Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-18 / 147. szám

2 [;' S zeged, 1919 julius 19. DELMAGYARORSZAG 3 ország politikai közvéleményének bírálata alá bocsájtani s ha a jóváhagyást ott megnyerjük, első kötelességünk lesz — a rend helyreállítása s a közvetlen feladatok megoldása után — parlamentáris kormányformává átváltozni, a vá­lasztásoknak az általános egyenlő és titkos választói jog alapján való kiírásával. (Lelkes éljenzés.) Nagyon röviden kívánom jelezni azt a prog­ramot, amellyel elindultunk. (Belügyi kérdések.) Belügyi kérdésekben — amint már jeleztem — az első feladat a rend és közbiztonság helyreállítása. Visszaállítjuk a közigazgatási szerveket funkciójukba, igyekszünk azonban tel­jesen modern emberi alapokra helyezkedni, ugy a közigazgatási intézmények, mint a közigaz­gatás alkalmazottai tekintetében. Lelki kényszert — hogy kulturális alapokra térjek át — senkivel szemben nem kívánunk alkalmazni, de a jövő nemzedéket visszakíván­juk vezetni Istenéhez (Percekig tartó éljenzés és taps.) és nevelését erkölcsi alapokra kíván­juk fektetni. Az Istenszeretet sohasem állott ellentétben a felebaráti szeretettel. Nem álte­kintélyeket akarunk újra visszaállítani, hanem az igazi tekintélyek becsületes tiszteletét. Nem­zetiek akarunk lenni, de egyúttal általános em­beriek is. (Hosszas éljenzés és taps.) Mert örök igazság az, hogy egy nemzet csak akkor lehet nagy, ha az általános emberi fogalmakra ala­pítja a maga jövőjét. Jó példával fogunk eljárni, hogy azokat az igaztalan támadásokat, amelye­ket — fájdalom — a külföldön nem tudunk kivédeni, elháritjuk és megcáfoljuk s ha nem­zetiek is vagyunk, de igyekezzünk hazánkban is érvényt szerezni az általános emberi fogalmak­nak. A megértés, a társadalmi és felekezeti béke hirdetésének alapján állunk. Ki keil küszöböl­nünk mindéint,\ ami bármi tekintetben elválaszfa az embert az embertől. A hadseregnek iegfőbb célja most, a bolse­vizmus megszüntetése s ha kell,V.leverése. (Éljenzés és taps.) Természetesen a kormány­nak az volna a legfőbb törekvése, hogy eltéve­lyedett és eltérített testvéreinket egy közös békés egyetértés alapjára tudjuk visszahe­lyezni. (Kereskedelem és ipar.) Kereskedelmünk és iparunk — fájdalom — a tökéletes csőd szélére jutott. Nyersanyagunk nincs, nemzetközi összeköttetéseink hiányzanak. Csereértékekkel nem rendelkezünk, mert a bol­sevizmus elvitte mindenünket, amink volt, tisz­tán csak improduktív célokra, a kommunista eszmék propagálására fordítván a nemzet ösz­szes kincseit és vagyonát. (Felkiáltások : Gya­lázat !) Az emberek megszokták a munkátlan­ságot, lelki egyensulyuk megingott. Módot keil nyujtanunk arra, hogy belekapcsolódjunk a na^y világpolitikába, belekapcsolódjunk a dol­gos emberi társadalomba. Meg kell nyernünk a világ bizalmát, de ezt csak két feltétellel tudjuk megcsinálni: ha a rendet- helyreállítjuk és munkaszeretetünkről teszünk tanúbizonyságot. Bár adná az Isten, hogy Magyarország a jövő békekötés alkalmával ne veszítené el éppen azokat a legértékesebb területeit, amelyekre gyári munkásaink exisztenciájának biztosítására feltétlenül szükségünk van. Én bízom az Isteni és emberi igazságszolgáltatásban, bízom a nemzet igazában és jövőjében, bízom abban, hogy ott, ahol most a nemzetek sorsa felett intézkednek és határoznak, be fogják látni, hogy Magyarországgal szemben igazságtalan­Ságot elkövetni nem érdeke Európának. Mi, aki évszázadokon keresztül cáfolhatatlan liberalizmusunkról tettünk tanúbizonyságot, nem eshetünk igazságtalan elbírálás alá. Hogy csak pár példát mutassak a nemzet történel­méből és statisztikájából, egy nemzet, amely módot" nyújtott arra, hogy fővárosának közvet­len közelében német és tót telepek faji és nem­zeti sajátságaik megtartásával élvezhették a tökéletes polgári egyenjogúságot, egy nemzet, amely idegenajku polgártársainak, a románok­nak és szerbeknek azt a lehetőséget biztosította, hogy magasabb gazdasági és kulturális fejlő­dést érhessenek el, mint a királyságbeliek, — ez a nemzet nem vádolható türelmetlenséggel. Egy politikailag és gazdaságilag egységes Magyarország fennállása európai érdek. Ez a terület volt az — mint méltóztatnak tudni —, melyen évszázadokon keresztül nem tudtak népek és nemzetek állandó államalakulatot biztosítani, csak a magyarság törhetetlen akarat­ereje, a magyarság .nagy nemzeti hivatása és ( liberalizmusa volt az, amely egy ezredéven keresztül biztosította a müvéít nyugatot és a kultura fejlődését. (Éljenzés.) (A fajmagyarság politikája.) Legfőbb feladatunk a kereskedelem és ipar­terén : összeköttetés és hitel szerzése. Hogy ezt megkaphassuk, elsőrendű feladatunk állami hitelünknek, pánzhelyzetünknek megjavítása. Pénzünk vásárló erejének helyreállítása nagyon sok feladattól és feltételtől függ, természetesen attól is, miképpen tudjuk rendezni az Osztrák­Magyar Bankkal fennálló helyzetünket. Egyet azonban már is le kell szegeznem és meg kell állapitanom, Magyarország egy fillérrel sem vállalhat több adóságot a háború terhéből, mint amely őt igazságosan megilleti. Ebben a há­borúban az országnak csak veszteni valója lehetett. Ebbe a háborúba nem a magyarság vitte az országot s így a magyar nép nem is felelős a háború következményeiért. A fajmagyarság mindig azt a politikát követte, amely ellene volt az imperialisztikus hódításoknak s az állandó óriási fegyverkezésnek. A fajmagyarság évtizedeken keresztül küzdött képviselői utján e rettenetesen katasztrofális politikai irányzat ellen s ezért akart éppen ez a politikai irány­zat bekapcsolódni abba a külpolitikai szituá­cióba, mely nemcsak egyoldalú külpolitikát tett feladatává, hanem más irányban is akarta az összeköttetést, hogy ezáltal a nemzet jövő­jét, boldogulását egy pillanatra se veszélyez­tesse. A nemzet érdeke, de nagy nyugati népek iránti rokonszenvünk is odavisz most bennün­ket, hogy külpolitikánkat az antant rokonszen­vére támasszuk. (Ugy van, helyeslés.) (Pótlások a nyomor enyhítésére.) Az állam gépezetét a bolsevista-berendezés tökéletesen felfordította. Ennek a berendezésnek semmiféle intézkedését nem ismerjük el ma­gunkra nézve kötelezőnek. (Helyeslés.) Vissza fogjuk állítani azokat az alkotmánybiztosité­kokat iá;, amelyeket a kommunista-uralom az ország jövőjének veszélyeztetésével máról­holnapra tönkretett, megsemmisitett. Vissza­állítjuk a jogrendet, a jogszolgáltatás szerveit, a bíróságot és ügyvédséget s a többi közigaz­gatási szerveket. Már kiemeltem, de nem győzöm eléggé hangsqlyozni, hogy kormányzásunk legfőbb feladata a társadalmir és felekezeti béke töké­letes helyreállítása. (Éljenzés és taps.) Mezőgazdasági téren legsürgősebb teendők közé tartozik a megszállások folytán elvitt mező­gazdasági berendezkedéseknek pótlása, beszer­zése. Természetesen ez mind pénz kérdése is, pénzt pedig csak ugy tudunk teremteni, ha az országban a rendet és nyugalmat helyreállítjuk, s az ország jövendőjébe vetett hitet a külföl­dön is megteremtjük. (Helyeslés.) Budapestre való belépésünkkor első és leg­fontosabb kötelességünk lesz a sokat szenve­dett, szerencsétlen városnak rettenetes nyomo­rúságán segíteni s azt lehetőleg enyhíteni. Kö­telessége lesz a kormánynak a lehetőség sze­rint — hiszen óriási nehézségekkel kell meg­küzdenünk — a közellátásról gondoskodni s a munkahiányt, amit főként a bolsevizmus kitö­rése idézett elő, szén beszerzésével megszün­tetni. (Helyeslés.) (Törvénykezési előkészületek.) A népjóléti intézmények szervezését — fáj­dalom — egyelőre alig tudjuk megvalósítani. Hiszen a bolsevista-uralom, amely éppen a nép­jólét megvalósításának álarca alatt furakodott be, még a lehetőségét is megszüntette annak, hogy a kormány ezt a legkedvesebb feladatát egyelőre megvalósíthassa. Ázonban már most is — amennyife erőnktől telik — megtesszük mindazokat a törvénykezési előkészületeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a tömeg jólétet biztosítsák és megszervezzék. Egy ország bol­dogulását csak a dolgozó munkásnép anyagi jóléte és boldogulása biztosithatja. Ezer és ezer sebből vérzik ez a szegény or­szág. Szinte kimeríthetetlen kötelesség és program áll bármely kormányzat előtt. Szüksé­gesnek tartottam azonban, hogy legalább a fő kormányzati irányelveket itt leszögezzük, ame­lyek alkalmasak arra, hogy az ezeréves orszá­got a jövőre, talán további ezer évre biztosít­hassuk. (Lelkes éljenzés.) (Parlamentáris kormány.) A parlamentáris kormány feladata lesz, hogy a romok eltakarítása után mily alapokon óhajtja az országot újból felépíteni. A mostani kormány feladatát az imént vázoltam, a nép és a nem­zet feladata pedig nem lehet más, mint biza­kodás a jövőben. Ez a bizakodás pedig akkor válik valóra, ha ernyedetlen munka, a társa­dalmi béke, az emberek lelki egyensúlyának helyreállítása, kötelességtudás és mindenekfe­lett törhetetlen hazaszeretetet fogja vezetni en­nek az országnak népét. (Percekig tartó, meg­megujuló, lelkes éljenzés és taps.) Üdvözlő beszédek. Ezután Szeged polgársága nevében dr. Kószó István mondott hosszabb beszédet: — Ezeréíves multunk a bizonyság abban a tekintetben, — mondotta többek közt — hogy ez a magyar nemzet mindig megtalálta a bel­viszályok közt is a kibontakozásra vezető utat és módot, még akkor is, ha ide beözönlött emberek pillanatnyira elcsábították őket. Jelen­leg sem a magyar föld lakosai azok, akik ezt a lehetetlen/ állapotot megteremtették, hanem megcsinálták ezt azok a kalandorok, a háborús konjunktúrákat kihasználó külföldiek, akik a háború alatt ide beözönlöttek, mert a magyar vendégszeretetét ugy magyarázták, hogy ide csak be kell jönni és itt szívesen látják őket. Szívesen láttuk volna Őket, de nem látjuk szí­vesen azt az embert, aki a vendégjoggal visz­szaél, aki polgárságunkat félrevezeti, bolondítja, álutakra vezeti és ezáltal magának iparkodik anyagi előnyöket teremteni . . . Szentül hi­szem, hogy az, a törekvés, amelyet a minisz­terelnök ur az' imént kifejezésre juttatott, mi­előbb valóra válik és akkor adja Isten, hogy mielőbb elkövetkezzék az az örömünnep, amely Ön 11 i I A h mgy választék~ f II y U I I K ban, valamint I U % ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a fftEDS szivarkahiively főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt. == Telefon 15-20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom