követelménynek, amely künn és benn egyedül tehet ma posszibilissé magyar | kormányt, egyikük se tudott, a legtöbbjük (c mem is óhajtott megfelelni. Mi előre 'áttuk, hogy az a módszer, amellyel ! Cárolyi Gyula és társai, valamint utódai igynevezett kormánya a magyar munkásság és a nagy nyugati demokráciák kijátszásával, megkerülésével és félrevezetésével óhajtott a nyeregbe ülni és aíaban megmaradni, nem az a módszer, melyet ötödféléves háború és két forradalom után ma követni lehet, nem az módszer, amellyel az uj, demokratikus Magyarország alapjait meg lehet vetni, .áttuk, hogy kikre támaszkodtak, láttuk, pVogy kikkel szövetkeztek ezek a pünkösdi . ; ormányok. Kezdetben titokban, felelőtlenül, hangzatos jelszavak köpönyege alatt, később nyíltan, hangosan és erőszakosan igye. Nézték kompromittálni, becsmérelni, majd elsikkasztani és sutba dobni az októberi orradalom vívmányait, amelyeket a magyar nép egységesen, katonák, polgárok, munkások vivtak ki mindnyájunk számára, akik e földön becsületes munKával élünk és halunk. Ezek a vívmányok, ugy hittük akkor és ugy hisszük :na is, a nemzet jogos és többé el nem idegeníthető tulajdona, ezekről önként lemondani esztelenség, öngyilkosság és i árulás. • i . • / nem beszélhettek és nem cselekedhettek az egész magyarság, a józan, k a munkás, a haladó magyarság nevében, nem lehettek posszibilisek arra, hogy Magyarországot a pusztulás es nyomorúság örvényéből a rend, a fejlődés és munka magaslataira fölemeljék. ügyetlen és eredménytelen puccsokat rendeztek, de az a bizonyos magyar józanság, amelyre olyan különös buzgósággal hivatkoztak, csakhamar átlátott a szitájukon, megérezte igazi szándékaikat, tulajdonképeni céljaikat. Mikor azután József herceg alakja felbukkant a jótékony homályból és az a bizonyos rendőrcsoport Budapesten megkezdette a maga restaurációs műveleteit, a józan magyar polgárságtól Clemenceauig mindenki előtt világos lett, amit mi már régebben tudtunk és ami ellen mi kezdetben vétót kiáltottunk. A régi Bourbon-restauráció elkésett budapesti paródiája csütörtököt mondott. Nem lehet többé az ablakon behozni a koronás háborucsinálókat, akiket annak idején kidobtunk az ajtókon. Nem lehet többé a félezeréves elnyomást visszaültetni összetört trónusára. Amit Garami Ernő, e józan, óvatos és okos magyar reálpolitikus megmondott, hogy Magyarországon a kibontakozás és a továbbhaladás csak egy módon lehetséges, ha a valóságosan létező erőviszonyok alapján a magyar parasztság, a dolgozó polgárság és munkásság vesfei kezébe a saját sorsát és teszi ezt azok kezébe, akik az ő becsületes érdekeiket becsületes lélekkel képviselik a világ előtt — mondom, amit Garami igy formulázott — az ma, végre, annyi jobbra és balra való kilengés, annyi meddő és késleltető epizód után — a megvalósulás stádiumába jutott. Megtanultuk, hogy ne lássuk rózsaszínben a világot, tudjuk, hogy még nincsen vége a nagy és nehéz napoknak, érezzük, hogy kis hazánk és a nagy világ sorsa sohasem volt annyira bizonytalan lehetőségek játékszere, mint ma, de ez a fordulat mégis csak jó arra, hogy a reményt ne adjuk fel, hogy a bizalmat egy elkövetkező jobb jövőben mt ^erősítsük, hogy az igazság végső diadalát valamivel ismét közelebb érezzük. — Milyen kormánnyal köt békét nemzetgyűlési választásokat csak kormány végleges távozása. — Hiába minden, jöhetnek még megpróbáltatások, veszedelmek, nehézségek és bajok, de a mi lelkünk mélyén azért mégis az örök mécses ki nem alvó fényével ég, világit és biztat a megismerés: az igazság mindig uton van, föl lehet tartóztatni, le is lehet tartóztatni, lehet neki ártani, lehet kompromittálni, lehet megtagadni, ám végül csak beérkezik, megjön és győz, mert az igazság a dolgok lényegében, a lelkünk mélyén van, mert az igazság maga a le nem tagadható, el nem pusztítható élet! A francia lapok közléseiből vált ismeretessé, hogy a békekonferencia legfelsőbb tanácsa, amelynek Clémenceau francia miniszterelnök az elnöke, foglalkozott az uj magyar politikai helyzettel. Ennek eredménye az a döntő jelentőségű távirat, amelyet Clemenceau a budapesti antant-misszióhoz intézett. A távirat, amelyet hiányos magyar fordításban, a Budapesti Közlöny hozott nyilvánosságra, az antant nyílt állásfoglalását határozottan megjelöli a budapesti kormányalakulattal szemben. A szövetséges hatalmaknak József főherceg és a Friedrichkormány ellen irányuló magatartását eléggé megmutatta ugyan a budapesti misszióhoz intézett az a rendelkezés, hogy a magyar kormánnyal csak az elkerülhetetlenül szükségesekről tárgyaljon, de ezt a rendelkezést a Friedrichkabinet nem tudta, vagy nem akarta megérteni. Nem értette meg a román parancsnokság beszédes- hirdetményét sem, amely a statáriumrendeletet semmisnek mondotta ki. Clémenceau távirata most érthetően, világosan beszél: ez a kormány — a Friedrich-féle — nem a nép akaratából létesült; létrehozója, Habsburg József főherceg iránt az antant nem l^het bizalommal; még akkor sem részesíthetnék Magyarországot támogatásban, ha az ő rendeletére választott nemzetgyűlés tényleg az ország akaratát képviselné is. Kívánja az antant, hogy lépjen vissza József főherceg és kormánya, amely egy rendőrcsoport által végrehajtott és egy idegen hadseregtől támogatott államcsínynek köszönheti létét. Kívánja, hogy egy olyan kormány apelláljon a népre, amelyben a népnek minden rétege képviselve van. A békekonferencia elnökének táviratát Józaef főherceg és Friedrich István miniszterelnök rövid tanácskozás után lemondásuk okául elfogadták. A miniszterelnök tudatta a nemzetközi katonai misszióval, hogy a kormányzó és a kormány lemondanak és válaszul Clemenceau táviratára megsürgönyözték ezt Párisba. Az uj kormány Lovászy Márton elnöklésérel megalakult. Ciém«ncesn távirata a Budapesti Közlöny vasárnapi számában jelent meg s igy szól: 1