Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-17 / 146. szám

[;' Szeged, 1919 julius 19. DELMAGYARORSZAG 3 kimélet:cnebb, Budapesten majd minden polgárnak meg kellett osztania mássá! a lakását Ezzel szemben az az igaz, hogy Budapesten csak a háromszobán fölüli lakások részeit rekvirálták, másrészt az is igaz, hogy a betóduló idegenek közül sok ezret kiutasítottak. Szegeden nagyon sok foglaikozásnélküü idegen él ma, számos olyan van, akiről könyriyen megállapíthatná a rendőrség, hogy lánckereskedés a foglalkozása. Nem beszélünk a nagyszámú női:bevándorlottakról, Ezeknek a fölösleges, káros elemeknek sürgős kiutasítása határozottan üdvös és kívánatos volna . . . Erről intézkedik Balla Aladár belügyminiszter rendelkezése. Utasítására még ennek a hétnek folyamán újjászervezik a bejelentő-hivatalt, amelynek helyiségébe e hónap eleién az idegeneket ellenőrző hivatal is költözött. A bejelentő, illetőleg az idegeneket ellenőrző h vatal irodaszemélyzetét s az oda beosztott detektívek számát szaporítani fogják. A hivatal vezetőségét önálló kihágási birói joggal ruházzák föl. Ez a biróság hat hónapi elzárásra és 600 koronáig terjedhető pénzbirságra itéiheti azokat,akik bejelentési kötelezettségüknek nem tesznek eleget, vagy azt kijátszani megkísérelik. Minden idegen huszonnégy órán belül személyesen tartozik bejelenteni érkezését és itt tartózkodásának célját. Akikre rábizonyul, hogy a megengedett tisztességes szabad kereskedelem korlátain kivül üzérkednek, lánckereskedelmet folytatnak, azokat eltávolítják Szegedről. Detektívek ellenőrzik azt is, hogy az idegenek nem követnek-e el államellenes cselekedeteket, vagy nem folytatnak-e erkölcstelen életmódot. Uj krumpli a Városi Tejcsarnok összes fiókjaiban kilogrammonként 2 kor. 70 tillérérí, *>« Miért nem akarják annektálni az osztrákok Nyugatmagyarországot. Bécsi jelentések szerint Bauer külügyi államtitkár az osztrák munkás- és katonatanácsok országos kongresszusán beszédet mondott, melyben a kommunisták állításaival szemben kijelentette, hogy a német-osztrák kormány nem akarja annektálni Nyugatmagyarországot. Egy Bécsből érkezett politikus, akinek alkalma volt betekinteni az osztrák kormány politikai boszorkánykonyhájába, a következőkben világitja meg Bauer szociáldemokrata államtitkár szerepét Nyugatmagyarország annektálásának kérdésében : Hogy az osztrák szomszédok szeretettel kacsingatnak a mi gazdag, németlakosu határmegyéink felé, az nem uj dolog."Még Ferenc József uralkodása alatt igen nagy politikai agitációt fejtettek ki Nyugatmagyarország németajkú lakossága között, mely agitációnak középpontja a részükre könnyen hozzáférhető Pozsony volt. Ezért üdvözölték német-osztrák körökben már akkor is oly nagy örömmel a bécs—pozsonyi villamos tervét, mert ez közelebb hozta őket régi ideáljuk megvalósításához, Bécs és Nyugatmagyarország közvetlen szellemi és gazdasági érintkezéséhez. Nyugatmagyarország németajkú, hazafias lakossága azonban rendületlenül ellenállt mindennemű csábitásnak és a világháború alatt nemcsak a legjobb katonákat adta a haza védelmére, de gazdaságilag és anyagilag is óriási áldozatokat hozott a hadsereg és az ország élelmezésére. Mikor pedig az októberi forradalom kitört, őszintén örültek a forradalom vívmányainak, bár a német falvak között — állítólag — a keresztényszociálista-párt van legerősebben megszervezve. Odaát Ausztriában hamar megérezték az állítólag kedvező szelecskét, amely a nyugatmagyarországi megyékből épp e keresztényszocialista alapon fújdogált feléjük s az összes politikusok pártkülömbség nélkül azon tanakodtak a kormánnyal egyetemben, hogyan lehetne a kedvező konjunktúrát kihasználni a gazdaságilag teljesen tönkrement Ausztria és az élelmezés dolgában a külföldnek teljesen kiszolgáltatott Bécs helyzetének feljavítására. A megoldások közül csak egy volt kézenfekvő: Ny ugatm agyarország kalászban, borban, zöldségben, gyümölcsben és állatállományban bővelkedő megyéi. Ha ezeket Németausztria megkapta volna, Bécset saját terményeiből tudta volna élelmezni, a fizető eszközök s azok ellenértéke tehát az országban maradt volna. Emellett az osztrák iparnak is vannak készletei, melyeket a nyugaímagyarországi parasztoknak cserébe nyújthattak volna és így az osztrák ipar készleteit elhelyezve, további cikkeket gyárthatott volna, amivel viszont a munkanélküliség csökkenését érték volna el. Az élelmiszerek egy részéből Csehországnak is reméltek valamit juttatni, amiért viszont a teljesen stagnáló gyárak részére szenet kaptak volna. Megindult tehát a propaganda s a hírszerző szolgálat a két párt részéről, a hadügyminisztériumban pedig a komoly munka az annektáláSra szükséges erők megszervezéséhez. A magyar határt a legmegbizhatóbbat meg is szállották, más oldalról pedig a szociáldemokratapárt Kun Béláékkal érintkezésbe lépett és puhatolódzott aziránt, hogy milyen álláspontot foglal el egy netáni bevonulás esetén. Közben azonban kiírták a választásokat és a választási harcok a, vidéken nem hozott teljes győzelmet a szociáldemokratapártnak. Visszajöttek azonkívül Bauer informátorai is, akik azt jelentették, hogy a nyugatmagyarországi földműves lakosság keresztényszociálista és igy az annektálással csak az amúgy is igen erős osztrák keresztényszocialistapártot erősitenék, Nyugatmagyarországot ezért nem annektálták. S mi magyarok hálásak lehetünk Bauer ur informátorainak, különösen ha arra gondolunk, hogy esetleg tévedtek is. A Szegedi Atlétikai Klub 20 éves jubileuma. Városunk legnagyobb és legszebb sportmultra visszatekintő egyesülete, a Szegedi Atlétikai Klub ünnepet ül. A SzAK csütörtökön este a Martonosi-féle vendéglőben ünnepli fennállásának 20 éves évfordulóját. Hosszú évek során nehéz küzdelmekkel, rengeteg akadályon keresztül állott talpra a SzAK. Küzdeni kellett ennek az egyesületnek sok előítélet ellen, vezető egyéniségek sportérzéktelensége ellen és úgyszólván minden támogatás nélkül, pusztán a maga erejére utalva került abba a sorba, ahol a helye van, az ország sportegyesületei élén. álló klubbok sorába. A szegedi sport össze van forrva a SzAK nevével. Alig néhány évvel ezelőtt más sportegyesületet a közönség nem igen ismert, mert a Szegeden működő, leginkább szobasporttal foglalkozó klubboknak nem igen volt alkalmuk a közönség elé lépni. A Szegedi Atlétikai Klub folytatása az 1889ben megalakult Kerékpárosok és Testgyakorlók Körének, amely egyesület néhány sportkedvelő egyén ambiciójábói született. Szegelety János, Paral Pál, Babos Elek, Braun János, Szabó Károly, Trischler Oszkár, Földes Izsó, Nagy Pál, Szende Izsó, Beer István, Sándor Nándor, Hacskó Sándor, Seiler Manó, Csepelia Ferenc, Szende Mihály, Ökrös Vilmos voltak az egyesület megalapítói. Az igy megalakult sportklub leginkább kerékpárversenyek rendezésével foglalkozott és csak később Csernovits Agenor, Meák Gyula és Hevessy Kálmán belépése idején tért át az atlétikai és futball-szakosztályok kultiválására. Még a mai sportembereknek is emlékezetében él az idő, midőn a SzAK versenyei az ujszegedi gyermekjátszótelep primitív, alkalmatlan helyén bonyolították le. Sőt jóval azután, midőn a SzAK már a mai sporttelepe helyén primitívebb lehetőségek között működött rekordközönségnek volt mondható, ha a sportversenyeknek két-háromszáz nézője akadt. Anyagi és erkölcsi támogatások híján gyengék voltak az eredmények is és amikor kisebb városok sportélete is kezdett a budapesti virágzó sport nyomdokaiba lépni, Szegeden a SzAK támogatás nélkül ktizködött és tartotta fenn magát. A Magyar Labdarugó Szövetség bajnoki sorsolásai azonban mindjobban kezdték érdekelni a közöuséget és igy a futball-sport lassankint nevelteamagaközönségétolyannyira, hogya SzAK köralaku pályáján elhelyezett néhány padsor a közönség befogadására szűknek bizonyult. A világháború előtt néhány évvel az egyesület derék elnöke, Csernovits Agenor belátta, hogy a SzAK a fönnálló körülmények között u j t ó k 3 tüikövek ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a 0\EDi szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt ===== ~ Telefon 15-20