Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)

1919-08-24 / 177. szám

Ara 40 fillér. OÉLMAGYARORSZAG Szerkesztőség : SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELÖFIZETE8I AHA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGEO, KAKÁSZ-UICA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. izeged, 1919 Vili. évfolyam 177. szám. Vasárnap, augusztus 24. Hamupipőke. Szegény Hamupipőke, aki eddig boroOt szemelgetett a sarokban, egyszerre i világ szerhe elé került, udvarlók tolulnak seregestül hozzá és próbálgaták csöpp lábára a báli cipellőt. Mindig kisebb cipellőt hoznak, egyre jobban szorítja a lábát, már a vére is kiserked, neg is nyomorítják a lábát és az udvarlók serege egyre több. Szegény Hamunipőke, még majd összevesznek rajtad, még majd a testeden keresztül intézik 2I a dolgukat veled. Szó sincs róla, nagyon az érdeklődés homlokterébe kerültünk. Egész Európa űzetne ránk tekint ma, nem ugy, ahogy ártuk, ahogy vágytuk, ahogy megálmodtak a dicsőség mámoros álmában, sőt ellenkezőleg. Ugy néznek ránk, mint i vásári sokadalomban az elgázoltra, az eltévedtre, a póruljártra és még örülhetünk, ha részvét, szánalom és irgalom van a tekintetükben és nem harag, lenézés, megvetés, bosszúállás. Tout le mond rólunk beszél, rólunk ir, a mi ügyünket hányják-vetik meg a legfelsőbb Pilácsban, a mi dolgunkban tartanak nziliumot és ankétet, a mi jelenünk is jövőnk forog szőnyegen és kerül terítékre a nagy- nyugati világlapok ha-r \bjain és lepedőin. A magyar szót immár egészen helye,n irják ki az idegen újságok tudósiásai és fejtegetései, arclúduc doseph és V. Lovaszy múltjáról és jelentőségéről pen olyan tájékozottan beszélnek ma .ár, akár M. Karolyi vagy Bela Kuhn iselt dolgairól. Európa ezerszemű Cézárja argusszemeivel nézi a magyar gladiator keser/es vonaglásait a világtörténelem nagy arénájának porondján. Még szép és jó, hogy pollice verso nem int azoknak, akik a halálunkra lesnek. A politikánk ma kétségtelenül a müveit nyugat érdeklődésének fókuszába Került, rólunk beszél az Arbeiter Zeitungól a New-York Héráidig 'mindenki. Anak idején Szeged nagy árvízkatasztrófája terelte felénk ennek a müveit nyugatnak muló, de jóleső, meleg és testvéri érdeklődését. A bécsi, berlini, párisi, brüsszeli és londoni körutak kövei tanúskodnak erről. Saxa loxuntur. Most em árviz, hanem tűzvész az, amely atasztrófa felé vitte a magyarságot és a világ érdeklődését szokatlan intenzitással reá irányította, mint a vizipuskát az égő tetőkre. Igen, mert ez a tűzvész "em áll meg, ha egyszer el nem oltják. ",s ezt nem lehet lokalizálni, csak eloltani. Ez a tűzvész a háborúból csapott ki és ez a háború nem csupán, sőt | éppen nem a mi háborúnk volt, ez a háború világháború volt. Az érdeklődésről, amely ma vezércikkeket és hasábokat szentel nekünk a külföld lapjaiban, eszünkbe jut valami. Egy másik érdeklődés, amellyel előkelő idegenek, egy Björnson, egy Scotus Viator, egy William Stead eljöttek hozzánk, vagyis inkább hozzájuk, azokhoz, akik itt nálunk és közöttünk elnyomottaknak, idegeneknek érezték magukat, eljöttek az előkelő idegenek, a norvég oroszlán, az angol publicista és lefotografálták a munkapárti választás kevéssé derűs epizódjait a felvidéken, kihallgatták a panaszosok bemondásait és azután megcsinálták a hangulatot mellettük és ellenünk a külföldön, a müveit nyugaton, az Alfréd Kerr Pan-jában és a Daily jVe?í.'s-ben egyaránt. A régi Magyarország urainak és cselédeinek bűneit az egész magyarság rovására irták, azok rovására is, akik éppen ugy' tűrték és szenvedték ez urak és e cselédek packázásait, mint azok, akik idegeneknek és elnyomottaknak érezték magukat. így lett a külföld szemében szálka ez az ország, amelynek népe; született liberális, pacifista és dolgos és tűrő és szabadságért és igazságért küzdő, szenvedő. Heinének még megszűkült német ruhája, ha nevét hallotta a zsarnokai ellen niebelungi hősiességgel küzdő magyarnak, Ibsen, az isteni patikus, még ódát irt a szabadság népe, a magyarság tiszteletére, Nietzsche még a Rákóczi-indulót tartotta a világon a legszebbnek, de vagy félszázad óta, a nyakunkon ülő idegent szolgáló korrupció miatt veszett hirünket költötték és mi, erő, eszköz, befolyás, hatalom nélkül, nem tudtunk védekezni. Hiába volt egy Ady Endrénk és Móricz Zsigmondunk, egy Rippl Rónáink és Szinnyei Mersénk, egy Eötvös Lórándunk és Péterfy Jenőnk, a néma — mert elnémított — gyerekek mostohája, a világ, nem érthette szavát. Ma diplomaták, katonák és financierek jönnek hozzánk a világ minden tájáról. Érdeklődnek irántunk, foglalkoznak velünk, reméljük, segítenek is rajtunk. De nem látjuk a Björnsonokat, a Scotus Viatorokat, a William Steadeket, akik most az elesett, a szenvedő, a nyomorba került érdekében, a mi érdekünkben hozzánk és értünk jönnének. Nem látjuk azokat, akik lelkiismeretét szólaltatják meg ilyen esetekben Európának, akik hangot adnak egy szerencsétlen nép panaszának, akik körülnéznének és a lelkünkbe néznének és tekintélyük, egyéniségük súlyát latba vetnék az európai közvélemény tribunálján. írókra, tudósokra, humanistákra gondolunk. Pierre Lotti annak idején szót emelt a törökökért, Multatuli az ázsiai gyarmatok szenvedőiért, Viktor Hugó a szerbekért, Björnson adótokért. Csak mi, magyarok volnánk Európa legmostohább gyermekei ? Mert testvértelenek vagyunk, mert idegenek és ellenségek játékszere voltunk századokig? Kulturát csináltunk, kulturát védtünk ezer éven keresztül, hivatásunk és jövőnk nevében is szót és meghallgatást kérünk a világ fórumán, mert érezzük, tudjuk, hogy sorsunkat Európa sorsába ágyazta a végztt. A politikai helyzet. Hirek József főherceg visszalépéséről. —Az uj kabinet. A román főparancsnok megszüntette a statáriumot. — A politikai változás, amelyet — merjük mondani — az orsság lakosságának nagyobbik fele várva-várt, értesülésünk szerint a megvalósulás utolsó stádiumába jutott. Budapestről érkezett utasok elbeszélése és a rendelkezésünkre álló egyéb hírforrások szerint ez a változás azzal a következménnyel is járhat, hogy József főherceg visszalép a kormányzói állástól, attól a Magyarországon hagyományszerüen tisztelt szerepkörtől, amelyet egykor a Habsburgok által halálra üldözött és száműzetésre itélt nagy magyar, Kossuth Lajos töltött be. József főhercegnek a magánéletbe való ismételt visszavonulása nagyon megkönnyítené a kibontakozást nehéz helyzetünkből, hiszen köztudomású, hogy a habsburgi főherceg közéleti szereplését az antant valamennyi államában bizalmatlansággal fogadták és gyanúval nézték. József főherceg távozását — Budapestről érkezett emberek teljesen megbízható előadása szerint — követni fogja, esetleg már szombaton követte a Friedrich-kormány távozása. A kormány lemondását Budapesten napok óta várták. Ugy látszik, hogy a kibontakozás azért késett, mert teljesen gyökeresnek készült. Az uj kormány élén nem gróf Andrássy Gyula, hanem Lovászy Márton állna, tagjai legnagyobbrészt azok lennének, akiket , mint egy uj és demokratikus kormány tagjait a Délmagyarország már megjelölt. Benne lennének eszerint az uj kormányban Garami Ernő, Weltner Jakab, Peidl Gyula, Hegedűs Lóránt, nagyatádi Szabó István,